Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-03 / 231. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 3. Kommentárunk Két megnyilatkozás Carter beszéde Vádaskodás Régi igazság, hogy az enyhülés, a béke sorsa rendkívül jelentős mértékben a két legerősebb nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok lépéseitől függ. Sajnos, újra és újra bebizonyosodik, hogy kettejük közül csak a Szovjetunió érzi át minden megnyilvánulásában ezt a mérhetetlen felelősséget, míg Washington részéről —1 a jószándékok hangoztatása ellenére — sok a felemás, veszélyes gesztus. A legutóbbi órákban a világ ismét bizonyságot szerezhetett a felelősségnek, a kulcskérdések megközelítésének e kétféle mértékéről. A két legnagyobb hatalom első embere a jelenlegi, nagy veszélyekkel és nagy lehetőségekkel terhes, bonyolult nemzetközi helyzetben szinte egyidőben nyilatkozott meg korunk alapvető kérdéseiről, Leonyid Brezsnyev szavainak építő jellegét már a sajátos közeg is aláhúzza, amelyben elhangzottak. A szociáldemokrata, szocialista pártok nemzetközi csúcsszervezete, a Szocialista Inter- naciomálé leszerelési kérdésekkel foglalkozó munkacsoportját maga a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára hívta meg Moszkvába. A meghívás szintje, ténye és jellege önmagában is jelképesnek tekinthető. Nem titok, hogy a Szocialista In- temacionálé álláspontja a társadalommal, a jövő kialakításával kapcsolatos számos fontos kérdésben lényegesen eltér a kommunista pártok — köztük az SZKP — véleményétől. Ez azonban — és ezt Brezsnyev ezúttal is hangsúlyozta — nem lehet akadálya annak, hogy a kommunisták és a Szocialista Internacionáléhoz tartozó pártok ne működjenek együtt az emberiség legfőbb feladatának megoldásában, a béke biztosításában, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tételében. Az SZKP főtitkára a munkacsoporttal folytatott megbeszélésen tömör, világos programot adott, amikor kijelentette: „a leszerelés terén a szavakról át kell térni a tettekre. Mi készek vagyunk arra, hogy ennek érdekében cselekedjünk”. — Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy ennek legfőbb akadálya a hidegháborús erők megélénkült tevékenysége. Sajnos, Carter elnök ugyanakkor elhangzott beszéde több szempontból is igazolni látszik Leonyid Brezsnyev megállapítását. — Carter ugyan kénytelen volt beismerni, hogy a jelenlegi amerikai propagandakampány fő témáját képező, „Kubában tartózkodó szovjet katonai egység” léte és tevékenysége évek óta közismert tény és ebben az ügyben semmiféle változás nincs: valamint azt is, hogy ez az egység „nem fenyegeti az Egyesült Államok biztonságát” — mégis bejelentett bizonyos „ellenintézkedéseket”, beleértve az amerikai provokatív hadgyakorlatok számának és a katonai felderítés intenzitásának növelését. Mindezek után az elnök nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen fontos a SALT —II. szerződés ratifikálása. Beszédének groteszk, majdnem tragikomikus kulcsmondata így hangzik: „Nem szabad a politikai játékba bevonnunk az Egyesült Államok biztonságát, a SALT- szerződést”. Pedig pontosan ez történt! Igenis bevonták a politikai — méghozzá a belpolitikai, választási — játékba a SALT ratifikálást és ezzel az Egyesült Államok, sőt az egész világ biztonságát. Az egyik, a moszkvai, megnyilatkozást átható felelősség- érzettel sajnos, a gondolkodó ember kénytelen szembeállítani a másik megnyilatkozás — mondjuk ki — felelőtlenségét ... Harmat Endre Carter elnök hétfő esti beszédében lényegében visszakozott a kubai szovjet katonai személyzet körül felszított amerikai kampányban. Carter húszperces országos rádió- és tv-beszédében közölte: biztosítékai vannak a Szovjetuniótól, hogy a kérdéses egység feladata a jövőben is csak a kiképzés lesz s az sem most, sem a jövőben nem fenyegeti az Egyesült Államok vagy más ország biztonságát. Carter viszonylag alárendelt jelentőségű katonai intézkedéseket jelentett be, támadta Kubát — majd beszédének jelentős részét a SALT—II méltatásának szentelte. Az elnök beszédét nagy hazai és nemzetközi érdeklődés előzte meg azután, hogy Washington augusztus vége óta