Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 21 Csináljátok, gyerekek avagy levél Bélának az FMKT-rö! Amikor erről beszélget­tünk, a szavaid nem voltak túlságosan meghitt viszony­ban a nyomdafestékkel. Ki­derült, eleged van már eb­ből a mozgalomból, ami, ahogy mondod, hol van, hol nincs. Véleményedre egy mondatban. reagálhatnék, és­pedig: nem volt igazad. hi­bás volt a terv, csődöt mon­dott a berendezés, aminek dokumentumát benyújtottad — innen fakadt a kiborulá­sod. Ügy is érvelhetnék, hogy számolj el kétezerig, és utána gondold át. hirtelen kirohanásodat. Ami igaz, hirtelen volt, de nem telje­sen megalapozatlan. Tehát veled együtt sokan látják a Fiatal Műszakiak, Közgazdászok Tanácsa moz­galmának hátráltató ténye­zőit. Te azt mondtad, leg­főbb baj, hogy nem engedik kibontakozni a fiatalokat. El­készül egy jó munka. és máris hogy a szavaiddal él­jek: „betart” valaki. Vagyis közbelép, nehogy a pálya­munkából valóság legyen. (S máris nincs értelme — mon­dod.) Számba vehetnénk a beadott és értékelt, valamint az ezekből megvalósított munkákat. Megtehetnénk, de számuk oly csekély, hogy ir­reális képet kapnánk követ­keztetésünkkel. A legna­gyobb gondja tehát a moz­galomnak: nem használnák ki lehetőségeit azok. akik­nek teremtették. Például, egy olyan üzemben, mint a Tiszamenti Vegyiművek, ahol jó csomó fiatal mérnök, technikus és közgazdász dol­gozik, néhány éve egyetlen munkát sem könyvelhetnek el az FMKT mozgalom ter­mékének. Jó, jó, mondod — ott az Alkotó ifjúság vagy az újítómozgalom, bizonyosan odakerültek a pályázatok. Amivel azt magyarázod, hogy az iméntiek gyengítik az FMKT sorait. Ezzel a felvetéseddel el­jutottunk az FMKT megvál­tozott szerepéhez. (Te is tu­dod. a mozgalom évtizedes, feladatai időről időre módo­sulnak, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.) Itt nem a faliszőnyeg és az in­tarziakészítés a lényeges — hogy megjegyezzem. már módosult az Alkotó ifjúság arculata is —. hanem a vál­lalatok szempontjából fontos, tehát a termelést könnyítő. segítő elgondolások, beren­dezések, készülékek kidolgo­zása a feladat. A három mozgalom, az FMKT, az újí­tó és az Alkotó ifjúság nem riválisa, hanem támogatója egymásnak. Az FMKT a „műhely" szerepét tölti be, amelynek ürügyén együtt dolgozni — nem hivatalo­san és nem munkaidőben — amelynek apropóján vi­tatkozni lehet. Az FMKT alapja a fiatalokból álló cso­portok — ahogyan manap­ság nevezik, teamek munká­jának. (Neked nem kell ma­gyarázni, ezekben a közös­ségekben különböző képes­ségű és képzettségű szakem­berek dolgoznak. Mérnökök, technikusok, és ma már mindinkább szakmunkások is.) Abban igazad van, ezek­nek a csoportoknak nagy többsége a saját feje után megy. Sok üzemben úgy vannak vele ,— csináljátok, gyerekek, nem akadályozunk benneteket. Hogy azután új­ra felfedezi valaki a spa­nyolviaszt, kit érdekel. Más­hol persze — tudnod kell — témajavaslatokat adnak ki, vagy legalábbis vázolják az égető göndokat, a megol­dásra váró kérdéseket. (Nem véletlenül kötött megállapo­dást a MTESZ Szolnok me­gyei Szervezete és a KISZ Szolnok megyei Bizottsága, hiszen az előbbi bármelyik egyesülete jelentősen segít­heti az ifjú titánok tényke­dését.) Hogy a KISZ-ben sincs rendjén a dolog? Való­ban nem minden KISZ-bi- zottság és alapszervezet ér­zi már — vagy még — ma­gának a mozgalom sorsának alakulását. Országos szinten sem rendeződött még pon­tosan az FMKT érdemi ho­vatartozásának. munkája fel­ügyeletének sorsa. (Megol­dásra utalhat a Magyar Köz- gazdasági Társaság mellett működő fiatal közgazdászok