Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-29 / 279. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 29. A lengyel pártkongresszus előtt Vita a következő évek feladatairól Hol tartunk? Mik a tennivalóink? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre sokmillió lengyel állampolgár keresi a választ a következő hetekben a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresz- szusára kidolgozott tézisek vitájában. A hetvenes évek gazdasági eredményeinek listája igen gazdag. Az építkezések eredményeként több mint ezer nagyobb ipari objektumot adtak át rendeltetésének. Ezek között 450 új üzem a kiemelt iparágakban lépett be. A gyors fejlődés eredményeként sikerült megvalósítani a teljes foglalkoztatottságot Lengyelországban. S ez nem volt könnyű feladat, hiszen csak az utóbbi években a demográfiai hullám, valamint a falusi lakosság városba való költözése miatt több mint egymillió új munkahelyről kellett gondoskodni. Figyelemre méltó az is, hogy az 1971. évi 2235 zlotyról a havi átlagfizetések 5000 zlotyra emelkedtek. A közzétett dokumentumokból azonban kitűnik: a számvetés nem minden területen mutat pozitív eredményeket. A tervezettnél nagyobb mértékben nőttek például a lakossági pénzbevételek. Ezzel pedig az árualap nem tudott lépést tartani. Így a belföldi piacon sok termék esetében a keresletkínálat egyensúlya megbomlott. A népgazdasági célkitűzések valóra váltását nehezítette, hogy a mezőgazdaság eredményei több esztendőben alatta maradtak az előirányzatoknak — amiben a kedvezőtlen időjárás is közrejátszott. Egyértelműen megfogalmazott feladat tehát a következő évekre az ipari- és a mezőgazdasági termelés növelése. Igaz, a közzétett dokumentumok adatai szerint 1981—85-ben a fejlődés átlagos üteme alacsonyabb lesz, mint a korábbi esztendőkben volt. De változatlanul dinamikusan nő majd azoknak a termékeknek az előállítása, amelyek az exportárualapokat bővítik, illetve elősegítik a hazai piac árukínálatának a felzárkózását az igényekhez. Lényeges, újszerű követelmény javítani a gazdálkodás színvonalán. Vagyis: nemcsak az a kérdés. hogy mennyit termelnek egy-egy esztendőben, hanem, hory mennyibe _ kerül a termék gyártása. Ezért megkülönböztetett figyelemmel vizsgálják majd az anyag- és az energiafelhasználás alakulását. Az itt levő tartalékokat érzékelteti, hogy például a lengyel ipar termelési költségeinek 70 százalékát, az építőiparban pedig a 60 százalékát az anyag- és az energiafelhasználás adja. És ennek az aránynak a javítása annál is sürgetőbb — hangoztatják lengyel közgazdászok —, mert az ország sem függetlenítheti magát a világszerte egyre nagyobb gondot jelentő nyersanyag- problémáktól. Igaz, a nyolcvanas években is kiemelt program marad az ország nyersanyag- és energiatartalékainak kiaknázása, de az előzetes számítások szerint nem minden termékből érik el a korábbi időszak színvonalát, miközben a feldolgozóipar igényei tovább emelkednek. A kiemelt kérdésként szá- montartott mezőgazdaságban az irányelvek hangsúlyozzák az eddigi gyakorlat folytatását. Támogatják azokat az egyéni gazdákat, akik következetesen gondoskodnak földjükről, gazdaságuk fejlesztéséről. Növelik az állami gazdaságoknak, termelő- szövetkezeteknek nyújtott segítséget az anyagi-műszaki bázis javítására. A változatlan mezőgazdasági politikától főleg azt várják, hogy növekedjen a gabona- és takarmánytermelés. Egyértelmű azonban — hangoztatják a lengyel szakértők —, hogy hosszabb távon sem reális célkitűzés az ország önellátása gabonából, ezért a feladat az import ésszerűbb felhasználása. A LEMP tézisei szerint a nyolcvanas évek közepére meg kell teremteni a mezőgazdasági termékek külkereskedelmi forgalmában az egyensúlyt, ami elsősorban a takarmánytermelés, valamint az állatállomány bővítésével érhető el. gazdasági A kiemelt feladatok között szerepel továbbra is a lakásépítések gyorsítása. A hetvenes években nagyszabású beruházásokkal, rekonstrukciókkal számottevő ipari- és nyersanyagbázist teremtettek meg a lakásépítkezések céljaira. Az a célkitűzés, hogy 1981—85. között már jelentős mértékben megjavítják a lengyel családok lakáskörülményeit. Faragó András Jugoszlávia Uj típusú gazdasági kapcsolatok A jugoszláv—csehszlovák árucsereforgalom összértéke az idén valószínűleg meghaladja majd az egymilliárd dollárt. Ennél is nagyobb jelentőségűek azok az új lehetőségek, amelyeket a két ország szakemberei az együttműködés, a munkamegosztás és az új piacokon való együttes megjelenés érdekében igyekeznek hasznosítani. A két ország tudósai jelenleg mintegy 60 tudományostechnikai témán dolgoznak együtt. Ipari együttműködés van kialakulóban az elektronika, a gépgyártás, -az autóipar, a vaskohászat és az atomerőművek berendezéseinek készítésében. A többi között korszerű háztartási gépeket is közösen gyártanak. A hűtőgépgyártási együttműködés eredményét a jövő év végéig 54 millió dollár értékűre becsülik. A gépgyártási együttműködésen túl új létesítmények építésénél is érvényesül a munkamegosztás. Mongólia Gépesített tejüzemek A Mongol Állattenyésztési Kutatóintézet munkatársai tej- és tejtermék gyártó üzemek technológiáját dolgozzák ki. Segítségükkel kezdte meg munkáját az arhangáji kerület „Gerelt Zam” termelőszövetkezetének tejüzeme is. A kutatók legutóbb teljesen automatizált üzemet terveztek a Góbi-Altáj kerület egyik termelőszövetkezetének a tejgazdasága számára. Az üzem napi négy tonna tejtermék előállítására képes. Mit értünk el? Képeit Kelet-Szlovákiából Csehszlovákia keleti csücske a háború előtt az ország egyik legszegényebb része volt. A húszas—harmincas években az emberek tízezrével vándoroltak ki Kelet- Szlovákiából, mert a megélhetés legelemibb feltételei is hiányoztak. A terület szegénységét a háborús pusztítások csak fokozták. A visszavonuló német fasiszták tönkretették a hidakat, a vasútvonalakat és a lakóépületeket. Aki majd’ 35 év múltán keresi fel Kelet-Szlovákiát, csak elismeréssel nyugtázhatja azt a gyors fejlődést, ami Csehszlovákiának ezen a részén a második világháború után végbement. Kelet-Szlovákiának igen nagy az idegenforgalma. Sokan látogatják a műemlékekben gazdag városokat. A képen Lőcse egyik történelmi épülete, a régi városháza Kelet-Szlovákiában épül az ország legnagyobb vízicrőműve. A képen a Fekete-Vág folyónál folynak a 660 megawattos erőmű felső tárolójának munkálatai Csehszlovákiában 1978-ban több mint kétmillió tonna vasércet termeltek ki. Kassán épült fel a terület legnagyobb ipar- vállalata, a Kelet-szlovákiai Vasművek. Körülbelül 24 ezer ember talált munkára itt, ahol tavaly megközelítőleg négymillió tonna nyersacélt termeltek. — A képen a hatalmas gyárkomplexum hideg hengermű üzemének egy része Olaiqondok A pánikhangulat hátterében Ismét szaporodnak a baljós jelek a nemzetközi olajpiacon. Ahogy közeledik 1979. december 17-e, az OPEC soros miniszteri értekezletének az időpontja, úgy nő a bizonytalanság a fogyasztók körében: milyen termelési és főleg milyen árpolitikát folytatnak majd a Kőolajexportáló Országok Szervezetének tagjai 1980- ban? o A „legújabb olajpánik” akkor kezdődött a tőkés világ- gazdaságban, amikor az OPEC-országok — szinte az egy Szaúd-Arábiát kivéve — sorra felfelé tértek el a júniusi értekezleten megszabott 23,50 dolláros hordónkénti plafonártól. Aztán ez fokozódott azzal, hogy Irán rendkívüli árértekezlet ösz- szehívását kérte, majd tetőzött november első felében, amikor ugyancsak Irán a megbuktatott uralkodó amerikai gyógykezelése miatt ’ leállította olajszállításait az Egyesült Államoknak, s egyidejűleg bejelentette, hogy öt százalékkal csökkenti külföldi olajeladásait. (Irán az USA szükségletének mintegy négy százalékát, a világ olajimportjának pedig hat százalékát fedezte eddig.) „Már a gyanú is. hogy Irán esetleg nem szállít — írta a New York Times —, egyik percről a másikra felhajtotta az árakat, pedig Irán. amely októberben nem is egészen hárommillió barrelt exportált naponta, nem az egyetlen ország, amelytől a Nyugat függ. A világ készletei olyan szűkösek, hogy még egymillió barreles kiesés is világszerte új gazdasági megrázkódtatást okozhat.” Amikor az OPEC elnökét, Oteibát a teheráni döntésről kérdezték, talányosán így fogalmazott: „Irán az OPEC alapító tagja, az Egyesült Államok pedig az egyik fő olajfogyasztó”. Sokkal határozottabb — és realistább — volt a lengyel Zycie Warsza- wy kommentátora: „Előfordulhat, hogy Rotterdamból (a kőolaj szabadpiaca — a szerk.) tesznek javaslatot a caracasi áremelésre. Nem a piac határozza meg az árakat, hanem a félelem. Mindaddig. amíg a termelők monopolhelyzetben vannak, nincs az a magas ár. amit a vásárlók meg ne fizetnének, ha a téli fűtésről, az ipar számára nélkülözhetetlen energiáról van szó.” e Ezek az egymástól eltérő megnyilatkozások is jól mutatják. hogy a tőkés olajpiac helyzetét egy idő óta nem csupán a kereslet-kínálat alakulása határozza meg. Normális körülmények között nyugodtan beszélhetnénk egyensúlyról, akár túlkínálatról is: az idén a termelés öt százalékkal bővült, a kereslet pedig három százalékkal csökkent 1978 hasonló időszakához képest, amikor bizonyos túlkínálat mutatkozott. Az OPEC jelenleg napi 31,3 millió barrel (1 barrel = 159 liter) olajat hoz felszínre; a világ termelése ennek majdnem kétszerese, 62 millió barrel körül van, ugyancsak naponta. — Hosszabb távon sem lenne ok akkora aggodalomra, mint amekkora mostanság kíséri az olajpiaci fejleményeket: a világ országainak az ezredfordulóig — az előrejelzések szerint — 250 milliárd tonna kőolajra lesz szükségük; az ismert tartalékok ennél 10 milliárd tonnával tehetők többre, s a szakemberek szerinf a föld alatt, a tengerek mélyén, a kedvezőtlen klimatikus adottságú vidékeken még további olajkincsek rejtőznek. Takarékoskodni azonban már most létszükséglet, különben 1990-től megkeserítik mindennapjainkat az olajgondok. A lengyel újságíró félelemről beszélt, az amerikai pedig újabb megrázkódtatást jósolt — és egyik sem ok nélkül. Az 1973—74. évi energiaválság annyira váratlanul érte és megrendítette a világ- gazdaságot, hogy mindmáig képtelen volt kilábalni ebből a , krízisből. Mégpedig azért, mert az olajfogyasztók cselekvés helyett vagy amellett maguk is szítják a pánikhangulatot. Emlékezzünk csak az iráni sah februári bukására: a fejlett tőkésországok valósággal versenyeztek az olaj minden cseppjéért, egyszerre duzzasztották fel vásárlásaikat, stratégiai tartalékaikat, az Egyesült Államokból tudósítás tudósítást követett az órákon, napokon át sorbán- álló autósokról stb. A ..beharangozott” áremelés nem is maradt el és csak jóval később derült fény rá, hogy nem is volt olyan nagy a baj. o A fogyasztók, az importálók felelőssége aligha lehet vita tárgya, de még inkább igaz ez a nemzetközi olajmonopóliumok vonatkozásában ! Ma már bizonyos, hogy az 1973—74-es válságból a legnagyobb hasznot az óriás tőkés olajcégek húzták. Mint ahogy az áprilisi és júliusi OPEC-áremelésből is. — Az amerikai Exxon legalább 100. a Texaco pedig 211 százalékkal növelte hasznát 1979 első három negyedévében. Az OPEC 13 tagja 170— 180 milliárd dollar bevételre számíthat az idén, szemben a tavalyi 127 milhárddal. — Amikor 1960-ban a szervezetet létrehozták, maguk sem gondolták, hogy ilyen fantasztikusain nagy jövedelemhez jutnak majd egyszer a „fekete arany” révén. Lényegében hat-hét esztendeje ismerték fel, hogy milyen hatalmas „fegyver” van a kezükben. Jónéhányan közülük az óriási olajvállalatok „sugallatára” vérszemet kaptak, a fogyasztók már csak ezért sem bízhatnak abban, hogy a decemberi caracasi OPEC-értekez- leten a józanság kerekedik felül. A helyzetet súlyosbítja, hogy a rotterdami „szabad olajpiacon” az utóbbi egy évben megjelent az OPEC tagjainak egyike-má- sika is. Közel-Kelet, Afrika és Dél-Amerika olajtermelőinek árfelverő tevékenysége ma már nyílt titok: kőolajuk mintegy felét 35—40 dollárért maguk árusítják Rotterdamban 1 o „Azt hiszem, az ellenőrzés kicsúszott a kezünkből” — nyilatkozta a közelmúltban a szaúd-arábiai olajminiszter. Jamani sejk arra célzott, hogy már a világ legnagyobb olajtermelője —. Szaúd-Arábia sem képes reális árakra szorítani társait. Mohóságukat azonban beárnyékolja, hogy jövőre újabb gazdasági visszaesést jósolnak a szakértők. Ügy tűnik, ez lehet az egyetlen korlát, amely még megálljt parancsolhat. Az viszont aligha kétséges: néhány monopólium és olajtermelő hazárdjátékát a fogyasztók fizetik meg 1980-ban. Kocsi Margit