nagyszabású hírverést folytatott. Állításuk szerint szovjet „harci egység” tartózkodik Kubában s ez az Egyesült Államok számára „elfogadhatatlan, az adott helyzetet meg kell változtatni”. Az elnök részletesen ismertette a Szovjetunió álláspontját, amelyet (amerikai miniszterek szerint) a kormányfők között váltott üzé- netekben is kifejtettek. Eszerint — az egység kiképző alakulat, más tevékenységet nem folytat, arra nincs is módja. Carter szerint tovább erősítik a nemrég felállított, különleges katonai egységet, amelynek célja, hogy a világ bármely részén készen álljon földi, légi és tengeri egységekkel gyorsan beavatkozni. Megerősítik az Indiaióceáni amerikai flottát is. Az amerikai elnök ez alkalommal is támadta, rágalmazta a szocialista Kubát, a szovjet—kubai viszonyt — a hangsúlyt a Kuba elleni támadásokra helyezve. Carter beszédének csaknem egynegyedét a SALT— II szerződésnek szentelte, nyomatékosan sürgette a szenátust, hagyja jóvá az egyezményt,-amely „a legfontosabb lépés, amelyet valaha is tettek a nukleáris hadászati fegyverkezés korlátozására”. Elutasítása „súlyos kárt okozna nemzetünk békéjének, biztonságának”, — mondotta. A két nagyhatalom nézeteltérései, viszályai új. veszélyes jelleget öltené- nek, hiszen mindegyik magában hordaná a nukleáris konfrontáció csíráját. Washington szövetségesei egyhangúan támogatják a SALT-ot s ha a szenátus nem hagyná jóvá az egyezményt, — ez „zavaróan, igen riasztóan” hatna rájuk — mondotta. Az elnök beszédében, amelyre rendkívül behatóan, seregnyi mindkét pártbeli tanácsadó bevonásával készült, meglehetősen valósan mérte fel a helyzetet, mutatnak rá megfigyelők. Carter félreérthetetlenül feladta korábbi, szélsőséges álláspontját és közvetetten elismerte a Szovjetunió kezdettől hangoztatott nézetét: Kubában nem harci egység, hanem szovjet kiképzők tartózkodnak. ENSZ-közgyülés Felszólalt II. János Pál pápa II. János Pál pápa tegnap felszólalt az ENSZ-köz- gyűlés politikai vitájában. Beszédében síkraszállt az átfogó közel-keleti rendezésért, és szorgalmazta, hogy Jeruzsálem nemzetközileg szavatolt különleges státuszt kapjon. A pápa szorgalmazta a fegyverkezési hajsza beszüntetését és az emberi jogok tiszteletben tartását. „Valamennyi atomhatalmat arra szólítunk fel, hogy mielőbb kezdjenek tárgyalásokat a nukleáris fegyverek kifejlesztésének és előállításának beszüntetéséről, valamint az atomfegyverkész- letek csökkentéséről és teljes megsemmisítéséről” — jelentette ki az ENSZ-közgyű- lés általános politikai vitájában elhangzott felszólalásán Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere. Az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakán a hétfő esti vitában felszólaló Al-Ahmad Al- Dzsabir Al-Szabah sejk„ kuvaiti külügyminiszter kijelentette: a világszervezet kötelessége, hogy kizárólag a PFSZ-t támogassa, a Biztonsági Tanácsnak pedig az a kötelessége, hogy Izrael elleni intézkedéseket határozzon el. Az NSZ Palesztina bizottságának jelentése, amelyet a közgyűlés elé terjesztettek. hasonlóképpen szól: „Palesztina kérdése a közel-keleti probléma lényege. Következésképp nem lehetséges megoldás anélkül, hogy teljes mértékben figyelembe ne vennék a Palesztinái nép törvényes igényeit” ,— olvasható a jelentésben. PHNOM PENH Indokínai körútja során tegnap a Vietnami Szocialista Köztársaságból Phnom Penhfoe érkezett a bolgár párt- és állami küldöttség. A delegációt Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke vezeti. BELGRAD A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés megvitatta és elfogadta az ország 1981— 85. évekre szóló, új 5 éves tervének irányelveit, amelyeket a tartományi, köztársasági és szövetségi tervhivatalok javaslatait összefoglalva a szövetségi kormány terjesztett elő. LAGOS Lagosban beiktatták hivatalába Alhaji Shehu Sha- gari-t Nigéria új elnökét. A legnagyobb lélekszámú olajban gazdag fekete afrikai ország tizenhárom évi katonai kormányzás után tért vissza a polgári közigazgatáshoz. NYUGAT-BERLIN Az Egyesült Államok előreláthatólag 1981-ben átadja az NSZK-nak nyugatberlini „dokumentum központjának” teljes iratanyagát, az egykori náci párt tagságának személyi adatait őrző archívum aktáit, amelyek 1945-ben kerültek amerikai tulajdonba, mintegy százmillió oldalt tartalmaznak. LONDON NEW YORK Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere fogadást adott New Yorkban, az ENSZ székhelyén az NDK megalapításának 30. évfordulója alkalmából. A fogadáson részt vett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, Salim Ahmed Salim, a közgyűlés 34. ülésszakának elnöke, és számos ország külügyminisztere is. Az „Ulsteri önkéntes haderő” elnevezésű szélsőséges, protestáns szervezet hétfőn fegyverszünetet ajánlott fel Észak-írországban a Katolikus Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tagjainak. Az erről szóló nyilatkozat II. János Pál pápa felhívásával indokolja a tűzszüneti javaslatot, „s az összes aktív katonai személy” visszavonását sürgeti. Befejeződtek a szovjet—görög tárgyalások Olasz—portugál Pártközi megbeszélések A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására tegnap OKP- küldöttség utazott Lisszabonba Enrico Berlinguer főtitkár vezetésével. Berlinguer, a PKP főtitkárával, Alvaro Cunhallal a nemzetközi, különösen a nyugat-európai munkásmozgalmat érintő kérdésekről tárgyal és tapasztalatot cserélnek az országaikban folytatott küzdelmükről, rryinkásosztályaik és a demokratikus erők politikai-társadalmi törekvéseiről. Az olasz pártküldöttségben Rubbi, a külügyi osztály vezetője, Di Marino, a mezőgazdasági osztály vezetője és Tato, a sajtóosztály főnöke foglal helyet. Az OICP küldöttsége Lisszabonból Madridba utazik a Spanyol KP KB meghívására. Berlinguer, a spanyol fővárosban Santiago Carrillo főtitkárral tanácskozik majd. Római értesülések szerint az OKP delegációja egyeztetni szeretné, a Portugál és a Spanyol KP-val, hogy milyen közös kezdeményezéseket tehetnének az európai enyhülésért és egy újabb fegyverkezési hajsza megakadályozásáért. A Kremlben tegnap folytatódtak a szovjet—görög tárgyalások. A tárgyalások befejeztével aláírták a megbeszélések dokumentumait, amelyeket később tesznek közzé. A tárgyalásokon, amelyeken szovjet részről Alekszej Koszigin miniszterelnök és Andrej Gromiko külügyminiszter, görög részről Konsz- tantin Karamanlisz miniszternők és Georgiosz Rallisz külügyminiszter vett részt, véleménycserét folytattak a szovjet—görög kapcsolatok fejlesztésének további irányelveiről és jóváhagyták a közös nyilatkozat szövegét. Tegnapra virradóra egy izraeli egység partraszállást kísérelt meg Rasidije térségében. palesztinai menekülttábor közelében. A libanoni hazafias erők és a Palesztinái ellenállási mozgalom egységei tüzet nyitottak és megfutamították a behatolókat. A bejrúti rádió jelentései szeA nyilatkozat arra hivatott, hogy elősegítse a kétoldalú együttműködés fejlesztését, a két ország népei közötti kölcsönös megértés és barátság megszilárdulását. A görög kormányfő tegnap megkoszorúzta az ismeretlen szovjet katona sírját a Kreml falánál. A szovjet—görög kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről tartott tegnap megbeszélést Leonyid: Brezsnyev és Konsztantin Karamanlisz. Az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta a görög miniszterelnököt. rint Izrael csapatösszevonásokat hajt végre a libanoni határ mentén. Bint Dzsbeil közelében. Ezt a területet az Izrael által támogatott Haddpö féle jobboldali milíciák ellenőrzik. Izrael ezen a területen újabb egységeket, tüzérségi felszereléseket és páncélosokat dobott át libanoni területre. Izrael—Libanon Partraszállási kísérlet 1 Út az őserdőbe „Vámos a la Selva” — menjünk az őserdőbe! Peruban ez a felszólítás hétköznapi dolog, mert alig 350—400 kilométeres autóút szükséges ahhoz, hogy a fővárosból az őserdő szélére eljusson az ember. Üti- célunk a perui kávétermelés egyik központja, La Merced és környéke volt, amely a Chanchamayo folyó völgyében húzódik és körülbelül 380 kilométerre van Limától. E területet a helybeliek az őserdő szemöldökének nevezik, mert az igazi Selvától eltérően, amely síkság, 1500— 2000 méter magas hegyvidéken, az Andoknak az Atlanti-óceán felé eső lejtőjén helyezkedik el. E terület ideális a kávétermelésre, mert