Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

1979. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kunszent marton, Szelevény Naponta a vásárlók mérlegén a kereskedelem Egyik serpenyőben a tanácstagok véleménye Egyik héten - ottjórfunkkor - szegényes volt a választék a Harmóniában, a húspulton. Egy hét múlva már ezt láttuk (Fotó: Temesközy) Ritkán ad otthont hason­ló tanácskozásnak a szele- vényi Petőfi Sándor Műve­lődési Ház. Legalábbis ilyen, két település életében is fontosnak, mint amilyen a közelmúltban zajlott meg­kopott nagytermében. Kun- szentmárton Nagyközség Közös Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága oda hívta össze a tanácsülést. Két év óta nem tárgyalt, közérdekű témát tűzött .napirendre, a nagyközség és társközsége •Kunszentmárton és Szele- vény — kereskedelmi ellátá­sáról kért tájékoztatót a Kunszentmárton és Vidéke Áfész igazgatóságától. Hétoldalas jelentés fölött vitázhattak a két település tanácstagjai. Vitáztak is, s nem kellett kétszer kérdez­ni, ki kér szót? Nyilvánva­lóan nemcsak maguk véle­ményét mondták el, hanem választóikét is kikérték a tanácskozás előtt, hiszen az ellátás javulását, kisebb-na- gyobb döccenéseit megérzi mindenki. Nos, ha csak a tanácsülé­sen elhangzottak alapján kellene felelni, milyen az ellátás, különösképp meny­nyire kapják meg helyben az emberek az alapvető élel­miszereket, vastagon fogna a ceruza. Sok bírálat hang­zott el, némelyik egészen meglepő volt: — Hogy lehet az, hogy napokon át hiába keresem a boltban a gyufát? A negy­ven filléres kisdobozból is kifogyhatnak? — Időnként a cigaretta választéka is szegényes, talán nincs elég magyar cigaretta? — Elő­fordulhat az egy kunszent­mártoni élelmiszerboltban, hogy napokig nincs zsír? — Sokat késik a péksütemény, reggel, iskolakezdés előtt miért nincs idejében a pul­ton? — Miért romlik meg sokszor a tej? — Délután fél háromkor ipari üzem közelében helytelen bezárni az élelmiszerboltot, hiszen a munkásasszonyok az idő tájt vásárolnának! — Az áruházi kosarak napról nap­ra ragadnak! Nem ismerik a boltosok az egészségügyi rendszabályokat ? A bíráló megjegyzések kö­zött néhány vizsgálatról is hallottunk a tanácsülésen. Berta László tanácselnök mondta el, hogy a közel­múltban 12 boltban jártak a szakemberek, g hatban azonnal szabálysértési eljá­rást lehetne kezdeményez- nii, súlycsonkítás, árdrágítás, lejárt szavatossági idejű cikkek árusítása miatt. Köz­ben enyhítésnek dr. Petre­zselyem László, a járási hi­vatal képviselője csupán tej és tejtermék ellátásban és a higiénés szabályok megtar­tásában kért javítást az áfésztól. Dudás József, a megyei tanács küldötte ha­sonlított : Kunszentmárton kereskedelmi ellátását erő­teljes fejlődés jellemzi. A járási székhely bolti kiske­reskedelmi forgalmánál a megyében csak Tiszafüreden bonyolítanak nagyobbat. Persze a gondosabb beszer­zés és jobb kínálat még előbbre lendíthetné az ellá­tást. A tanácsülés rendje sze­rint a kérdésekre, a meg­jegyzésekre a jelentést ké­szítő áfész igazgatóság kép­viselője adott választ, ma­gyarázatot. Pásztor Lajos főosztályvezető is így tett. Elmondta, hogy a harminc­három ezer ember ellátá­sáért csaknem teljes egészé­ben felelős szövetkezet bol­tosainak sok dolga van a járás egész területén. Tizen­három teílepülésen száz- nyolcvanhárom boltot, áru­házát üzemeltet az áfész. Kunszentmárton bolti for­galmából 76, Szelevényéből 92 s/.ázalékbap részesedik. Tehát majdnem konkurren- cia nélkül — tehetjük hozzá —, ami egyfelől jó lehet a szövetkezetnek, másfelől nem a legjobb a vásárlónak. S ha a konkurrencia nyomai feltűnnek, furcsa a helyzet. A járási székhely élelmi­szerboltjában hallottam: ha a tsz-bisztróban elfogy az öcsödi pékség kenyere, ak­kor vesznek többet náluk. Mesterszálláson is azt mond­ták: ha a pék — aki kiváló kenyeret süt a kisüzemben — elmegy szabadságra, bí­rálatot kap a szövetkezeti bolt, ha kevés kenyeret rendelt, máskor meg mázsa- szám marad a nyakukon a kenyérgyári. A tanácsülésen a válasz­adásban tekintélyes helyet kaptak a partnerek. Pásztor Lajos szerint több gondjuk van a FŰSZERT átszervezé­se óta. Korábban a szolnoki fiók látta el élelmiszerrel, vegyiáruval a járás boltjait, most az orosházi mintha ne­hezebben birkózna meg a feladattal. Bírálta a sütő­ipart is — különben a je­lentésben is leírták — „az ellátásban nem hozott ja­vulást az új kenyérgyár be­lépése. A kenyér minősége jelenleg sem éri el a kívánt szintet”. Bajok vannak a tejjel is... Minden bizonnyal a gon­dos árurendelés, a piacku­tatás, a helyi ismeretek el­lenére is valóban sok gon­dot okozhat, ha a nagyke­reskedelem, vagy az ipar késedelmesen és hiányosan szállít. Vajon ez csak az el­látás hibája Kunszentmár- tonban és környékén? A tanácsülés szünetében Pásztor Lajos főosztályve­zető elismerte: van mit ja­vítani az áfésznek is! ... Sóskúti Júlia KÖVETKEZIK: A szállítók nem érzik j,bűnösnek” magukat Együtt, egymásért Kisdobosok és úttörők járási pariamentje Jászberényben Szigeti László köszöntése Szigeti László, az ok­tatási igazgatóság igaz­gatóhelyettese több évti­zedes eredményes mun­kássága után nyugállo­mányba vonult. Ebből az alkalomból tegnap bensőséges kere­tek között adta át neki a megyei pártbizottság ajándékát Majoros Ká­roly, a megyei pártbi­zottság titkára. Jelen volt Boros Ottóné, a me­gyei pártbizottság osz­tályvezetője és Ungor Tibor, az oktatási igaz­gatóság vezetője. Munkavédelmi tanácskozás Húsz ország szakemberei­nek részvételével háromna­pos munkavédelmi tudomá­nyos tanácskozás kezdődött tegnap, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kongresszu­si termében. A konferenciát a SZOT Munkavédelmi Tu­dományos Kutató Intézete alapításának 25. évfordulója alkalmából rendezték. Több mint 5 ezer kék- és vörösnyakkendős kisdiák 80 képviselőt küldött tegnap délután Jászberényben^ a pártbizottság székházába, a járás kisdobosainak és úttö­rőinek parlamentjére. Az ünnepélyes jelentésté­tel és az úttörők zászlajának behozatala után Medve Ma­riann, a jászapáti Petőfi Sán­dor úti — Általános Iskola nyolcadikosa, a parlament levezető elnöke üdvözölte a tanácskozáson részt vevő kisdiákokat és a meghívott vendégeket. Ezt követően Puttón Kata­lin járási úttörőelnök szá­molt be az eltelt három esz­tendő eredményeiről, gond­jairól, eseményeiről. Elmond­ta, hogy a járási parlamentet iskolai csapattanácskozások előzték meg. A járás 19 út­törőcsapatának 5720 kisdiák­ja tanácskozott felelősséggel mintegy 500 úttörővezető irányításával. Minden pajtás szóhoz jutott, elmondhatta véleményét. Az úttörőelnök szólt arról, hogy az „Együtt egymásért” mozgalom kere­tében a járás úttörőcsapatai­nak szinte valamennyi őrse benevezett a „Bukásmentes őrs” akcióba, de sajnos csak néhány csapat adhatott szá­mot a sikeres megvalósítás­ról. Ezt követően beszélt a KISZ és az úttörők kapcso­latáról is, majd a beszámoló végén azokról a (létesítmé­nyekről szólt, amelyeket a gyerekek az elmúlt parla­menten kértek és amelyek már megvalósultak. A járási úttörőelnök rész­letes beszámolója után szek­cióülések kezdődtek. A kül­döttek három szekcióban ta­nácskoztak. Három témáról — úttörőtetteink, törvénye­ink szellemében,- játszunk együtt — mondták el véle­ményüket. A jászberényi já­rás kisdobosainak és úttörői­nek parlamentje a megyei úttörő parlament küldöttei­nek megválasztásával fejezte be munkáját. Csak a munka adhat megbecsülést Szurmai Imrének meleg napja volt: ellenőrzést tar­tott a gazdaságban a tűzol­tóság, és természetesen a ka­zánházban is szétnézték. És a kazánház Szurmai Imre fűtő birodalma. — Ügy láttam, rendben ta­láltak mindent — szólt, mi­közben kövér izzadságcsep- peket törölgetett le a hom­lokáról. Nem mondta ki, de érez­tem, hogy ezt gondolja: pont egy újságíró hiányzott még! — Mit mondjon a magam­fajta munkásember? Dolgo­zunk és kész! Melegítem a kiskacsákat, hogy ne fázza­nak. Ügy ám, a kacsa! A Palotási Állami Gazdaság egyik büszkesége. Negyvenöt millió forint bevételt hoz a kacsatenyésztés, -nevelés Palotásnak, és' felelősséget tizenkét taggazdaság ilyen munkájáért, lévén gesztor­gazdaság. Csakhogy Szurmai Imre más feladatot is ellát. Ö a telepi pártcsoport bizal­mija. — Szívesen csinálom ezt a munkát, pedig általában; a szabadnapomon 'jut rá idő. Tizenkét órát leszolgálok, utána 24 órám szabad. — Kik vannak a pártcso­portjában? — Az építők, a baromfi­gondozók, és akik a keltető­ben dolgoznak, összesen ti­zenhármán vagyunk. Mindig reggel 7-kor kezdjük a cso­portülést, mert azokat rend­szeresen megtartjuk. Akkor készülünk fel a taggyűlések­re. — Ha most hirtelenjében összegezni kellene, hogyan dolgozott közösségük az el­múlt években, mit mondana? — Csak azt, hogy elvégez­tük a munkánkat. A párt­megbízatásának mindenki megfelelt, rendesen jártunk a taggyűlésekre, a pártokta­tásra, jó a brigádmozgalom. Mi is dolgoztunk a kommu­nista szombaton, amelynek szervezéséből a mi pártcso­portunk is kivette a részét. A tagbélyeget is megveszi mindenki pontosan. Megszer­veztük a fiatal párttagokkal való beszélgetést is ... A járási pártbizottság dön­tésének megfelelően került sor erre az eszmecserére azokkal, akik az utóbbi két- három évben lettek a párt tagjai. Szurmai Imre szerint — és ezt megerősítette Bak- sai Endre, az üzemi pártbi­zottság titkára is — nagyon őszinte hangú volt a beszél­getés. Kendőzetlenül mond­ták el véleményüket a fiata­lok. Például, hogy a szemé­lyes példamutatás körül nincs minden rendben Pa­lotáson. Vannak, akik ha le­het, kibújnak a társadalmi munka álól, van anyagias­ság, italozás, nincs minde­nütt rend a munkaszerve­zésben sem. A Palotási Állami Gazda­ság jelen nagyságában 1977. január 1-én jött létre, a pa­lotási és a tiszasülyi gazda­ság összevonásával. Csak ké­sőbb választották meg az üzemi pártbizottságot, ké­sőbb alakították ki az üzemi pártszervezeteket. Az össze- szokás — úgy látszik — még nem teljes. Annál is inkább nem, mivel a gazdálkodástól kezdve a párt-, a tömegszer­vezeti életig mindent új ala­pokra kellett helyezniük. Igaz, a pártalapszervezetek vezetőségei — három alap­szervezetük van, a taglét­számuk 176 — a pártcsopor­tok munkáját rendszeresen értékelik, dehát kisebb döc- cenők még előfordulnak. Ho­lott: — Nálunk különösen meg­növekedett a pártcsoportok szerepe — mondta többek között Baksai Endre, az üze­mi pártbizottság titkára, amikor a gazdaság hangu­latos 'klubjában leültünk be­szélgetni. — Az alapszerve­zetek centralizálódtak, a pártcsoportok munkahelyek szerint szerveződtek, tehát ebből következik, hogy a ki­sebb közösségek problémái­val nekik kell a mindenna­pokban foglalkozni. És nemcsak a problémák­kal. Sorolja, hogy a pártcso­portok a pártmegbízatások adásánál egyre inkább fi­gyelembe veszik, hol szorít a gazdaságban a cipő, és fel­adatok adásával is igyekez­nek