Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

* 1979. november I«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A befejező munkaiatokat végzik Jászdózsán a Tárnán átívelő hidon és környékén------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------, 1954. májusában kijött hozzánk a gyárba a takarékpénztár vezetője. Hozta a pénzügy- miniszter rendeletét. Elolvastuk, beszéltünk róla. Aztán szervezéshez kezdtünk, úgy gondoltuk, érdemes belevágni. Kis idő elteltével az OTP törökszentmiklósi fiókjában bejegyezték, később derült ki, egyes sorszám alatt, mert első volt a megyében. így alakítottuk meg 1954-ben, a Mezőgépgyár hatvanhét dolgozója, az üzemi Kölcsönös Segítő Takarékpénztárat. Azóta ponto­san huszonöt esztendő telt el. Bár átszervezés, összevonás történt az üzem életében, a „jog­folytonosság” változatlan. Mi vagyunk a megye első számú KST-je! r BANKÁROK 388 ezer szakszervezeti beutaló Előkészületek az üdülési szezonra flz öregekért Nehéz meghatottság nélkül emlékezni erre a péntek estére. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színházterme zsúfolásig telt: gyerekek, fiatalok, idősebbek fog­lalták el a széksorokat. Ünnepeltek. Az öregek köszöntötték a fiatalokat, azokat, akiknek ember­ségéből jut arra, hogy megpróbálják pótolni számukra a családot. Mert azoknak az idősek­nek nevében mondott köszöntőt dr. Juhász Irma. a szolnoki Egye­sült Szociális Intézmény igazgatója, akik, míg erejükből tellett, sokat tettek ezért a társada­lomért. Munkálták a földeket, dolgoztak gyá­rakban, üzemekben, gyermekeket hoztak a világra és neveltek föl, akik mindenüket szétosz­tották, és most ők szo­rulnak szeretetre, gon­doskodásra. Szolnokon az Egyesí­tett Szociális Intézmény — az otthon, a két nap­közi és a házi gondozói hálózat — több mint háromszáz idős, magá­nyos, beteg emberről gondoskodik. A városi tanács évente 4,5 millió forintot ad erre a cél­ra, és még további 2 millió forintot segélyek­re és egyebekre. De ko­rántsem lenne elég ez a pénz az otthon öreg épületének szépítésére, javítgatására, ha nem lennének szocialista bri­gádok, lelkes kisiparo­sok, akik szabad idejük­ben, az idősek iránt ér­zett megbecsüléstől, tisz­telettől áthatva segíte­nek. Több mint hetven szocialista brigád, és sok kisiparos végez önkén­tes munkát: gázfűtést szerelnek, ajtókat, abla­kokat javítanak, feste­nek, tataroznak, ventillá­tort ajándékoznak meg térítőkét, dísztárgyakat, hogy hangulatosabbá, otthonosabbá tegyék a környezetet, szebbé ez­által az idős emberek életét. Van olyan kis­iparos — fodrásznő — aki rendben tartja a fri­zurákat. Milyen jól jön ez a segítség is. Csupán az utóbbi három eszten­dőben több mint három­ezren végeztek valami­lyen társadalmi munkát az öregekért. Ám a munkán túl nagy érték az is, hogy időnként meglátogatják az otthonok lakóit, hogy egy-egy ilyen találkozás­sal megtörik a minden­napok egyhangúságát. Mert nagyon magányos lehet egy öreg. Van aki tudomásul veszi: ő nem hozott világra gyerme­ket, érthető, hogy egye­dül maradt. Ám akinek van családja, csak ép­pen az a család... De hagyjuk ezt. A brigádok tagjai — akik között épí­tőmunkás éppúgy van mint villanyszerelő, ke­reskedő. mozigépész, kő­olajipari dolgozó. gép­szerelő, fényképész, té- esztag —, a látogatások alkalmával az egy-egy csomag kedvenc cigaret­ta, egy üveg itóka. virág mellé magukkal viszik az „életet”. A tréfálkozást és a mások meghallgatá­sának nagy ajándékát. Hisz olyan jó, ha vala­kinek kipanaszkodhatja magát az ember. Meg­könnyebbül tőle a lel­ke. Ezen a péntek estén Kukri Béla, a városi tanács elnöke a Társa­dalmi munkáért kitünte­tő jelvény, plakett kü­lönböző fokozatait nyúj­totta át többeknek, egyé­neknek és kollektívák­nak. emberségükért, és köszönetét mondott min­den segítőnek. — V — Korán sötétedő, esős no­vemberi délután. A mező­gép törökszentmiklósi gyárá­ban hárman üldögélünk^ az irodában. Szöllősi István, a főkönyvelő ide ikérte jubiláló társiát. Molnár Ilona utókal­kulátort is. Mindketten ala­pító tagok, s huszonöt éve egyfolytában vezetői az üze­mi KST-nek. Nemrég tartot­ták a negyedszázados jubi­leumi ünnepséget. Arra már kétszázharmincegy ember volt 'hivatalos. Ebben az év­ben ennyien gyűjtötték pén­züket a munfcaheiy.i bank­ban. — Bankban — nevet Szöl­lősi István — tudja, mennyi betéttel kezdtük akkor, hu­szonöt éve? A legtöbb em­ber havi 20, meg 50 forin­tot írt alá az első belépés­kor. Hát bánik az? Molnár Ilona az emlékeit idézné a legszívesebben. De- hát olyan régen volt, s any- nyira megszokott, minden­napi már a KST, hogy min­dig csak a legújabbak jutnak róla áz ember eszébe. — Most a legkisebb betét 100 forint, a legnagyobb 1500 forint havonta. Volt olyan munkatársunk, aki fél Trabantja érát itt hozta ösz- sze, a KST-ben egy év alatt. — Kicsit gondolkodik, úgy folytatja: — Áz a legérdekesebb, hogy leginkább a nők a pártolók a KST-ben. Kihúzzuk magunkat: lám, a nők. Értik, s érzik a sok kicsi hasznosságát. Szöllősi István nem tilta­kozik, de megtoldja: — A sok éve. évtizede együttdolgozók a KST révén mást is elkönyvelhetnek. Csak ez is olyan mindenna­pos már. Arról van szó, hogy a KST nemcsak betéteket gyűjt .kölcsönt is ad azok­nak. akik rendszeresen ta­karékoskodnak. Sokszor lát­tam a kis kölcsöniigónyiő pa­pírokat. Rajtuik van az egész életünk. Örömhírek és bána­tok. Házasságkötés és lakás- vásárlás, gyerek érkezése és fájdalmas családi vesztesé­gek, betegség, halál. Nos, A kisújszállási Cserepes utca végén apró, gondozott kis ház küszködik az északi szelekkel. Két helyiségből: szobából és konyhából áll. Parányi porta, baromfiudvar öleli három oldalról az épü­letet, bár egyetlen lakójának már ez a terület is hatalmas­nak tűnik. Nem csoda, hiszen a tulaj­donos, özvegy Monoki Sán- domé szeptember óta már nyolcvankét év terhét cipeli. Bele is görnyedt a robotba, meg a nyolc gyerek felneve­lésébe, bár fürge észjárása, szeme évtizedeket tagadhat­na le korából. — Tudja kedves, irigylem a fiatalokat, de ha valaki azt kérdezné, leélném-e még egyszer az életem úgy, ahogy akiknek a kezén ezek a kis papírok átmennek, mindig együtt örülnek, vagy megér­tőén együtitéreznek azokkal, akiknek hirtelen pénzre van szükségük. Az OTP törökszentmiklósi fiókjában nemcsak ilyen „nagy” jubileumokat tarta­nak számon. Bana Imréné fiókvezető-helyettes gyors számadás köziben se felejt el ilyeneket: — Tizenhárom üzemi ta­karékpénztárunk van. ebből már három termelőszövetke­zeti. A törökszentmiklósi Ti­szafái Tsz-ben éopen két éve, a V'iilág'takarékossági na­pon alakult meg. Amikor hí­re ment. beszóltak Kengyel­ről. a Dózsa Tsz-ből; men­jünk már ki. ők is szeret­nék. /értelmét látnák! — A fiók most ezerhatszáz. ha­vonta rendszeresen takaré­koskodó emberrel áll kap­csolatban. Tóth János fiókigazgató szerint:-— Ilyenkor, év végén, megéhezzük a betétforgal- munkon is a KST hasznát. Sokan uavanis idehozzák a tizenkét hónán alatt megta­karított pénzüket, takarékbe­tétkönyvet váltanak, hoev majdan a tervek szerint nagy dolgokra adják ki, egy összegben. Szűcs Ferenc, az OTP me­gyei igazgatója megtoldja: — Vannak, alkik már tud­ják, nem is kell pénzt ki­venni. elvinni, csak szólnak a KST-ben, hogy az egész évben megtakarított összeget milyen betétként akariák el­helyezni. s az üzemiek ezt is elintézik velünk. Így fo­lyamatosan 5%-os kamat­tal elismerjük az egy évi ta­karékosságot. mintha nálunk gyűjtötte volna a pénzét. A „kétévesek”, a Tiszafái Tsz-ben szívesen beszélnek bankjukról. Csekey Lajos KST elnökhelyettes és Kecs­kés Ferencné oónzfáros. már túl van az idei kifizetése­ken. — Százharmincegv embe­rünknek pontosan 390 ezer 400 forintot fizettünk visz­volt, azt válaszolnám: inkább a kapa, föld. Érvelése szenvedélyes, mozdulatai határozottak. Be­szélgetésünkben lassan bon­takozik ki egy nyolcgyerekes cselédasszony megpróbáltatá­sokkal zsúfolt élete. — Az apámat kapás zsel­léremberként tartották szá­mon. Nem volt egy deka föl­dünk se, így napszámba iárt a módosabb gazdákhoz. Napi nyolcvan fillérért, meg egy forintért. Otthon krumplit, víziciberét ettünk hétszámra, és sokszor kenyérből se ju­tott az asztalra. Nyáron ara-' tott. és 1912-ben még a tizen­negyedik évemet se töltöt­tem be. amikor már markot kellett szednem. Aztán gép­hez jártam, az őszi vásár után meg cselédnek adtaik, thnvára. A konyhában hál­tam, és a hajnali kakasszó sza — idézi pontosan Kecs- késné. Hirtelen nőtt nálunk az érdeklődés, tavaly még csak hetvenhét tagunk volt. — Azt hinné az ember — élcelődöm, — hogy szövetke­zeti embereknek más spór- kasszájuk van. Például ál­latokat hizlalnak, háztáji­ból, terményfölöslegből pén­zelnek. — Ki tagadná, hogy ez is is van — mondja Csekey Lajos. — Meg olyan is, hogy sza­lad egy tagúink, kéri gyor­san a KST-kölcsönit — szól bele Kecskésné —, hogy de rögtön, tápot kell venni a hízóiknak, ugy-e még ma megkapja? Általában igen. A Köl­csönös Segítő Takarékpénz­tár azzal is nevét szolgálja, hogy tényleg segít: gyorsan. Az ember reggel kitölti a kölcsönigénylését, s délután már pénze van. — Különben — fordítják komolyra a szót — a téesz- tag is ugyanolyan szándékok­kal takarékoskodik, mint az ipari- munkás. A legtöbben házat építenek, vagy nagyob- bítanak, fürdőszobát akar­nak vagy autót. A bútorvá­sárlók vannak a legtöbben, de jónéhányan májusban jönnek: ballag a gyerek, vagy diplomakiosztó következik az egyetemen, arra kell a pénz. Az OTP Szolnok megyei Igazgatóságán 171 munkahe­lyi Kölcsönös Segítő Taka­rékpénztárt tartanaik nyilván, s ellenőrzik a pénzkezelők munkáját. Nem panaszkod­nak: a munkahélyeken meg­bízható, becsületes emberek kezelik a takarékos közös­ségek pénzét, intézik dolgai­kat. A betétek és kölcsönök összegét közvetlenül a mun­kabérből vonják le, nincs vele külön gondja a KST- tagnak. s ez biztosíték is a takarékpénztárnak. — A 171 KST-ben harmincezer beté­tes gyűjti a pénzét. Ebben az évben 100 millió forinton felül fizettek, illetőleg fizet­nek ki nekik. Sóskúti Júlia ébresztett, mivel házi min­denes voltam, percnyi meg­állás nélkül. Nem csoda, hogy menekültem ettől az ember­telen élettől, és 1920-ban férjhez mentem. Azt hittem, hogy a sorsom jobbra fordul, ha ketten húzzuk az igát, de az élet másképp rendelkezett. Elhallgat, rátámaszkodik a vastag konyhaasztalra. Nehe­zére esik az állás, mégsem ül le. Mesél tovább: cselédek voltak, azok is maradtak. A lakás egv földes, csunavizes lyuk volt. és ettől kezdve fér­jével közösen túrták más földiét tovább. Félretenni mit se tudtak, mivel jöttek a gye­rekek. sorban, egymás után. Gondolatai közt évtizedeket lapoz, a mától folytatja. — A nyolc gverek közül hat fiú. valamennyi katona volt, kiszolgálta az ideiét becsüle­tesen. Sándor a legöregebb, Hamarosan megkezdődik az 1980. évi szakszervezeti üdülőjegyek szétosztása a 19 szakmai szakszervezet központja és a Megyei Szakszervezeti Tanácsok kö­zött, ahonnan további szét­osztásra kerülnek a válla­latokhoz, intézményekhez. Amint a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóságán elmondták: jövőre, az idei­hez hasonlóan, összesen 388 ezren nyaralhatnak, pihen­hetnek kedvezményesen szakszervezeti beutalóval. A SZOT elnökségének állás- foglalása szerint előnyt él­veznek a nehéz fizikai mun­kát és az egészségre ártal­mas munkát végzők, a több műszakban dolgozók, a munkában élen járók, az alacsony keresetűek és a nagycsaládosok. A tapaszta­latok szerint azonban eze­ket az élveket az eddiginél következetesebben kell ér­vényesíteni. Háromnapos programmal rendezték meg Budapesten a Magyar Onkológusok Tár­saságának XIII. kongresz- szusát, amely a tegnap dél­előtti záróüléssel befejezte munkáját, összesen mintegy félszáz előadással mérték fel és összegezték a kong­resszuson a hazai rákku­tatás eredményeit és tapasz­talatait, • két fontos kérdés­körben: a sejthártyák be­tegségelőidéző, illetve -gátló szerepének vizsgálatában, valamint a fej- és nyakda­ganatok gyógykezelésében. A különféle területeken dolgozó kutató és gyógyító orvosoknak — a kongresz- szuson is megfogalmazott — ő a téeszben dolgozik, Krisz­tina lányom háztartásbeli, Lajos a MEZŐGÉP munkása, István, József. Miklós téesz- tagok, Elek fiam valamilyen szennyvízszállító kocsival jár, Etelka lányom Török- szentmiklóson nyugdíjas. Monoki néni 1972 óta egye­dül él. Férje téesz-tag volt. az özvegyi nyugdíja ma havi 1 ezer 200 forint. Szerényen beosztva szűkösen elég. Kap még évi másfélezer forint földiáradékot. meg a háztá­jiba 12 mázsa szemes ter­ményt. de csak papíron ígér­ték. hogy október végére ki­szállítják. mert még novem­ber 11-én sem érkezett meg. A negyvenes években egy­szer hívatták a városházára, ahol a főjegyző egy széles férfinyakkendőt adott át a gyerekeknek karácsonyra. — Takarjam be őket fő­jegyző úr? — kiáltottam. Az üdülők egy részében most is fogadnak vendégeket. Az év végéig még három turnus váltja egymást a té­liesített üd,ülőházakban, a hegyek között, a Dunaka­nyarban, a gyógyfürdők mellett és a Balaton part­ján néhány helyen, így a többi között Boglárlellén és Siófokon. Jelenleg főként nyugdíjasok, egyedülállók pihennek itt. De a téli isko­lai szünet idején ismét so­kan érkeznek a családdal együtt. A vendégeket csak nyáron fogadó üdülőházak némelyikében sem állt le az élet a balatonszép- laki SZOT-üdülőben pél­dául a Budapesti Csoko- iádégyár ad téli munkaal­kalmat a személyzetnek — csokoládét csomagolnak — a siófoki üdülőben pedig az esztergomi Granvisus Gyár számára szemüvegkeretek készülnek. véleménye szerint a rák el­len a legeredményesebben a különböző kezelési módok együttes alkalmazásával le­het küzdeni. Nálunk is meg­szűnt már az egyes gyó­gyászati szakterületek kö­zötti — korábban tapasz­talt — értelmetlen vetél­kedés, s ma már nem kér­déses, hogy a sebész, a ra­diológus vagy a gyógysze­res gyógyító képes-e ered­ményesebben küzdeni a rák ellen. A daganatos betegsé­gek kezelésében — állapí­tották meg a kongresszuson — minden orvosi szakmá­nak megvan a maga jól meghatározott és nélkülöz­hetetlen szerepe. Elébe vágtam az asztalra a ronda kendőt, és sírva kiro­hantam. 1951-ben megkaptam az Anyasági Érdemérem II. fokozatát, pénz azonban nem járt vele. Az életem értelme a nyolc szép gyerekem. Ren­des. kétkezi munkásemberek lettek, úgy élnek, amilyen jómódról mi az urammal ál­modni sem mertünk a cseléd­ség .évtizedeiben. Sőt tizenhá­rom unokával és két déd­unokával is megajándékozták már. Valamennyien szeren­csések. hogy ők már legfel­jebb ilyen írásokban olvas­hatnak a cselédségről, amely­ből nekünk még vastagod ki­jutott. Bár zuhog az eső, a kapuig kísér. Még látom, hogy hosz- szasan áll, fürkészi az utat. Pista fiának a feleségét vár­ja, ugyanis délre ő ígérkezett hozzá... D. Szabó Miklós Nyolc gyerek édesanyja Befejeződött az onkológus kongresszus T Megszépül a szolnoki Tisza Szálló. Az Építő-Javító Vállalat dolgozói végzik a felújítási munkákat

Next

/
Oldalképek
Tartalom