szervezetének példája.) Tehát gond éppen akad elegendő. De. hogy legyen miről vitatkozni, előbb pá­lyamunkákat kell csinálni.) Azok száma még nem min­den, tartalmuk fontosabb.) Persze hogy minél több meg­valósuljon, ahhoz, az iménti problémák némelyikét meg kell oldani. Látod, ez is igaz. Hajnal József Szia! Szia! SziaI Nézzük meg Mit csinálnak ott? Ezzel a céllal érkezett a jászberényi Hűtőgépgyár húsz tagot számlálói csoport­ja az egri Finomszerelvény- gyárba. Néhány nap múlva pedig az egriek látogatták meg a jászsági üzemet. Is­mertetés, ismerkedés .tapasz­talatcsere és tánc. így lehet összegezni a programokat, amelyeknek azonban érde­kessége: a Hűtőgépgyér és az egri vállalat partnerek a ter­melésben. A látogatás tehát nem volt véletlen. Válasszunk csillagot Az utóbbi években örven­detesen megnőtt az érdeklő­dés a csillagászat' iránt. A megye csillagászati szakkö­reiben egyre több fiatallal is találkozhatunk. Számukra kinál hasznos időtöltést Szol­nok hagyományos rendez­vénysorozata, a csillagászati hetek programja. Október 25-én délután fél hattól pél­dául „Táguló világegyetem” címmel Kulin György csilla­gász előadását hallgathatják meg az érdeklődők a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban. Az előadást távcsö­ves égbolt-megfigyelés és szabadtéri dia- és filmbe­mutató követi. Koncert, nosztalgiával Nem kacsa: gyakorol az Integrál, a Fornax, a Lidons. Különösen a húszon túliak- nak csengenek ismerősen a nevek. Valamikor a csőnad­rág, a fülcimpáig érő haj ko­rában ezek az együttesek húzták — pengették — a talpalávalót Szolnokon, s a megyében. Azóta eltelt tíz­egynéhány év, s most újra összejöttek tagjaik, kellet­tük a Fantom és a Pop ze­nekar, hogy nosztalgia-kon­certet adjanak. Az elmélyü­lés a „régi” idők dallamai­ban nem öncélú produkció. Az együttesek felajánlják a nemzetközi gyermekév tisz­teletére gázsijukat. A kon­cert. — amelyre persze nemcsak huszonéveseket, an­nál öregebbeket és fiatalab­bakat is várnak — október 25-én, 19 órakor lesz a me­gyei művelődési központban. Az első hónapok után Látogatóban Egry Katinál K ülönösnek tűnhet, hogy egy színész pályája kezdetén az ország „el­ső színházát”, a Nemzetit cseréli fel a vidéki szí­nészélettel. Egry Kati dönté­se mögött mégsincs semmi rendkívüli. Dolgozni, játsza­ni akar, saját arcát, színészi egyéniségét megformálni ér­kezett Szolnokra. — Csak azért, hogy budapesti szí- szésznőnek vallhassam ma­gamat. nem sok értelme lett volna ottmaradni. A Nem­zeti Színházban — bár na­gyon szerettem a társulatot — ezidőtájt nincs mód. de főleg energia arra. hogy egy még kiforratlan színésznő lé­péseit igazgassák. — Nem mondom, hogy fel­háborodással. de azt sem, hogy kitörő örömmel fogad­ták elhatározásomat. A csa­ládban vitát akozott, nem is annyira művészi, mesterség­beli kérdéseket vetett fel, szüleim sokkal inkább fáj­lalták azt, hogy eljövök ott­honról. Nekem viszont ki­mondhatatlanul fontos volt, hogy még most, ami­kor nem késő, eldöntsem, mit akarok. Hát színésznő akarok lenni, s ehhez sze­repek, próbák, kemény, em­bert formáló munka kell. színház kell, ahol játszani is lehet. Szolnokon találtam ilyen színházat. Most ez a színház tölti be Egry Kati életét. Három da­rabban próbál, s túl van az első premieren. — Az első időkben magam is megré­mültem attól, hogy milyen bizonytalanul mozgok a színpadon, de aztán hamar magamra találtam. Jó volt az is, hogy nem főszerep­pel kezdtem. így nem za­vart a sok figyelő szempár, amely próbákon főszereplő­ként kíséri az embert. Hagy­tak játszani, és én kezdtem