megoldani a gondokat. Példát is említett: megvette a gazdaság a Ciklo-vetőgé- pet, félmillió forintba került. Az idén vetettek először ve­le napraforgót. Erre a gép­re egy évben csak három hé­tig van szükségük, de akkor dolgoznia kell éjjel-nappal. Kikre lehet rábízni? Nem mindegy! Pártfeladat is volt, Szurmai Imre Berki József Baksai Endre Hajdú Ferenc hogy a kétműszakos munka rendben menjen. „Nagyon szép a napraforgónk, ahogy számítjuk, 20 mázsánál töb­bet ad hektáronként.” — Jelentős a szerepük a párttaggá nevelésben, a fia­tal párttagok kommunista közösségekbe való beillesz­kedésében. A fiatal pártta­got ugyanis mi abba a párt­csoportba osztjuk be, ahol az egyik ajánlója van, mert a másik minden esetben a KISZ-alapszervezet. A más­fél év alatt tizenkét pártta­got vettünk fel, és mindegyik fiatal. — Hogyan segítik az alap­szervezeti vezetőségek, hogy jó legyen a csoportmunka? — Ügy is, hogy minden alapszervezeti vezetőségi tag egy-egy pártcsoportot patro­nál. Tehát a bizalmi mellett ő is segíti, hogy tartalma­sabb legyen az élet. — Ügy érzi, hogy nemcsak jó kommunista, de jó embe­ri közösségek is a pártcso- portok? — Ahol állandóan egy he­lyen dolgoznak, ott egyre in­kább jó emberi közösséggé szerveződnek. Aztán persze azon is múlik, milyen képes­ségekkel rendelkezik a párt­csoport vezetője. Az biztos: e területen még sokat lehet fejlődnünk. Jó emberi közösség is. Rá­illik ez a gépműhely pártcso­portjára, pontosabban az egész brigádra. Egy műhely, egy brigád! A műhelyben találkoztam Berki József szerelővel. Olajos volt a ke­ze, fekete a motoralkatrészek fogásától. Igaz, nem is tudna megmosakodni, mert a gép­műhelynek nincs szociális helyisége. Olajos ruhában mennek haza az emberek. — Ezért nem engedélyez­ték nekünk, hogy iparitanu­lókat képezzünk. Pedig a többségünk már jól benne van a korban, kellene az után­pótlás — mondta. Hogyan is mondta Baksai Endre? Ez a pártcsoport, amelynek Berki József is tagja, 'két tűz között van. Ök kénytelenek csitítani az em­bereket, akik a rossz mun­kakörülmények miatt láza­doznak nem egyszer, nekik kell megmagyarázni, amit megérteni nekik is nehéz: szociális! 'létesítményre még nem jutott pénze a gazda­ságnak. Berki József ezt így fogal­mazta meg: — A munkahelyi problé­ma szerintünk politikai probléma is. Az, hogy egy ember milyen kedvvel dolgo­zik, az politikai kérdés. Nem nagy szavak ezek, hanem a tiszta igazság. Ha nálunk va­lakinek valamilyen baja van, még ha pártonkívüli is, a mi pártcsoportunkhoz fordul se­gítségért. Ez pedig azt mu­tatja, hogy a pártnak tekin­télye van. Tulajdonképpen ezt mond­ta Hajdú Ferenc is, a gaz­daság fiatal energetikusa, is: — Szerintem feltétlenül szükség van arra, hogy egy pártcsoport rendszeresen dol­gozzon, mert csak a munka adhat megbecsülést, tekin­télyt egy kisebb kommunista közösségnek is. Mi legalább­is így teszünk. Ügy hiszem, ha a gazdasági vezetők job­ban felismernék az e közös­ségekben rejlő erőt, és job­ban számítanának rájuk, gyorsabban érnénk el ered­ményeket. — Mire gondol? — Például a pártmegbíza­tásokra. Nálunk mindenki­nek van pártfeladata, ami­nek végrehajtását rendszere­sen számonkérjük egymástól. Van gazdasági jellegű meg­bízatás is, például az anyag- takarékosság érdekében, az ésszerűség és a célszerűség határain belül. Vagy aratás­nál a szemveszteség csökken­tésére, máskor szakmai tan­folyam végzésére. De ennél többet, többeknek is lehetne adni. Az biztos: arra ügye­lünk, hogy lehetőleg minden­ki testre szabott feladatot kapjon, aminek teljesítése neki is örömöt okoz. Varga Viktória

Next

/
Oldalképek
Tartalom