Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-24 / 275. szám
1979. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az eredmények növelik a jövőért érzett felelősséget Beszámoló taggyűlés a papírgyárban Mindenki műszakból jött, az arcokon mélyebbek a barázdák, a szemek összehú- zódnak kicsit a villanyfényben. Rég volt hajnali fél öt, öt óra, amikor elindultak hazulról. Ki közeli faluból, ki a város másik végéből jár dolgozni a szolnoki Papírgyárba. Csak a párttitkár, Kurucz István öltözött ünneplőbe. Szabadságot vett, ki érre a hétre, nyugodtan elvégezhesse az utolsó simításokat a vezetőség beszámolóján. És úgy hozta a sors, hogy a taggyűlés napján hozta haza a feleségét a kicsi Mariannával, második gyerekével a szülőotthonból. Az érkezők sorra gratulálnak neki. Beszámoló taggyűlés pénteken, délután két órakor a papírgyári négyes számú fpártalapszervezetben. Mun- kás-alapszervezet ez, huszonhat tagjából sokan papírgyártó gépen, mások az előkészítésben, az erőműben, a vízműtelepen, a kazánházban dolgoznak. Kétkezi munkások, nagy többségük negyven év fölött. Olyanok, akik közül tizenöten a szakma többszörös kiváló dolgozói, összefűzi őket a gyárban eltöltött évek, évtizedek mellett, a közösség dolgaiért érzett nagy felelősség. Huszon- hatan alkotják az alapszervezetet, s mutatnak példát közvetlen környezetükben munkában, magatartásban több mint kétszáz társuknak. Példásan dolgoztak A taggyűlés feszült, komoly csendben kezdődik. Czakó Gyula, a levezető elnök köszönti a tagságot, saz elnökségben helyet foglaló Andrikó Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát. Azt mondja: a XIÍ. párt- kongresszus előkészítésében jelentős esemény a mai beszámoló taggyűlés. A megszokott, kritikus, önkritikus beszámoló órái várnak a tagságra. S már adja is a szót a titkárnak, Kurucz Istvánnak. Munkás-alapszérvezetben mi mással kezdődhetne a számadás, mint a mindennapi munkáról, az eltelt öt esztendő embert, erőt próbáló feladatai teljesítésének értékeléséről. S hogy ebben az alapszervezetben — sebben a gyárban is — értik az idő szavát, s aszerint cselekednek, sok tény bizonyítja: az üzemrész évről évre túlteljesítette. terveit, az új gépek, berendezések segítségével javultak a munkakörülmények, s nőtt a termelékenység is. Az esztendők során a terveket azonos létszámmal, megbízhatóbb minőségben teljesítették, s új, kelendő áruféleségekkel növelték a termelési értéket is. A papírgyárban most mindenütt, mindenki a nagy beruházás első idejét, felkészülését éli. A többmilliárdos rekonstrukciót megvalósítani csak komoly, jól szervezett munkával lehet. A .korszerűsítés, 'bővítés közben a következő években a gyárban többet, de főleg jobban kell dolgozni, és el kell viselni a változással járó nehézségeket is. Fejlődő pártélet Kurucz István a vezetőség beszámolójában tekintélyes helyen szól a pártalap- szervezet életéről, az alanr szervezeti tagok munkájának .értékeiről is. A folytonos, hat plusz kettes munkarendben dolgozó kommunistákra nincs panasz: teljesítik a szervezeti szabályzat megszabta kötelességeiket. Ezt mondja az üzemi párt- végrehajtóbizottság értékelésében Törőcsik László is, bár „elmarasztalunk egy vezetőségi tagot, de nem haraggal, elvtársi féltéssel-szere- tettel”, csupán azt kéri:, a pártcsoport-értekezleteket lehetőleg munkaidő után tartsák, még ha oly sok embernek szűkös az ideje az utazás miatt. Keskeny Sándor a fiatalok nevében egészíti ki a beszámolót: — Kár, hogy nem szólt arról is a titkárunk, hogy jó változás van, a fiatalok és idősebbek jobban megértik egymást. Ágoston Sándor az üzemi demokrácia fórumainak értékelését hiányolja, s gyorsan elmondja a legfontosabb jellemzőket is. Nem kevés bírálattal : a termelési tanácskozások előadói nem mindig jól felkészült emberek, de még a vállalati „eligazítok” is jobban felvértezhetnék magukat akis közösségeket érdeklő számokkal. tényekkel. Szabó János a területen dolgozó KISZ- alapszervezet munkájával teszi teljesebbé az ötéves számadást. Feszült figyelem, érdeklődő csend fogadja Andrikó Miklósnak, a megyei pártbizottság első titkárának felszólalását. Sokan papírt, ceruzát vesznek elő. Andrikó Miklós felszólalása A megyei ' pártbizottság üdvözletét, köszöntését hoztam. Ezzel a taggyűléssel ez a kommunista közösség a XII. pártkongresszus élőkészítési szakaszához érkezett. Ezt követi majd, a decemberi eszmecsere, amikor a Központi Bizottság irányelveinek ismeretében véleményt kell mondani, kommunista állásfoglalással kiállni a párt poli ti Icája, jövőt körvonalazó iránya mellett. — Az itt dolgozó kommunistáknak igen nagy, az átlagnál több feladatuk lesz az elkövetkező években — mondotta többek között. — Az országnak, a népgazdaságnak oly drága beruházás előkészítésében, megvalósításában Önöknek itt. példásan kell élen járniuk, kommunista céltudatossággal, felelősséggel kell dolgozniuk. Addig és közben is, ugyancsak nem kicsi a feladat : takarékosabban, szolid,abban élni és dolgozni, mint eddig. Azt mondjuk, egy fecske nem csinál nyarat — az emberek hamar legyintenek, hagyjad Jóska, ne okoskodj! Nos, csatlakozzanak a Jóskához, a Jóskákhoz, ha* nekik van igazuk. És legyenek a kezdeményezők még olyan lcis dolgokban is, amelyek látszólag keveset „mutatnak”, vagy alig mérhetők. Sokra mehet az áram-, az energiatakarékosság, a gondos, mér- sékletes munkálkodás az import anyaggal és szerszámmal, géppel. A kommunisták, gondolom, olyan emberek itt is, s mindenütt a megyében, akik magukévá teszik a jó kezdeményezéseket, megvalósításukhoz magukkal ragadják a munkahelyi kollektívákat. Ez a további töretlen fejlődés záloga, s ehhez nem csodálatos embernek kell lenni, „csak” elkötelezett kommunistának. Úgy gondolom, a papírgyár kommunista törzse, gazdag tapasztalatú munkásgárdája megérti ezt, s megbecsüli jelenét, s nagyon biztató jövőjét. A megyei pártbizottság első titkára néhány konkrét témára kitér még, s azzal köszöni meg a figyelmet, „nem az utolsó felszólaló jogán kértem szót”. A vita folytatódik: Ágoston Sándor újból szót kért, majd Tímár József, Mátyus Sándor, Varga Sándorné, Törőcsik László, Helmreich József. Volentér József és Czakó Gyula szól a jelenről, javasol a jövőért. * * * Ez történt tegnap, a papírgyári régi irodaépület egyik szerény tantermében, délután kettőtől este öt óráig. Kommunista munkások tanácskoztak, értékelték öt nehéz év közös eredményeit, vázolták a következő feladataikat. Ünnepi külsőség nélkül közös dolgaikat beszélték meg, taggyűlésük azt bizonyította, hogy az eredmények növelik a jövőért érzett felelősséget. Sóskúti Júlia Közmű- és gyaloghíd építését kezdte meg a Közlekedési Építő Vállalat Szolnokon, a Zagyva MÁV kórház mögötti szakaszán Fotó: Korényi Éva «SHklSS Az árak hatása 3. Az előző folytatásokból kiderült: a szabályozás kifejezetten arra törekszik, hogy pontosabban mérjen és különböztessen meg hatékonyan dolgozó és nem hatékonyan működő vállalat között. Ennek kedvező hatásai elvitathatatlanok — gyorsabban fejlődnek a nemzeti jövedelem • termelésében élen járók, az eredményes vállalkozások. Másszóval — a hatékony vállalatok nagyobb teret, támogatást élveznek. Ez összhangban áll azzal a követelménnyel, hogy gazdaságunk számára feltétlenül fontos és elsőrangú feladat a hatékonyság gyarapítása, s ezzel az egyensúlyi helyzet javítása. Mire ösztönöz és mire nem? Mint láttuk, a megkülönböztetés, a differenciálás egyik kifejezője az új termelői árrendszer. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy pontosan mire és mire nem ösztönöz a világpiaci követelményeket, tendenciákat közvetítő ár? Az árképzés törekvései, szempontjai a kompetitív- nek (a nemzetközi mezőnyben is összemérhető) minősített ágakban úgy jutnak kifejezésre, hogy a hazai vállalatot (terméket) a nemzetközi ranglista kritériumaival ítélik meg. Másként fogalmazva: valamely termék ára attól függ. hogy mennyit adnak-adnának érte külföldön, s ez természetesen visszahat a vállalat anyagi helyzetére. Ettől a megítéléstől függ bevétele, nyeresége, jövedelme. Minél hatékonyabb egy vállalat (ilyen megítélésben) — annál nagyobb lesz a nyeresége — s annál többet fordíthat fejlesztésre és a munkásainak, vezetőinek honorálására. Azonnal hangsúlyozzuk: e nagyobb nyereséget nem’ fölözi le oly mértékben a népgazdaság, hogy eltűnjön a különbség — mondjuk a hatékonyan dolgozó vállalat és eay kevésbé hatékonyan működő között. Éppen ellenkezőleg! — a legjobban, leehatékonvab- ban dolgozók külön támogatásban is részesülnek, hiszen a népgazdaság elsőrendű érdeke, hogv fejlődésük, termelésük a legjobban kibontakozzon. Ezzel szemben a kedvezőtlenebb hatékonyságú, illetve a nem hatékony vállalatok esetében az árak — magától értetődően — nem tartalmazhatnak semmiféle „külön juttatást”. így — a hatékonyság arányában ezekből a normatív árakból vagy kifizetődik a vállalat termelése, vagy nem. Megeshet, hogy csak ráfizetéssel termelhet a vállalat, mert termékeinek ára nem fedezi a ráfordításokat. Mi történik velük? Nos, a szabályozó rendszer alkalmazása kellő lehetőséget teremt arra, hogy a gyengébbek. a nem hatékonyak, vagy a nem eléggé hatékonyak — meghatározott, szabályozott keretek között — fölzárkózhassanak . 'Az érintett vállalatok meghatározott időt kapnak arra, hogy átformálják a termékszerkezetüket, végrehajtsák azt az átszervezést. amely a nyereség emeléséhez vezet. Ha azonban a rendelkezésre álló — velük egyedi megállapodásban Rögzített — határidőn belül sem boldogulnak, más módszerhez, esetleg tevékenységük visszafejlesztéséhez. gyökeres átalakításához szükséges nyúlni. Nagyon fontos körülmény, hogy e folyamatban végig határozottan érvényesülő „zsinór- mértéket” nvújtana.k számukra a világpiaci realitásokhoz igazodó termelői árak, az arányosságot tisztelő árrendszer. Pontosan kivehető tehát a logikai és okozati, gazdasági összefüggés a vállalati eredmény és a vállalat lehetőségei között, csakúgy, mint a vállalati jövedelmek, a nyereség, valamint a dolgozók jövedelme, nyeresége között. A vállalat és annak kollektívája — az árakon keresztül — nyilvánvaló útmutatást kap: mit, miért és hogyan kell tennie. Ármunka, árismeret Aligha kétséges — ilyen körülmények között igen fontossá, jelentőségteljessé válik a vállalat kapcsolata a külgazdasággal. És a közvetítő láncolatához „ technikai értelemben” — tehát a jó információkhoz, gyakorlatilag jól és pontosan érvényesülő kapcsolatrendszerhez, külkereskedelmi szervezethez. A szabályozórendszer ennek érdekében ösztönzi a termelők és külkereskedelmi vállalatok jobb együttműködését, például újszerű társulási formában való egy ü t (működés ükét, hiszen mindkettőjük érdeke a jobb árak elérése a külföldi piacokon. (Megszűnik a külkereskedelmi vállalatokat terhelő külkereskedelmi adó, s a termelő oldalán fokozottan jelentkezik a külkereskedelem eredményeiben való részesedés igénye.) Az új szabályozás segíti a külkereskedelmi