Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-20 / 271. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 20. Kórusok és karnagyok A karéneklés megyénkben a legnépesebb amatőr művészeti ág, amely az általános iskolás gyerekektől a nyugdíjasokig minden korosztályra kiterjed. Különösen az elmúlt évtized volt döntő a kórusmozgalom minőségi és mennyiségi fejlődésében. 1970-ben még csak 87 általános iskolai kórus, ma pedig már 135 működik a megyében. Még szembetűnőbb, hogy amíg 9—10. évvel ezelőtt csak egyetlen ifjúmunkás-énekkart tarthattak számon, jelenleg már tizenöt szakmunkástanuló-, illetve szakközépiskolai kórus működik. Hasonlóképpen — ha nem is ennyire nagymérvűén — növekedett a felnőtt kórusok száma is. A különböző énekkarokban, pávakörökben közel tízezren énekelnek. összesen 244 kórusban. A kórusokat, szakemberekből álló bizottságok minősítik. A legmagasabb szakmai elismerés a hangversenykórus fokozat, amellyel a szolnoki Kodály kórus rendelkezik. De a fesztivál fokozat minősítést sem köny- nyen osztogatják: a jászberényi Palotássy kórus és a Tanítóképző Főiskola női kara, a szolnoki Járműjavító férfikara és a Tiszaparti Gimnázium kórusa kapta meg a megyében ezt az „előkelő” minősítést — pontosabban a karcagi művelődési központ munkáskórusa is, de ez a csoport ez utóbbi évben nem bizonyította képességeit, szakvezető hiányában nem működött. Aranykoszorús diplomával hét ifjúsági kórusunk rendelkezik, aranykoszorús minősítéssel pedig nyolc énekkar— köztük négy jászberényi. A pávakörök országos versenyén a mezőtúri Petőfi dalkör kapott kiemelt kiváló minősítést, hat másik pávakör pedig „kiváló” besorolást érdemelt meg. Figyelemre méltó eredmény, hogy az elmúlt három évben az Éneklő ifjúság mozgalomnak három megyei nagydíjasa volt: a mezőtúri i2-es számú általános iskola, a szolnoki Kassai úti Általános Iskola és a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és - Szakközépiskola kórusa. Kiké a karmesteri pálca? A megye kórusmozgalma eredményei bizonyítják a karvezetők munkája magas színvonalát. De ha a szóródást vizsgáljuk, már nem ennyire megnyugtató a helyzet. A legjobban dolgozó, legmagasabb művészi szinten működő kórusvezetők számát ugyanis akkor kapjuk meg, ha az élvonalbeli kórusaink számát elosztjuk kettővel. Ez már eleve jelzi a legértékesebb munkát végző karvezetők nagy leterheltségét. A topográfiai megoszlás is figyelemre méltó: Jászberényben hat élvonalbeli kórus működésére van lehetőség, míg Karcagon például a nagy múltú munkásénekkar karvezető hiányában jó egyéves „kényszerpihenőt” tartott. Az általános iskolai kórusok 67 százalékát, a középfokú intézmények énekkarainak 90 százalékát, a pávakörök 68 százalékát, a felnőtt kórusok 96 százalékát vezeti szakképzett karmester. A szakképzetlenek közül is számos karmester kiemelkedő nevelő munkát végez, de a szakmai felkészültség hiánya határt szab a művészi teljesítménynek. Húsz év múlva ki dirigál? De mi lesz a megye kórusmozgalma első vonalával, ha a jelenlegi, jeles karvezetők nyugalomba vonulnak? A kérdés még indokoltabb a jövedelem és nyugdíjrendeletek tükrében. Neves karvezetők öt-hat évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt már arról kénytelenek gondolkodni, hogy lemondanak kórusvezetői tisztségeikről — s lévén pedagógusok — például napközis tanári állást vállalnak, mert ez utóbbi „beszámít” a nyugdíjba, míg a karvezetői működésért kapott honorárium nem! Azért is fontos a kórus- vezető-utánpótlást jó előre „feszegetni”, mert közismert, hogy ennek a művészeti ágnak képviselői — általában — „későn érnek be”, ami érthető, hiszen a minőségi kórusvezetés az elen- geaheteten szakmai ismereteken túlmenően nagy türelmet, alapos emberismeretet, pedagógiai készséget kíván. A karvezetői utánpótlás kérdése különben szoros ösz- szefüggésben van az iskolák ének-zeneszakos nevelői ellátásával. Függetlenített karvezetők alkalmazására ugyanis nincs lehetőség, a kórusvezetők főállásban pedagógusok. A tények azt bizonyítják: ott élénk és színvonalas a kóruskultúra, ahol felkészült ének-zenepedagógusok működnek, s a tehetség természetesen kiválhat, alkotó munka révén érvényesülhet. Szolnoki, mezőtúri, jászberényi példák bizonyítják ezt, jelezvén, hogy, friss karmester-generációk nőnek fel — ám máshol olyan sajnálatos esetről is tudunk, amikor az emberi önzés nem hagyja kibontakozni a fiatal tehetségeket, sőt a kórust is felbomlasztotta. A szakképzettség nélküli iskolai kórusvezetők részére a KÓTA megyei szervezete és a megyei művelődési központ „C” kategóriás karvezetői tanfolyamot szervezett — jelenleg ennek huszonhárom hallgatója van —, míg a .szakképzett kórusvezetők havonta egyszer szakmai továbbképzésen vesznek részt, közülük a legrátermettebbek a Népművelési Intézet tanfolyamán megszerezhetik a legmagasabb, „A” kategóriájú minősítést. A jelenlegi képzési rendszer, ha nem is hibátlanul, de úgy tűnik biztosítani tudja a kórusvezetők utánpótlását. T. L. Szünet - zsíros kenyérrel Diáktalálkozó Törökszentmiklóson Néptánc - egyelőre esetleges koreográfiával Ahol több száz középiskolás diák összegyűlik, nem lehet rossz a hangulat. S ha mindez szabad időben, egy félnapos kulturális program keretében, szervezetten, de a spontán érdeklődésnek is teret hagyva 'történik, akkor bizonyos, hogy sodró, magával ragadó, kibuggyanó lesz a jókedv. így volt ez szombaton Törökszentmiklóson a városi művelődési központban, a városi KISZ-bizottság és a művelődési központ rendezésében lebonyolított diáktalálkozón is, amelyre a „Nemzetközi Diáknap” alkalmából került sor. Délután három óra. A művelődési központ nagytermében — a rövid megnyitó után — az újszászi, a kunszentmártoni és a tiszaföld- váni . diákszínjátszók adtak műsort. Diákszínjátszók — diákközönségnek. A színpadon nyakigláb, a nézőtéren csupa-figyelem, csupa-ne- vetés kamaszok. Nyitott szívek itt is, ott is. Az esemény krónikásának nehéz a dolga: a játszókat nézze, vagy a nézőteret. Egy bizonyos: megyénk diákszínjátszó mozgalmának alighanem jót tenne, ha az együttesek gyakrabban szerepelnének a saját közönségük, diáktársaik előtt. A színjátszók műsora után kis szünet, épp csak annyi, hogy egy szelet zsíros kenyeret, meg egy kólát ki-ki bekapjon a folyosón rögtönzött büfében. Mert máris további programok, látnivalók csábítanak. Az előtérben szép néptáncok alaplépéseit tanulhatják meg — akiknek kedvük van — Jakab Zol- tánné náptáncoktató és a Bercsényi Gimnázium táncosai segítségével. Kívül maradni, „majomszigetbe” állni, mint a diszkóban, itt nem lehet, ez a tánc — előbb körben, aztán párban — mindennél csábítóbb. És énekelni is lehet. (Ha kicsit hamis, az se baj.) Az emeleten — s az épület minden zegzugában zajlik Megéheztek a tiszaföldvári diákszínjátszók valamilyen esemény. Az egyik klubszobában Szokolay Zoltán és Bíró József, fiatal írókkal beszélgetnek néhá- nyan, mások linómetszetről készítenek nyomatat, az egyik teremben csillagászati bemutató zajlik, a másikban pszichológiai tanácsadás, a harmadikban filmvetítés. És ezzel nincs vége, hátra van a Híd és a Kőtövis együttes valamint Muzsay András pol-beat énekes műsora. Peres János, a KISZ városi bizottságának titkára elégedetten összegezhet. — Az volt a célunk ezzel, a rendezvénnyel, hogy a diáknap alkalmából • valamiféle — nem találok hirtelenjében jobb kifejezést — „VIT-es” hangulatot teremtsünk a három tötrökszentmiklósi középiskola tanulói és a meghívottak számára. Olyat, ami színes, változatos, külsőségeiben „diákos”, alkalmat ad az ismerkedésre, ugyanakkor művelődni, szórakozni is lehet kötetlenül, de mégis szervezetten. A KISZ-titkár szavaihoz csak annyit kell hozzátennünk: jó ötlet, hasznos gondolat volt a diáktalálkozó, s a résztvevőknek — minden bizonnyal — emlékezetes esemény. — szabó — Eredményhirdetés az országos néprajzi amatörfilmszemlén-f.. A tervezett ütemnek megfelelően halad a kisújszállási nyolc tantermes általános iskola építése. A kivitelezési munkákat a Vas-, Fa- és Épitöipari Szövetkezet végzi A nyíregyházi Kurecskó István nyerte Fűtől való fa című színes filmjével a 9. Országos Néprajzi Amatőr- film-szemle 2500 forintos első díját Dombóvárott. A városi művelődési központban rendezett 9. Országos Néprajzi Amatőrfilm- és 15. Déldunántúli Amatőrfilm-szem- le eredményét vasárnap délelőtt hirdették ki. A .néprajzi amatőrfilmek kategóriájában a győri Mészáros Tamás: Szélmolnár és a kisteleki Kiss Gyula: Gyiszkó Gyula szíjgyártómester című filmjéért második díjat, a győri Kálmán Ferenc: Diafónia című alkotásáért. harmadik díjat kapott. A Szitha Miklós—Saso- vics Sándor nyíregyházi szerzőpáros és a székesfehérvári Deák Péter különdíjban, a budapesti Iványi Mária és a szekszárdi Katona Gyula tárgyjutalomban részesült. A dél-dunántúli amatőrfilmstúdiók szemléjének csoportjában két 3000 forintos első díjat adtak ki. A nagy- kanizsai Kotnyek István— Gerócs László szerzőpáros: Térjáték című, valamint a dombóvári Tóth Gyula—Takács László—Takács György szerzőtrió Nézőpont című filmje részesült az elismerésben. A szemle a nyertes filmek gálavetítésével zárult. A színház klasszikusainak felfedezésére hivatott Világszínház című rádiós sorozat immár tizedik ciklusához érkezett, időben és térben hatalmas megtett út után, egy nem pusztán drámatörténeti, művelődéstörténeti szempontból érdekes korszakhoz: a romantikához. Lázadó zsenik, kalandos sorsú alkotó lángelmék, forradalmárok korához. A Világszínház új ciklusának első elhangzott adása — s a sorozatról megjelent előzetesek alapján — szinte biztosra vehető: újabb felfedezések, szellemi izgalmak részesei lesznek a rádióhallgatók. Shelley: a Cenci ház című tragédiájának szombaton este elhangzott rádió- változata tiszta eszközökkel való, korrekt megjelenítése volt az alapműnek, amelynek nemcsak drámai, de költői értékei is jelentősek. Pedig egy-egy szövevényes cselekményt túlfűtött érzelmektől feszülő műnek a rádiós „színrevitele” teli van buktatókkal, a veszélyes elcsúszás lehetőségével — akár az érzelgősség, akár az el- szürkítés felé. A Cenci ház rádiós „újraalkotói” elismerésre méltóan jó munkát végeztek. S ha teljesítményükből valami feltétlenül kiemelésre érdemes, az elsősorban a szereplők kiválasztása. Megannyi telitalálat Molnár Piroska, Bencze Ferenc, Lukács Sándor, Temessy Hédi, Kálmán György, s a többiek szerepeltetése. A „rádiós színjátszás” meglehetősen korlátozott körülményei között is képesek voltak jellemeket alakítani, pontosabban jellemeket létrehozni a hangjukból fölcsapó, hangjukban, lélegzetvételükben lappangó indulatok által. Elsősorban ez adott az előadásnak is ritmust, a hallgató számára élvezetes feszültséget. Színházi magazin Szeretem a rádió „Színházi magazin” című műsorát, mert szeretem a színházat, s a műsor legtöbb jelentkezése érdekes információkat nyújt, érdekes „tálalásban” a világot jelentő deszkák tájáról. Föltehetőleg sok színházbarát kedveli a műsort, hasonló okok miatt. Színes, változatos anyaggal jelentkezett a legutóbbi adág is — interjúval, jegyzettel, próbán készített riporttal, recenzióval. Sajnos —•- s erre érdemes lett volna több figyelmet szentelniük a műsor készítőinek — zavaró egyenetlenségei is voltak a mintegy másfél órás adásnak. Elsősorban riporteri teljesítmények (jó — közepes — gyönge) minőségi különbözősége miatt. Röviden A „Szivárvány” szombati, ismétlésben hallott adásának egyik része egy feltaláló — valószínűtlensége ellenére is igaz — történetéről szólt. Vasárnap Lengyel Nagy Anna műsora a hajnövesztő feltalálójának emberi portréját rajzolta meg. S noha közvetlenül nem volt egyik műsor célja sem: a megszállottan újat alkotók, felfedezni vágyók „megítéltetésének” gyöngeségére figyelmeztetett. — eszjé —
