Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 7. Meggyőző szóval, magas mércével Kitüntetettjeink A reneszánsz cserép reneszánsza Nádas József, a szolnoki járási pártbizottság első titkára ötvenöt éves, régen van a megye pártmunkásainak sorában. Negyvenötben lett párttag, negyvenhatban már pártiskolára került. „Alig, hogy megnősültem, ott kellett hagyni a paplanos ágyat”. Több tanfolyam, majd a pártfőiskola elvégzése adott elméleti segítséget munkájához. Embert próbáló évtizedekben mindig vezető poszton állt. Gondoljunk csak a szocialista iparosítás, vagy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakára. „Visszaemlékezéskor mégis inkább a napos oldal jelenik meg”. Pedig voltak sötét időszakok is. Az ellenforradalom alatt úgy vélekedett: „Ha van gerinc, meggyőződés, bátorság, akkor színt kell vallani, és a színvallásnak, a párt ügyének további szolgálatában kell megnyilvánulnia”. Meggyőződésének köszönhetően korábbi munkájáról nyugodt lelkiismerettel vallja: „Nem (kell visszavonnom semmit”. Munkatársairól tisztelettel, elismerően szól: „Sokat segít ez a kollektíva — leginkább azzal, hogy tagjai a saját fejükkel gondolkoznak. Baj akkor van, ha mások gondolkoznak azok helyett. akiknek cselekedni kell.” A pártmunkáról alkotott elve egyszerű és világos: „Nem elég .általában’ politizálni, a szakmai kérdésekben is pártosnak kell lenni”. „... nem tudok belenyugodni, hogy ma Magyarországon évente egy falu lakossága meghal közlekedési baleset miatt, ugyanakkor egy kisebb városnyi ember nyomorékká válik — egy- részük egy életre —, a népgazdaságnak emellett több milliárd forint értékű kára keletkezik... Nem tudom elfogadni, ezért nyugalomba vonulásom után nagy alapossággal szeretnék foglalkozni az emberi tényezők szerepével a közúti közlekedésben. .. ” Beszélgetésünk utolsó percében mondta el régen megfogalmazott nyugdíjaskori programját Kerekes Ferenc, a Volán 7. számú Vállalat akkor még aktív igazgatója. A tevékeny, közéleti ember jó értelemben vett nyugtalan nyugdíjaskort tervez magának. Hiszi, hogy a munka legyőzi a testi gyengeségét, célt és értelmet ad az éveknek hosszú távra. És talán mások hasznát is szolgálja. A jelen és a jövő előtt volt múlt is, méghozzá mozgalmas, kacskaringós utakkal, napos és árnyékos oldalakkal. Rövid vasutaskodás után 1947-ben talált rá — a több mint három évtizeden át tartó, most már mondhatjuk örök „szerelemre”, a Volánra — a jogelőd MÁVAUT-ra. A fiatal segédmunkást — aki 1945-től a kommunista párt tagja — hamarosan iskolába küldték, és 1950-ben már első épülő szocialista városunk, Dunapentele személyközlekedésének megszervezésével bízták meg. Hat év után — ezt is kevesen mondhatják el magukról — egyszerre két vállalatnak is az igazgatója: ő irányítja a sztálinvárosi Az óriás csarnok közepén lépcső vezet a kis fülkéhez. Berendezése két asztal és néhány szék. Az üzemvezető s a művezető kuckója szinte elvész a haA mozgalmi munka szerinte akkor teljes, ha „az ember szűkébb környezetében is érvényesíti a kommunista elveket. A család elhanyagolására nem lehet menlevél a munkára való hivatkozás”. Nád,as József mindig tudott időt szakítani arra, hogy figyelemmel kísérje lánya és fia tanulását, munkáját. „Munkával tanulni — ez az elv a családunkban”. Családjában nem az életkor a döntő bizonyos kérdések megítélésében, hanem az, hogy kinek van igaza. „Ez is fontos, összetartó erő”. 1961 óta van a szolnoki járási pártbizottság élén. Azelőtt kilenc titkár váltotta egymást. Azóta háromszor átszervezték a járást. „Mindannyiszor jól sikerült összekovácsolni a kollektívát. Ez adja a jó hátteret a munkához. Meggyőző szóval, magas mércével jutottunk el odáig, hogy a kongresszusi számvetés idején nem kell szégyenkeznünk.” Simon Béla MÁVAUT és a TEFU embereit. Nehéz kenyér volt, de jó iskola egy vezető számára. Jászberény a következő állomás, ehhez kötődnek a legtermékenyebb. legnyugodtabb évek. A kötetnyi emlék közül a legjelesebb: megalakult az első szocialista címért küzdő brigád a Volán-szakmában. Az egy megye — egy Volán közlekedéspolitikai határozat után Kerekes Ferenc került a 7. számú vállalat élére. Huszonnyolc év a „bársonyszékben”. .. A csaknem három évtized tengernyi tapasztalata alapján a jó vezetői tulajdonságokról kérdezem Kerekes Ferencet. Pontokba .foglalja: kollektív bölcsességgel irányítani, ugyanakkor számon kérni a munkát; a politikai és a szakmai képzettség alapvető, de tanulni, okos javaslatot elfogadni — és megköszönni — mindig kell; a rátermettség fontos, de rendszeres képzéssel, tanulással tökéletesíteni kell a meglévő tudást. És végül, de nem utolsósorban, tisztelni kell az embereket, szeretni a munkát. T. Szűcs Etelka talmas gépek között, ahol az ember parányinak és kiszolgáltatottnak érzi magát. — Ez az a gyár, ahol mindkét végletet láthatja. Gyártunk óriási méretű gépeket és parányi alkatrészeket, mindig ahogy a piac, a megrendelők igénye kívánja. Jöjjön, innen a „madár- dúcunk” ajtajából látni ezt a hosszú — van vagy 34— 36 méter — masinát. Csőegyengető. Egyedi gépgyártás, széles profil, van jövője. Régi motoros vagyok a szakmában, nekem elhiheti — mondja Velkei Béla géplakatos. — Igen, hallottam, hogy már az alapkőletételnél itt volt. — Nem egészen. A jászberényi Aprítógépgyár 1951- ben épült, én ’52-ben jöttem. Géplakatos voltam. Egy kisiparos műhelyéből csöppentem a nagyüzembe. Sokan jöttek akkor a Ganz-Villből is, és többen itt maradtak azok közül, akik építették a gyárat. Így verbuválódott össze a törzsgárda. Ez az üzemcsarnok az, ahol együtt vannak a régi öregek. Még 8—10 év, és búcsút mondunk. — Már ez foglalkoztatja? — Dehogyis! De hát nem fából készült a keresztlevelem, így alaposan megsárPengevékony alakja szinte elválaszthatatlan része a Szigligeti Színház mikrovilágának. Pedig Paál István tősgyökeres szegedi: ott érettségizett, majd 1965-ben ott végezte el az egyetem magyar szakát. A szegedi Egyetemi Színpadot vezette — szervezte — rendezte több mint egy fél évtizeden át: nevéhez fűződik az együttes számos hazai és nemzetközi sikert aratott előadása, a Petőfi-rock, az Örök Elektra, Sarkadi Kőműves Kelemenje. Közben és aztán kitérők: volt népművelő Bács-Kiskunban, súgó a kaposvári színházban (ekkor , dolgozott együtt iZsámbéki Gáborral), ügyelő majd segédrendező a szegedi teátrumban (itt találkozott a Szegeden „vendégrendező” Székely Gáborral). Fél évig állás nélkül, majd szerződéssel Pesten az Universitas együttesnél, aztán 1975- től Pécsen, rendezőként először profi színháznál. S Pécsen két országos visszhangot kiváltó rendezéssel adja le névjegyét: Jarry Übü királyát és Camus Caliguláját mutatja be a társulat Paál István reveláció erejével ható rendezésében. Szolnokra 1977-ben szerződött, s a Szigligeti Színház lett művészi kibontakozásának színhelye. Modem drámák — korszerű, a magyar színházi gyakorlatban szokatlan felfogású rendezésben, röviden — s természetesen egyszerűsítve is — így jellemezhető Paál István szolnoki működése. Bulgakov: Álszentek összeesküvése, Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása, Albee: Nem félünk a farkastól, Mrozek: Tangó, Beckett: A játszma vége — a huszadik század drámairodalmának legjavából áll össze szolnoki rendezéseinek sora. Kínzó, szorongató. megfoghatatlan feszültségekkel teli előadások voltak ezek, s a legtöbbje kigult már. És itt, belül a motor is figyelmeztet, olykor még rám is ijeszt. Elhasználódott egy kicsit. Jobban oda kell rá figyelni, rendszeresen karbantartani. Mór kilenc éve visszajárok a kékestetői szanatóriumba. Gyógyír a szívre, gyógyír a légzőszervekre. — Foglalkozási ártalom talán? Érzem, csípős, torokkaparó a csarnok levegője. — Kellemetlen, de nem éri el azt a telítettséget, ami már veszélyes az egészségre. Állandóan mérjük. Tudjuk, hányadán állunk vele. Emlékszem olyan időszakra, amikor igen sűrű volt a levegő körülöttünk, feszültséggel teli, amit nem tudtunk mérni, csak érezni. — Mire gondol? — Sokmindenre. Mindent elvállaltam, amivel csak megbíztak. A kemény időben, 1954-ben — 26 évesen lettem az üzemi pártbizottság titkára, aztán városi, majd megyei pártbizottsági tag, 1957-ben megyei tanácstag, az ipari állandó bizottság titkára, örültem, ha a hat napból legalább egyet hetenként az üzemben tölthettem. Ezt nem lehetett sokáig csinálni... Most a pelyhespartiaknak vagyok a szószólója a jászberényi tanácsban. — Rámenős szószólója? — Nem a rámenősségen múlik, nem az a lakótelep vagy városrész kap többet, amelynek követelődzik a képviselője, vagy minduntalan panaszkodik a tanácsülésen. Nem. A jogos kérésekkel, ha tudom, hogy meg lehet rá teremteni a fedezetet, bekopogtatok, be bíz’ én, ha kell, többször is. oda, ahol intézik. Az egyenes utat szeretem. Kovács Katalin robbanó közönségsikert is aratott. Paál István rövid „ars poeticája”: „Napjainkban a színház legfontosabb feladata, hogy a mai társadalom etikai szócsöve legyen.” — Szolnokon minden lehetőséget megkapott rendezői elképzelései — az „etikus színház” — Valóra váltásához, s ő csiszolt, kiérlelt, végiggondolt előadásokkal hálálta meg a bizalmat. Nem holmi „ünnepi udvariasság”. amikor erről beszél. A szegedi napilap, a Délmagyarország egyik szem- temberi számában — egy nagyon kedvező ajánlat visz- szautasítását indokolva — így nyilatkozott: „Szolnokon kaptam először tökéletes bizalmat, a várostól és színháztól egyaránt. E bizalom olyan meggyőző számomra, hogy még ily ,vonzó’ ajánlattal sem cserélem fel...” S hogyan tovább? A színháznézők hamarosan megkapják a választ: Paál István következő két rendezése „A láncravert Übü” és Csurka István Deficit című drámájának ősbemutatója szellemi izgalmakban bővelkedő színházi eseményt ígér. Szabó János Tisztelni az embert, szeretni a munkát II pelyhespartiak szószólója Az „etikus színház” rendezője Pitvar. szoba, konyha, kamra — ez a reneszánszkori magyar fazekas művészet múzeuma. De ne keressék a múzeumok címlistáján, hivatalosan még nem létezik. Fontos, hogy van, — ifjú Szabó Mihály karcagi portája alsó épületében. Nézelődjön. mondja, ő kancsóért nyúl, borért megy. Magunkra hagy ámulatunkkal, az egyhajléknyi reneszánsz világgal. Tányérok, tálak, korsók, kincset érő garmadái — korhű környezetben. Mi ez? Olaszos könnyedség, légies formák, a török és a belső-ázsiai múzeumokban látott — vagy legalábbis azzal rokonságot mutató — figuratív világ és színkaval- kád. A házigazda bort tölt a reneszánsz kancsóból. Már csak sejteti a közel másfél évtizeddel ezelőtti fazekaslegény emlékét. Akkor alapított műhelyt édesapja. tanítómestere, F. Szabó Mihály, s „Misi” olyan volt, mint egy csikó. Húzta ő rendesen a „kocsit”, de olykor már ki táncolt a füredi, mezőcsáti kerámia hámfájából. Rátalált a debreceni cserépre. „Színvilágában hasonló edényeket találtam. mint a csáti, füredi, de mégis másokat. A debreceni nagy korsók jórészt a múlt század első felében készültek. Annyira gazdagon díszítették, hogy számomra hihetetlennek tűnt az a tudás, technikai biztonság, amivel ezeket alkották. — Mintha nem is ember készítette volna őket!” Az újjászületett debreceni kerámia bizonyítja: de bizony húsvér emberek voltak a régi mesterek is, ahogy a táj későbbi cserépkultúrájának mestere is. Már a mester titulust használjuk ifj. Szabó Mihály „civisfazekassá- ga” korára, hiszen felnőtt a ..céh” nagyságai közé — pedig a szakma erős művészegyéniségei Kántor Sándor, F. Szabó