Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
1979. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tettekkel a mi világunkért! Úttöröparlament Szolnokon és Tiszafüreden Tisztelgés a zászlónak Harsona és pergő dobszó jelezte: kezdődik a kisbo- bosok és úttörők szolnoki parlamentje, amely tegnap délelőtt tanácskozott a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ nagytermében. A legfiatalabbak városi fórumára 19 úttörőcsapat mintegy tízezer kisdiákja küldte el 118 kék és piros nyakkendős képviselőjét. Véradókat köszöntöttek Jubileumi ünnepség a megyeszékhelyen Részt vett a tanácskozáson Jakatics Árpád, a városi pártbizottság titkára, Deák László, a KISZ megyei bizottságának titkára, dr. Földy Dánielné, a megyei úttörőelnökség elnöke, Ka- nyó Sándor, a KISZ városi bizottságának első titkára. A meghívott vendégeket Szabó Olga, a Beloiannisz úti Általános Iskola úttörő- tanácsának titkára, a parlament levezető elnöke köszöntötte. Ezt követően Kelemen Bélá- né, a Magyar Üttörő Szövetség városi elnökségének elnöke számolt be a kisdobosok és úttörők VI. parlamentjétől eltelt időszak eseményeiről, a feladatok megvalósításáról. a munka tapasztalatairól, a további tennivalókról. Elmondta, hogy az utóbbi három évben összehívott munkajellegű csapatösszejövetelek egyre gyakrabban adtak módot a gyerekeknek a véleménynyilvánításra, a kollektív döntésre. Az úttörő és kisdobos tanácsok rendszeresen dolgoznak, a legjobbak között van a Rákóczi úti iskola úttörő és a szandaszőlősi iskola kisdobos tanácsa. Hangsúlyozta, a fejlődést jelzi, hogy az előző parlament óta az intézeti pártszervezetek, az iskola- és a csapatvezetések nagy gondot fordítanak a jobb közösségi élet ösztönzésére. Több csapat például kiváló raj, őrs, szakkör cím elnyerésére ziászlószalagot, kupát, kis vándorzászlót, plakettet, oklevelet alapított. Kiemelte, hogy az Együtt — egymásért kétéves, és a Mi világunkért — országos mozgalom elérték céljaikat Nemcsak az úttörőközösségek, hanem a gyermekekés a felnőttek kapcsolatát is erősítette, növelte a felnőtt társadalom felelősségérzetét a gyermekekért. Beszélt arról, hogy az elmúlt évben városunk 9673 úttörője és kisdobosa 128 ezer 826 társadalmi munkaórában dolgozott Szolnokért. Szólt arról is, hogy a megyeszékhelyen 19 úttörőcsapat közül 16 rendelkezik csapatotthonnal. A beszámolás időszakában avatták a rákóczifalvi, a Tallinn, a Délibáb úti iskolákban a társadalmi összefogással készült csapatotthonokat. A beszámolót szekcióülések követték, amelyeken a gyerekek elmondták véleményüket a közéletiségről, a politikai aktivitásról, a tanulásról. és az úttörőéletről. Vitatkoztak arról, hogyan történik a munkára nevelés az úttörőcsapatokban, szóltak a testedzésről, a sportról, a táborozásról, és a játékról. A parlament délutáni plenáris ülésén a szekciótitkárok számoltak be munkájukról, majd két pajtás külföldi élményeiről beszélt. Ezt követően megválasztották a megyei úttörőparlament küldötteit. A kisdiákok tanácskozását a KISZ-esek köszöntő műsora zárta. * * » Tizenhét úttörőcsapat 75 kisdobosa, úttörője adott számot — négy és fél ezer pajtása nevében — tegnap délelőtt Tiszafüreden, a művelődési központban megtartott parlamenten az 1976 óta eltelt időszak eredményeiről. Javultak az úttörőmunka feltételei, ma már kilenc úttörőszobával, 13 sportudvarral rendelkeznek a járás általános iskolái. Felépült a nagyvisnyói úttörőtábor, ahol évente ezer gyerek táborozhat. Erősödött a mozgalom szervezeti jellege, és ebben az évben másfél ezer úttörő tett szakpróbát. A helybeli Váci Mihály pedagógus KlSZ-alapszerve- zet meglepetésként emeletes tortákkal kedveskedett a szünetben a küldötteknek. A mindvégig játékos hangulatú összejövetelen az igazgatókon, csapat- és rajvezetőkön, valamint a járási párt- bizottság munkatársain kívül meghallgatta a hozzászólásokat Filipp Gyenyisze- vics Kiva, a Tiszafüred felszabadításáért harcoló szovjet katonák egykori parancsnoka. Az úttörőparlament alkalmából a Kiss Pál Múzeumban és a művelődési központban a járás úttörőéletét bemutató kiállítások nyíltak. — sze — dszm Fotó: Tarpai Ünnepséget rendezett tegnap délelőtt a szolnoki városi tanács nagytermében a Magyar Vörös- kereszt Szolnok megyei Vezetősége és a megyei Vérellátó Szolgálat, a véradómozgalom 30. és a