játszani. A Szolnokon töl­tött két hónap után máris sokkal bizakodóbbnak és ki­egyensúlyozottabbnak érzem magamat. Ez hallík Egry Kati min­den szavából, s az, Tiogy örömmel végzi a dolgát, leg­alább akkora örömmel, mint amikor az Abigélt forgatták, s pillanatok alatt képes volt arra, hogy átalakuljon „in­fantilis gimistává” — ahogy fogalmazta. Ezt kívánta a szerep, a hangulat, a jó kedvvel végzett közös mun­ka. Eddigi tapasztalatai mon­datták vele, hogy a „csapat- szellem” Szolnokon is ragyo­gó. Rengeteget jelent példá­ul, hogy a próbák után még marad néhány szavuk egy­máshoz is a színészeknek. — Ez nagyon sokat segített ab­ban, hogy az első szolnoki nap után, a második már nem volt idegen. Persze, a színész életének nagyrésze a színházban játszódik. Bizo­nyára hasznos volna, ha ba­rátaim között más foglalko­zású emberek is lennének. Később bizonyára lesz alka­lom és idő — főleg ha a müvészklub is megnyílik — az ismerkedésre. Ez a két hónap azzal telt, hogy sze­repet tanultam, próbáltam, játszottam. T. E. Egy kis kikapcsolódás Cipő, cipő hátán... A tanulóba csak váltócipőben lehet bemenni Második nekifutás Elcsattant a pofon. A lány dühösen magára kapkodta a ruháját, és kirohant a szobából. Elszántan vágta be maga után a szülői ház kapuját. A fiú mór a sarkon várta. Együtt, kéz a kézben indultak el... Nem tudták hová. Az előzmény Iskolai bulin találkoztak. A. Tamás lakatos, L. Juli gimnazista volt. Szerelem első látásra?! A szülőknek feltűnt, hogy Juli napról napra kevesebbet van ott­hon, egyre-másra hozza a ketteseket. Addig kedves, engedelmes kislányuk inge­rült, felesel. Mikor megtud­ták mindezek „okát”, eltil­tották Tamástól. Egy laka­tos és egy tanult lány? Nem azért nevelték, dédelgették, gürcöltek érte, hogy egy jöttment elvigye ... Az érettségit követő na­pon Tamást várta. Azt ter­vezték, hogy megünneplik valahol a sikeres vizsgát. Az apja kijelentette: nem me­het sehová, Juli a vállát vo- nogatta: már csak azért is elmegy. Szó szót követett, és... ... elcsattant a pofon ... Egy csendes presszóban beszéltünk meg találkozót. Pontosan érkezett. Csinos, ápolt fiatalasszony, ö L. Ju­li, azaz A. Tamásné. Két év körüli kisfiú kapaszkodott a szoknyájába. — Nem tudtam kire bíz­ni, el kellett hoznom — sza­badkozott. — Arra az „esetre” vagy kíváncsi? Soha nem felejtem el. Apám rosszked­vű volt egész nap kiabált, mindenbe belekötött. És amikor öltözködni kezdtem, kikapta a kezemből a kardi­gánt. Nekem se kellett több, feleseltem, és akkor meg­pofozott. — Miért rohantál el, ott­hagyva csapot-papot? — Méregből? Dacból? Fe­ne se tudja. Ki emlékszik már arra? öt év telt el. — Ki fogadott be? — Tamás szülei megen­gedték. hogy náluk lakjak. Még sajnáltak is, hogy így jártam. Bíztattak, hogy majd lesz valahogy. .— Egy szál ruhában jöt­tél el hazulról. Mindened otthon maradt, állásod sem volt. Mégis, hogyan képzel­ted a jövődet? — Csak arra tudtam gon­dolni, hogy Tamás felesége leszek. Nem érdekelt, hogy nincs semmim. Vakon sze­rettem és követtem. Azt mondta, ha visszamegyek anyuékhoz, nem vesz el. Nem is mentem sokáig. El­telt másfél év is, hogy talál­koztunk. — Megijedtél? — Hát? ... Nem tudom, lehet, hogy attól tartottam, ha Tamás nem vesz felesé­gül, nem is kellek senkinek. Ma már másképp látom. Nem kellett volna így el­hagyni a szüléimét... — Megbántad? — Nem mondhatom, mert viszpnylag szépen, rendezet­ten élünk. Lakásunk van, két éve megszületett a kis­fiúnk. Tamás nem csavarog, szereti Tomit, rendes férj, de ... Rájöttem, ha várok a házassággal, tanulhattam volna tovább. Lett volna időm szórakozni, úgy élni, mint a fiatalok. — Még most sem vagy idős. — Nem. De már itt a nya­kamon a háztartás, gyere­kem, férjem van. így nehe­zebb minden. Tamás, a „jöttment” A munkahelyén kerestem meg Tamást. Nem szívesen beszélt a történtekről. — Minek ezt újra felem­legetni? Elég volt egyszer a lelkifröccs az apóséktól. Most meg jön maga ... Mit akar hallani, hogy hibásnak érzem-e magam, hogy meg­bántam-e? Szerettem, és most is szeretem a felesége­met, de ha ma kellene dön­tenem, nem így csinálnám, az biztos. Más megoldást vá­lasztanék. — Mikor ismerte meg Juli szüleit? — Egyszer vagy kétszer találkoztunk Julival, és utá­na bemutatott nekik. Már az első látogatásomkor ész­revettem, hogy nem vagyok az esetük. Anyósom türtőz­tette magát, próbált kedves­nek látszani, de az apó­som ... Kijelentette kerek­perec, hagyjam békén a lá­nyát. Két évig jártunk együtt aztán maga is tudja, megesküdtünk. — Az esküvőn ott voltak a felesége szülei? — Nem. De táviratoztunk nekik ... Eltelt egy vagy két hónap is, amikor elküldték csomagban a Juli holmiját. — Szép, szép a szerelem, de csak abból nem lehet megélni. — A feleségem meg az anyám otthon ellátták a háztartást. Aztán Julinak sikerült állást szerezni, igaz, csak fél év után. Akkor már több lett a pénzünk, jobban éltünk. Az üzemtől kaptam lakást, megszületett a fiúnk. Mi kell még? Megvagyunk. A szülök belezavarodnának Takaros családi házban élnek Juli szülei. Éppen a kertben dolgoztak, amikor benyitottam. Az ízlésesen berendezett nappaliban kí­náltak hellyel. Az asztalon sütemény és kávé. Nehezük­re esett az emlékezés. Keserű maradt a szánk íze, elhiheti — fakad ki az apa. — Egyetlen gyerekünk Juli, és ezt csinálta velünk. Ránk vágta a kaput, és más­fél esztendeig azt se mond­ta, hogy bakk! — Maguk keresték őt? — Én elmentem hozzá, megalázkodtam előtte, — mondja az anya. — Könyö­rögtem neki, gyere haza kislányom, majd meglátod, apád is megbékél. De hajt­hatatlan maradt. Egyszer csak jött a távirat... Az fáj,, hogy nem láttam a lá­nyomat menyasszonynak. — Miért tiltották Tamás­tól? — Gyerek volt még az a lány — így az apa —, neki a tanulás lett volna a dolga. Ügy gondoltuk, ha leérettsé­gizett, legalább már olyan végzettségű fiúval kezdjen. — De megbocsájtottak ne­ki. — Meg, de csakis az unokám miatt. Ha látná, hogy mi­lyen gyönyörű az a gyerek, meg milyen okos! A vejem- mel ma se vagyunk a leg­jobban. Elviseljük egymást, megpróbálunk jó képet vág­ni, ha találkozunk. — Ügy vagyok vele — jegyzi meg halkan az asz- szony —i, ha a lányomnak jó a Tamás, nekem miért ne legyen az. Nem lehet örö­kösen veszekedésben, gyű­lölködésben élni. Belezava­rodnék, ha nem láthatnám ezentúl a gyerekemet meg az unokámat. Megbánták már azok, amit velünk tet­tek. És szemével mégegyszer megsimogatja a fényképet, amelyről sugárzóan boldog arcú, menyasszonyi ruhás lány néz vissza ró. Tamás szüleit hiába kér­deztem, nem akartak beszél­ni. ök elfelejtették a fiata­lok „ballépését”, és Juli szüleire sem haragszanak már. * * * Amiről senki sem beszélt és ami mégis a tényékhez tartozik. L. Juli és A. Tamás a nyár közepén vonták visz- sza válási szándékukat. Most másodszor is neki­futnak a házasságnak. Szekeres Edit Kollégiumban A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium kollégiuma 75 diába számára biztosít második ott­hont. Képeink egy délután né­hány mozzanatát örökítik meg. Füzet- és könyvhalmaz. Nem csoda, hogy oly nehéz egy iskolatáska Orosz korrepetáció a rászorulóknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom