Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 24. FERTŐZÖTT VIZEK Földünk szénhidrogén és vegyianyag szennyezettsége évtizedes probléma, negyed század óta központi kérdés. Van azonban egy súlyos, lát­hatatlan fertőzés, amelyet semmiféle ismert környezet- védelmi módszerrel meg­szüntetni nem lehet. A vi­lág sós- és édesvizeinek ra­dioaktív tricium szennyező­dése ez — a meggondolat­lan atom- és H-bomba rob­bantások tragikus és veszé­lyes következménye. fiz atomcsend előtt Az amerikai Manhattan terv végrehajtói az első atombomba robbantása előt­ti korban több ezer számítást végeztek, elsősorban a nuk­leáris robbantások esetleges rádióaktív mellékhatásaival kapcsolatban, de konkrét eredményre nem jutottak. Utólag kiderült, hogy a nuk­leáris szerkezetek robbantá­sa rádióaktív kobaltot és triciumot hoz létre. Mint ismeretes, további két bom­ba robbant 1945-ben. egy uránbomba Hirosimában, majd egy plutónium szerke­zet Nagaszakiban. Sajnos ezután elszabadult a pokol. Teller első hidrogénbombá­ját még sok száz követte, míg végre aláírták az atom­csend egyezményt. Sajnála­tos, hogy két nagyhatalom: Kína és Franciaország to­vább végezte veszélyes kí­sérleteit. nem számolva a súlyos következményekkel. A kaliforniai La Jolla egyetem laboratóriuma már 1953-ban felhívta a figyel­met: a nukleáris robbantá­sok 50—100 millió fokos hő­mérséklete rendszeresen „ter­meli” a súlyosan mérgező rádióaktív anyagot, a trici­umot, azaz: a legnehezebb vizet. Ez a rendes vízzel ke­veredve bejut az élő szer­vezetbe s minthogy részt- vesz az anyagcsere-folyama­tokban, súlyos, életveszélyes mérgezést, sőt halált okoz­hat. (Ha tengeri halat fo­gyasztunk, az eredmény ugyanaz lehet.) A Föld vizeinek 99,86 szá­zaléka H20 — közönséges víz, míg a fennmaradó 0,14 százalék deutérium, azaz nehézvíz. Ez utóbbi a meg­adott százalékos arányban — kis koncentrációban — nem mérgező. A vízmoleku­lát (a normál, a nehéz és a legnehezebb víz szempontjá­ból) a hidrogénatom — a proton — határozza meg. A normál H-atomban-a pozitív töltésű protont egy negatív elektron semlegesíti. A ne­hézvíz abban különbözik az előbbitől, hogy H-atomjá- ban van egy kis „súlyfeles­leg” — egy semleges, töltés nélküli neutron. A tricium atomjában két neutron van s ez utóbbi mérgezővé, ra­dioaktívvá teszi az egész vízmolekulát (amely külsőre normális víznek . tűnik). A tricium felezési ideje 12,3 év. Ez annyit jelent, hogy a tri­cium mennyisége a megadott idő alatt a felére bomlik. ■■■■■■■■■■■■■ Gond a triciummal Tricium — mai ismerete­ink szerint — csak két esetben jön létre. Az egyik az említett nukleáris rob­bantások melléktermékeként. A másik eset: a világegye­tem minden irányból egyen­letesen érkező, nagy sebes­ségű, nagy energiájú koz­mikus sugárzás a légkör H- atomjaival ütközve éven­ként mintegy 3—4 kilogramm triciumot „termel”. Ügy lát­szik azonban, hogy a termé­szet bölcsebb. mint az em­ber. A légkör' ugyanis el­bontja a létrehozott triciu­mot, felhalmozódás nincs. Légkörünk sohasem lesz mérgező. Az említett kaliforniai in­tézet adatai szerint az 1945 —75. években a nukleáris robbantások során mintegy 700—800 kilogramm olyan tricium keletkezett, amely elkeveredett a Föld vizei­vel (Nincs adat a szárazföl­dek szennyezettségéről, s senki sem tudja, hogyan le­helne ezt kimutatni.) fi magyar tenger Eleinte a Csendes-óceán volt a legkevertebb, a trici- umnak, több mint a fele ott szennyezte a vizet. Je- ;enleg az Atlanti-óceán a „legpiszkosabb”, az átválto­zás okát nem ismerik. Az Atlanti-óceánnak az Egyen­lítőtől északra fekvő vizei­ből vett minta szerint itt még több, mint 100 kilo­gramm tricium van.' A vi­lág összes vizeinek tricium készlete most mintegy 300 kilogramm, ebből a száraz­földek édesvizeiben 45 kilo­gramm úszik. Ha megszüntetnék a to­vábbi nukleáris robbantáso­kat, a tricium keletkezésé­nek forrását, akkor a mér­gező anyag a következőkép­pen tűnne el: 1990-re 150 ki­lóra fogyna. 2003-ban már csak 75 kiló lenne, s 2015-re mindössze 37—38 kilogramm maradna. A. kontinensek belső vi­zeit szennyező triciumból Európára mindössze 3—4 ki­logramm jut. A bennünket is érintő és a több országot átszelő Duna triciumkészlet 0,1 grammnál kevesebb. A számítások szerint a mint­egy 600 négyzetkilométer fe­lületű magyar tenger a Ba­laton 6—10 köbkilométer víztömege 1 grammnál ke­vesebb triciumot tartalmaz. Ez csak akkor lenne veszé­lyes, ha — mondjuk — né­hány ezer ember — néhány nap alatt kiinná az egész Balatont... Minden fenti adat fontos figyelmeztető jel! Minden nukleáris robbantást örökre be kell szüntetni, mert a pa­lackból kiengedett nukleáris szellem megmérgezheti az emberiséget. Gauser Károly A 320 méter magasra tervezett kéményóriás csúszózsalus építési munkálatainak kezdetét láthatjuk Felhőkarcoló kémény A rohamosan fejlődő technika már sok­féle bonyolult feladatot megoldott, de az ipari üzemek, erőművek nem éppen esztétikus tartozékait, a kéményeket még nem tudta nélkülözhetővé tenni. Sőt, egy­re hatalmasabbak épülnek világszerte, amelyeknek az az elsődleges feladatuk, hogy minél magasabb légrétegekbe bo­csássák ki a környezetre káros szennyező anyagokat. A függőleges légmozgás — az ún. huzat — ugyanis mesterségesen is előállítható, illetve fokozható, amiatt nem kellene növelni a kémények magassá­gát. Habár nem mellékes szempont, hogy e természetes huzat létrehozása „ingyen” van, nem emészt fel energiát a fenntartá­sa, ellentétben a légkompresszorokat mű­ködtető elektromotorok nem kis fogyasz­tásával. Ám tény, hogy a nemkívánatos gázok felemésztésének ma még nincs ol­csóbb és megfelelőbb módja, mint a ma­gasba való felbocsátás. A természet ugyanis csaknem kimeríthetetlen lehető­ségekkel rendelkezik a légkör megtisz­títására. A kéndioxid például a természe­tes kémiai és fotokémiai reakciók hatá­sára körülbelül egy hét alatt ártalmatlan ammóniumszulfid-aeroszollá alakul át. Egy szovjet tudós szerint belül üreges, felfújható falú, a legagresszívebb vegyi gázoknak is ellenálló műanyag tömlők- bői akár a felhők fölé nyúló kéményeket is ki lehetne alakítani, természetesen a levegőnél könnyebb gázzal megtöltve, hogy a „ballon” állandóan felfelé törekedve „kiegyenesítve” tartsa a kéményt. Ez per­sze még a jövő tervei közé tartozik. Ha elkészül, alighanem „a világ leg­magasabb kéménye” címet érdemli majd ki a vasbeton kolosszus, amely a Szovjet­unióban, Üzbegisztán egyik új erőműve mellé épül. > A víztározók Ismert természeti jelenség a víz körforgása: a légkör­ből a Földre jutó víz egy része a felszínen marad, egy része elpárolog, másik há­nyada lefolyik a tengerbe, a fennmaradó mennyiség pedig a talajba szivárog. Közben azonban az ember a víz egy részét a saját céljaira felhasználja, s a víz minőségében figyelemre méltó változás következik be: szennyeződik. Érthető, hogy vízkincsünk mennyisé­gi korlátainak felmérése, va­lamint a vízigények növeke­dése folytán • mindinkább előtérbe lép a vízkészlettel való takarékos gazdálkodás szükségessége. Ha adott területen a víz­igény nagyobb, mint a víz­készlet, a hiány pótlására tározót helyeznek üzembe. Ezek lehetővé teszik, hogy ár- és belvizek idején az érkező, illetve keletkező nagy vízmennyiségek egy ré­szét visszatartsák, hogy víz­szegény időszakban már kártétel nélkül, vagy egye­nesen hasznosítás mellett le­gyenek levezethetők. A legrégibb tározót létre­hozó völgyzárógátat a ró­maiak építették Spanyolor­szágban. A felszíni víztáro­zók sík-, domb, és hegyvi­dékiek lehetnek. A síkvidékit töltés veszi körül, ennek a vízmélysége viszonylag nem nagy. A dombvidéki és hegyvidéki térozáshoz völgy­zárógátat kell építeni, amely a folyó völgyét keresztben teljesen elrekeszti. A völgy­zárógát mögött viszonylag nagy a víz mélysége, a fel- duzzasztott víz a völgy egész szélességét elönti. Többször előfordul, hogy ilyenkor fal­vakat kell eltelepíteni. és utána vízzel borítják el az egész települést. A tározó­medencét a völgy zár ógát fö­lött levő vízgyűjtő területé­ről származó vízzel töltik fel. A túlduzzasztás elkerü­lésére megfelelő szabályozó szintet építenek be. A vizek tározása veszé­lyeket is rejt magában, mert a vízmozgás lassulása miatt a víz minősége esetleg ro­molhat. Ezért is szükséges a tározók vízgyűjtőjén a fo­kozott természetvédelem. A rendelkezésre álló víz­készletek korlátozottak. a védendő területek értéke eavre nő, ezért a tározók építésének igénye fokozódik. A levegő tisztaságának védelméért II hidrogén, mint üzemanyag A hidrogén oxigénnel elégetve a legnagyobb fűtőértékű kémiai tüze- lőnyag: 1 g-nyi hidro­gén elégetésekor 28 500 kilokalória hő keletke­zik. A hidrogént tüzelő­anyagként és u folyé­kony oxigént oxidáló anyagként az amerikai Satum hordozórakéták egyes lépcsői hajtómű­veiben már szívesen al­kalmazták. Újabban fel­vetődik az ötlet, nem le­hetne-e ily módon repü­lőgépeket is hajtani. A hidrogén igen drá­ga. elsősorban azért is. mert előállítási költségei nagyok, továbbá azért is. mert ezt a gázt fel­töltés előtt cseppfolyós sítani kell. Mivel azon­ban fűtőértéke három­szor akkora, mint a re- pülőgépbenziné. a hid­rogénből sokkal kisebb mennyiségre van szük­ség. A stuttgarti Energia- átalakítási Intézet mun­katársai megállapították, hogy egy Boeing—747 típusú óriásgép (Jumbo) általában 130 tonna ben­zint visz magával. Azo­nos távolság megtételé­hez hidrogénből tulaj­donképpen csak az egy- harmadára volna szük­ség. E súlymegtakarítás egy része azonban el­vész, mert a folyékony hidrogénnek csekély a fajsúlya, és ezért lénye­gesen nagyobb térfoga­tú tartályok szükségesek hozzá. A Boeing repülő- gépgyár technikusai ki­számították, hogy folyé­kony hidrogén haszná­lata esetén a B—747-ei 10 méterrel meg kellene hosszabbítani, s ez je­lentős súlynövekedés. A kutatók véleménye szerint, ha a repülőgép- benzint hidrogénnel he­lyettesítenék, a hajtó­műveknél is gondok je­lentkeznének. Másrészt: igen nagy előnye a hid­rogénnek, hogy nem szennyezi a levegőt, mi­vel elégetésekor tiszta víz keletkezik. Teljesen „tiszta” levegő a Földön sohasem volt. A természetes szennyező anyagok, mint a kozmi­kus por, a földfelszinről eredő por, az erdőtüzek égéstermékei, a vulkáni kitörések gázai és egyéb anyagok mindig jelen voltak benne. A légkör mesterséges el- szennyezésének története a széntüzeléssel kezdődött. Már időszámításunk előtt 361-ben Teophrastus írta, hogy „fosszilis anyagok, me­lyeket szeneknek neveznek, hosszú ideig égnek, de illa­tuk bajt hozó és kellemet­len”. Angliában, ahol az ipar korán fejlődésnek indult, a London körüli erdőket ha­marosan feltüzelték, és át­tértek a szén használatára. I. Edward 1273-ban királyi rendelettel tiltotta meg a szén használatát Londonban. A korai kapitalizmus idején a primitív tüzelőberendezé­sekben tökéletlenül elégett egyre nagyobb mennyiségű szén. a bányászat, az ipar, majd pedig a gőzgép elter­jedésével a közlekedés foly­tatta a levegő szennyezését. A robbanómotorok rohamos térhódítása, a különféle ve­gyi üzemek elszaporodása különösen a második világ­ul tengerek Az utóbbi évtizedben az óceánok mellett a beltenge­rek, így a Földközi-tenger is jelentős mértékű szennye­zést szenvedett olajtól és más szennyforrásoktól. A tengeri környezet védelmé­vel halászati szakemberek, ökológusok, biológusok fog­lalkoznak különösen a ten- Igerparttal rendelkező or­szágokban. Tudományos kö­rökben az elmúlt század óta tartja magát az a nézet, hogy a tengernek van egy öntisztulási folyamata. te­hát a baktériumflóra pusz­títja egymást. Ilyen és ha­sonló kutatási témákkal foglalkoznak a Roscoff-i Tengerkutató Állomás mun­katársai. A biológusoknak háború óta újabb kompo­nensekkel gyarapította a folyamatot. Mindezek ered­ményeképpen a légkör ösz- szetétele, állapota mérhető mértékben, sőt, érzékszer- vileg is érezhetően megvál­toztak. Napjainkban az atmoszfé­ra elszennyeződésének újabb szakaszába léptünk. Elein­te a levegőszennyeződés csak a kibocsájtás környe­zetében, az ipartelepen. a városban éreztette hatását. Az ipar koncentrálódása egyes területeken, a kibocsáj- tott szennyező anyagok mennyiségéinek és sokféle­ségének növekedése követ­keztében a légkör hígulás- sal, lebomlással. megkötő- déssel történő közömbösíté­se nem következik be a kibo­csájtás közvetlen környé­kén. hanem távoli területek­re is eljut. Gyakran egész országrészeket. megyényi területeket érint. Az első vészjelek utón vi­lágméretű kampány indult a bioszféra védelmére. A kormányzatok tekintélyes pénzeket áldoznak, rendele­teket szigorítanak a levegő tisztaságának a védelmére és nemzetközi egyezmények létrehozásával is igyekez­nek gátat vetni a romlás­nak — magunk, de főleg utódaink javára. öntisztulása sikerült bebizonyítaniuk, hogy a tengervízben előfor­duló vibrió-k elpusztítják a kóli-baktériumokat. A két kutató a vízmintákat a La Manche csatornából, illetve Írország partjainál fekvő Galway-öböl vizéből vette. Kimutatták, hogy az emlí­tett vizekben előforduló kó- li-baktérium pusztulása és a tengervízben a szennyezés miatt szaporodó vibrió elő­fordulás ’ között szoros ösz- szefüggés van. Minél na­gyobb mérvű a szennyezés, annál nagyobb mértékben pusztulnak a kóli-baktériu- mok. A vizsgált vizekben a vibriók száma évszakon­ként ingadozik, a cm3-kénti 10no vibrió é^ték azonban ritkán mutatható ki. Új 30 hektáros víztározó készült el Litvániában

Next

/
Oldalképek
Tartalom