Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
1979. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Halottak napján az élőkről Ma este krizanténba öltöznek az ország temetői, és a fejfák, sírkövek tövénél egymás után villannak fel az apró gyertyalángocskák. Parányi fényük dideregve birkózik a nyirkos, őszi homállyal, mintegy jelezve a sötétben: még élnek, akik nem feledték el a lenn porladókat. A nemzet dicső fiainak, leghaladóbb történelmi személyiségeinek emlékművei előtt éppúgy fellobbannak a kegyelet fáklyái, mint a kicsinyke, ugrándozó fénygombok az embermilliók egyszerű, végső nyughelyei körül. Kíméletlenek az évek. Szomorú velejárója az életnek, hogy homlokráncaink és esztendőink gyarapodásával könyörtelenül elrabolja tőlünk mindazokat, akiket valaha szerettünk. Nagyszülőket, édesapát, édesanyát, rokonokat, ismerősöket, egykori jó szomszédokat. Lassan, sorban mindenkit — és csak egy-egy sajátos gesztust, egy-egy halványuló emléket cipelünk belőlük magunkkal tovább. Ma ugyan megállunk néhány pillanatra, és ebben a felgyorsult, rohanó időben főhajtással, az emlékezés eme sajátosan szűkre méretezett megnyilatkozásával keressük hajdani szeretteink feledésbe merülő emberi alakjait. És akadnak halmok százezer és milliószámra, amelyek már visszalapultak a földhöz, fölöttük talán szerteágazó gyalogutak vezetnek, esetleg fasor húzódik, vagy az őszi szántás esőverte barázdái borítják embergenerációk eltűnt emlékeit. Ma, november elsején mi mégsem csak róluk. hanem az élőkről, a létezés hordozóiról is írunk. Gyermekekről, aggastyánokról, fiatalokról, középkorúakról egyaránt: egyszóval mindenkiről, aki békében szeretné eltölteni néhány évtizedét. Legtöbbünknek — gondjaink ellenére is — már megvan a csupakényelem, komfort; és a félölnyi vályogfalak helyett arasznyi vastag panellek választják el a családokat. És mintha ez a párcentis fal sokszor túlontúl is áthatolhatatlan lenne, hiszen számtalanszor közömbösen haladunk tova embertársaink, szomszédaink panasza, baja, jaja, tragédiája mellett. Mert idegesek vagyunk, talán minket is bántottak, rohanunk, gürcölünk a pénz, a haszon, a hírnév után, ok nélkül megsértjük azokat, akiket legjobban kellene tisztelnünk. Szeretni pedig csak addig lehet, amíg él az ember, utána legfeljebb emlékeit őrizzük valakinek. Sokszor torzsalkodásunkkal, összeférhetetlenségünkkel egymásnak rövidítjük le azt a szűkre szabott utat, amelyet emberi életnek nevezünk. A november elsejei csöndes megemlékezés, a milliónyi lobogó esti gyertyafény talán erre az együttélésre, békére is figyelmeztet valamennyi őnket, élőket; a földi és emberi értelem, lét jelenlegi hordozóit. D. Szabó Miklós II Nagykunságba visszajáró tudós Születésnapi beszélgetés dr. Vargha Lászlóval A magyar népi építkezés kiemelkedő kutatója, dr. Vargha László hetvenöt esztendős. A budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott docense, címzetes egyetemi tanár, jelentős eredményeket ért el az oktatásban éppúgy, mint a tudományos munka szigorú gyakorlásában és a szabadtéri múzeumok megteremtésében. A háború előtt az akkori Pázmány Egyetem Néprajzi Tanszékén Győrffy István tanársegédje volt 1940-ig. Ezt követően Viski Károly munkatárs^, a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségén fontos szerepe volt a múzeumi hálózat fejlesztésében. A felszabadulás utáni esztendőkben a Néprajzi Múzeum főigazgatója, újjászervezi az intézményt. Az ötvenes évek elején Miskolcon dolgozik, a Hermann Ottó Múzeum igazgatója. 1954 óta a Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Tanszékén adott elő 1969-ig, nyugdíjba vonulásáig. A Magyar Néprajzi Társaságnak lj)37 óta tagja, 1944 és 1949 között főtitkára, majd választmányi tagja, alelnöke, 1975-től érdemes tagja. Munkásságáért (néhány más kitüntetés mellett) Ybl-díjat, legutóbb, 1978-ban pedig Győrffy István Emlékérmet kapott. A gazdag pályaképhez azonban hozzátartozik egy számunkra örömteli tény: dr; Vargha László neve alatt számtalan cikk, tanulmány, sőt könyv jelent meg. melyek éopen szűkebb hazánkkal, elsősorban a Nagykunsággal foglalkoztak. Vajon honnan ez a vonzódás? — Győrffy Istvánnal nagyon jó barátságba kerültünk, sokat mentünk vidékre, főleg szülővárosába, Karcagra, de Túrkevére is. Az én édesapám Vas megyei, anyámmal együtt Gyöngyösön voltak pedagógusok, ahol édesanyám családja korábban öt generáción át gyakorolta a szűrszabó mesterséget: Győrffy István a cifraszűrről írott könyvében még közli is tőlük egy 1877- ből származó cifraszűrgal- lér rajzát. Ilyen apróság is közelebb hozott minket egymáshoz. Aztán a munka is. A harmincas évek közepén, végén komplex kutatást folytattunk az akkor épülő tiszafüredi öntözőrendszer területén az egyetem három tanszékének közreműködésével. Teleki Pál, Magyary Zoltán, és Győrffy István vezetésével. A munka egyik nagy eredménye volt, hogy megalakult a Táj- és Nép- kutató Központ. A vizsgálat anyagát kiállítottuk 1938 októberében: nagy siker, parázs viták. Aztán a nagybirtokosok és a finánctőke nyomására be kellett zárni a kiállítást, megszűnt a Táj- és Népkutató Központ is, illetve átalakult Táj- és Népkutató Intézetté, melynek munkáját már Győrffy István irányította. Előadásokat rendeztünk, rendszeresen megford.ultak nálunk a népi írók, kiskunhalasi nyári táborunkban például jelen volt Erdei Ferenc is. A központi táborozás után több csoportban elindultunk az ország különböző részei felé, én például Szűcs Sándorral együtt Karcagra és Derzstomajra mentem, ezekben az években gyűjtöttem a karcagi tanyákon, s ebből írtam disszertációmat is (Tilalmasi tanyák). — Úgy tudom, ekkoriban már megszületett a népi kollégiumok gondolata is. — Igen. Győrffy István 1938-ban memorandumot írt a kultuszminiszterhez, s ebben összefoglalta a Néphagyomány és nemzeti művelődés című tanulmányának gondolatait. Kifejtette tudomány-, társadalom- és agrárpolitikai elképzeléseit. Azóta sokmindjen megvalósult ezekből. Felvetette például a parasztkollégdumok gondolatát, sürgette a népi műemlékek védelmét, a szabadtéri néprajzi múzeumok létrehozását, a népzene oktatását. Győrffyhez radikális diátok jártak, őr- szentmiklósi tanyáján megtárgyalták a parasztkollégiumok ügyét. Sajnos, Győrffy István 1939 október 2-án hirtelen meghalt (most volt negyven éve!). Ha nem hal meg, akkor október 6-a nem a temetése, hanem a kollégium megalakításának napja lett volna. Megalakult, viszont a Bolyai Kollégium, ez alakult át később. 1942- ben Győrffy Kollégiummá, maid ebből nőtt ki a híres NÉKOSZ. — Talán ejtsünk néhány szót szűkebb szakterületéről. a népi építészetről is. — Önmagában, csak a szigorúan vett népi építészetet nem lehet vizsgálni, hiszen története szorosan összeforr a magyar építészet történetével. Olyan egység ez, mint egy organikus emberi szervezet. Foglalkoztat a régészet is. mert enélkül nem érthetem meg a néoi építészet emlékanyagának eredetké^dését. történeti jelentőségét. Nagyon sok történeti, társadalmi, művészeti kapcsolat van, ahol egymásba fűződnek különféle építészeti jelensége'k:én ezeket próbáltam egységes szemlélettel vizsgálni. Ezt nevezik interdiszciplinális vizsgálati módszernek. Szerintem a magyar művelődés- történetet nem lehet a szomszéd népek művelődéstörténete nélkül vizsgálni. Jó kapcsolataim vannak pozsonyi, prágai, bukaresti, belgrádi, finn, lengyel kollégákkal, barátainkkal és tudósokkal : különnyomatokat küldünk, segítjük egymást. Ez fontos, akárcsak az otthonról hozott örökségféle: nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy Nemesbődön ap>ai nagyapám és dédapám kedvelt házépítők és jó csűrszerkesztők voltak. — Mostanában sokat hallani a szabadtéri múzeumokról. — 1936-ban egy jó hónapig Finnországban voltam. Az ottani p>élda nyomán határoztam el, hogy itthon is létrehozzuk a szabadtéri néprajzi múzeumot. Ebben a munkában a balassagyarmati példa, Győrffy István kézfogása indított el, Viski Károly bátorítása és Major Máté segítsége. Most már a hatodik szabadtéri múzeum nyílt meg. Nyíregyházán. Vargha László lakása zsúfolásig tele van könyvekkel, képekkel, iratokkal. Értékes gyűjtemény. — Három nagy gyűjteményem van. Az első a magyar népi építészeti gyűjtemény: körülbelül 5 ezer rajz, felmérés, vázlat, több mint 20 ezer fotó és jegyzetanyag, az úgynevezett dokumentáció. Ezt az államnak, a szentendrei Szabadtéri Múzeumnak ajándékoztam, melynek egyik szervezője, alapítója is voltam. Második gyűjteményemet a könyveim alkotják, hozzávetőleg 6 ezer kötet. Ezt egy amerikai magyar tudományos, közművelődési alapítványnak ajándékoztam. New Jerseyben több mint 20 ezer, harmadik generáció magyar él, akik még beszélnek magyarul. Ez meghatott. Ha itthon ajándékozom el a könyveket, semmit sem jelent. mert ezeket megtalálni a könyvtárainkban is. Gyűjteményem harmadik csoportjába a barátaim tartoznak és a tanítványaim. — További tervei? — A legközelebbit mondom. amely ismét a Nagykunságba hív. Bellon Tiborral együtt szeretnénk egy szép könyvet írni Karcag művészeti emlékeiről. Amolyan művészettörténeti topográfiát a városról, nép- raizi. történeti emlékeiről szóló összegező áttekintést. Körmendi Lajos Kovács Margit kibővített kiállítása Szentendrén Szentendrén megnyitották Kovács Margit keramikus művész áffandó, nemrég kibővített, gyűjteményes kiállítását. Az új múzeum három teremmel és száz alkotással gyarapodott. Ezentúl a tárlatlátogatók háromszáz kerámia alkotással ismerkedhetnek meg. Képünkön: az „Öregek csöndes lakomája" TÉLTÖL-TAVASZIG Politikai vitakörök, szülők iskolája, tanyai esték Oktatás a Hazafias Népfront szervezésében Téli tanfolyam, népfrontest, politikai vitakör, előadás- sorozat, szülők iskolája, szülők akadémiája, tanyai est, nők akadémiája, tanácstagok oktatása néven szervezi meg a népfront minden esztendőben a politikai oktatást a megye városaiban, községeiben. A foglalkozások az idén november elején kezdődnek és a jövő év áprilisában fejeződnek be. A népfrontbizottságok munkájában egyre fontosabb szerepet kap a politikai ismeretterjesztés, s kedvező tapasztalat, hogy a szervezői munka minden évben ólajozottabb; a lakosság érdeklődése is egyre nagyobb. Növekvő érdeklődés Ebből a fontos szervezői munkából sokan kiveszik a részüket: a népfrontbizottságok, a körzeti bizottságok és a különböző klubok tagjai, az utca- és lakóbizottságokban, a munkabizottságokban tevékenykedők, a népfront aktívái. A szervezői munka mindig azzal kezdődik, hogy a lakosságot tájékoztatják — általában meghívókat, írásos anyagokat küldenek — arról, hogy hol, mikor kezdődnek a foglalkozások. Kinek milyen oktatási forma tetszik, azt választja. Az érdeklődést egy adat is jellemzi: egy-két éve alig több, mint harmincezer ember hallgatta az előadásokat, tavaly viszont a 965 különböző foglalkozáson már negyvenhárom- ezer-ötszázan vettek részt, örvendetes, hogy egyre többen jártak el az összejövetelekre a tanyán és a perem- kerületekben élők közüli, a nők aránya is megnövekedett. A fiatalok és a bejáró munkások azonban még mindig ritkán kapcsolódtak be egy-egy csoport munkájába. Az oktatás témáit igyekeznek úgy megválasztani