Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-04 / 259. szám
1979. november 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kitüntetések a Skáláért Tegnap délelőtt a szolnoki Skála Tiszavidék áruházban kitüntetéseket adtak át az áruház építésében, berendezésében kiemelkedő munkát végző szakembereknek. A kitüntetéseket Szlamineczky István, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke adta át. Az ünnepségen részt vett Barta László megyei tanácselnök és Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára. A Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Szigeti Károly, a Tiszavidék Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója és Hajdú Lajos, a karcagi KÁ- TISZ üzemvezetője. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetésben részesült Soós Lőrinc, a Skála áruház igazgatója, Sinkó Mihály, az ÁÉV kubikosa, Gulyás Kálmán, az ÁÉV gépkezelője és >Nágy József, az ÁÉV fűtés- szerelője. Soós Lőrinc, a Skála áruház igazgatója bemutatta a jelenlevőknek Szolnok megye legnagyobb áruházát, amely november 6-án 11 órakor nyílik meg a nagyközönség előtt. Az egyházaskozári Haladás Tsz hazai anyagokból elkészíthető velésellenőrző készüléket fejlesztett ki, amelynek üzemszerű gyártását most kezdték meg. Az Agrotröszt-tel kötött szerződés értelmében, az idén imár száz darabot gyártanak. A készülék - amely a tsz egyik többszörös újítójának, Plesz János géplakatosnak munkája - román gyártmányú nyolcsoros kukoricavető-gépre szerelhető. Olyan érzékeny, hogy egyetlen szem kimaradását is jelzi. Ennek révén - a MÉM Műszaki Intézetének vizsgálata szerint — huszonöt százalékkal növeli a vetésbiztonságot flz iskolának vagy az életnek? Agrármérnökjelölt fiatal barátom nyomdai ismeretségemre apellálva kérte a segítségemet: soron kívül keülett beköttetni szakdolgozatát. Két példányban, - mondta - merthogy annyit kellett letennie a bíráló bizottság elé. Kérdésemre, hogy magának nem lesz-e el egy példányt, csak legyintett: egyiket minősítve úgyis visszakapja, különben is, ki a csodát érdekelne már a'diploma megszerzése után a majd félszáz oldalnyi elemző Írás? Vétek lenne nem hasznosítani Elgondolkodtam, hogy valóban -csakl ikét dossziénak, esetleg vászonkötéses, aranybetűs kartonborítóknak, netán a fióknak készülnének a diplomázók egyetemen, főiskolán szerzett ismereteit ösz- szegző dolgozatok? Kelemen Gyula, a fegyvernéki Vörös Csillag Tsz párttitkára nem így vélekedik: — Vezetőségi határozatot hoztunk, hogy üzemgazdasági csoportunknak figyelemmel kell kísérnie, fel kell dolgoznia az egyetemi, főiskolai vagy más felsőfokú szakmai végzettséget szerzők szakdolgozatait. Ki kell szűrni ezekből az anyagokból, elemzésekből a termelőmunkánkban jól hasznosítható módszereket. A munka mellett tanuló szakembereinknek nagyon sok idejük, energiájuk fekszik ezekben a munkákban, mondhatnám úgy is, hogy vétek lenne nem befogni a friss szelet a vitorlánkba. A fegyverneki téesz köz- gazdasági elnökhelyettesének, Csortos Istvánnak az oklevelén — negyvenegy évesen adta a fejét továbbtanulásra — még alig száradt meg a tinta, a búzatermesztést analizáló szakdolgozatát máris eredménnyel hasznosították a gazdaság gabonatermesztői. — Mivel is védte meg az idén a, Gödöllői Agrártudományi Egyetem üzemgazdasági szakán szerzett üzemmérnöki diplomáját? — Matematikai alapon dolgoztam ki, hogy a termelési tényezők, például az optimális vetési és betakarítási idők betartása, az elvetett csíraszám, a fajtaösszetétel, a tápanyagvisszapótlás hogyan hatnak a legeredményesebben a búzatermesztési ágazat nyereségére. Fegyverneki környezetre, a helyi időjárási és talajviszonyokra dolgoz-' tam ki egy különösebb költségnövelés nélkül is jobban jövedelmező, precízebb technológiát. — Betekinthetnénk együtt a szakdolgozatába? — Sajnos egyetlen példányt se tudok mutatni, a növénytermesztési ágazatvezetőnél és az üzemgazdászoknál találhatók. Az 1975 óta végzett elemzéseim is segítik a szakembereinket a. kevésbé költséges vetőágykészítés, az olcsóbb de hatékony műtrágyázás kialakításában, a növényápolási munkák legoptimálisabb idejének megállapításában. A szemlélet magától nem változik A mintegy 8000 hektáron gazdálkodó kunmadarasi Kossuth Tsz-ben huszonkilenc diplomás szakember — tíz közülük egyetemi végzettségű, a többiek üzemmérnökök — irányítja a növény- termesztési, állattenyésztési és gépesítési főágazat munkáját. Lakatos László növényvédelmi és kémizálási ágazatvezető a karcagi mezőgazdasági technikumban szerzett szaktudását nem találta elegendőnek az állandóan korszerűsödő termelési feladatokhoz. — Munka mellett tanulva szereztem meg az üzemmérnöki végzettséget a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. A lucerna termesztése és növényvédelme címmel készített szakdolgozatomhoz az újonnan szerzett ismeretek mellett felhasználtam hat évi gyakorlati munka tapasztalatait is. — Mi lett a sokoldalnyi vizsgamunka sorsa? — Az egyetemen jeles érdemjeggyel minősítették, a visszakapott példány jó ideig a polcon porosodott. Ki is lapozta volna fel, hiszen utólag belegondolva, az abban megfogalmazott elképzeléseim jóval megelőzték az akkori szemléletet. Csak legyintettek abban az időben a lucernára, mondván, hogy igénytelen növény az, megél öntözés, vegyszerezés nélkül is. — Azóta változott a Kossuthban ez a szemlélet? — Hát, magától sohase változott volna. Nem is úgy mondanám, hogy a téeszben nem igénylik az újat, egyszerűen csak rámhagyták, a saját szakmai megítélésem szerint vezessem be a szakdolgozatomban taglalt komplex lucernavegyszerezési módszereket. — A téesz \ tömegtakar- mány-termesztési' adatait ismérvé mindez eredményre vezetett. — Valóban, már nem csak a búza, a kukorica, a napraforgó terméseredményeire figyelnek oda a gazdaságban. Az utóbbi négy évben megdupláztuk a lucerna termő- területét, a szárítóüzemünk kapacitását. Évente 800 va- gonnyi pelletet állítunk elő, mintegy huszonegy millió forint érlékben. A „pellet- tált” zöldtakarmány egyhar- madát külföldön értékesítjük, tehát exportminőséget kell gyártanunk. A minőség viszont kint kezdődik a lucernaföldön. Szóval, érdemes volt elővenni a .porosodó szakdolgozatban kimunkált gazdaságossági' számításokat, és azok alapján hadat üzenni az ötletszerű növényvédelemnek, megvalósítani egy olcsóbb, de jó biológiai és ökonómiai hatásfokot biztosító technológiát. Friss szelet a vitorlába! Ki ne emlékezne a gyerekkori szülői, tanári intelmekre: nem nekem tanulsz fiam, hanem magadnak, az - életnek! Hogy az iskolának vagy az életnek készítik-e a diplomázók a szakdolgozataikat? A fegyverneki és a kunmadarasi, némileg kontrasz- tos példáid egyike se engedhet általánosítást. Egy azonban bizonyos: napjaink köz- gazdasági szemlélettel erősödő nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlenek a körültekintő elemző munkával kidolgozott, észszerű és újszerű módszerek, ötletek. Minden közösségnek saját érdeke, — a fegyverneki téesz párttitkárápak képletes megfogalmazásával élve — hogy a gyorsabb előrehaladás érdekében idejében vitorlájába fogja a friss szelet. Temesközy Ferenc Szolnok felszabadulásának tiszteletére Ünnepi tanácsülés Tegnap Szolnokon, a városi tanács nagytermében Szolnok felszabadulásának 35. évfordulója* tiszteletére ünnepi tanácsülést tartottak. A testület tagjait s a meghívott vendégeket — köztük Szűcs Jánost, a megyei párt- bizottság titkárát, Sándor Lászlót, a városi pártbizottság első titkárát, Árvái Istvánt, az SZMT vezető titkárát, a város országgyűlési képviselőit; az állami, társadalmi és tömegszervezetek vezetőit — Kukri Béla, a városi tanács elnöke köszöntötte. A Bartók Béla kamarakórus műsora után Sándor László emlékezett meg Szolnok felszabadulásáról. Az ünnepi beszédet követően Kukri Béla a városfejlesztése érdekében végzett kimagasló munkája elismeréséül átadta a Pro Űrbe díjat Németh Mihálynak, a szolnoki vasúti pályaudvar állomásfőnökének. Koszorúzások a fővárosban Az 1956-os ellenforradalom áldozatairól tegnap kegyelettel emlékeztek meg a fővárosban. Koszorúzási ünnepséget tartottak a Köztársaság téren a budapesti pártszékház védelmében elesettek emléktáblájánál. A budapesti pártbizottság nevében Méhes Lajos első titkár, az MSZMP KB tagja. Somogyi Sándor titkár és Mészáros József a budapesti pártbizottság apparátusa pártvezetőségének megbízott titkára rótta le kegyeletét. Az emléktáblánál 1 elhelyezték a megemlékezés virágait a budapesti pártbizottság munkatársai, a VIII. kerületi pártbizottság, a tömegszervezetek képviselői, a pártház védelmében részt vett harcosok, a mártírok hozzátartozói. A Mező Imre úti temetőben a munkásmozgalmi panteonnál 1 nyugvó hősi halottak sírjainál a budapesti pártbizottság, a budapesti fegyveres testületek és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Budapesti Bizottsága képviseletében helyeztek el koszorút. Az 1956-os ellenforradalom elleni harc hősi halottainak a Mező Imre úti temetőben levő emlékművénél a fegyveres testületek tagjai álltak díszőrséget. Fölcsendült a Himnusz, majd elhelyezték a kegyelet virágait a budapesti pártbizottság, a Fővárosi Tanács, a fegyveres testületek, a Magyar Partizán Szövetség és a KISZ Budapesti Bizottsága nevében. Van mit megőriznünk A KISZ-szervezet rendezte a találkozót. Az idős kommunista arról beszélt, hogyan élte át Szolnok 1944. november 4-ét. „Nagy harcok után, hirtelen csend lett. Kióvakqdtam az utcára. Látom, hogy a sarkon befordul az utcánkba két orosz katona, ök is megláttak engem. Álltam, mint a cövek, mert gondoltam, még rám lőnek, ha elfutok. Amikor odaértek hozzám, az egyik vizet kért. inni. Bementem egy kanna vízért. Azok meg fogták a kannát és elvitték. Na, volt mit hallgatnom a feleségemtől, hogy oda a vízhordó edényünk. Másnap, kora reggel nyitom a kapuajtót, hát ott az üres kanna, hozzátámasztva egy katonakenyér.” A fiatalok hallgatták az öreget. Volt aki mosolygott a kenyér történeten: no hiszen, nagy ajándék. Mi az a katonakenyér. Semmi. Ezek az öregek, ha a felszabadulásról beszélnek, mindig beleszőnek holmi kenyérhistóriát. Nem utalmas ez? Nem, mert akkor az a kenyér szimbólummá magasztosult ebben a porig bombázott, agyon sanyargatott városban is. Az élet jelképe lett, hogy a romok fölött újra sarjadhat^ egy emberibb jövő. Érthető, hogy a mai tizen-, huszonévesek kételkedve hallgatják az ilyen történeteket, mert ma természetes, hogy kenyér mindig van az asztalon, sőt, van hozzá hús is. De az én gyermekkoromban, kukoricakásán, görbén táplált nemzedékem érti és érzi, mint jelentett és jelent ez a kenyértörténet. Mit éltek át azok, akik akkor 1944. november 4-én itt laktak Szolnokon? Mit élt át az a négy-ötezer ember? Mert csak ennyien voltak. A többi. húszegynéhány ezer a környező tanyákon, falvakban húzódott meg. Féltek a bombáktól, féltek az ágyúszótól, féltek a németektől, a nyilasoktól, és féltek az orosz katonáktól —• féltek mindentől és mindenkitől. és közben éheztek, mert ennivaló alig volt Szolnokon, és fáztak, mert tüzelő sem akadt a Móricz- liget fáin kívül. Ki is vágták egy szálig mind, még a gyökereket is kiszedték a fagyos földből. És mégis ez a maroknyi ember kezdett hozzá az új élet megteremtéséhez akkor, amikor Budapesten, az ország más vidékén még a halált szórták a fegyverek. A Móricz-liget helyén ma a városiak kedvenc pihenőhelye, a Tiszaliget van. Üj fák nőttek, 35 év nagy idő. Manapság több mint hetvenezer ember otthona ez a nyüzsgő, lüktető életet élő település. Ég felé törnek a házak, karcsú hidak kötik össze a folyók két partját. Hófehér az uszoda fala, s most valami különös szépséget ad az ősz a tiszaparti sétánynak. Gyárak kapui várják a sok ezer munkásembert, és mi morgolódunk, mert reggel zsúfolt az autóbusz, amelyik a munkahelyünkre visz minket. (Régi szolnokiak! Emlékeznek még az első piros autóbuszra, az egyetlenre a háború után? Zötyögött az öreg járgány, s mi milyen boldogok voltunk, mert már autóbuszunk is volt.) Este bérlettel színházba megyünk, vagy az új művelődési központba divatbemutatóra, előadásra. Vagy otthon, vacsora után elnyúj- tózunk a tévé előtt, és szám- bavesszük: nemsoká itt a karácsony, kinek mit vegyünk ajándékba? Hogyan osszuk be a pénzünket, hogy mindenre teljen? Az ám, két nap múlva nyit az új áruház, hátha ott majd látunk valami újdonságot, meg kell nézni. Rohanunk reggelente a gyerekkel a bölcsődébe, az óvodába, aztán munkahelyre, délután rohanunk bevásárolni, főzni, a Patyolatba, vissza a gyerekért. Látogatóba a mamához, vendégvárás miatt — vagy csak mert hétvégén valami finomabbat enne a család, — a piacra, a csemegébe... Rohanunk és nem, vagy csak ritkán vesszük észre, hogyan változik körülöttünk a város. És föl sem figyelünk rá, hogyan változik nap mint nap az életünk. r E lünk. Nyugalomban, de nem gondtalanul. Ám a gondjaink is emberiek, hétköznapiak, nincs bennük semmi rendkívüli. Eszembe jut, amit Kádár elvtárs mondott a nemrég lezajlott csepeli kommunista aktíván: „Fontos törekvésünk vívmányaink, köztük az eddig elért életszínvonal megvédése, á további haladás feltételeinek megteremtése. Becsületesen, őszintén meg kell mondanunk, hogy miként a népgazdaság fejlesztésében, most nem tudunk gyors tempót diktálni, úgy az életszínvonal tekintetében is áz eddigi szint megőrzése a jelenlegi feladatunk. Nem tudunk többet vállalni. Ám ez sem kevés, van mit megőriznünk.” Harmincöt év! Honnét indultunk és ma hol tartunk? Büszkék lehetünk mindarra, amit meg kell őriznünk. — V — A székesfehérvári Videoton dolgozói sikeresen teljesítik a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35 éves jubileuma alkalmából tett munkaverseny felajánlásaikat. A Videoton felajánlásai között szerepel a dollárelszámolású export növelése, húszmillió forint értékű anyagtakarékosság és a termelékenység jelentős növelése
