Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 3. Kommentárunk Két megnyilatkozás Carter beszéde Vádaskodás Régi igazság, hogy az eny­hülés, a béke sorsa rendkí­vül jelentős mértékben a két legerősebb nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok lépéseitől függ. Sajnos, újra és újra bebizo­nyosodik, hogy kettejük kö­zül csak a Szovjetunió érzi át minden megnyilvánulásá­ban ezt a mérhetetlen fele­lősséget, míg Washington ré­széről —1 a jószándékok han­goztatása ellenére — sok a felemás, veszélyes gesztus. A legutóbbi órákban a vi­lág ismét bizonyságot szerez­hetett a felelősségnek, a kulcskérdések megközelíté­sének e kétféle mértékéről. A két legnagyobb hatalom első embere a jelenlegi, nagy veszélyekkel és nagy lehetőségekkel terhes, bonyo­lult nemzetközi helyzetben szinte egyidőben nyilatko­zott meg korunk alapvető kérdéseiről, Leonyid Brezsnyev szavai­nak építő jellegét már a sa­játos közeg is aláhúzza, amelyben elhangzottak. A szociáldemokrata, szocialista pártok nemzetközi csúcsszer­vezete, a Szocialista Inter- naciomálé leszerelési kérdé­sekkel foglalkozó munkacso­portját maga a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának főtitkára hívta meg Moszkvába. A meghívás szintje, ténye és jellege önmagában is jel­képesnek tekinthető. Nem titok, hogy a Szocialista In- temacionálé álláspontja a társadalommal, a jövő ki­alakításával kapcsolatos szá­mos fontos kérdésben lénye­gesen eltér a kommunista pártok — köztük az SZKP — véleményétől. Ez azonban — és ezt Brezsnyev ezúttal is hangsúlyozta — nem le­het akadálya annak, hogy a kommunisták és a Szocialis­ta Internacionáléhoz tartozó pártok ne működjenek együtt az emberiség legfőbb fel­adatának megoldásában, a béke biztosításában, az eny­hülési folyamat visszafordít­hatatlanná tételében. Az SZKP főtitkára a munkacsoporttal folytatott megbeszélésen tömör, vilá­gos programot adott, amikor kijelentette: „a leszerelés te­rén a szavakról át kell tér­ni a tettekre. Mi készek va­gyunk arra, hogy ennek ér­dekében cselekedjünk”. — Brezsnyev emlékeztetett ar­ra, hogy ennek legfőbb aka­dálya a hidegháborús erők megélénkült tevékenysége. Sajnos, Carter elnök ugyanakkor elhangzott be­széde több szempontból is igazolni látszik Leonyid Brezsnyev megállapítását. — Carter ugyan kénytelen volt beismerni, hogy a jelenlegi amerikai propagandakam­pány fő témáját képező, „Kubában tartózkodó szov­jet katonai egység” léte és tevékenysége évek óta közismert tény és ebben az ügyben semmiféle változás nincs: valamint azt is, hogy ez az egység „nem fenyege­ti az Egyesült Államok biz­tonságát” — mégis bejelen­tett bizonyos „ellenintézke­déseket”, beleértve az ame­rikai provokatív hadgyakor­latok számának és a katonai felderítés intenzitásának nö­velését. Mindezek után az elnök nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen fontos a SALT —II. szerződés ratifikálása. Beszédének groteszk, majd­nem tragikomikus kulcs­mondata így hangzik: „Nem szabad a politikai játékba bevonnunk az Egyesült Ál­lamok biztonságát, a SALT- szerződést”. Pedig pontosan ez történt! Igenis bevonták a politikai — méghozzá a belpolitikai, választási — játékba a SALT ratifikálást és ezzel az Egyesült Államok, sőt az egész világ biztonságát. Az egyik, a moszkvai, megnyi­latkozást átható felelősség- érzettel sajnos, a gondolko­dó ember kénytelen szembe­állítani a másik megnyilat­kozás — mondjuk ki — fe­lelőtlenségét ... Harmat Endre Carter elnök hétfő esti be­szédében lényegében vissza­kozott a kubai szovjet kato­nai személyzet körül felszí­tott amerikai kampányban. Carter húszperces országos rádió- és tv-beszédében kö­zölte: biztosítékai vannak a Szovjetuniótól, hogy a kér­déses egység feladata a jövő­ben is csak a kiképzés lesz s az sem most, sem a jövő­ben nem fenyegeti az Egye­sült Államok vagy más or­szág biztonságát. Carter vi­szonylag alárendelt jelentő­ségű katonai intézkedéseket jelentett be, támadta Kubát — majd beszédének jelen­tős részét a SALT—II mélta­tásának szentelte. Az elnök beszédét nagy hazai és nemzetközi érdek­lődés előzte meg azután, hogy Washington augusztus vége óta nagyszabású hírve­rést folytatott. Állításuk sze­rint szovjet „harci egység” tartózkodik Kubában s ez az Egyesült Államok számára „elfogadhatatlan, az adott helyzetet meg kell változtat­ni”. Az elnök részletesen is­mertette a Szovjetunió állás­pontját, amelyet (amerikai miniszterek szerint) a kor­mányfők között váltott üzé- netekben is kifejtettek. Esze­rint — az egység kiképző alakulat, más tevékenységet nem folytat, arra nincs is módja. Carter szerint tovább erő­sítik a nemrég felállított, különleges katonai egységet, amelynek célja, hogy a világ bármely részén készen áll­jon földi, légi és tengeri egy­ségekkel gyorsan beavatkoz­ni. Megerősítik az Indiai­óceáni amerikai flottát is. Az amerikai elnök ez al­kalommal is támadta, rágal­mazta a szocialista Kubát, a szovjet—kubai viszonyt — a hangsúlyt a Kuba elleni tá­madásokra helyezve. Carter beszédének csak­nem egynegyedét a SALT— II szerződésnek szentelte, nyomatékosan sürgette a szenátust, hagyja jóvá az egyezményt,-amely „a leg­fontosabb lépés, amelyet va­laha is tettek a nukleáris ha­dászati fegyverkezés korlá­tozására”. Elutasítása „súlyos kárt okozna nemzetünk bé­kéjének, biztonságának”, — mondotta. A két nagyhata­lom nézeteltérései, viszályai új. veszélyes jelleget öltené- nek, hiszen mindegyik ma­gában hordaná a nukleáris konfrontáció csíráját. Wa­shington szövetségesei egy­hangúan támogatják a SALT-ot s ha a szenátus nem hagyná jóvá az egyez­ményt, — ez „zavaróan, igen riasztóan” hatna rájuk — mondotta. Az elnök beszédében, amelyre rendkívül behatóan, seregnyi mindkét pártbeli ta­nácsadó bevonásával készült, meglehetősen valósan mérte fel a helyzetet, mutatnak rá megfigyelők. Carter félreért­hetetlenül feladta korábbi, szélsőséges álláspontját és közvetetten elismerte a Szov­jetunió kezdettől hangozta­tott nézetét: Kubában nem harci egység, hanem szovjet kiképzők tartózkodnak. ENSZ-közgyülés Felszólalt II. János Pál pápa II. János Pál pápa teg­nap felszólalt az ENSZ-köz- gyűlés politikai vitájában. Beszédében síkraszállt az átfogó közel-keleti rende­zésért, és szorgalmazta, hogy Jeruzsálem nemzetközileg szavatolt különleges státuszt kapjon. A pápa szorgalmaz­ta a fegyverkezési hajsza be­szüntetését és az emberi jo­gok tiszteletben tartását. „Valamennyi atomhatalmat arra szólítunk fel, hogy mi­előbb kezdjenek tárgyalá­sokat a nukleáris fegyverek kifejlesztésének és előállítá­sának beszüntetéséről, va­lamint az atomfegyverkész- letek csökkentéséről és teljes megsemmisítéséről” — je­lentette ki az ENSZ-közgyű- lés általános politikai vitá­jában elhangzott felszólalá­sán Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere. Az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakán a hétfő esti vitá­ban felszólaló Al-Ahmad Al- Dzsabir Al-Szabah sejk„ ku­vaiti külügyminiszter kije­lentette: a világszervezet kö­telessége, hogy kizárólag a PFSZ-t támogassa, a Biz­tonsági Tanácsnak pedig az a kötelessége, hogy Izrael elleni intézkedéseket hatá­rozzon el. Az NSZ Palesztina bizott­ságának jelentése, amelyet a közgyűlés elé terjesztettek. hasonlóképpen szól: „Pa­lesztina kérdése a közel-ke­leti probléma lényege. Kö­vetkezésképp nem lehetséges megoldás anélkül, hogy tel­jes mértékben figyelembe ne vennék a Palesztinái nép törvényes igényeit” ,— olvas­ható a jelentésben. PHNOM PENH Indokínai körútja során tegnap a Vietnami Szocia­lista Köztársaságból Phnom Penhfoe érkezett a bolgár párt- és állami küldöttség. A delegációt Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Ál­lamtanács elnöke vezeti. BELGRAD A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés megvitatta és elfogadta az ország 1981— 85. évekre szóló, új 5 éves tervének irányelveit, ame­lyeket a tartományi, köztár­sasági és szövetségi tervhi­vatalok javaslatait összefog­lalva a szövetségi kormány terjesztett elő. LAGOS Lagosban beiktatták hi­vatalába Alhaji Shehu Sha- gari-t Nigéria új elnökét. A legnagyobb lélekszámú olaj­ban gazdag fekete afrikai ország tizenhárom évi kato­nai kormányzás után tért vissza a polgári közigazga­táshoz. NYUGAT-BERLIN Az Egyesült Államok elő­reláthatólag 1981-ben átad­ja az NSZK-nak nyugat­berlini „dokumentum köz­pontjának” teljes iratanya­gát, az egykori náci párt tagságának személyi adatait őrző archívum aktáit, ame­lyek 1945-ben kerültek ame­rikai tulajdonba, mintegy százmillió oldalt tartalmaz­nak. LONDON NEW YORK Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere fogadást adott New Yorkban, az ENSZ székhelyén az NDK megalapításának 30. évfor­dulója alkalmából. A foga­dáson részt vett Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára, Sa­lim Ahmed Salim, a köz­gyűlés 34. ülésszakának el­nöke, és számos ország kül­ügyminisztere is. Az „Ulsteri önkéntes had­erő” elnevezésű szélsőséges, protestáns szervezet hétfőn fegyverszünetet ajánlott fel Észak-írországban a Katoli­kus Ír Köztársasági Hadse­reg (IRA) tagjainak. Az er­ről szóló nyilatkozat II. Já­nos Pál pápa felhívásával indokolja a tűzszüneti ja­vaslatot, „s az összes aktív katonai személy” visszavo­nását sürgeti. Befejeződtek a szovjet—görög tárgyalások Olasz—portugál Pártközi megbeszélések A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására tegnap OKP- küldöttség utazott Lisszabon­ba Enrico Berlinguer főtitkár vezetésével. Berlinguer, a PKP főtitkárával, Alvaro Cunhallal a nemzetközi, kü­lönösen a nyugat-európai munkásmozgalmat érintő kérdésekről tárgyal és ta­pasztalatot cserélnek az or­szágaikban folytatott küzdel­mükről, rryinkásosztályaik és a demokratikus erők politi­kai-társadalmi törekvései­ről. Az olasz pártküldöttség­ben Rubbi, a külügyi osz­tály vezetője, Di Marino, a mezőgazdasági osztály veze­tője és Tato, a sajtóosztály főnöke foglal helyet. Az OICP küldöttsége Lisszabonból Madridba utazik a Spanyol KP KB meghívására. Berlin­guer, a spanyol fővárosban Santiago Carrillo főtitkárral tanácskozik majd. Római értesülések szerint az OKP delegációja egyez­tetni szeretné, a Portugál és a Spanyol KP-val, hogy mi­lyen közös kezdeményezése­ket tehetnének az európai enyhülésért és egy újabb fegyverkezési hajsza meg­akadályozásáért. A Kremlben tegnap folyta­tódtak a szovjet—görög tár­gyalások. A tárgyalások be­fejeztével aláírták a megbe­szélések dokumentumait, amelyeket később tesznek közzé. A tárgyalásokon, amelye­ken szovjet részről Alekszej Koszigin miniszterelnök és Andrej Gromiko külügymi­niszter, görög részről Konsz- tantin Karamanlisz minisz­ternők és Georgiosz Rallisz külügyminiszter vett részt, véleménycserét folytattak a szovjet—görög kapcsolatok fejlesztésének további irány­elveiről és jóváhagyták a közös nyilatkozat szövegét. Tegnapra virradóra egy iz­raeli egység partraszállást kí­sérelt meg Rasidije térségé­ben. palesztinai menekülttá­bor közelében. A libanoni hazafias erők és a Paleszti­nái ellenállási mozgalom egy­ségei tüzet nyitottak és megfutamították a behatoló­kat. A bejrúti rádió jelentései sze­A nyilatkozat arra hivatott, hogy elősegítse a kétoldalú együttműködés fejlesztését, a két ország népei közötti köl­csönös megértés és barátság megszilárdulását. A görög kormányfő teg­nap megkoszorúzta az isme­retlen szovjet katona sírját a Kreml falánál. A szovjet—görög kapcso­latokról és nemzetközi kér­désekről tartott tegnap meg­beszélést Leonyid: Brezsnyev és Konsztantin Karaman­lisz. Az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta a görög miniszterelnököt. rint Izrael csapatösszevoná­sokat hajt végre a libanoni határ mentén. Bint Dzsbeil közelében. Ezt a területet az Izrael által támogatott Haddpö féle jobboldali mi­líciák ellenőrzik. Izrael ezen a területen újabb egysége­ket, tüzérségi felszereléseket és páncélosokat dobott át li­banoni területre. Izrael—Libanon Partraszállási kísérlet 1 Út az őserdőbe „Vámos a la Selva” — menjünk az ős­erdőbe! Peruban ez a felszólítás hét­köznapi dolog, mert alig 350—400 kilométeres autóút szükséges ahhoz, hogy a fővárosból az őserdő szé­lére eljusson az ember. Üti- célunk a perui kávétermelés egyik központja, La Merced és környéke volt, amely a Chanchamayo folyó völgyé­ben húzódik és körülbelül 380 kilométerre van Limától. E területet a helybeliek az őserdő szemöldökének neve­zik, mert az igazi Selvától eltérően, amely síkság, 1500— 2000 méter magas hegyvidé­ken, az Andoknak az Atlan­ti-óceán felé eső lejtőjén he­lyezkedik el. E terület ideális a kávétermelésre, mert a cserjék nagyon kedvelik a párás, meleg és a fáktól ár­nyékos zónákat. Itt termelik a legjobb minőségű perui' ká­vé 30 százalékát. „Peruban minden élmény­ért. szépért meg kell szen­vedni” — mondta valame­lyik híres angol utazó. Igaza volt. A párszáz kilométeres utat még a nagyon rutinos és merész autóvezetők is 8— 10 óra alatt teszik meg. Az élmény azonban mindenért kárpótol: ez idő alartt az em­ber végighalad szinte min­den földrajzi övezeten: a li­mai síkságon még a sivatagi homok, a köd és a mindent rohasztó pára az úr, majd a Rimac-folyó völgyében fel­felé haladva kisüt a nap, vékony sávban a szubtrópu­si klíma mincjen bujasága és szépsége kitárul, majd az autó egyre zordabb magas­ságba tart és az Andokot át­szelő 4863 méter magas há­gónál ritkává válik a levegő, a hópelyhek szállingóznak és bizony jól jön a csomagtar­tóból előrántott meleg hol­mi. Az út optimális körülmé­nyek között 8—10 óra, de mi­kor van ilyen? Alig 150 km út megtétele után az esőtől áztatott földutakra hatalmas sziklák zuhantak, torlaszol­ták el, azt hittük, hogy hosz- szú időre itt ragadunk. Egy­másfél órás várakozás után az út szabad lett. A gépko­csivezetők összefogva elhárí­tották áz akadályt. iEgyéb- ként joggal állapította meg Belaunde korábbi perui el­nök: „útjaink nemzeti szé­gyenünk”, bár ez ellen kor­mánya semmit nem tett, és sajnos azok a tervek, ame­lyeket a katonai kormány­zat kidolgozott, sem valósul­tak meg. Az utak hiánya, illetve azok szörnyű állapota követ­keztében az Andok hegylán­ca Perut gyakorlatilag ketté­Folyók a selva „országútjai” szeli. Ennek hátrányos gaz­dasági követelményei van­nak, mert az őserdő kime­ríthetetlen és alig feltárt tar­talékai nem juthatnak el a fejlettebb parmenti gazdasá­gi zónákba, s viszont az e területen elért viszonylagos fejlődés nem ültethető át a potenciálisan igen gazdag ős­erdő vidékére. Miért nem építenek utakat? Az első ok a pénzhiány, a második az óriási panamák, amelyek a meglévő összegeket is „el­tüntetik”. De az útépítés hi­ányának politikai oka. van: az uralkodó rétegek félnek attól, hogy az utakon a ha­ladó eszmék is gybrsabban terjednek. Van egy külső té­nyező is: a brazil katonai in­vázió réme, amely lázálom­ként él minden katona-poli­tikus fejében. Megérkeztünk La Mércéd­be. Természetesen a leg­gondosabb szervezés ellenére sem találkoztunk vendéglá­tóinkkal, a Velasco tábornok nevét viselő kávétermelő szövetkezet küldötteivel. Bi­zony lógott az orrunk, mert a több napra tervezett mun­ka lehetősége nagyon való­színűtlenné vált. La Merced, a kávéváros utcáit frissen pörkölt kávé nagyszerű illata uralja. Kö­rülbelül 20 ezer lakosa van, tehát itt nagy helységnek számít. Mindennek a kávé az alapja. A helybeli áruház így hirdet: vegyen tv-készü- léket, mert most jó a kávé­ár! Megjegyzem, még nincs tv-adás a területen, de a helybeli kunyhókban egyre több a tv-készülék. Miért? Talán azért, mert szép bú­tordarab, vagy talán azért, mert ha lesz adás, akkor drá­gább lesz a készülék? Majd­nem minden házban van egy kávékereskedés, amely hir­deti, hogy milyen előleget ad, mennyiért hajlandó a kávét megvenni. Az itt készülő ká­vé nem nagyon ízlett, a ká­vét esszencia módjára kifő­zik, majd fogyasztáskor me­leg vízzel felengedik. így kicsit savanykás az ital. A trópusi este beköszön­tött és mivel senki nem je­lentkezett, betértünk egy ét­terembe. Az egyik asztalnál vidám társaság volt. Egy idő múltán felállt egyikük: „Nem magukat küldték Li­mából hozzánk?” ök voltak vendégfogadóink, akik úgy látták, hogy jobb a sörös kancsó mellett várakozni, mint a megbeszélt helyen. A gyorsan kiürülő sörös­üvegek mellett gyűjtögettük a szövetkezetről az előzetes információkat, mert küldeté­sünk célja az volt, felmérjük a kávétermelő társulás gaz­dasági és műszaki lehetősé­geit a termelés és a haté­konyság növelésére. Másnap két órás késéssel megérkezett a szövetkezet terepjárója, s elszállítottak bennünket a szövetkezetbe. Az út vagy 80 'kilométer volt, de milyen? Körülbelül 3 órát tartott és mindig azon tű­nődtem, hogy vajon mikor borul a kocsi a lejtőn a há­tára. Megérkeztünk! A szö­vetkezetben az elnök-helyet­tes Hanibal de Soto fogadott bennünket. Folytatjuk Wiesel István

Next

/
Oldalképek
Tartalom