Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-29 / 279. szám

1979. november 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 t A Fővárosi Kézműipari Vállalat ruhaipari gyáregység kőlelki részlegében 73 fővel szalag- rendszerben dolgoznak. Jelenleg 1200 darab polgári védelmi ruhát varrnak. Ezenkívül tőkés bérmunkát is vállalnak Új gumigyár Nyíregyházán Évente 210 000 textilradiál abroncsot készít majd a nagyteljesítményű mezőgaz­dasági traktorokhoz a Tau­rus Gumiipari Vállalat új nyíregyházi gyára, amelynek létrehozásáról, korszerű ter­mékéről tegnap sajtótájé­koztatón számolt be Tatai Ilona vezérigazgató. A fej­lesztésre 1,2 milliárd fo­rintot költöttek. A nyíregyházi új gyárban az amerikai BF Goodrich Vállalattól vásárolt Know- How alapján rendezkedtek be a textilradiál abroncsok gyártására. Az újfajta gu­miabroncsok lehetővé teszik, hogy a nagyteljesítményű traktorok üzemanyagfogyasz­tása 5—15 százalékkal csök­kenjen, vonóerejük ugyan­akkor 20—25 százalékkal nö­vekedjen. Ezzel párosul még az a jelentős előny is, hogy a radiálabroncs kétszer olyan hosszú ideig használ­ható, mint a szokásos dia­gonál köpeny. Az új nyíregyházi gyár, a tervezettnél csaknem há­romnegyedével hamarabb épült fel, most már a pró­baüzemeltetésen is túl van­nak, és megkezdődött, az üzemszerű termelés. KÍSÉRLETEK idöjjön és maradjon n SZAKMUNKÁSTANULÓK ÉS A PÁLYAKEZDŐK NEVELÉSÉBEN Üj jelenségek tapasztalha­tók a szakmunkás-utánpót­lás nevelésében megyeszer- te. A szakmunkáshiány az elmúlt években a csábítás leg­különbözőbb „trükkjeit” te­remtette meg; most. alábbi példáink alapján úgy tűnik, hogy az ésszerűség kerül előtérbe a munkásután- pótlásban. Az új intézkedé­sek fő célja a szakmunkás­tanulók és a fiatal szak­munkások megbecsülésének növelése. Ez gazdasági fel­adat is egyben; hiszen a beilleszkedés időszaka akár az első, akár a második munkahelyen, ráfizetést je­lent; míg az összekovácsolt szakmunkásgárdában sok tartalék rejlik. Néhány éve hagyomány- nyá vált, hogy a végzős ipari tanulókat az üzemek ünnepélyesen fogadják szak­munkássá. A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyá­rában „vasfa” őrzi ennek emlékét, de sok megyei vál­lalat követte már e példát. Másutt — mint Kunhegye­sen — a szakmunkásképző intézet együttesen búcsúz­tatja végzőseit. ünnep és hétköznapok De fontos az is, hogy ne csak a búcsú legyen szívet melengető, hanem a min­dennapok sora is. A 626-os számú mezőtúri intézet kez­deményezését az idén kö­vetik először jászberényi, szolnoki iskolák: a mozga­lommá szélesedő „Tanuló szocialista brigádok” a hét­köznapokat töltik meg tar­talommal. A KlSZ-szerve- zetek és az iskolai vezetés összehangolt irányításával a munkaverseny-mozgalom ki­csinyített mása valósult meg így. Az első évben kialakí­tott brigádok a „szocialista módon tanulni, dolgozni, él­ni” célkitűzés szellemében, pontozásos értékeléssel ver­senyeznek. Hasznos ez így: az állandó értékelés egyen­letes tanulásra, jobb mun­kafegyelemre ösztönöz, a kollektívákban való - mun­kálkodás pedig a munkás­élet felé irányítja a gyere­keket. Bár a formai kere­tek még nem mindenütt egységesen alakultak ki, az első eredmények már egy év után is jelentkeznek: csökkennek a hiányzások, ob­jektív mérce alapján kap­nak jutalmat a legjobbak, s így tovább. A vállalatok is új utakat keresnek. Törökszentmikló- son például vállalati ösz- szefogás teremtette meg az anyagi alapját azoknak a tanműhelyeknek, amelye­ket a 604-es szakmunkás- képző intézetben építettek fel, a fémipari alapképzés megvalósítására. Összefogott erők Mezőtúr sajátossága, hogy iparát jobbára a „három nagy” jelenti. A Kontakta Alkatrészgyár, a Fémfeldol­gozó Ipari Szövetkezet és a KAEV évek óta azonos jel­legű termékekkel, azonos munkáslétszámmal dolgozik. A munkásutánpótlás nevelé­sében most mégis újjal kí­sérleteznek: a három üzem egyeztetett tervekkel, közös erőfeszítésekkel siet a 626- os Ipari Szakmunkásképző Intézet segítségére. Eszerint a három üzem mindegyiké­ben csak egyetlen szakma oktatására rendeztek be tan­műhelyt. A forgácsoló szak­ma tanulóit a KAEV, a la­katosokat a Fémfeldolgozó, a szerszámkészítőket pedig a Kontakta oktatói készítik fel. A felszabaduló szak- munikásokat azután az igé­nyek szerint „cserélik el” egymás között. Hogy mind­ez zökkenőmentes legyen, a harmadik tanulóévet már a választott gyárban töltik a tanulók: megismerik leendő munkatársaikat, és helyis­meretet is szereznek. A ta­nulóidő alatti 250—500 forint összegű havi ösztöndíjat ta­nulmányi szerződés alapján kaphatják a gyerekek: a végzés után ugyanannyi időt kell az üzemben dolgozniuk, mint ameddig az ösztön­díjat kapták. Az aránylag szűk választási lehetőség miatt nincs elvándorlás, és problémát is csak a kevés szakmunkásjelölt okoz. Ezen a pályaválasztási tanács­adók, szakmaisimertető szód­ról apók segítenek vala­melyest az általános isko­lákban. Amíg a mezőtúri ifjú szakmunkások jó eséllyel számíthatnak rá, hogy első munkahelyükön öregszenek meg, a Szer.számgépipari Művek karcagi gyárában egészen más a helyzet. Esz­tergályosnak lenni a SZIM- ben komoly szakmai rangot jelent; hiszen a 35 millimé­ter átmérőjű köszörűorsót 3 ezredimilliméter pontossággal megmunkálni képes szak­ember nem magától terem a karcagi sziken. A magas követelmények máir a tanu­lókat is megrostálják. Ezért került előtérbe a kezdők minél jobb beilleszkedésé­nek elősegítése. Az egyelőre még kísér­leti megoldás lényege a ked­vezményezett időszak és a teljesítménybérezés kombi­nációja. Ez azt jelenti, hogy viszonylag rövid időszakot „védetten” tölt el első mun­kahelyén a kezdő szakmun­kás. Követelménye kezdet­ben a „profi” szakmunká­sok teljesítményének mind­össze 30 százaléka; ez idő­ben fokozatosan növekedve éri el végül a munkatársak normáját. A 30 százalékért kapja meg teljes fizetését; az efölötti munkát azonban 100 százalék feletti plusz­bérrel díjazzák, így a meg­oldás a közepesnél jobb tel­jesítményre is ösztönöz. Karcagon is problémát je­lent, hogy kevesen választ­ják az általános iskolában továbbtanulási lehetőség­ként az „inasegyetemet”, így a vállalatok a felnőttek között is kénytelenek keres­ni szakmunkás-jelölteket. Ha a tanműhelyekben a SZIM segíti a Ragó Antal Szak­munkásképző Intézetet, úgy a felnőtt szakmunkáskép­zésben e segítség iránya megfordul. Hiszen amíg Me­zőtúron. a Kontaktában a felnőttoktatás inkább eset­leges szaktanfolyamot je­lent, Karcagon a minősí­tett hegesztők képzése pél­dául rendszeresen a szak­munkásképző irányításával valósul meg. Hasznos fáradozás Űj utak, kísérletek, pró­bálkozások. Előre nehezgn eldönthető, hogy végül me­lyik vagy melyiknek a to­vábbfejlesztése lesz a he­lyes, de az útkeresések té­nye biztató. Különösen ör­vendetes, hogy ebben a szakmunkásképző intézetek és az üzemek együttműköd­nek, melynek jelentősége túlnő a munkaerő-gazdálko­dás keretein. Kísérleteik eredményei minden bizony­nyal a munkásutánpótlás nevelésében, társadalmi be­illeszkedésében kamatoznak, a tanulók és kezdők mun­kássá válását segítik elő. Még akkor is érdemes a fáradozásuk, ha tudjuk, nem mindegyik náluk nevelke­dett fiatal szakmunkásnak az első munkahelye lesz az utolsó. Kőhidi Imre Amíg a gép megy, megállni nincs idő A gépek mellett nem lehet megállni. Hat-hét percen­ként fut le egy gyűrűs cséve, akkor cserélni kell, s egy-egy szövőnő gépe több tucat csévét pörget. Mozdulataik gyor­sak, pontosak, nincs bennük egyetlen fölösleges fázis. Az asszonyok naponta két műszakban több mint öt tonna cér­nát futtatnak át gépeiken. Felvételeink a tószegi Petőfi Tsz orsózó üzemében készültek. Orsók között Nyugdíjasok pártalapszervezetében Mint egy nagy család élután esett az eső. D A keskeny járdák­ra hamar félhord­ják a ragadós sa­rat az emberek. Er­refelé keskenyek a járdák, az utak szélén árkokba sza­lad a víz. Földszintes csalá­di házak álltak itt mindig, mióta világ a világ. Mosta­nában húztak csak magas, emeletes házakat a Kes­keny János úton, s a város legfiatalabb lakótelepe, a Széchenyi is pár éve nyúj­tózik csak a kis házak hát­terében. Az esős délutánon sokan igyekeznek a Bokányi De­zső utcába. Többnyire idő­sebbek. túl a nyugdíjas kor­határon, Két irányból jön­nek : a vasúton túlról és in- nenről. Valamikor város­szélnek számított ez a tá­jék Szolnokon. Most vala­hogy „benne” van a város­ban. A Bokányi utca is, ahol a körzeti pártszékház áll. A beszámoló-taggyűlésre nyolcvankilenc párttagot hí­vott meg a vezetőség. So­ha se jönnek össze ennyien. Egyszerűen lehetetlen; hu­szonnégy olyan párttag tar­tozik ehhez az alapszerve­zethez, akit idős kora. be­tegsége miatt a taggyűlés lá­togatásától mentesítettek. Mégis odatartoznak! A ki­lenc pártcsoportbizalmi, ahogy érkezik, jön a tit­kárhoz, J. Tóth Lászlóhoz. A titkár a gazdaságfele­lőssel már előkészítette a csomagokat. Az ötéves mun­káról számot adó taggyűlés után a bizalmiak felkeresik beteg társaikat, s átadnak egy-egy édességcsomagot. Küldi az alapszervezet, jó­kívánságokkal. Elmondják persze a taggyűlés esemé­nyeit is, — így kötődik, tar­tozik össze a nagy család. A bizalmiak se fiatal em­berek. Ebben az alapszer­vezetben hatvanhárom év az átlagéletkor. Mindössze hét aktív dolgozó kommu­nista jár ide. a többiek mun­kából kiöregedett, de tettre- kész idős emberek. Vasuta­sok és építők, földművesek és gyári munkások. Miről adhatnak itt számot egy ötéves közös munkát záró taggyűlésen? A párt szervezeti életét illetően mindenről, ami bárhol ter­mészetes. A beszámolóból csak a tagság gazdasági munkája hiányzik — ők már megdolgozták a magukét. Legfeljebb ■ olykor-olykor áll­nak be rövid, időre újra a munkássorba, ha az egész­ség, a szükség és a lehetőség engedi. Itt is van pártokta­tás és politikai kör, párt- csoportértekezlet is pártnap is. Az idős kommunisták se­gítenek a tanácstagoknak, élére állnak a népfront kez­deményezéseinek, tájékozot­tak jelenről, jövőről. Egy. egyetlen téma hiány­zik, csak, — legfeljebb öt évben egyszer történik meg, ritka, mint a fehér holló — a pártépítés. A fiatalok, a párthoz közeledők ugyanis nem a körzetben jelentkez­nek, a munkahelyükön lesz­nek párttagok. Mégis, ide is mindig újak jönnek. Most, a beszámoló taggyűlésen is így van ez. A napirendek előtt bemutat­ják a tagságnak Paál Lász- lónét, a közeli szövetkezet, a BÖRTEX párttitkárát, aki idősebb munkatársával ér­kezett. A fiatalasszony elmond­ja: Szabari Istvánnét. a szö­vetkezet közmegbecsülését élvező, nyugdíjba vonult munkásnőjét kísérte ide. Ké­ri a tagságot, fogadják sze­retettel, segítsenek neki az új élet, a nyugdíjaskor el­ső nehézségeit legyőzni. Ná­luk jól dolgozó, példás éle­tű kommunista volt, bizo­nyosan hasznos tagja lesz az alapszervezetnek is. Aztán a taggyűlés elnöke mutatja be a messziről ér­kezett, másik új tagot. La­dányi Bálint Kunmadaras­ról költözött Szolnokra. Hetvennégy éves bácsika. Feláll az első sorban, figye­li nagyon, mit mond az el­nök. Aztán odalép az asztal­hoz, s kéri, ismételné meg, rosszul hald. Horváth néni, az elnök, nem lepődik meg. Hangosab­ban mondja, s az öreg La­dányi visszaszól: azt kívá­nom én is maguknak, egész­séget, sokáig! taggyűlés végén A hatvan öreg kezd: az Intemacionálét. Ladányi Bálint az első sorban az is­merős dallamra mosolyog egyet, s kiereszti hangját. Énekel a túloldalon Szaba- riné is. Kettővel többen éne­kelnek. — s.j — Kiállta a próbát Közüli híd a Sebes-Körösön regnap megtartották a les-körösi új közúti Ind­iaik terhelési próbáját. Az híd Körösladánynál íveli a folyót. Építői jól vizs- ztak. A terhelés a híd kö­zépső szakaszán sem okozott nagyobb elhajlást a meg­engedettnél. A forgalom előtt december közepén nyit­ják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom