Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
1979. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Új, nyolctantermes általános iskola épül Mezőtúron a Rákóczi úton, a közeli lakótelep gyermekeinek Tiszaföldvári változások Ahol jól mozgósították a közművelődés helyi tartalékait Nagyközség, több mint 12 ezer lakossal, a keresőképes 5 ezer 200 lakos fele eljáró, ingázó. A település belterületén levő összesen mintegy 800 hektár szőlő és gyümölcsös kert jó részén az iparban dolgozók termelnek: egyszóval jellemző a „kétlaki" életforma is. A település közművelődési intézményhálózatát a művelődési ház és a könyvtár mellett egy klubkönyvtár, gazdasági egységeknél és távolabbi falurészeken működő letéti könyvtáraik, két mozi, valamint egy múzeum teszi teljessé. A közművelődést szolgáló létesítmények mindegyike régen épült, korszerűtlen, s ez a tény önmagában is meghatározza a közművelődés korlátáit. Talán a rövid felsorolás is sejteti, mi mindennel kell szembenézniük Tiszaföldvá- ron azoknak, akik a település művelődését szervezik, mozgatják. Ilyen körülmények között kézenfekvő (és szükségszerű) „receptnek” látszik: az értelmiség aktív részvétele a közművelődésben és a különböző gazdasági szervek egyesített anyagi támogatása az intézményeknek — pótolhatja a hiányosságokat. Busi Gyulával, a nagyközségi pártbizottság titkárával beszélgetünk. — A közelmúltban több alkalommal szerepelt köz- művelődéssel kapcsolatos téma a végrehajtó bizottság üléseinek napirendjén. Vizsgáltuk a személyi-tárgyi feltételeket, a hazafiságra és internacionalizmusra nevelés helyzetét a közművelődési és oktatási intézményekben, nemrég pedig a településen élő értelmiségieknek a közéletben, a közművelődésben való részvételét elemeztük. —■' Az utóbbit milyen eredménnyel? — Tiszaföldváron 271 értelmiségi dolgozik, mintegy a kétharmada pedagógus. A tiszaföldvári értelmiség átlagkeresete 5 ezer 300 forint, úgy értékeltük, hogy élet- és munkakörülményeik jók. A közéleti aktivitás azonban meglehetősen kis Idén újabb 15 művész alkotásaival gyarapodott Várpalotán á munkás művelődés szolgálatában létrehozott képzőművészeti gyűjtemény. A város vezetői néhány évvel ezelőtt levélben keresték fel a hazai művészeket, hogy önkéntes adományaikkal tegyék lehetővé egy ilyen célú gyűjtemény kihányadukra jellemző csupán, vagyis e tekintetben hatalmasak a közművelődés „helyi tartalékai” is. Arra, hogy Tiszaföldváron új köz- művelődési intézmény épüljön, belátható időn belül semmi esély nincs, úgyhogy az adott körülmények között csak a gazdasági és a szellemi erők egyesítésével lehet haladást elérni. A közeljövőben tervezzük egy értelmiségi aktíva összehívását, szeretnénk, ha propagandisták klubjában részt vevő értelmiségiek egyúttal az ismeretterjesztés szervezői is lennének. Ami az anyagi erők egyesítését illeti: a művelődési ház közös fenntartása ez idő tájt vált valósággá. A művelődési házban, egy hétköznap estén fiatalok csoportjai várakoznak bebocsátásra: a P. Mobil együttes műsorára jöttek. Az épület a két esztendeig tartó felújítás után immár „lakható” állapotban van: új parketta, frissen festett falak, új berendezés a klubszobában. A felújítás kétszázezer forintba került, s az intézmény még 80 ezer forintot kapott a megyei tanácstól szakmai eszközökre. Emellett gazdaságilag is erre az esztendőre vált „nyu- godttá” az intézmény működése. A település három legnagyobb gazdasági szervétől — Lenin Tsz. áfész, ipari szövetkezet — együttműködési szerződés keretében 70 ezer forintot kapott. (Ez az összeg ezentúl minden évben megérkezik a művelődési ház számlájára.) Az anyagi támogatáson felül a Lenin Tsz a csoportok szállításával is jelentős segítséget nyújt, nagyobb rendezvényekre pedig a művelődési ház rendelkezésére bocsátja a szövetkezet székházának nagytermét. alakítását, a munkások ízlésének fejlesztését, művészeti ismereteinek gyarapítását. Azóta 265 festőművész, szobrász, grafikus és iparművész 364 alkotása gyűlt össze Várpalotán. Az alkotásokból az inotai alumíniumkohó művelődési házában rendszeresen kiállításokat rendeznek. Csabai Kamillónak, a művelődési ház fiatal igazgatójának nincs oka panaszkodni. — Valóban nincs — mondja. — A korábbihoz képest sokkal jobb körülmények között, jobb munkát lehet végezni. Az intézményben 15 közösség — klub, szakkör. művészeti csoport — dolgozhat, s egyre több energia jut újabb módszerek, formák meghonosítására. Hogy mást ne mondjak: ismeretterjesztő előadásokra a korábbiak sokszorosát fordíthatjuk ebben az évben. Az „Ószőlőben” — jelentős társadalmi összefogással — ifjúsági klub indult, s úgy tűnik beválik a sajátos, spontán jelleggel működő szabadidő klub is. amely szombat délutánonként várja a fiatalokat érdekes programokkal. Egyszóval: a felújítás és a közös fenntartás jóvoltából többet nyújthat a lakosságnak az intézmény. Félreértés ne essék: korántsem lehet, a változás kétségtelen jelei ellenére sem egy csapásra kedvezőnek ítélni a (tiszaföldvári közművelődés helyzetét. Sőt! Kissé sarkítva úgy is fogalmazhatunk: hosszú évek stagnálása, sikertelen próbálkozások után, végre történt valami biztató. A művelődési ház működése tehát biztos alapokon nyugszik. De máris itt az újabb, megoldásra váró nehéz probléma. A nagyon szép, gazdag állományú, szakszerűen katalp- gizált könyvtár már szűk, a jelenlegi körülmények között (az előírtnak mindössze fele az alapterület) hamarosan megoldhatatlan raktározási gondok lesznek. Ebben — nem késve, mint a művelődési ház esetében — idejében kell megoldást találni. Sz. J. NDK-filmnapok Budapesten NDK filmnapokat rendeznek november 20—22. között Budapesten. Programján „A 30 napos április” és „A hét szeplő” c. játékfilmek, valamint dokumentum és animációs filmek szerepelnek. Az eseményre NDK-beli filmművész-küldöttség érkezik hazánkba. Várpalota Képzőművészeti gyűjtemény Vizsga? Zárthelyi? Teszt? Egyetemi hallgatók a számonkérésről Alig akad diák, aki szereti a feleltetést, a vizsgát! Látszólag a legszívesebben eltörölnének minden számonkérést. beszámoltatást. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Legalábbis ez derül ki a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont egyik vizsgálatának tapasztalataiból, az egyetemi, főiskolai hallgatók véleményéből. Az FPK pszichológiai és szociológiai osztályán 1973 óta folynak felmérések a hallgatók élet- és munkakörülményeiről, értékorientációjáról. Ennek részéként kérdezték meg mintegy 1400 másodéves hallgató véleményét — az erre áz évfolyamra járók 10 százalékát — a vizsgáról. Válaszaik a nagy szám miatt alkalmasak az általánosításra. A megkérdezettek a hagyományos vizsgát tartják a legrosszabbnak a jelenlegi értékelési, ellenőrzési módok közül. Minden száz hallgató közül 41 ítéli el; 25 viszont jónak tartja. A zárthelyi dolgozatnál fordított az arány. A zárthelyi mellett a gyakorlatokon és a laboratóriumi foglalkozásokon történői számonkérésről is sokan azt mondták, hogy „viszonylag jobb forma”. A tesztvizsga a rangsor középső helyén foglal helyet. Ezt követi a szemináriumi számonkérés, s a vizsga —mint említettük — az utolsó helyen áll. A fizikai dolgozók gyermekei inkább a gyakorlatokon, a laborban történő értékelés mellett adták le a voksukat. A teljesítménymérést tehát abban a közegben érzik a legkedvezőbbnek, amelyben gyakorlati készségeik, képességeik is megnyilvánulhatnak. s ahol a szóbeli kifejezőkészségnek viszonylag kisebb a jelentősége. Mint a közelmúltban közzétett összegező tanulmány rámutat: szinte kivétel nélkül minden hallgató fenntartásokkal él azokkal a vizsgaformákkal szemben, amelyeken a teljesítménymérés egy-egy alkalomra koncentrálódik. Az olyan módszerek, eljárások alkalmazásának általánossá tételét sürgetik, amelyek a vizsgánál rendszeresebben, tehát viszonylag folyamatosan értékelik a teljesítményt, az egyénre szabottan jelzik a haladás mértékét és a tudás hiányosságait, amelyek konkrét segítséget. adnak a további munkához. Általában objektí- vebb, a véletleneket és a szubjektív tényezőket jobban kizáró vizsgáztatási formákra lenne szükség. A műszaki egyetemisták és főiskolások, valamint a természettudományi karok hallgatói nem változtatnák meg alapjaiban a jelenlegi értékelési rendszert, megjegyezték azonban, hogy a gondolkodás és az alkotó- képesség kevéssé tükröződik a jegyekben. Százból csak hárman Képesítés nélkül a katedrán képesítés nélküli nevelő. Az idén minden száz pedagógusból háromnak szerepel ez a meghatározás a személyi igazolványában. Ez az arány tavaly még 4,4, előtte 6,9, az 1976 77-es tanévben pedig 7,9 százalék volt megyénkben. Az utóbbi három év eredménye már százalékokkal jobb az országos átlagnál. A fejlődés nemcsak a megye korábbi helyzetével ösz- szehasonlítva jelentős, hanem az országos állapottal összevetve is igen kedvező. A hátrány, amelyet a fel- szabadulás előtti időkből örökölt Szolnok megye, fokozatosan megszűnik. Amíg jó néhány évvel ezelőtt is még az országos statisztikában a megye az utolsók között szerepelt, ma már nem ritka az olyan terület az oktatásügyben sem, ahol' az élvonalban található. Bár egy statisztikai adat önmagában kevés az értékítéletre. mégis jelzi, hogy az utóbbi években megnövekedett a megye vonzása. S mi a siker titka, mit takarnak a számok? A kívülálló is sejtheti, hogy nem diadalmenetet, hanem a XI. kongresszus óta eltelt évek megfeszített céltudatos munkáját. Az idei bűvös három százalék ráadásul úgy valósult meg, hogy közben növekedett az általános iskolás diákok száma. Sokrétű munkaerőgazdálkodási tervező munka, a pedagógusok élet- és munka- körülményeinek állandó javulása az eredmény alapja. Az utóbbi években tovább folytatódott az elnéptelenedő iskolák felszámolása, a körzetesítés, az intézmények ésszerű összevonása. Amíg 1970-ben 125 iskolaigazgatóság volt a megyében, az idén 102. A körzetesítés, s az egy településen belüli isko- iaösszevonás nem egyszerű, konfliktusmentes folyamat. „Már az iskolát ás elvitték a falunkból” — panaszolták a kisebb települések lakói, s a pedagógusok körében sem voltak túl népszerűek ezek az intézkedések, az idő azonban mégis azok teljességét igazolta. A szülők utólag megbékéltek a döntéssel, hiszen gyermekeik jobb körülmények között, felkészült pedagógusok irányításával tanulnak, készülnek a továbbtanulásra, az életre, a nevelők pedig többnyire úgy illeszkedhettek be az új tantestületbe, hogy nem érte őket presztízsveszteség, nem sértette érdekeiket senki és semmi. A körzetesítés, intézményösszevonás révén kiegyenlítődtek az iskolák létszámkülönbségei, megszűntek a szabálytalanul működő kis létszámú tanulócsoportok. Az elmúlt években megkülönböztetett figyelem kísérte a pedagógusok élet- körülményeit is. Három év alatt tizenhárom szolgálati lakás létesült a megyei, s a helyi tanácsok támogatásával, főként azokon a településeken, ahol magas a képesítés nélküli nevelők aránya. Egy 1977-es felmérés szerint a kinevezett pedagógusok 94 százaléka rendelkezik önálló lakással meFoglalkozása: gyénkben. Ugyancsak az utóbbi években javult nevelőink bérszintje, az éves bérmaradvány mindössze 0,5—d),6 százalék. Differenciáltan emelkedett a letelepedési segély, s a területi pótlék összege. Mindez azonban önmagában még kevés lehet ahhoz, hogy a pedagógusok letelepedjenek az adott községben. Az anyagi juttatásoknál sok nevelő számára fontosabb a tantestületi légkör, az egységes iskolavezetés. A káderpolitikái törekvések révén előbbre léptünk ezen a területen is. Négy évvel ezelőtt még több pedagógus ment el a megyéből, mint amennyien jöttek. Három éve már megfordult ez a tendencia is. Az eredményekben természetesen számtalan helyi kezdeményezés is szerepet játszik. A leglátványosabb eredményt a képesítés nélküli nevelők számának csökkentésében talán a tiszafüredi járás érte el. Az előző tanévben még a járás pedagógusainak 7,2 százaléka nem rendelkezett diplomával, az idén már csak négy százalék. A sikerben szerepe van többek között annak a gyümölcsöző kapcsolatnak, amely a járás és az egri tanárképző főiskola között kialakult. Az eredménynek természetesen vannak árnyoldalai is. A járási átlag ugyan jelentős javulást mutat, de mögötte ott van az aggasztó tény: Tiszarof- fon a képesítés nélküliek aránya az idén 22,2 százalék, alighanem a legmagasabb a megyében. S ha a megyei átlag területi eloszlását vizsgáljuk meg, akkor megint csak hasonló aránytalanságokat tapasztalhatunk. A legtöbb, megfelelő végzettség nélkül tanító, nevelő a járások között változatlanul a szolnoki járásban dolgozik, a városok közül pedig Karcagon és Túrkevén, de igen magas az arányuk Törökszent- miklós városkörnyéki községeiben. Főleg képzett testnevelés és ének szakosok hiányoznak a katedráról az iő,én is. Az ötödik ötéves terv időszakában felépülő mintegy 190 általános iskolai tanteremmel jelentősen javulnak a közoktatás tárgyi feltételei a megyében, s mint a fentiek bizonyítják a személyi körülmények is. A pártós állami szervek irányításával, a szoros egységben zajló két folyamat kedvező hatása az oktató-nevelő munka színvonalának emelkedésében, a művelődési-, tanulási feltételek differenciáltságának mérséklődésében tükröződik vissza: tehát gyermekeink jövőjét szolgálja.----------;-------- eredmények I I jÚ mellett a szó------------------- ródás. a még m eglevő aránytalanságok éppen elég feladatot adnak a jövőre, ami kiegészül azzal is, hogy a következő tanéviben a demográfiai hullám már eléri az általános iskolát. Jövő szeptemberben ezernégyszázzal több diáknak szólal meg a csengő mint az idén. A munkát tehát, folytatni kell. T. G. 7 oH yt V) M 1L Ö: o' O. o N Q O*
