Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 7. Félénk, tisztelettudó az egykori verekedő a szolnoki járásbíróságon, nap mint nap, emberi sorsokban vonnak mérleget. Hiszen van, akit csak egy szerencsétlen véletlen juttat ide, és van, akit a gátlástalan erőszak; egyesek felelőtlenségüket, gondatlanságukat bánják meg itt, mások még bűneiket sem; néhányon elégtételt keresnek, míg sokaknak a bíróság csak pillanatnyi állomás két bűntett között. Felvételeink két erőszakos bűncselekmény tárgyalásának pillanatai. (Kőhidi Imre képriportja) ÍTÉLET ELŐTT % „Csak az igazat, a tiszta igazat” Emberbenéző szempár: tanácsvezető bíró Egyedül a bűnnel „Nehéz fiúk” a fegyőrök között ítéletre várva Akar Ön Bachot kölcsönözni? Az1960-as évek közepén a rádió akkori Esti krónikája interjút közölt, amelyben a békéscsabai könyvtár igazgatója bejelentette, hogy fonotékát létesítettek. A fonotéka szó alighanem akkor hangzott el nálunk először, a legszélesebb nyilvánosság előtt. Szakmai berkekben még 8-10 évvel ezelőtt is kavargóit a vita, hogy jó-e ez a kifejezés. Vajon szabad-e a könyvtárosnak a szakmabeliek és a beavatottak számára pontos, de az egyszerű olvasók, zenekedvelő emberek fülében arisztokratikuson idegennek, elriasztónak hangzó „fonotéka” szóval a gyűjtemény reménybeli használói közé állni? — tette fel a kérdést a könyvtárosok szaklapja. Napjainkban már zeneműtár, zenei könyvtár, hangtár, zenei részleg, hangos könyvtár kifejezéseket használjuk. Akárhogyan is nevezzük a közművelődési könyvtárak „hangzó anyagát” — a zeneszobák ma már a kulturált együttlét legkeresettebb helyei, vagy azok lehetnének ... Funkciójukat tekintve leginkább az olvasótermekre hasonlítanak — bemegy az olvasó-hallgató — közli, hogy Beethoven IX. szimfóniáját, vagy Händel Vízizenéjét szeretné meghallgatni. A zenei könyvtáros leülteti a látogatót, aki fülhallgatón keresztül meghallgatja az óhajtott zeneművet. így gondolja mindezt a laikus, a valóságban azonban bonyolultabb a helyzet. Már- csak azért is, mert a zeneműtárak már régen nem kizárólagosan csak a muzsika tárolóhelyei. Bizalomra építenek —■ Megvan bizonyára Önöknek a Linguaphone cég legújabb nyelvleckéje, azt szeretném kölcsönözni. A zeneszobák egyik leg- sarkallatosabb kérdését a jászberényi járási-városi könyvtárban egy fiatalember tette fel, kérés formájában. — Sajnos, nem tudjuk az anyagot kölcsönözni, hiszen csak egy példányban van meg, oly drága, majd kétezer forint... — Ezért szeretném éppen kölcsönözni, mert nagyon drága... Ésszerű kompromisszum születik: az angolul tanuló fiatalember átmásolhatja az anyagot. Hasonló „konfliktushelyzetet tapasztaltunk a megye több zenei könyvtárában. Kiadják a kért anyagot, vagy nem? — Horváth Sándoménak, a jászberényi könyvtár olvasószolgálati csoportvezetőjének mi az álláspontja? — Mindig az adott helyzet , dönti el, nevezetesen, hogy mit kémek? A lemezek olyan drágák, hogy általában csak egy példányunk van egy-egy komolyzenei felvételből. Hogyan pótoljuk, ha tönkremegy a lemez? Bizony vannak aggályaink, ennek ellenére, ha biztosítva látjuk a lemez épségét — mi köl- csönzünk. — Említette, hogy öt évig volt zenei könyvtáros. Mi a tapasztalata, a kölcsönzők vigyáznak a lemezek épségére? — Talán sokkal jobban, mint a könyvekre. A kölcsönözzünk vagy sem kérdés különben országos vita tárgya volt a közelmúltban, s talán még most sincs egységes szemlélet. Van, ahol kölcsönzik a lemezeket, máshol elzárkóznak előle. B „túri” példa Nem teljes adatok- szerint a megye 30 közművedődési könyvtárában működik már zeneműtár, zenei szoba — illetve találhatók meg — egy-két lemezjátszó, néhány. tucat hanglemez stb. — ennek jó szándékú, ám még kezdetleges változatai. A legszebb, a célnak leginkább megfelelő zeneszóba a mezőtúriaké, — úgy hisz- szük, senkit sem sértünk meg ezzel a megállapításunkkal. A mezőtúriak jó időben felismerték a zenei könyvtár jelentőségét, ideális környezetben működtetik műszaki berendezéseiket. A 12 „lehallgatóhelyen” — nincs rá jobb kifejezésünk — öt programot hallgathatnak meg a zene- és irodalombarátok, öt lemezjátszó, három magnetofon, sztereó- rádió stb. segítségével. Bodorik Sándor függetlenített zenei könyvtáros a hangtár és zenei klub gazdája — de „félműszakos” segítője is van, s természetesen egy technikus — így mindennel „naprakész”. — Jelenleg 1246 lemezünk van, jórészt komolyzene, de jelentős az irodalmi anyagunk és természetesen a nyelvleckék is a közönség rendelkezésére állnak. — Vitatéma: a közművelődési könyvtárak zenei részlegei eredményesen segítik-e a nyelvtanulást? — Szerintem igen. Nekünk például harmincnyolc különféle nyelvjlieckénk van, különböző nyelveken. — S használják is? — Igen, de nincs még kellőképpen kimerítve ez a lehetőség. Bárkinek átjátszuk a kért anyagot, bárki tanulhat. — A statisztikájukból láttam, szép számú az irodalmi anyag is. — Csaknem százhúsz, úgynevezett irodalmi lemezünk van, elsősorban a középiskolák kölcsönzik rendszeresen. A magyar előadóművészek sorozat különösen közkedvelt. — A zenei anyag milyen tematika? f — A gyűjtőkör középpontjában Bartók és Kodály művei állnak, de természetesen megtalálhatók nálunk a zeneirodalom más legjelentősebb művei — igen széles a választék. — Könnyűzene? — Kevésbé. — Nincs ebben ellentét: a közművelődési könyvtárak a lektűröket is gyűjtik, kölcsönzik. A zeneműtárak miért „száműzik” a nívós könnyűzenét? — Szó sincs erről. Nekünk is van 226 beat, jazz és egyéb könnyűzenei felvételünk. De ez nem tartozik a törzsanyaghoz. — Közművelődési megközelítésből nézve: mit eredményezett eddig a zeneműtár? — Az idén eddig 2640 lemezt hallgattak meg látogatóink. Nagyon lényegesnek tartom a hanglemez-barátok klubja itteni működését. — A nyitvatartás hogyan igazodik az emberek szabad idejéhez, évente mennyivel szaporodik az állomány? — Vasárnap délelőtt is nyitva tartunk. Évente 15 16 ezer forintért vásárolunk hanglemezt: ez jórészt zenei felvétel, de megvesszük természetesen a legújabb irodalmi lemezeket is. Megoldást sürgetünk A legmostohább körülmények között a szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár zenei részlege dolgozik. Tulajdonképpen nincs önálló helyisége, a kölcsönző térből nyílik egy ajtótlan, húsz négyzetméteres „sufni”, a külső zajoktól teljesen védtelen a zenehallgató. A zeneszóba hat éve működik — egyetemet és szaktanfolyamot végzett könyvtáros irányításával — s a mostoha körülmények között is igen figyelemre méltó eredményeket ért el. A látogatók száma — a különböző, a zeneszóba által tartott rendezvényeket is ideszámítva — meghaladja a tízezret, de nem lebecsülendő az a segítség sem, amelyet a különböző brigádvetélkedőknek, műsoros esteknek adtak. A szemmel alig észrevehető parányi zenei könyvtár önmaga lehetőségeit magasan felülmú va dolgozik. Ehhez a megállapításunkhoz némi önbírálat is társul, s nemcsak a szolnoki zeneműtárra vonatkoztatva: a sajtó egyöntetűen „könyvtárpárti”, ha egy-egy mostoha körülmények között dolgozó könyvtárról hírt kapunk. azt azonnal — megoldást sürgetően — a közvélemény elé tárjuk, segítséget kérünk. A zenei részlegek több helyen tapasztalt sanyarú helyzete vagy számos más helyen történt nagyszerű fejlődése eddig keveset foglalkoztatott bennünket. A jelek viszont arra mutatnak, hogy a zenei könyvtárak a zenei nevelésben felbecsülhetetlenül értékes segítséget adnak. I törökszentmiklósi út... A törökszentmiklósi zenei részleg — minek nevezzük? — tulajdonképpen hangtár. Sőt, Szabó Sándor könyvtáros szerint ez sem pontos megnevezés: — Kétségtelen, hogy a „hangzó anyag” van túlsúlyban, de más, az oktató-nevelő munkát segítő vizuális anyagot is gyűjtünk. — Az önök zeneszobája jól felszerelt, praktikus, közkedvelt is — magas a látogatók száma — miért csak heti tíz órában tartanak nyitva? — Csak ennyit enged meg a társbérlet, a helyiségnek számos egyéb funkciója van. — Igen sok a fiatal zenebarát ... — Lemezeiket itt átjátsz- hatják, cserélhetik. Nemigaz, hogy a fiatalokat csak a beat, a rock érdekli... Idézzük Horváth Sándor- né jászberényi könyvtárost: „Idejárt egy fiatalember, főleg a könnyűzene után érdeklődött. De egyszer csak megkérdezte: van-e a komolyzenében valaki, akinek a muzsikája a kemény rockhoz hasonlít. Sztravinszkijt javasoltam. Barátunk azóta a modem zene rajongója.” B közművelődés része A régi fonotékák mai, modern zenegépekkel, lehallgatókkal felszerelt utódai, a zeneműtárak vagy _ zenei könyvtárak már jelentős művelődési lehetőséget biztosítanak, számottevő nemzeti értéket képviselnek. Az említett harminc helyiség zenei szobájában hatezer kötet zenei kézikönyv, több mint tízezer hanglemez, több száz hangszalag áll az olvasok, hallgatók rendelkezésére. Kétségtelen, hogy a könyvtárak látogatottságával a zenei részlegek nem vetélkedhetnek. de a növekvő érdeklődés ténykérdés. Ahogy az is az, hogy belátható időn belül nem épülhetnek hangversenytermek, s a kisvárosokba ritkán, a falvakba talán sohsem juthatnak el a hangverseny-zenekarok. Igaz, a „konzervmuzsika” — ahogy a ’hanglemezkultusz ellenzői mondják — sohsem teljes értékű a koncertek élményével, de a mai technikai adottságok segítségével a .közvetített zene nagyon jól szolgálja a zenei nevelést. Mindezekhez még annyit: a komolyzenei lemezek és nyelvleckék kölcsönzése, vagy azoknak a hallgató saját magnetofonjára történő átjátszása ugyanolyan köz- művelődési feladat, mint a könyvkölcsönzés. A zeneműtárak költségvetésének „megfaragása” tehát ugyanolyan megengedhetetlen és káros, mint a könyvbeszerzésre szánt összegek csökkentése lenne. Tiszai Lajos
