Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
1979. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 MINDNYÁJAN MEGÖREGSZÜNK Településfejlesztés társadalmi munkában A „naplemente” is lehet szép Jövőre lesz tíz éve, hogy megalakult a Szolnok—Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat „Martos Flóra” Szocialista Brigádja. A td- zenegytagú asszonybrigád azóta hasznos munkát végzett szőkébb környezetük, a vállalat, de lakóhelyük, Szolnok javára is. Háromszor nyerték el a Vállalat Kiváló Brigádja címet, becsületes munkájúikkal, emberi cselekedeteikkel vívtak ki elismerést. Mindig is szívükön viselték a gyerekek sorsát — legtöbbjük családanya — és nem mentek el szó nélkül az idős emberek gondjai mellett sem. „Egyszer mi is megöregszünk” — mondják, bár ettől egyelőre még nem kell tartaniuk, a brigád átlagéletkora mindössze 33 év. A Martos Flóra Szocialista Brigád kezdeményezésére szén akció bontakozott & a nagykereskedelmi vállalatnál. A felhívás, amelyet a brigád közreadott. ígv kezdődött: „Segíts az idős embereknek .. — Ha jól emlékszem. 1978- ban láttuk a televízióban a „Naplemente” című riport- film-sorozatot. Ekkor hirdettük meg a vállalatunknál a „Segítség idős embereknek” akciót, amelyhez 18 szocialista brigáfl csatlakozott — kezdi a beszélgetést Dobos Egy brigád az idős emberekért Pálné. — A brigádok legtöbbje egynapi munkabérét ajánlotta fel, így több mint 12 ezer forint gyűlt össze. — Szolnokon nagyon sok elhagyatott, idős ember él, akiknek a szeretet, a gondoskodás legapróbb jele is óriási örömöt okoz — mondja Mondok Imréné. — Ez a gondolat vezetett el bennünket a szolnoki I. számú öregek napközi otthonába. Az ott élő embereknek november 8-án egy magnetofont, egy rádiót, egy centrifugát és néhány hanglemezt adtunk át. Nagyon örültek... — Nyilván nem ez volt az utolsó találkozásuk. — Természetesen a jövőben is meglátogatjuk_a napközi otthon idős embereit, segítünk nekik, amiben csak tudunk. Persze, úgy érzem, nekik már az is nagy öröm lesz, ha csak beszélgetünk, meghallgatjuk gondjaikat, osztozunk örömeikben — jegyzi meg Palotás Pálné. — Szeretnénk olyan rendszeres kapcsolatot kiépíteni velük, mint a Csanádi körúti iskola negyedikeseivel — mondja Tary Józsefné, a brigádvezető. — Aki nem ismeri őket, nem ís tudja elképzelni, milyen ügyesek, kedvesek ezek a gyerekek. Közös programokat rendezünk, már műsorokat is adtak nekünk. Mi, valameny- nyien a vállalat pénzügyi osztályán dolgozunk, segítünk az iskola adminisztrációs munkájában, például gépeléseket vállalunk. Arra, hogy miért teszik mindezt a Martos Flóra Szocialista Brigád tagjai, egyértelmű választ adtak. Mint mondják, az ember nem élhet csak önmagának, közösség és jó barátok nélkül szegényebb lenne az élete. S meggyőződésük az is, hogy a közösség, a jó kollektíva, ha nem is csodákra, de sok mindenre képes. — Mi mindig kitalálunk valamit, ami, úgy véljük, hasznos mások javára is — mondja a brigádvezető. — Sokan megkérdőjelezik azt is. hogy egyáltalán van-e létjogosultsága egy adminisztratív dolgozókból álló szocialista brigádnak? Ezeknek a kétkedőknek azt szoktuk válaszolni, hogy jöjjenek el hozzánk, s döntsék el maguk. T. E. A bűnnek szaga van Ha ásít, akkor ideges Öcsi, Lidi, Cirek és a többiek — A bűnnek szaga van, de pillanatókon belül bebizonyítom, a közmondásra rácáfolva. 'hogy még a pénznek is. — Kerepesi József rendőr őrmester, már hozzá is fogott az előkészületekhez. Néhány befőttes üveg és tartozéka, a köralakú vastartó került egymás mellé sorba. — Van pénz önnél? — fotós kollegám ibóMmitott. — Tegyen egyet valamelyik üvegbe, ezt a pelenkát pedig dugja kérem a zsebébe! Köszönöm. Az egyébként „Ágnes” néven forgalmazott bébi kellék ezúttal a szagkonzerváló, ami a kollégám zsebéből egy műanyagkancsóba került. A pénze pedig mint a többi vállalkozó kedvű nyomozó fordmtjaii, külöm-külön egy üvegbe. És jött, csattogott a a lépcsőn öcsi, becsületes nevén Bili, az ötéves német „Keresd!” - és Öcsi, született Badas Bili Kerepesi József szavára elindult az üvegek között „Fogd!” és Lidi tépte, cibál- ta - ezúttal csak a védőkart Fotó: Nagy Zsolt juhász. Miután valamennyiünket végigszaglászott, gazdája lába mellé ült, és várt. — Szagolj! — dugta orrához gazdája a kancsót és mikor öcsi megrázta a fejét, jelezvén, hogy vette a lapot, gazdája a fülébe súgta: „Kéresd!” öcsi inemegő orrcám„Uljl Állj I Feküdj I" - Cirek fegyelmezetten teljesítette o parancsot iákkal végigszagolta az üvegeket, előbb csak megtorpant a harmadiknál, aztán leült mellé. „Ez az, amit keresel” — közölte kutyanyelven gazdájával. Ebben az évben ezzel az úgynevezett szagazo- mosítáisi módszerrel negyven gyanúsítottról „bizonyította be”, hogy ő volt a bűncselekmény tettese. — Mi úgy mondjuk, hogy a bűnnek szaga van, de tulajdonképpen az elkövető hagyja a tett színhelyén a szagát, ezt nem tudja kivédeni. — És Kerepesi József a Szolnok megyei Rendőr- főkapitányság kutyavezetője kifogyhatatlan volt a kutyasztorikból. — Kisgyerek korom óta szeretem őket. Kutyákkal voltam körülvéve. Apámnak először magyar vizslája volt, állítom a legintelligensebb kutyafajta Magyarországon. Elsősorban azért, mert mindig harmonikus családban élt éppúgy mint a puli. akár főurak, akár szegények voltak a gazdái. Amikor megnősültem, hét évvel ezelőtt, nászajándékba kaptam egy nyolchetes foltos dogot a feleségemtől. A negyedik emeleti lakásunkban élt és nőtt fel. Vele kezdtem komolyabban foglalkozni a kispesti kiképző iskolában. Akkoriban a munkámnak a pesti Phylaxia gyárban semmi köze ■-nem volt a kutyákhoz. Aztán a dogot egy schnauzer követte. — És mi lett a foltossal? — Két és fél éves korában megdöglött, azt hiszem agyonetettem. Akkor még azt hittem, hogy csak hús kell a kutyának. Okultam. És mesélt, mesélt. A nyughatatlan, a gyenge idegzetű kutyák tulajdonságairól, a keményekről és a lelkizők- ről, azokról akik kedvvel dolgoznak, és azokról akik félelemből. Mert mint mondta, még két testvér sem egyforma. A kiképzési metodikáiról, a következetes kemény, de „emberséges” bánásmódra tanító mestelrieiről. a sikeres versenyekről, a kutyák embert formáló hatásáról, amely gyógymód lehet a leílkibeteg. zárkózott gyerekeknek is. És természetesen öcsiről, a kedvencéről, akit nyoldhetes kara óta tanít, miközben ő is tanult a dunakeszi rendőrkutya-vezető iskolán, és akivel aztán két éviig együtt dolgozott a budapesti Rendőrfőkapitányságon, — Sokat hecceinek a barátaim öcsi miatt. Nagydobnak csúfolják, mert ízületes Iáiba! miatt kicsit különös a járása, de döbbenetesen fegyelmezett. Még egyéves. sem volt, amikor már „élesben” dolgozott. Azzal a feltétellel jöttem el Szolnokra, ha őt is hozhatom. Pedig a lakásnál általában nincs csábítóbb ajánlat és Pesten nekünk nem volt. De ha választás elé állítottak volna, gondolkodás nélkül öcsi mellett döntök. lelentös kihasználatlan tartalékok kapukat dönget a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, amikor felhívja az ország lakosságát, tanácsait és társadalmi szerveit, hogy indítsanak településfejlesztési társadalmi munkamozgalmat az ország városaiban és községeiben. Maga a Népfront is érzi ezt, nem véletlen, hogy a szeptember 2-án keltezett felhívás már utal a lakosság korábbi felajánlásaira, amelyekkel hozzá kívánnak járulni lakóhelyük fejlesztéséhez, csatlakozva a XII. kongresszus és a hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kibontakozó munkaversenyhez. Nálunk már hagyománya van a településfejlesztési társadalmi munkamozgalomnak. Évek hosszú során át száz és százezrek segítették önkéntesen és díjazás nélkül a településfejlesztési tervekben szereplő közérdekű célok megvalósítását, járultak hozzá a lakosság életkörülményeinek javításához, a környezet védelméhez. A bölcsődék, óvodák, iskolák, napközi otthonok, játszóterek és sportpályák építése és fenntartása, a járda, út-, vízvezeték- és csatornaépítés, a fásítás, parkosítás, öregek napközi otthonának létesítése és támogatása nem tartozik a rendhagyó események közé. Még az önmagában nem túl szívderítő, úgynevezett „lesz agitációnak” is a legrokonszenvesebb formája, amikor a különböző települések lakóinak, szocialista brigádoknak a felajánlásairól érkeznek hírek, mert valamennyien megszoktuk, hogy az ilyen természetű vállalások rendre teljesülnek is. Igen, kétségtelenül átment a köztudatba, milyen nagy segítséget nyújthat a társadalmi munka a települések fejlesztésében, egész előrehaladásunkban, az arányok első hallásra mégis sokakat érthetően meghökkentenek. Mert a statisztika azt mutatja, hogy a társadalmi munkában megtestesült érték országosan is meghaladja a tanácsi fejlesztési alapok 10 százalékát, például Baranya megyében 28,5 százalékkal növelte a lakóhelyek fejlesztésére fordítható összeget, és létezik olyan település is, ahol a fejlesztések 80 százaléka társadalmi munkából származik. Az abszolút számok is megérdemlik a figyelmet. A társadalmi munka értéke országosan 1976-ban 2,6 milliárd forint, 1977-ben 3,2 milliárd, tavaly már 3,8 milliárd forint volt, s az idén ennél is jóval többre számíthatunk. Joggal bízhatunk tehát abban, hogy a település- fejlesztést szolgáló társadalmi munkának a negyedik ötéves tervben teljesített 7,4 milliárd forintos értéke a most folyó ötéves tervben megduplázódik. Aki szeret olvasni a sorok között, az eddigiekre támaszkodva több fontos kérdést fogalmazhatott meg magának. Beszéljünk ezekről nyíltan, amiként nagyon őszintén vitatkoztak ugyanezekről a kérdésekről a közelmúltban a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának közös ankétján is. Az egyik ilyen, nem is teljesen indokolatlan aggály, hogy meddig fokozható még a társadalmi munka. Jelenlegi gazdasági helyzetünk, amelyre mostanában más alkalmas érv híján könnyen hivatkozhatunk, ebben az esetben is kínálja magát. Hiszen, ha településeink egy része — jelentős része — csak a saját szűkös bevételi forrásaira van utalva, s ugyanezeken a településeken a lakosság jogos igényei várnak kielégítésre, nem sok szó férhet a válasz igazságához; ha azt akarjuk, hogy legyen, csinálni kell, vagyis tovább kell növelni a társadalmi munka részarányát, mert nincs más választásunk. Szerencsére e kényszer szülte érvnél azért többet is tudunk mondani. Már a mai gyakorlat is igazolja, hogy a településfejlesztés társadalmi segítésében, az új létesítmények építése mellett, mind nagyobb szerephez jutnak a karbantartó, fenntartó jellegű munkák, s a jövőben — elsősorban a városokban — e területeken, sőt, még a lakóház-fenntartásoknál is fokozódhat a társadalmi közreműködés. S a szakemberek szerint a településfejlesztési társadalmi munkában még jónéhány más területen is jelentős kihasználatlan tartalékokkal rendelkezünk. Csak egy jellegzetes példát erre: Ha a már elvégzett társadalmi munkát mindenütt pontosan tartanák nyilván és számolnák el, az derülne ki, hogy országosan 10—15 százalékkal nagyobb értéket hozunk létre jelenleg is, mint amennyiről a hiányos adatok tanúskodnak. Könnyű belátni, hogy a teljesítményt híven tükröző, pontos nyilvántartás tovább növelné a részvételi kedvet és ezen keresztül a produktumok értékét is. A másik, teljesen kézenfekvő észrevétel, hogy miképpen adódhatnak annyira nagy különbségek a társadalmi munka részarányát tekintve település és település között? (Az egy lakosra jutó társadalmi munka tavaly a megyékben 437 forint, Budapesten 36 forint volt, és hasonló aránytalanságok mutatkoznak, ha egy-egy megyeszékhelyet a kisebb községekkel vetünk össze.) Ismert, hogy a fejlesztések finanszírozásának jelenlegi gyakorlata a központi támogatás elosztásakor á nagyobb településeket, a nagyvárosokat részesíti előnyben. E megoldás mellett szól a pénzeszközök hatékonyabb felhasználása, ellene viszont az az egyáltalán nem kívánatos következmény, hogy ilyen módon a települések közötti aránytalanságok tovább növekszenek. mindenA lakosság esetre érzékeli ezt a különös gyakorlatot, és. a társadalmi munkakedv — fordított arányban — ehhez igazodik. Egyszerűbben szólva, az adatok azt mutatják, hogy azokon a településeken a legkisebb a társadalmi munka részaránya, ahol a legnagyobb a központi támogatás. E helyzeten mielőbb változtatni közös érdek, ezt kívánja településeink arányos fejlesztése és a társadalom igazságérzete egyaránt. Azt csak ráadásnak tekinthetjük, hogy ennek révén tovább nő majd a lakosság aktivitása, a településfejlesztést szolgáló társadalmi munkában való részvétele. K. T. Hamarosan megindulhat a forgalom a kunszentmártoni Körös-hidon. A híd szerkezetén szükséges javítási munkák nagy részét elvégezték a szakemberek, már csak az úttest aszfaltozása van hátra K. K.