és a termelő vállalatok közös társulásainak létrehozását — tehát a közös informálódás, a közös értékesítés, a termelés kérdéseinek „(külkereskedelem- centrikusabb” összehangolását. Különös fontosságot kap — az ár szerepének fokozódásával együtt — az ármunka, az árismeret. A vállalati önállóság e körben fokozódik — ám a felelősség is. Az új szabályozó rendszer ezzel kapcsolatban közvetve és közvetlenül számos új követelményt és lehetőséget megfogalmaz. Ezzel összefüggésben utalunk arra is: megváltózik 19ÍT0 január elsejével a tisztességtelen haszon fogalma és minősítése. Tisztességtelen haszon Az új szabályozórendszerben továbbra is megmarad a már ismert négy árforma, ám közülük nőni fog a szabad árformába tartozó termékek köre — azzal, hogy szigorú előírások szabályozzák az előzetes bejelentés kötelezettségét. Minisztertanácsi jogszabály írja elő — mit kell tennie az árhatóságoknak és miit a vállalatnak az árak kialakítású során. S bár az áralakulás — mint láttuk — elsősorban közgazdasági eszközökkel történik, de bizonyos jogi eszközök is befolyásolják majd — így például a tisztességtelen haszon kritériumainak előírásával. E fő szabály szerint tisztességtelen a haszon akkor, ha azt a vállalat a7. árképzésre vonatkozó jogszabályok megsértésével érvényesített árral éri -eh különösen, ha «az ár aránytalanul magas. Az első pillanatban ebben nem látunk újdonságot — ám az önmagáért beszél: nincs benne az a kritérium, ami az eddigi szabályban benn volt — az indokolatlan méretű nyereség. Ugyanis az új szabály egyik ’ lényeges eleme: önmagában a nyereség nagysága nem perdöntő, ha az ár arányos. Az új szabály megfogalmazta a magas illetve a nem aránytalanul magas- ár fogalmát. Eszerint az árakkor aránytalanul magas, ha a hasonló, illetve helyettesítő termékek árával —azok használati tulajdonságait és értékeit figyelembe véve nincs összhangban, illetve a hazai árviszonyokba vagy a külkereskedelmi árarányokba nem illik bele. Mint látható, az árszabályozás e bonyolult körében is sikerült megfelelő biztosítékokat kialakítani ahhoz, hogy az árak alakulásának felső' határát reálisan állapíthassak meg. Matkó István (FOLYTATJUK) Munkabizottságokban tanácskoztak az úttöröparlament küldöttei Vb-Ulés a szolnoki tanácsnál Tegnap délután ülést tartott Szolnok város Tanácsának végrehajtó bizottsága. A testület megvitatta a tanácsi vállalatok, üzemek és költségvetési intézmények munka- és üzemszervezési tevékenységét. Ezután határozatot hozott a városi tanács jövő évi munkatervter- vezetének kialakítására, valamint a végrehajtó bizottság 1980-as munkatervének meghatározására és a tanács elé terjesztésére. Végezetül a soron következő tanácsülés témáinak megtárgyalására került sor. Tegnap hét munkabizottságban folytatta munkáját Debrecenben a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban a VII. országos úttörőparlament 350 küldötte. Más-más szempontból, de mindegyik munkacsoportban napirendre került a kisdobosok és az úttörők tevékenysége és magatartása, a jó módszerek népszerűsítése. Az előadók és a felszólalók hasznos kezdeményezéseket, öl- leteket, javaslatokat tettek közzé. Foglalkoztak a munkacsoportok a közösségi élet a közéleti cselekvés és politizálás eredményeivel hiányosságaival is.* Az úttörőparlament 30 küldötte debreceni pajtások kíséretében tegnap virágot helyezett el a debreceni református kollégium oratóriumában, ahol 35 esztendővel ezelőtt megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés. A VII. országos úttörőparlament küldöttei délután debreceni úttörőcsapatok és üzemi szocialista brigádok tagjaival találkoztak.