térítésmentes véradás 20. évfordulója alkalmából. A megjelenteket, a mozgalom önzetlen aktíváit, szervezőit, a meghívott vendégeket — köztük dr. Gyűszű Miklóst, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettesét, dr. Boros Ottónét, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek jelenlévő vezetőit, képviselőit, — dr. Baki Magda megyei főorvos-helyettes, a Vöröskereszt megyei vezetőségének elnöke köszöntötte. Jubileumi megemlékezést dr. Kun Ákos, a megyei Vérellátó Szolgálat osztályvezető főorvosa tartott. Emlékeztetett arra, hogy a II. világháború után hazánkban is szükségszerűvé vált a vérrel való gyógyítás bevezetése és klinikai gyakorlatban való legszélesebb körű alkalmazása. Ezért a kormány 1949- ben elrendelte az Országos Vérellátó Szolgálat létrehozását, a véradók szervezésével pedig a Magyar Vörös- keresztet bízta meg. így épült meg 1954-ben a szolnoki szolgálat épülete is. Akkor, 1949-ben a Magyar Vöröskereszt nehéz körülmények között, megfelelő tapasztalatok nélkül kezdte meg a szervező munkát. Arra törekedett, hogy kialakuljon egy tábor, amely folyamatosan rendelkezésre áll a véradásra. Akkor a donorok még pénzbeli térítést kaptak segítségükért. Aztán 1959- ben Debrecenben száznegyvenöt véradó elindított egy mozgalmat, amely tért hódított az egész országban: a A törökszentmiklósi Alföldi Építő-, Szak- és Szerelőipari Szövetkezet rendezésében folytatódott pénteken a szövetkezeti iparban szakmát tanuló harmadéves fiatalok megyei vetélkedője, ezúttal a szobafestő-mázoló szakmákban tették próbát. A verseny elméleti része a 633. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumában zajlott, a gyakorlati feladat pedig a Költői Anna úton. A volt Komarov terem átalakítási munkáitérítésmentes véradást. A főorvos nagy elismeréssel szólt arról a sok ezer emberről — a megyében 23—24 ezer állandó véradó van, — akik a legrágábbat adják beteg társaik gyógyításáért, a szervezőkről, akik fáradtságot nem ismerve szereznek újabb és újabb hívet a mozgalomnak. Köszöntötte a jubileumi ünnepség résztvevőit — és rajtuk keresztül a megye aktíváit — dr. Gyűszű Miklós. Elmondta: a Vöröskereszt Országos Vezetősége szeptemberi ülésén értékelte a véradómozgalom helyzetét. Megállapíthatta, hogy míg 1960-ban a térítésmentes véradás az összesnek csupán 3,1 százaléka volt, ma 91,5 százaléka, ami világviszonylatban is elismerésre méltó. Az országos vezetőség nevében elismerését és köszönetét fejezte ki a donoroknak, a véradó szervezőknek emberségükért, önzetlenségükért. Ezután a Vöröskereszt főből vállaltak részt a versenyzők: a terem belső falának minőségi, enyves festése volt a feladat. Mint egy nappal korábban Törökszentmiklóson, a kőműves tanulók versenyében a helybeli párosnak sikerült a legjobban a munka, most megint törökszentmiklósi versenyző került az élre, jutott tovább a Heves megyei KISZÖV rendezésében október 26. és 28. között Egerben sorra kerülő területi döntőbe. titkárhelyettese kitüntetéseket adott át. A Vöröskeres tes Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta a be- senyszögi Szurmai Imréné. A kitüntetés bronz fokozatát özvegy Keve Mihályné karcagi és Máj zik Károly szolnoki vette át. Harmincszoros véradásért zöld plakettet heten, emlékplakettet ketten, Kiváló Véradószervező kitüntetést nyolcán, plakettet hárman kaptak. Az MN 1775-ös számú alakulat katonái — akik ezer liter vért adtak — és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola egészségügyi szolgálata megkapta a Vöröskereszt Országos Vezetősége és az Országos Hematológiai Intézet oklevelét. Köszöntötte az ünnepségen a mozgalom tagjait dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője, és Oláh János, a Hazafias Népfront megyei titkára is. — V — Koszorúzás Mezőtúron Mezőtúr felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére ünnepséget tartottak tegnap a szovjet hősi emlékműnél. Ünnepi beszédet Papp János, a városi tanács elnöke tartott, v mely után megkoszorúzták az emlékművet. Az ünnepségen adták át idős Csuka Lajosnak, a város első kommunista párt- titkárának a város díszpolgára címet. A „Mezőtúr városért” emlékplakettet ugyanott adták át Takács Józsefnek, a Hazafias Népfront városi titkárának. Kupái Sándor fafaragó népművésznek és Salánki Istvánné nyugdíjas közművelődési felügyelőnek. Szakmunkástanulók versenye Törökszentmiklós kitett magáért Rádolgoznék egy évet A keze szinte vonzza a tekintetet. Hosszú ujjai között vitustáncot jár a golyóstoll, élénk gesztikulálás- sal kíséri szavait. Láthatóan zavarban van, nem szeret magáról beszélni, minduntalan visszakanyarodik a többes szám első személyhez. — Nehéz idők jártak akkoriban, negyven esztendeje. A magamfajta lakatos segédnek nem volt sok választási lehetősége a munka- vállalásban. Egy pillanatig sem csodálkoztam, hogy a szolnoki fűtőházhoz csak segédmunkásnak vettek fel. Télen is a szabadban dolgoztunk, majdnem odafagyott a kezünk a hideg vashoz. — Ügy tudom, az édesapja is fűtőházi munkás volt. — Asztalosként dolgozott a kocsijavítóban 1914 óta. Amikor a háború után, 1946- ban művezető lettem, apám évekig a beosztottam volt. Akkoriban ez nem számított különlegességnek, én mégis minduntalan zavarba jöttem, ha őt kellett valamire utasítani. Keményre fagyott arcán halvány mosoly fut át. — A beosztottjai hirtelen embernek' tartják. — Szent igaz, könnyen kicsúszik a számon a káromkodás, de sohasem haragszom. A munka, amelyet az itt dolgozó hetvennyolcunkra bíztak, nem tűri a felür letességet, hiszen alapjában véve emberek élete függ az alaposságunktól. Félévenként átvizsgáljuk a szerelvények személygépkocsijait, szó szerint a legutolsó csavarig. * * * Juhász Ferencről, a MÁV szolnoki csomópontja vontatási főnöksége kocsijavító részlegének művezetőjéről talán sose hallottam volna, ha nem kap levelet szerkesztőségünk, amelyben Fontos József tömören felsorolja Juhász Ferenc érdemeit: 1945 óta párttag, többszöröskiváló dolgozó, kiváló újító, több kitüntetést is kapott már társadalmi munkájáért, kiváló népi ellenőr, kiváló vasutas. „Gondolom, érdemes lenne személyével foglalkozni” — fejezi be levelét Fontos József, aki évtizedeket dolgozott már együtt Juhász Ferenccel. Szóba hozom a csupa-di- cséret levelet. Juhász Ferenc csóválja a fejét. — Tudok róla, hogy Jóska írt maguknak, miután postára ad;ta, elmondta nekem. Nagyon mérges lettem. Semmi különöset nem csináltam, csak amit szerettem. A napokban jöttem vissza betegállományból: hiába, ötvenkilenc év az ötvenkilenc év, nem vagyok már a régi formában. De amikor becsöngetett hozzám az egyik fiatal munkatársam, hogy most szerelt le, szeretné, ha két gyerekét felvennék az óvodába, elfelejtettem a betegágyat, és addig mentem, amíg végül is sikerült elintézni, hogy a gyerkőcök óvodába kerüljenek. i— Milyen minőségben intézte a felvételt? — Tagja vagyok annak a bizottságnak, amely az óvodába íratás jogosultságát elbírálja Ismerve az ifjú apa körülményeit, jó szívvel kiálltam mellette. Miközben beszélgetünk, többen is bejönnek a szűk művezetői irodába, tanácsot kérnek, aláíratnak valamit, egyszóval Juhász Ferencnek nincs sok ideje a társalgásra. Csajbók József asztalos csoportvezető is egy halom aláírni valót tesz az asztalra. Amíg a művezető a papírokkal foglalkozik, félrehúzódunk Csajbók Józseffel. — Milyen embernek tartja Juhász Ferencet? — kérdezem. — Szigorú főnök, az biztos. De jogtalanul sose veszekszik, és a haragja pillanatok alatt elillan. Tizenhét éve dolgozunk együtt, tudom, hogy érdemes adni a szavára. Láthatja, elég rossz adottságú munkahelyünk van — talán majd az új kocsijavítóban jobb lesz — mégis hibátlanul dolgozik a gárda, és ebben nagy szerepe van Feri bácsinak is. Mindenütt ott van, szívesebben jár-kel a kocsik, sínek között, minthogy az irodájában üljön. Sajnos, borzasztó nagy nálunk a munkaerő- hiány, lazsálásra nincs idő és gyakran Feri bácsi keze munkájára is szükség van. A művezető végez a papírmunkával. — Szevasz. Jóska! — köszön el az asztalosok csoportvezetőjétől, aztán hozzám fordul: — Jövőre nyugdíjba megyek, bár egy évet még szívesen rádolgoznék, mondjuk az új kocsijavítóban, mint szaktanácsadó. Feltéve, ha addigra készen lesz. Ez a munkaterület épp olyan elavult, mint a gőzmozdony, amiből egyet megtartottunk emlékül, de nem hagyjuk „unatkozni”: a szerelőcsarnokot fűtjük vele. — Mire emlékszik vissza a legszívesebben az eltelt negyven évből? — Erre könnyű válaszolni. Két esztendeje vehettük át a Kiváló Dolgozó kitüntetést a fiammal, aki ugyanitt kocsdvizsgáló. Szégyen, nem szégyen, könny szökött szemembe... B. J. Szurmai Imréné átveszi a kitüntetést dr. Gyűszű Miklóstól