a cserjék nagyon kedvelik a párás, meleg és a fáktól árnyékos zónákat. Itt termelik a legjobb minőségű perui' kávé 30 százalékát. „Peruban minden élményért. szépért meg kell szenvedni” — mondta valamelyik híres angol utazó. Igaza volt. A párszáz kilométeres utat még a nagyon rutinos és merész autóvezetők is 8— 10 óra alatt teszik meg. Az élmény azonban mindenért kárpótol: ez idő alartt az ember végighalad szinte minden földrajzi övezeten: a limai síkságon még a sivatagi homok, a köd és a mindent rohasztó pára az úr, majd a Rimac-folyó völgyében felfelé haladva kisüt a nap, vékony sávban a szubtrópusi klíma mincjen bujasága és szépsége kitárul, majd az autó egyre zordabb magasságba tart és az Andokot átszelő 4863 méter magas hágónál ritkává válik a levegő, a hópelyhek szállingóznak és bizony jól jön a csomagtartóból előrántott meleg holmi. Az út optimális körülmények között 8—10 óra, de mikor van ilyen? Alig 150 km út megtétele után az esőtől áztatott földutakra hatalmas sziklák zuhantak, torlaszolták el, azt hittük, hogy hosz- szú időre itt ragadunk. Egymásfél órás várakozás után az út szabad lett. A gépkocsivezetők összefogva elhárították áz akadályt. iEgyéb- ként joggal állapította meg Belaunde korábbi perui elnök: „útjaink nemzeti szégyenünk”, bár ez ellen kormánya semmit nem tett, és sajnos azok a tervek, amelyeket a katonai kormányzat kidolgozott, sem valósultak meg. Az utak hiánya, illetve azok szörnyű állapota következtében az Andok hegylánca Perut gyakorlatilag kettéFolyók a selva „országútjai” szeli. Ennek hátrányos gazdasági követelményei vannak, mert az őserdő kimeríthetetlen és alig feltárt tartalékai nem juthatnak el a fejlettebb parmenti gazdasági zónákba, s viszont az e területen elért viszonylagos fejlődés nem ültethető át a potenciálisan igen gazdag őserdő vidékére. Miért nem építenek utakat? Az első ok a pénzhiány, a második az óriási panamák, amelyek a meglévő összegeket is „eltüntetik”. De az útépítés hiányának politikai oka. van: az uralkodó rétegek félnek attól, hogy az utakon a haladó eszmék is gybrsabban terjednek. Van egy külső tényező is: a brazil katonai invázió réme, amely lázálomként él minden katona-politikus fejében. Megérkeztünk La Mércédbe. Természetesen a leggondosabb szervezés ellenére sem találkoztunk vendéglátóinkkal, a Velasco tábornok nevét viselő kávétermelő szövetkezet küldötteivel. Bizony lógott az orrunk, mert a több napra tervezett munka lehetősége nagyon valószínűtlenné vált. La Merced, a kávéváros utcáit frissen pörkölt kávé nagyszerű illata uralja. Körülbelül 20 ezer lakosa van, tehát itt nagy helységnek számít. Mindennek a kávé az alapja. A helybeli áruház így hirdet: vegyen tv-készü- léket, mert most jó a kávéár! Megjegyzem, még nincs tv-adás a területen, de a helybeli kunyhókban egyre több a tv-készülék. Miért? Talán azért, mert szép bútordarab, vagy talán azért, mert ha lesz adás, akkor drágább lesz a készülék? Majdnem minden házban van egy kávékereskedés, amely hirdeti, hogy milyen előleget ad, mennyiért hajlandó a kávét megvenni. Az itt készülő kávé nem nagyon ízlett, a kávét esszencia módjára kifőzik, majd fogyasztáskor meleg vízzel felengedik. így kicsit savanykás az ital. A trópusi este beköszöntött és mivel senki nem jelentkezett, betértünk egy étterembe. Az egyik asztalnál vidám társaság volt. Egy idő múltán felállt egyikük: „Nem magukat küldték Limából hozzánk?” ök voltak vendégfogadóink, akik úgy látták, hogy jobb a sörös kancsó mellett várakozni, mint a megbeszélt helyen. A gyorsan kiürülő sörösüvegek mellett gyűjtögettük a szövetkezetről az előzetes információkat, mert küldetésünk célja az volt, felmérjük a kávétermelő társulás gazdasági és műszaki lehetőségeit a termelés és a hatékonyság növelésére. Másnap két órás késéssel megérkezett a szövetkezet terepjárója, s elszállítottak bennünket a szövetkezetbe. Az út vagy 80 'kilométer volt, de milyen? Körülbelül 3 órát tartott és mindig azon tűnődtem, hogy vajon mikor borul a kocsi a lejtőn a hátára. Megérkeztünk! A szövetkezetben az elnök-helyettes Hanibal de Soto fogadott bennünket. Folytatjuk Wiesel István