minden évben, hogy közérdekűek legyenek. A program elkészítésénél a Hazafias Népfront megyei bizottsága most is arra törekedett, hogy a lakosság minden rétege megtalálja, kiválaszthassa a számára legmegfelelőbb témakört. Éppen ezért a központi ajánlást kiegészítették megyei és helyi vonatkozású témákkal, amelyek feldolgozásához segédanyagokat — előadásvázlatokat, vitaindító beszédeket, magnószalagon rögzített beszélgetéseket — kaptak a HNF helyi bizottságai. Meghatározó a közérdek Az 1979—80-as politikai ismeretterjesztő munkának most a legfontosabb célkitűzése, hogy elősegítse az MSZMP XII. kongresszusa irányelveinek minél szélesebb körű ismertetését, megtárgyalását. A gazdasági élet kérdéseiben az V. ötéves terv sikeres befejezésének segítése a tömegpropaganda eszközeivel, ugyanakkor a lakosság ismerje meg a következő időszak népgazdasági és helyi követelményeit. Cél továbbá, hogy a politikai ismeretterjesztés segítse a szocialista közgondolkodás formálását, a szocialista életmód kialakítását. A megyei bizottság a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ajánlásait figyelembe véve a következő témák megvitatását, feldolgozását javasolta: az V. ötéves terv befejezése, felkészülés a következő tervidőszakra; a szocialista demokrácia fejlesztésének feladatai; a szocialista életmód, a közösségi magatartás. Ezen kívül ajánlotta, hogy a különböző foglalkozásokon legyen szó a termelésről, a fogyasztásról, az életszínvonal alakulásáról, az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek kérdéseiről. Tárgyalják meg „A szocialista integráció és Magyarország” című előadás anyagát. Beszélgessenek a szövetségi politikáról, közoktatásunk reformjáról, környezetünk védelméről, az időszerű nemzetközi kérdésekről, a művelődésről, művészeti életünk aktivitásáról. Egyeztetett programok A helyi bizottságok mindig a pártszervezetekkel egyeztetve határozzák meg a politikai ismeretterjesztés formáit. Változatlanul a legnépszerűbbek, a témák feldolgozása szempontjából a legjobban beváltak a kiscsoportos összejövetelek, a fórumszerű beszélgetések. Ott alakulnak ki ugyanis a legtermékenyebb viták. A politikai munka a jól kidolgozott terveken, a szervező és előkészítő tevékenységen túl függ a propagandistáktól is. (Ezért gondosan kell kiválasztani, hogy ki a legalkalmasabb erre a megbízatásra.) Az idén az eddigiektől is nagyobb segítséget adnak munkájukhoz: minden témáról tartalmas "vázlatot kapnak a megyei bizottságtól, amelyeket a témák legjobb megyei szakértői készítettek. A jövő év első napjaiban rendezi meg Szolnokon a népfront propagandistáinak tanácskozását, ahol főleg módszertani kérdéseket vitatnak meg. A megyében a pártszervek támogatják, segítik a népfront ismeretterjesztő munkáját. Egyeztetik a politikai oktatás terveit, felkészítik azokat a propagandistákat, akik a népfrontmozgalomban tevékenykednek és év közben értékelik tevékenységüket. Mindez jó alapot biztosít a további, eredményes munkához. Sz. E. MA DÉLUTÁN A szovjet filmek fesztiváljának megyei megnyitója Ma délután három órakor a szolnoki Tallinn filmszínházban A. Oszkolkov Fjodor Ivanovics, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza budapesti bázisának igazgatója nyitja meg a szovjet filmek fesztiválját, majd ezt követően bemutatják a Mihail Jersov rendezte A blokád folytatása című kétrészes, színes, szinkronizált filmet. A drámai küzdelmet bemutató filmalkotás — Ju- ríj Szolomin és Jevgenyij Lebegyev a főszereplői — a hős város, Leningrád körül- zárásától követi az eseményeket, s igyekszik a filmművészet formanyelvén visszaadni azt a héroszi küzdelmet, amelyet a szovjet emberek a Lenin nevét viselő város szabadságáért- folytattak.