Mihály, korábban még ihlető munkássága később már bénítóan hathatott volna az induló életoályára — pedig még csak csikó volt, mai valójához képest. Művészet a Bokros László festőművész 1957-ben érkezett a Szolnoki Művésztelepre. — Abban az időszakban csak egyetlen egy kiállítást rendeztek a városban — mondja — azt is óriási érdektelenség kísérte, még kritikai visszhangja sem volt a tárlatnak. Ma már nem kell érdektelenségtől tartanunk. Nyilván nagy szerepe van ebben a Szolnokon élő művészeknek is. Bokros László is gyakran megfordult á megye községeiben, városaiban. Előadásokat tartott, ankétokon vett részt, tárlatokat rendezett. Egyszóval a művészeti alkotások értő befogadására nevelte az embereket. Tizenötéven át. mint pedagógus is dolgozott. A gyerekek nevelésével, oktatásával töltött évek1, a gyermekrajzok pályájára is nagy hatással voltak. — Egy gyermekrajz is nyújthat esztétikai élményt, tiszta színeivel, egyszerű vonalaival, ábrázolási módjával megragadja az embert — mondja. Én azt tartom, hogy művészi szempontból Végsősoron csak a produktum számít. Bokros Lászlónak pályája kezdetétől szívügye volt az amatőr képzőművészeti mozgalom. Idestova 22 éve segíti az amatőr alkotók munkáját. Jelenleg a szolnoki képzőművészeti kör vezetője, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ társadalmi vezetőségének tagjaként pedig az intézmény képző- művészeti, vizuális nevelési feladatainak ellátásában vesz részt. — Nehezen barátkoztam meg a várossal s nem túlzók, ha azt mondom, hogy most tartok ott. hogy kezdem megszeretni Szolnokot. Hogy miért? Ügy érzem, A megismerés vágya még távolabbi múltba ösztönözte. Űj világ tárult ki előtte, anikor megismerkedett a régészeti anyagban töredékesen fellelhető, írókával díszített késő-középkori, majd a 16—17. századi magyar cserepekkel. Pompás színvilágú, gazdag motívumrendszerű tányérok, tálak és más edények töredékei kerültek elő a régészek ásója nyomán, felbecsülhetetlen értékű kincsei egy elfelejtett, de mesés gazdagságú fazekaskultúrának. S amivel á régészet, a néprajz még máig is adós. a reneszánszkori magyar cserépművészet szintézisével, — alkotó fantáziával elvégezte ezt ifjú Szabó Mihály. Szerényen ő így beszél erről: „Megint gazdagabb lettem 3—4 madarastál töredékével. Azóta születnek a legszebb madaras tálaim, olyan hatással voltak ezek rám. Gyönyörű, hosszúlábú, egészen szokatlanul hosszúlábú madarak! Ez mindenképpen kötődik az alföldi tájhoz, hiszen itt a mocsaras, nádas vidéken természetes, hogy ilyen hosszúlábú gázló madarak honosodtak meg. Nyilván ezért festettek a fazekasok is ilyeneket az edényeikre. Magamból kiindulva el tudom képzelni, hogy a régi fazekasok is a környezetüket, a természetet szerető és mindenre gyorsan, érzékenyen reagáló emberek lehettek.” Tiszai Lajos közösségért hogy a város, s ami nagyon fontos, annak kulturális élete ma már kínál annyi lehetőséget, és elért egy olyan színvonalat, amely kellemes közérzetet biztosíthat szamomra is. A kellemes közérzethez minden bizonnyal hozzájárul munkáink népszerűsége, kiállításaink közönségsikere is. Legutóbb például a Szolnokon rendezett gyűjteményes kiállításé, ahol Bokros László több mint két évtizedes alkotómunkájának összegzését láthattuk. Arról is meggyőződhettünk, hogy Bokros László rendkívül sokoldalú művész. — Szerintem a különböző műfajok nem zárják ki, sőt erősítik egymást. Ha festek nem egyszer megoldást találok egy grafikai problémára, ha kerámiát készítek, olykor a szobrászathoz kapok inspirációt — jegyzi meg. Ez az év nagyon zsúfolt volt, sok kiállítási felkérésnek, megrendelésnek kellett eleget tennem — mondja. Most már szeretnék kicsit magamnak dolgozni. Egv grafikai sorozat jár a feiemben. a terveim már készen vannak, és természetesen festeni is szeretnék. Török Erzsébet
