Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 1. 15 éves a közös vagonpark • 1964-ben kezdje meg működését — magyar javaslatra — a KGST közös vagonparkja, melyben Bulgária, Románia, Csehszlovákia, az NDK, Magyarország, Lengyelország és a Szovjetunió érdekelt. A javaslat elfogadásakor a tagországok mintegy 93 ezer vasúti, teherkocsiból alakították meg a közös parkot. A gazdasági előnyök hamar bebizonyosodtak, s néhány év alatt a parkban résztvevő teherkocsik száma megháromszorozódott. Mi tette szükségessé a közös kocsipark felállítását? A nemzetközi és belföldi szállítások lebonyolítása minden tagország számára gondot okoz. E gondok forrása: egyetlen ország sem képes olyan nagyra növelni teherkocsiparkját, amilyenre a szállítási csúcsidőszakokban szüksége van, arról nem is szólva, hogy a csúcsidő- szakok között ez a hatalmas teherkocsipark kihasználatlan lenne. Az integráció jelentősége éppen abban van, hogy a tagországok egymást kölcsönösen segítve, a szállítási csúcsidőszakokban rendelkeznek elegendő vasúti kocsival. A tizenöt éves szervezet jelenleg mintegy 300 ezer vasúti teherkocsival rendelkezik és ezek túlnyomó többsége nagy teherbírású 60 tonnás, négytengelyes vagon. Érdekes betekinteni az OPW (ez a közös vagonpark KGST-rövidítése) működési szabályzatába. A közös kocsiparkba beadott járművek továbbra is nemzeti tulajdonban maradnak. Ezért az OPW jelzés mellett minden teherkocsin szerepel a tulajdonos vasút „felségjele” is. Az egyes tagországok vasútai annyi OPW kocsit vehetnek díjmentesen igénybe, ahány kocsit a parkba beadtak. Csak e mennyiség fölött kell kocsihasználati díjat fizetni. A díjat azok a tagvasútak kapják, melyeknek kocsijai más tagországok területén tartózkodnak. Az OPW működését a szervezet prágai irodája egyezteti. Az iroda nemzetközi személyzettel dolgozik — munkatársai a tagvasútak kiküldöttei. Naponta közvetlen telex- és telefonkapcsolatban állnak valamennyi tagvasút központjával, országonként nyilvántartják a hálózaton tartózkodó OPW-ko- csikat. ök határozzák meg azt a kocsimennyiséget is, amelyet egyik tagvasútnak a másik rendelkezésére kell bocsátania. Természetes, hogy a nyugati vasúttársaságok is felismerték az együttműködés előnyeit. Ennek egyik általánosan elterjedt formája a RIV-egyezmény, melyhez tőkés- és szocialista vasútak egyaránt tartoznak. Ennek keretében Európa minden országában találkozhatunk MÁV cégjelzést! kocsikkal és természetesen hazánkban is megfordulnak a tőkés társaságok vasúti teherkocsijai. Az OPW azonban ennél fejlettebb együttműködési forma, mert az üzleti előnyökön kívül a résztvevő országok 'népgazdasági érdekeit tartja elsődlegesnek. A park létrejöttének köszönhető, hogy a gazdaságtalan üres kocsifutások mennyisége 50 százalékról 30 százalékra csökkent, és ezzel a szocialista tulajdonban levő vasúti kocsik fuvarozási hatékonysága arányosan megnőtt. Az OPW legfőbb előnye az, hogy 15 éves fennállása bebizonyította: fuvarozási kapacitás-hiány azóta nem gátolta egyik tagország iparának, mezőgazdaságának fejlődését sem, s lehetővé tette a tőkés országokba irányuló szocialista export gyors, zökkenőmentes lebonyolítását is. A KGST vezető testületéi ugyanakkor megkülönböztetett figyelemmel kísérik az OPW fejlesztését is, ami a tagországok gazdasági lehetőségeinek függvénye. Az elmúlt 15 év tapasztalatai bizonyítják. hogy az OPW a szocialista integráció járható útja. és a park bővítése a résztvevő országok számára kifizetődő beruházás. Zarnowiecben új hőerőművet építenek. Képünkön: aszfalttal burkolják az erőmű víztárolójának fenekét és oldalát A dél-lengyelországi Ostrowiec Swietokrzyski-ben épül az ország második legnagyobb acélkombinátja. A képen: hatalmas gépek az új forgácsoló üzemben Saint Vincent Két mérce Párizs egyik legelőkelőbb negyedében, Passy-ban nemrégiben randalírozó ifjú huligánok beverték 15 üzlet kirakatát. Mint a Le Monde hírül adja. az ügyészség a négy ablaktörő fiatal megbüntetésére fejenként ötévi börtönt javasolt. Ugyanakkor a Párizs-kör- nyéki Pontoise-ban kétévi börtönbüntetést kért az ügyészség az ellen a vádlott ellen, akinek felelőtlensége nem kevesebb, mint 36 csecsemő halálát okozta. Mi hát a két Ügyészi állásfoglalás lényege? Annak a rendszernek igazságszolgáltatásában, amely Passy- ban és Pontoise-ban mérlegeli a büntetéseket, kevesebbet nyom a latban 'csecsemők halála, mint előkelő üzletportálok vitrinjeinek bezúzása... A „szent” magántulajdon szentebb. mint az élet? R. I. A 388 km2 területű, közel 100 ezer lakosú Saint Vincent a Kis-Antillák sziget- csoportjának déli tagja. 1498-ban Kolombus fedezte fel a szigetet és 1627-ben telepedtek le az első angol bevándorlók. 1783-tól angol gyarmat, 1958 és 1962 között Brit Nyugat-India része. 1967 óta Nagy-Britannia társult állama, belső önkormányzattal. Gazdaságának alapja a mezőgazdaság. Legfontosabb termékei a marantagyökér — lisztje fontos gyógyszer-alapanyag — a banán, a gyapot, a kókuszdió és a földimogyoró. Az ipart csupán néhány malom és erőmű jelenti. Exportját a banán, a marantagyökér lisztje, a gyapot és az édesburgonya alkotja, s elsősorban fogyasztási cikkeket, közlekedési eszközöket importál. ArcóI háttérreI Luis Carlos Prestos újra Brazíliában Jörge Amado életrajzi regénye nyomán a nemzetközi munkásmozgalom veteránját, a Brazil Kommunista Párt főtitkárát hazájában és világszerte a „Reménység lovagjának” nevezik; Luis Carlos Prestes a napokban, a katonai diktatúra kényszeredett „liberalizálási” engedményeinek keretében, hazatérhetett. A „Reménység lovagja” hazatérésével, első nyilatkozataival új reménységet gyújtott a brazil dolgozó milliók szívében. Sajtóértekezlet Rióban — Brazíliában az elmúlt 15 esztendőben kiéleződtek a gazdasági és társadalmi problémák, az ország mindinkább a nemzetközi nagytőke függvénye lett, elmélyült a gazgadok és a szegények közt tátongó szakadék, — íme, egy összefoglaló mondat Prestes elemzéséből, amelyet Rio de Janeiró- ban tartott, első sajtóértekezletén, sokévi száműzetés után. A kommunista párt főtitkára az időszerű problémákról is nyíltan, lényegretörően nyilatkozott: — Meg kell változtatni az ország helyzetét. Ezt követeli népünk. De a változáshoz meg kell szilárdítani az ellenzéki erők egységét és a harcba be kell vonni a tömegeket. A Brazil Kommunista Párt minden erejével hozzá kíván járulni ehhez a küzdelemhez, amely elképzelhetetlen a kommunisták részvétele nélkül. Az aktuális követelés: az amnesztia, a párt legalitása. Luis Carlos Prestes erről is beszélt: — Haladéktalanul érvényteleníteni . kell azokat a kommunistaellenes törvényeket, amelyeket az amerikai imperializmus nyomására fogadtak el. Hivatalosan is vonják vissza a kommunista párt működését tiltó rendelkezéseket! Egy élet logikája Amit a brazil kommunista vezető mond és tesz most hazájában, egy harcos és következetes életút logikus állomása. Prestes, aki most 81-ik 'évébe lép, a modern Brazília egész történelmi fejlődését, kialakulását vé- gigküzdötte. Apja katonatiszt volt és előtte is megnyílott a hadseregbeli karrier útja. A fiatal katonaiskolai növendéket már elsősorban a szociális problémákkal foglalkoztatták és amikor hadnagy lett, résztvett a copa- cabanai katonai felkelésben. Száműzték, de évek múltán ismét egy felkelő mozgalomhoz csatlakozott. Hadoszlopot szervezett, amely két és fél év alatt a hatalmas országban 25 000 kilométeres utat tett meg, s átvágta magát a kormánycsapatok gyűrűin. A népi hadviselésnek ezt a bravúrját úgy emlegetik Brazíliában, mint az egyik legjelentősebb forradalmasító tényezőt. A „Prestes-hadoszlop” útján a népre támaszkodott, elégette a parasztok adósságleveleit, forradalmi igazságszolgáltatást gyakorolt, kiszabadította a politikai foglyokat, gyűléseket tartott. Ez a hadoszlop nem győzhetett a túlerő ellen, és Brazílián átvágva a szomszédos Bolíviában talált menedéket, de hatalmas felvilágosító munkát végzett, politikai jelentősége visszhangjában rejlett. Szelepnyitás Brazíliában Prestes számára az emigráció évei a politikai egyetem esztendőit jelentették. Megismerkedett a marxizmus—leninizmus tanaival; Moszkvában találkozhatott a nemzetközi munkásmozgalom nagy alakjaival, Dimitrov- val, Togliattival, Thorezzel. A kommunista párt tagjaként tért haza, ahol a Nemzeti Felszabadítási Szövetség elnökévé választották. De a kormányzat, megrémülve a népfront-jellegű szervezet sikereitől, betiltotta azt és Prestest hadbíróság elé állította. Elítélték, bebörtönözték. Prestes rab volt, amikor pártja főtitkárrá választotta, a nácizmus vereségét követő nagy népi tömeg- mozgalom követelésére bocsátották szabadon. A brazil párt azóta, minden üldöztetés ellenére, az illegalitásban is tömegpárttá nőtt. Most ismét legális működésének jogáért harcol. Küzdelme összeforrott a Reménység lovagjának nevével. Vajon miért igyekszik a brazil katonai diktatúra mostanában ' „politikai nyitást” hirdetni? Miért állítja azt, hogy „vége” a diktatúra eddigi terrormódszereinek, miért kezd úgynevezett „liberalizálási” kísérletbe? Luis Carlos Prestes ezekre a kérdésekre néhány nappal ez-, előtt a l’Humaniténak adott interjújában elmondta: a tömegmozgalom fejlődése, az ellenzék megerősödése, a rendkívül súlyos gazdasági válság és a nemzetközi helyzet változása hozta létre az új szituációt. Az 1978-as választások, (annak ellenére, hogy a kormány úgy szabdalta át a választókörzeteket, hogy a munkáslakta, ellenzéki körzetek választóinak képviseletét csökkentse), a népi ellenzéki mozgalom előretöréséről tanúskodtak. A szenátusi választásokon a Brazil Demokratikus Mozgalom nevű ellenzéki tömörülés ötmillió szavazattal előzte meg a kormánypártot, a hivatalos ARENA-pártot. Ez annál is jelentősebb eredmény, mert nemrégiben még életét kockáztatta az, aki az ellenzék mellett szólalt fel. A változás pozitív, de a rendszer természete nem változott meg. A rendszer új vezetője, Joao Batista Figueirédo tá- tornok-elnök nyilván a korábbi kudarcok és terrormódszerek feledtetésére próbál „megújhodást” hirdetni. De azok, akik a kínvallatásokért, a kíméletlen elnyomásért, a milliók nyomoráért felelősek, a helyükön vannak. Elképzelésük ez: „minél inkább változunk, annál inkább megmaradhat a régi”. Magyarán: az ún. reformok lényege a rendszer átmentése. A nyitás tehát tulajdonképpen szelepnyitás. A tűrhetetlenné vált helyzetben a robbanás elkerülésének szándéka vezeti a „liberalizálókát”. De az így nyitott résekbe kell nyomulni — ez az ellenzéki erők politikája. A követendő út „Minden lehetőséget fel kell használnunk” — mondta Prestes. A „liberalizálásét” is. Erről a Brazil Kommunista Párt főtitkára elmondta: általános, nem pedig részleges, szelektív amnesztiát kell követelni. A nemzeti megbékélésnek ez a feltétele. A Reménység lovagja — mint életében annyiszor — most is megmutatja a követendő utat. És most már nem a száműzetés távolából, de hazájában emeli fel szavát a népi egység, az igazi változások érdekében. Rudnyánszky István Jl felségjel: OPW Lengyelországi építkezések
