Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

1979. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 CSAlflDOnHONSZABAD IDŐ Késő ősztől kora tavaszig Harc a cseppek ellen Az ember tüsszentéskor, köhögéskor vagy beszéd köz­ben igen sok apró, szabad szemmel néha nem is látható cseppet ürít a levegőbe. Rövid expozíciós fényképfelvéte­lekkel bizonyították, hogy egy-egy tüsszentéssel például kb. 20 ezer cseppecske repül ki az orrból, de beszéd köz­ben is — bizonyos mássalhangzók kiejtésekor — több száz távozik a szájon keresztül. Ha a légutakban baktériumok vagy vírusok vannak, a cseppek ezeket a kórokozókat magukkal ragadják, ezzel pedig betegségek közvetítőivé válnak. A vázolt ok miatt úgyne­vezett „cseppfertőzés” útján terjed a légúti megbetege­dések nagy része. Közülük az egyszerű „megfázás” a leggyakoribb, ami nátha, to­rokgyulladás, légcső- vagy hörghurut formájában je­lentkezhet. Ezt különféle ví­rusok okozzák és késő ősz­től kora tavaszig, évről év­re meglehetősen nagy szám­ban fordul elő. Az influen­zának is hasonlóak a tüne­tei, de ez a betegség általá­ban súlyosabb lefolyású, na­gyobb mértékben rontja a közérzetet. Nálunk általá­ban minden második évben észlelnek kisebb-nagyobb járványokat. Cseppfertőzés­sel terjed még egy sor gyer­mekbetegség is. például a diftéria, a szamárköhögés, a kanyaró vagy a skarlát. Legkönnyebben úgy lehet fertőzni, ha náthás, hurutos ember közelében az általa ürített cseppecskéket köz­vetlenül belélegezzük. A ki­sebb cseppek azonban — könnyűek lévén — hosszabb ideig lebegve maradnak a levegőben. Közben beszárad­nak és porszemek formájá­ban a légáramlatokkal néha igen nagy távolságra eljut­nak. A kórokozókat ilyen poralakban tartalmazó leve­gőnek a belégzése — a do­log lényegét tekintve — szintén cseppfertőzésnek te­kinthető. A tél a mi éghajlatunk alatt közismerten a „csu­kott ablakok időszaka’.’. Az emberek hlyemkor minde­nütt a fűtött szobákba, a zárt helyiségekbe zsúfolód­nak. Ennek légterében előbb-utóbb szükségképpen megnő a kórokozók száma. Amikor hűvös, nedves, kö­dös az időjárás, a települé­sek i— a községek és váro­sok — levegője is kevésbé szellőződik, ezért több bak­tériumot, illetve vírust tar­talmaz. A hideghatás, a nedvesség és a huzat ráadá­sul olyan érreakciót vált ki a nyálkahártyákon, ami csökkenti azok ellenállósá­gát a kórokozók behatolá­sával szemben. Fokozódik a fertőzésekre való hajlam a kevés napfény, a mozgás­hiány és az egyoldalúbb té­li táplálkozás miatt is. A cseppfertőzéssel terjedő betegségek egy része haté­kony védőoltásokkal meg­előzhető. Diftéria vagy sza­márköhögés például ma már legfeljebb csak elvétve for­dul elő hazánkban és az utóbbi években lényegesen csökkent a kanyarós megbe­tegedések száma is. Az inf­luenza elleni védőoltás fő problémája az, hogy a kór­okozó vírus rendkívül vál­tozékony. Járványveszély esetén azonban a kitenyész­tett törzs ellen készített ol­tóanyaggal így is legalább 60—70 százalékos védettsé­get lehet elérni. A leggyakrabban előfordu­ló hűléses. hurutos beteg­ségek ellen viszont a meg­előzésnek ezzel a speciális formájával még egyáltalán nem számolhatunk. A véde­kezésnek így három fő té­nyezője marad: a vírusok! szóródásának megakadályo­zása, a megfázástól való óvakodás és a szervezet ál­talános ellenállóképességének a fokozása. Vizsgálatokkal egyértelműen igazolható, hogy a védőálarc a köhögés, a tüsszentés vagy a beszéd közben ürített cseppek nagy részét visszatartja. A műtők­ben és a kórházi csecsemő- osztályokon ezért is kötele­ző „maszkot” viselni. Az orr vagy a száj elé tartott zseb­kendő ugyancsak gátolja a kórokozóval fertőzött csep­pek szétszóródását. Aki lég­úti huruttal bajlódik, lehető­leg kerülje a társaságot! Kü­lönösen arra vigyázzon, hogy a gyermekek, asz. öre­gek és az idült betegségek­ben szenvedő, legyengült be­tegek között ne terjessze a vírusokat. A téli időszakban igen fontos a fűtött helyisé­gek — irodák, műhelyek, la­kószobák — gyakori szel­lőztetése. Ez a levegő kicse­rélődését, felfrissülését és a benne levő kórokozók folya­matos „felhígulását” szol- gálja. A megfázást az időjárási viszonyokhoz rugalmasan al­kalmazkodó, réteges öltöz­ködéssel kerülhetjük el. A szabad levegőn végzett rendszeres testmozgás és a változatos, fehérjékben, vi­taminokban gazdag vegyes táplálkozás az ellenállóké­pesség , növelésével járul hozzá a cseppfertőzések megelőzéséhez. Országos Egészségnevelési Intézet Mitől fénylik a cipő? A ,.technika” ismert. Elő­vesszük a lábbelit, letisztítjuk a rárakódott portól, piszoktól, vékonyan bekenjük valamilyen cipőápoló szerrel, majd fénye­sítünk. Hogy milyen legyen, milyen lehet a paszta, krém vagy folyadék, amelyet a cipő­re kenünk — erről készült nem­rég új szabványelőírás a Ma­gyar Szabványügyi Hivatalban. Az új szabvány azokat a ké- szit.menyeK.et sorolja a cipo- ápolo es tisztítószerek közé, amelyek a lábbeli bőrből ké­szült felsőrészének a tisztításá­ra, ápolására és iényesítesere alkalmasak. Az ezt megelőző előírás 13 évvel ezelőtt született, és azóta jó néhány, korábban nem ismert hazai és külföldi krém, paszta és folyadék került az üzletekbe. Alapvető cél volt — csakúgy, mint általában a többi, a fogyasztókat közvetle­nül érintő szabványnál — hogy a vásárlók pontos, félre nem érthető tájékoztatást kapjanak a termékről, az erre kijelölt minőségvizsgáló intézetek pedig egyértelmű módszerekkel meg­győződhessenek az áru minő­ségéről. Kezdve a megnevezéssel: a csomagoláson feliratnak kell közölnie a kereskedelmi meg­nevezést (például: Csillag), a termék típusát (például: szili- konos cipőkrém), és a szab­vány számát (MSZ 3463). A ci- pöápoló és tisztítószerek jelen­tős részét oldószer segítségével juttatják a bőr felületére. Az ilyen termék lehet fényes fe­lületű, egynemű paszta — ter­mészetesen megegyezően a KERMI-nek bemutatott prototí­pussal, amelynek a szakvéle­ményben foglalt adatai az irány­adók. Félkemény kivitelűnek minősíti a szabvány az oldó­szerkiválástól mentes. egyne­mű, könnyen kenhető krémet, folyékonynak pedig az úgyne­vezett diszperz oldatot. Seregnyi tulajdonságot írtak elő a szabvány alkotói, ame­lyeknek mérési, meghatározási módjai is szerepelnek az előírá­sok között — ám akadnak olya­nok is, amelyek ellenőrzése a szakképzetlen vásárlónak sem okoz gondot. A lábbeli beke- nése után a bőrfelületen ma­radó filmréteg vizsga la ‘ •-* nói- dául a bőr hajlítgatásával tör­ténik. Akkor megfelelő a ter­mék, ha a bőr hajlítgatása után a film nem fehéredik ki. Azt sem árt tudni, hogy a doboz vagy tubus tiszta tömege a névleges — ráírt — értéktől mindössze hat százalékkal térhet el. Repül a kismadár A hideg idő közeledtével melegebb tájra repül ez a kismadár is. Elhagyja régi otthonát, ezt a szép lombos fát. De vajon a többiek, kis énekes társai hol vannak? Ha meg­találtátok őket, írjátok meg. hányra leltetek még a levelek között? MEGFEJTÉS: 'URJ e [0 BlfLlBpCUI Zl SpiM Rántva, körözöttnek Együnk több sajtot! gumik, vajjal megkenünk, ar­ra fűszerezett gomibapépet, a tetejére egy-egy szelet saj­tot helyezünk és kis időre — míg aranysárgára pirul, ró- olvad — betesszük a meleg sütőbe. Vendégfogadásra me­leg szendvicsnek, tea mellé vacsoraétellnek kiváló. A gomlbapéphez főtt, finomra vágott, sózott és bors ozott bármilyen gomba megfelel, a sajtok közül pedig a Camem­bert, a trapista, az ementáli... Deák József, a Tejipari Kíváncsi vásárlók, iskolá­ból hazafelé igyekvő gyere­kek veszik körül a szolnoki Szövetség ABC kis házikóját, amely arról ismert, hogy ott általában különlegességek, ínyencségek kínálják magu­kat. A csinos eladók sürgö­lődnek. ki a tálcára rakott „mind sajtos szendvicseket kínálja, ki a gázrezsón éppen rántott Camembert készít. ízlik a kóstoló. Egyre töb­ben vásárolják a föhérjedús, vitaminokban gazdag tejter­mékeket. Az áruház vezetői a megyei Tejipari Vállalattal „szövetkeztek” — mint mos­tanában mind több üzletben (teszik —, hasznos ötleteket adva a sajtok különféle fel­használására. Meghívták a főztjéről híres Tisza Szálló k ony h afőn ok-helyettesét. Szabó Andrásnét, aki tizen­hat évi szakácsnői gyakorla­tából merítve osztogatja a jó tanácsokat. Míg a „boszorkánykonyhá­vá” alakult egyik raktárhe­lyiségben Szabóné irányítá­sával a gusztusos szendvicsek készülnek, arról faggatjuk, mivel „bolondították” meg a sajtot, hogy ilyen finom lett? tünk rá. Harminc deka érett — Csemege-körözöttet ken­tünk rá. Harminc deka érett camembert-t villával szét­nyomkodtunk, egy fej apróra vágott vöröshagymát, öt de­ka vajat, őrölt borsot, kö­ménymagot, csemege papri­kát tetszés szerint és persze sót is és jól összekevertük... Ajánlok a háziasszonyoknak a Tisza Szálló receptjeiből is: a családtagok számától füg­gően zsemléket kettébe vá­Izlik a kóstoló Munka közben recepteket diktál a konyhafőnök-helyettes Vállalat értékesítési előadója is csatlakozik a beszélgetés­hez egy újabb hecept erejéig: — Két vékony sajtszelet közé tegyünk egy szelet pá­rizsit, pamírozzufc be a szo­kott módon — liszttel, tojás­sal, zsemlyemorzsával — és forró olajban süssük ropogós pirosra. Biztosan ízlenii fog vacsorára! A kóstoló mellé recept- könyvet ás osztogatnak, ízelí­tőül abból is „kiloptunk” egy ötletet: Reggelire gyakran adunk főtt tojást, hogy ne legyen egyhangú, legalább vasárnap, amikor több időnk van, tálaljuk a szokásostól eltérő módon. Vaj azzunk ki egy csészét, az alját és oldalait megfelelő nagyságú Camem­bert szeletekkel béleljük ki, majd egy tojást keverjünk fel kevés tejfellel, gyengén bonsozzuk meg. és töltsük a csészébe. Ezután helyezzük a csészét forró vízfürdőbe, amíg a tojás megdermed. Termé­szetesen a csésze illetve ét­vágyunk nagysága szerint, két tojást használhatunk. Fo­gyasztás előtt hintsük meg őrölt paprikával. Mindezekhez jó étvágyat kívánunk. — rónai — Barkácsoljunk ajándékot Szabó Lőrinc: A szél meg a nap Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a szél [vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a napot. Szél mondta: Hujj, hujj, [hujj! Nap mondta: Bújj, bújj, [bújj! Szél kergette, utolérte, jól megverte a napot; megkergette, utolérte, jól megverte, összetörte, kék udvprból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebre tette a napot. Zsebretette? Zsebre ő! Azért van most rossz idő. Láthatatlan rögzítés Keményfából vagy mű­anyaggal bevont lapokból ké­szült falipolcokat „láthatat­lanul” is lehet rögzíteni: az úgynevezett csőcsavarral (mosdórögzítés). A 10 mm átmérőjű és 120 mm hosz- szú köracél az egyik végén facsavarmenettel van ellát­va, ami a falba vert tiplik­be csavarható. A másik vé­gén normál csavarmenet van. amire az állványt fel­teszik. Beenyvezett csava­rokkal az állvány különösen jól tart, később azonban csak nehezen lehet szétsze­relni. íróasztalon, polcon egya­ránt szép és mutatós, ha a könyveket úgynevezett „könyvtámasz” között tart­juk. A tartók elkészítéséhez legalkalmasabb a furnérle­mez. A könyvtámasz talpá­nak a végétől 20 milliméte­res derékszögben állítjuk rá a függőleges oldallapot. Eh­hez az oldallap alján csapo­kat, a talpon pedig a megfe­lelő nagyságú lyukakat fű­részeljük ki. Ezt enyvvel erő­sítjük össze. Amennyiben a talp kiálló végére falécet ra­gasztunk, és apró szegekkel az oldalfalhoz és a talphoz szögezzük, akkor a támasz még erősebb lesz. A furnér­lemezt bevonhatjuk tapétá­val vagy fessünk rá ízlésünk­nek megfelelő mintát. A tel­jes száradás után kenjük le csónaklakkal. (Természetesen a tapétát nem!) Maradandó ajándéktárgy — egy behorgolt üveg is. Az üveg méretének megfelelő kört varrjuk össze kalapgu­miból és horgoljuk be egy sor rövidpálcával, azután egy ráhajtásos pálcával halad­junk fölfelé, amíg az üveg keskenyedni kezd. Innen az üveg nyakáig — a megfelelő hosszúságban láncszemekből íveket horgoljunk és azt rö- vidpálcasorrai kell összefog­ni. Erre még két sor rövid- pálcasor következik. így a horgolt huzat levehe­tő. mosható, cserélhető. Egészen biztos, hogy örö­met okozhatunk egy köny- nyen elkészithető alkalmi táskával is. A rendelkezé­sünkre álló, illetve megítélé­sünk szerint a legjobban megfelelő anyagból szabjunk ki 20X45 centiméteres dara­bot és felül gömbölyítsük le. Azonos méretű bélésanyagot is szabjunk és a két anyagot varrjuk össze. Az így nyert anyag alsó részét hajtsuk vissza — elképzelésünk sze­rinti magasságig — és addig a részig a két oldalt varrjuk össze. Végezetül egy nagy patent kapoccsal zárjuk. A táskát díszíthetjük hímzéssel, monogrammal, stb. Kedves ég hasznos ajándék egy bőröndre, úticsomagra erősíthető névjegytartó. El­készítése igen egyszerű. Bőr vagy műbőr hulladékból szabjunk ki két körülbelül 5X10 centiméteres darabot, majd a rövidebb oldalánál mindegyüknél kis téglalap alakot vágjunk ki. Az egyik anyagdarab közepéből 3X6 centimétert vágjunk ki és ezt balfeléről ragasszuk be celo­fánnal vagy nylon-anyaggal. Azután a két műbőr darabot 7X7,5 centiméter magassá­gig varrjuk össze. (így * a nylon alá tudjuk csúsztatni • a nevet és címet feltüntető kártyát.) Csattal ellátott szíj­jal (műbőr darab+már el­kopott karóraszíj csatja) le­het majd a csomagra erősí­teni. Hideg vacsorák, tízóraik (sajt, felvágott, szalonna...) terítésénél igen divatos a fa étkezőlapofc használata. Erre a célra nagyon alkalmas az üzletekben vásárolható kis­méretű konyhai galuskaszag­gató. A felső oldalukba csa­varjunk egy-egy szemes-csa­vart. így lehet majd fela­kasztani a deszkákat. — K —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom