Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
1979. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „A 13. század óta használatos pénznem. Nevét az 1252-ben, Firenzében először veretett aranyérme virágos címeréről (olaszul fio- rino, latinul florenus) kapta. Európa szerte elterjedt, viszonylag állandó értékű pénz volt: Magyarországon az Anjouk alatt, 1325-ben kezdték el az arany forint verését. Harminchárom év óta az 1946-ban, a stabilizáció során bevezetett pénzegység a forint, amely A pénz — legyen akár bankjegy, akár érme — készítésének, gyártásának módja, jószerivel annak helye is titkos volt a régi időkben. Nem véletlen, hogy a várfalakkal megerősített települések. például Nagybánya, Gyulafehérvár, Szomol- nok vagy éppen Oravicabá- nya adtak otthont az egykori királyi pénzverdéknek. Ma is kiváltságos élmény látogatást tenni hazánk jelenleg egyetlen „pénzgyárában”, az Állami Pénzverőben. A patinás épületben — falai egykoron huszárlaktanya- ként szolgáltak — először a vállalat életéről, történetéről beszélgetünk örtel AndA fővárosi üzemben harminchárom éve, az 1946- ban bevezetett új, stabil valutánk érméi készülnek. A Pénzügyminisztérium és a vállalat vezetőségének jóvol- tábpl alkalmunk nyílott betekinteni az érmekészítés műhelytitkaiba is. Kísérőnk, Gonda István üzemvezető tizenhét éve dolgozik „pénzközeiben”. — Ebben az első műhelyegyenlő száz fillérrel, és egy forint 0,0757575 gramm aranynak felel meg.” Nos ennyit tud meg napi fizető- eszközünkről, aki a forint címszó alatt felüti az Üj magyar lexikon második kötetét. Közelebbről ismerkedtünk pénzünk, pontosabban váltópénzeink évezredes és újkori — a bankforgalmi titkok megsértése nélkül publikálható — történetével, készítésével a „pénzgyárban”. verde volt vállalatunk elődje. A nemes- és színesfém- kohászat e mindig számottevő bázisa Csehszlovákia pénzverőiéként ma is működik. Az első világháború után vált szükségessé új magyar pénzérmegyártó hely felállítása. — Mióta készítenek fillér, illetve forint érméket itt, az Üllői út 102. szám alatt? — A Budapestre áthelyezett pénzverő újjászervezésének, és munkája megkezdésének ideje egybe esik a pengővaluta 1927. évi bevezetésével. Attól kezdve megszakítás nélkül készítenek pénzérméket a műhelyeinkben. Volt időszak, amikor a részben nem látnak többet, mint bármelyik lakatosüzemben. A fémszalagokból. amelyek anyagának ösz- szetételéről természetesen nem adhatunk felvilágosítást, itt vágják ki a különböző nagyságú érmelapokat. Egy-egy ilyen sima, kerek fémlapocska már pénz, ennélfogva érték. Precíziós mérlegek, automata számláló berendezések azonnal jelzik, ha csak egyetlen lapocska eltűnik valamelyik megmunkáló helyen. — Hány gépen, kézen megy keresztül egy-egy pénzérme, mire elkészül? — Amíg törvényes fizető- eszközként elhagyják a pénzverőt, addig hét műveletre van szükség mindhárom oldaluk megmunkálásához. — Mindhárom oldaluk? — Igen, a szólás-mondástól eltérően a pénzverők az éremnek nem két, hanem három oldalát ismerik. Nézze csak meg a zsebében lévő aprópénzeket, a peremük, azaz a mi nyelvünkön a harmadik oldaluk is különböző. A mostani ötvenfillé- resé például sima, az egyforintosé recés, a tízesé pedig széldíszes. Percenként 150 érme A műhelyek közötti átjárókat szigorúan zárják. Nevünket — kísérőnként is — beleírják a feljegyzési naplóba, csak ezután léphetünk a sajtolóüzembe. A hatalmas gépek fülsértő zajából ki-kicseng az új pénzérmék fémes hangja, ahogy aláhullanak az automaták tárolózsákjaiba. — A három új automata berendezés mindegyike 100— 150 érmét sajtol percenként. A régebbi, lendkerekes gépek — ebből van több az üzemünkben — még Körmöcbányáról származnak. Talán százévesnél is régebbiek, valaha vertek már azokon ezüst tallért, arany koronát, alumíniumpengőt is. — Ma hányféle pénzérme készül itt? — Ha csak a váltópénzt említem, akkor a lyukas két- fillérestől — mert érmegyűjtőknek készülő sorozathoz még azt is verünk — a tízforintosig kilenc. Egy részük. azaz a tíz- és az ötforintos importanyagból, a többi hazai színesfémek ötvözetéből készül. A következő műhelyrészben szemrontó munkát végeznek az asszonyok, a hibásan préselt érméket válogatják ki a forgalomba hozható pénzek közül. Egy másik helyiségben pedig automaták számolják az öt-, tíz-, húszfilléreseket, az egy-, két- és ötforintosokat, fém tízeseket. Végül a csomago- lóban köszönünk el kísérőnktől, ahonnan már lepecsételt vászonzsákokban, megfelelő biztonsági intézkedések mellett, fegyveres kísérettel szállítják a kész termékeket, az újonnan készült pénzt, a megrendelőnek, pontosabban a kibocsátónak, a Magyar Nemzeti Banknak az éremtárába. (Folytatjuk.) Temesközy Ferenc Körmöcbányától az Üllői útig Ahol fél évszázada készül váltópénz: az Állami Pénzverő budapesti, Üllői úti épülete Ahol ax éremnek három oldala van Etióp újságírók Szolnokon A Nemzetközi Üjságíró Szövetség Budapesten működő újságíró iskolájában kéthónapos speciális továbbképzésen résztvevő húsz etióp újságíró látogatott tegnap Szolnokra. A vendégeket délelőtt a Héki Állami Gazdaságban dr. Gyuricza Béla igazgató- helyettes tájékoztatta a 6900 hektáron gazdálkodó, évente mintegy 270 millió forint értékű mezőgazdasági és élelmiszeripari terméket előállító nagyüzem tevékenységéről. Ezt követően bemutatták az Afrikából jött újságíróknak a megye állami gazdaságainak szakszolgálati állomását, valamint a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozó állami gazdasági szakemberek továbbképző iskoláját. Délután a Néplap szerkesztőségében fejeződött be az etióp vendégek szolnoki programja, ahol a napilap készítésével, a megyében dolgozó újságírók munkájával ismerkedtek. Felvételünk az alcsiszigeti továbbképző iskolában, a korszerű fejőberendezések tanulmányozása közben örökítette meg az afrikai újságírókat. Kötöttáru Kiskunhalasról. Elkészült az egymilliomodik készáru a tavasszal átadott Halasi Kötöttárugyárban. A kizárólag házi fonalból dolgozó üzemben női, férfi és gyermek felsőruházati kötöttárut készítenek. Termékeiknek ötven százaléka exportra kerül Jól jövedelmez az export Vágómarha, soványliba, szárított petrezselyem Mezőitekről A három település — Mezőitek, Mesterszállás, Rákó- czifalva — határában mintegy tíz és fél ezer hektáron gazdálkodó Táncsics Termelőszövetkezetre ugyancsak ráillik a jelző: dollárt termelő téesz. A szövetkezet tervezett 430 millió forintos termelési értékének kétharmadát hozza ugyanis az idén az exportcentrikus szarvasmarhatenyésztés és. melléküzem- ági tevékenység. Mesterszállás határában, a Táncsics Tsz tábláira is jól jött felülről a kelesztő áldás, a szárítóüzem dolgozói viszont nem örülnek, hogy hirtelen esősre váltottak a vénasszonyok nyarát is megtol- dó verőfényes napok. — Legalább 160 vagonnyi fűszerpaprika vár még feldolgozásra, — mutatja az épületet körülvevő hatalmas necczsák-tengert Laki Sándor üzemvezető. — Eredetileg csak erre a munkára tervezték a szárítót, de ez a paprikaszárítás csak alig két hónapi folyamatos üzemelést jelentene. Ezért már júniustól megkezdtük a gépek kihasználását, a 16 hektárnyi saját területen, és a makói, apátfalvi téeszekben termett petrezselyemzöldet szárítottuk a Hungarofruct megrendelésére. Folytatjuk majd az ételízesítő készítését a paprikaszezon befejezése után is, összesen 100 vagonnal szállítunk az NSZK-ba. 0 figyelem százezreket hoz — Jól jövedelmez az exportra szállított zöldségszá- rítmány? — Rájöttünk, hogy, százezreket nyerhetünk, ha jobban odafigyelünk. Először kilónként 85 forintos irányárat szabott meg a külkereskedelmi vállalat. A gyártásközi ellenőrzés fokozásával, a csak kiváló minőségű alapanyag-felhasználással, az idegen anyagok és a szártartalom százalékának minimálisra csökkentésével, a petrezselyem bel tartalmi értékeit legjobban megőrző hőkezelési technológia betartásával végül is sikerült olyan terméket előállítanunk, amelyért kilónként 107 forintot fizet az NSZK-partner. — Igyekszünk megfogni minden forintot — kapcsolódott a beszélgetésbe Steiner Sándor, a téesz kereskedelmi osztályvezetője. — Naponta 130—150 mázsa félkész paprika hagyja el a szárítónkat, kilencven százalékát első osztályúnak minősíti a kalocsai Konzerv és Paprikaipari Vállalat. A napokban helyeztünk üzembe egy házilag készített csutát- lanító gépet, a szár és magház nélkül szárított paprikáért ugyanis mázsánként 270 forinttal többet fizet a feldolgozó ipar. Piachoz igazodó termékváltás A termelési értékét tekintve a megye egyik legnagyobb termelőszövetkezetében, a mezőhéki Táncsicsban az állattenyésztésben dolgozók is nagy mennyiségű exportárut állítanak elő. Nagy Frigyes íőágazatvezetővel arról beszélgettünk, hogy ésszerű termékváltással hggyan sikerült tevékenységüket a külföldi, elsősorban a tőkés piacokhoz igazítani. — Több éves keresztezési munkánk eredménye, hogy a húshasznosítású szarvasmarha-állományunk már megközelíti a tőkés piacokon jóval keresettebb limuzin minőséget. Az idén a francia húsmarha és a magyar tarka keresztezésének harmadik nemzedékét exportáljuk. Az állataink már száz kilogrammtól bármilyen súlyban vághatok, csont-hús arányuk, húsuk minősége, szaknyelven márványozottsága és a kitermelhető csontos hús mennyisége alapján egyaránt megfelelnek az export követelményeinek. Az idén ösz- szesen félezer marhát adunk el, elsősorban olasz kereskedőknek. — A Táncsicsban hagyományai és jó eredményei vannak a lúdtenyésztésnek is. — Ebben az ágazatban is termékváltásra volt szükség a nagyobb exportbevétel érdekében. A TERIMPEX és az Agrártudományi Egyetem segítségével kikísérleteztük, hogy milyen takarmánnyal lehet a legzsírszegényebb libahúst előállítani. Téeszünk lúdárúja jelenleg keresettebb, mint a lengyelek zabon nevelt libái. Húszezer soványlibát exportálunk ebben az évben, az öt és fél kilós átlagsúlyú szárnyasok 15 százalékkal magasabb áron értékesíthetők az NSZK-bgn, mint a pecsenyelibák. A zöldségszárítmányokon, a soványlibán és a vágómarhán kívül dollárt hoz még a népgazdaságnak a mezőhéki téeszben előállított különböző takarmánypelletek és lisztek, napraforgó, libatoll értékesítése is. Összesen mintegy két és fél, hárommillió dollárnak megfelelő terméket exportálnak az idén. Ezzel elégedett is a gazdaság elnöke, dr. Pálffy Dezső, az exportérdekeltséggel azonban már kevésbe. — A legkisebb ráfordítással, jó áron állítanak elő egy dollárt a libatenyésztőink. Számottevő. beruházás nélkül, hiszen fészerek alatt, a vízparton neveljük az exportlibákat. A megfelelő húshasznú szarvasmarha előállításához szükséges feltételek megteremtésére viszont jelentős költséget, energiát fordítottunk. Nem mondom, nagyon jó az ágazat dollárkitermelése, de nem tartom ösztönzőnek, hogy a magyar tarka állatokért 800 forint, ugyanakkor a világszerte keresettebb limuzinért csak 2000 foriní exportfelárat kapunk. Az állatforgalmi vállalatot és a TERIMPEX-et kiiktató, közvetlenebb értékesítési lehetőség minden bizonnyal növelné érdekeltségünket az exporttermelésben. addig is, amíg nő az érdekeltség — A terv szerint jövőre fokozzák a külkereskedelmi értékesítést? — Számos fórumon elmondtuk már az érdekeltséggel kapcsolatos, észrevételeinket, de eddig nem sok eredménnyel. Egyedül a HUN- GAROFRUCT-nál tapasztalunk jobb hozzáállást. A nemrég megalakított külkereskedelmi szárítmányiro- dán keresztül értékesített petrezselyemért az öt százaléknyi kezelési költség híján az NSZK-partner által fizetett árat teljes egészében mi, a termelők kapjuk. Persze nem várhatunk, amíg más külkereskedelmi vállalatok szintén lépnek, addig is ki kell használnunk a rejtett tartalékainkat. A hamarosan üzembe lépő martfűi növényolajgyárból melléktermékként kikerülő naprafor’góda- rát hasznosítva még jobb libahúst állíthatunk majd elő. Javíthatjuk a szárítóüzem dollártermelését is, hiszen rendkívüli nagy az igény szárított kapor, póréhagyma és spenót iránt is. A szárít- mányokhoz szükséges, — mennyiségben és választékban is — több alapanyag, az ideinél háromszorta több exportliba előállításához reméljük meg tudjuk nyerni a környékbeli szövetkezeteket, a Tiszai öntözőgazdaságok Együttműködésének taggazdaságait is. T. F. Látogatás a „forintgyárban” Lyukas kélfilléres és ezerforintos hazai szükségleteken kívül -Egyiptom és Bulgária, a fel- szabadulás után Lengyelország és Románia részére is készített az Állami Pénzverő érméket. rá&né számviteli főosztály- vezető helyettessel. — Az Anjou-családból származó király, Károly Róbert által 1320 táján létrehozott körmöcbányai pénz-
