Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 21 Csináljátok, gyerekek avagy levél Bélának az FMKT-rö! Amikor erről beszélgettünk, a szavaid nem voltak túlságosan meghitt viszonyban a nyomdafestékkel. Kiderült, eleged van már ebből a mozgalomból, ami, ahogy mondod, hol van, hol nincs. Véleményedre egy mondatban. reagálhatnék, éspedig: nem volt igazad. hibás volt a terv, csődöt mondott a berendezés, aminek dokumentumát benyújtottad — innen fakadt a kiborulásod. Ügy is érvelhetnék, hogy számolj el kétezerig, és utána gondold át. hirtelen kirohanásodat. Ami igaz, hirtelen volt, de nem teljesen megalapozatlan. Tehát veled együtt sokan látják a Fiatal Műszakiak, Közgazdászok Tanácsa mozgalmának hátráltató tényezőit. Te azt mondtad, legfőbb baj, hogy nem engedik kibontakozni a fiatalokat. Elkészül egy jó munka. és máris hogy a szavaiddal éljek: „betart” valaki. Vagyis közbelép, nehogy a pályamunkából valóság legyen. (S máris nincs értelme — mondod.) Számba vehetnénk a beadott és értékelt, valamint az ezekből megvalósított munkákat. Megtehetnénk, de számuk oly csekély, hogy irreális képet kapnánk következtetésünkkel. A legnagyobb gondja tehát a mozgalomnak: nem használnák ki lehetőségeit azok. akiknek teremtették. Például, egy olyan üzemben, mint a Tiszamenti Vegyiművek, ahol jó csomó fiatal mérnök, technikus és közgazdász dolgozik, néhány éve egyetlen munkát sem könyvelhetnek el az FMKT mozgalom termékének. Jó, jó, mondod — ott az Alkotó ifjúság vagy az újítómozgalom, bizonyosan odakerültek a pályázatok. Amivel azt magyarázod, hogy az iméntiek gyengítik az FMKT sorait. Ezzel a felvetéseddel eljutottunk az FMKT megváltozott szerepéhez. (Te is tudod. a mozgalom évtizedes, feladatai időről időre módosulnak, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.) Itt nem a faliszőnyeg és az intarziakészítés a lényeges — hogy megjegyezzem. már módosult az Alkotó ifjúság arculata is —. hanem a vállalatok szempontjából fontos, tehát a termelést könnyítő. segítő elgondolások, berendezések, készülékek kidolgozása a feladat. A három mozgalom, az FMKT, az újító és az Alkotó ifjúság nem riválisa, hanem támogatója egymásnak. Az FMKT a „műhely" szerepét tölti be, amelynek ürügyén együtt dolgozni — nem hivatalosan és nem munkaidőben — amelynek apropóján vitatkozni lehet. Az FMKT alapja a fiatalokból álló csoportok — ahogyan manapság nevezik, teamek munkájának. (Neked nem kell magyarázni, ezekben a közösségekben különböző képességű és képzettségű szakemberek dolgoznak. Mérnökök, technikusok, és ma már mindinkább szakmunkások is.) Abban igazad van, ezeknek a csoportoknak nagy többsége a saját feje után megy. Sok üzemben úgy vannak vele ,— csináljátok, gyerekek, nem akadályozunk benneteket. Hogy azután újra felfedezi valaki a spanyolviaszt, kit érdekel. Máshol persze — tudnod kell — témajavaslatokat adnak ki, vagy legalábbis vázolják az égető göndokat, a megoldásra váró kérdéseket. (Nem véletlenül kötött megállapodást a MTESZ Szolnok megyei Szervezete és a KISZ Szolnok megyei Bizottsága, hiszen az előbbi bármelyik egyesülete jelentősen segítheti az ifjú titánok ténykedését.) Hogy a KISZ-ben sincs rendjén a dolog? Valóban nem minden KISZ-bi- zottság és alapszervezet érzi már — vagy még — magának a mozgalom sorsának alakulását. Országos szinten sem rendeződött még pontosan az FMKT érdemi hovatartozásának. munkája felügyeletének sorsa. (Megoldásra utalhat a Magyar Köz- gazdasági Társaság mellett működő fiatal közgazdászok szervezetének példája.) Tehát gond éppen akad elegendő. De. hogy legyen miről vitatkozni, előbb pályamunkákat kell csinálni.) Azok száma még nem minden, tartalmuk fontosabb.) Persze hogy minél több megvalósuljon, ahhoz, az iménti problémák némelyikét meg kell oldani. Látod, ez is igaz. Hajnal József Szia! Szia! SziaI Nézzük meg Mit csinálnak ott? Ezzel a céllal érkezett a jászberényi Hűtőgépgyár húsz tagot számlálói csoportja az egri Finomszerelvény- gyárba. Néhány nap múlva pedig az egriek látogatták meg a jászsági üzemet. Ismertetés, ismerkedés .tapasztalatcsere és tánc. így lehet összegezni a programokat, amelyeknek azonban érdekessége: a Hűtőgépgyér és az egri vállalat partnerek a termelésben. A látogatás tehát nem volt véletlen. Válasszunk csillagot Az utóbbi években örvendetesen megnőtt az érdeklődés a csillagászat' iránt. A megye csillagászati szakköreiben egyre több fiatallal is találkozhatunk. Számukra kinál hasznos időtöltést Szolnok hagyományos rendezvénysorozata, a csillagászati hetek programja. Október 25-én délután fél hattól például „Táguló világegyetem” címmel Kulin György csillagász előadását hallgathatják meg az érdeklődők a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az előadást távcsöves égbolt-megfigyelés és szabadtéri dia- és filmbemutató követi. Koncert, nosztalgiával Nem kacsa: gyakorol az Integrál, a Fornax, a Lidons. Különösen a húszon túliak- nak csengenek ismerősen a nevek. Valamikor a csőnadrág, a fülcimpáig érő haj korában ezek az együttesek húzták — pengették — a talpalávalót Szolnokon, s a megyében. Azóta eltelt tízegynéhány év, s most újra összejöttek tagjaik, kellettük a Fantom és a Pop zenekar, hogy nosztalgia-koncertet adjanak. Az elmélyülés a „régi” idők dallamaiban nem öncélú produkció. Az együttesek felajánlják a nemzetközi gyermekév tiszteletére gázsijukat. A koncert. — amelyre persze nemcsak huszonéveseket, annál öregebbeket és fiatalabbakat is várnak — október 25-én, 19 órakor lesz a megyei művelődési központban. Az első hónapok után Látogatóban Egry Katinál K ülönösnek tűnhet, hogy egy színész pályája kezdetén az ország „első színházát”, a Nemzetit cseréli fel a vidéki színészélettel. Egry Kati döntése mögött mégsincs semmi rendkívüli. Dolgozni, játszani akar, saját arcát, színészi egyéniségét megformálni érkezett Szolnokra. — Csak azért, hogy budapesti szí- szésznőnek vallhassam magamat. nem sok értelme lett volna ottmaradni. A Nemzeti Színházban — bár nagyon szerettem a társulatot — ezidőtájt nincs mód. de főleg energia arra. hogy egy még kiforratlan színésznő lépéseit igazgassák. — Nem mondom, hogy felháborodással. de azt sem, hogy kitörő örömmel fogadták elhatározásomat. A családban vitát akozott, nem is annyira művészi, mesterségbeli kérdéseket vetett fel, szüleim sokkal inkább fájlalták azt, hogy eljövök otthonról. Nekem viszont kimondhatatlanul fontos volt, hogy még most, amikor nem késő, eldöntsem, mit akarok. Hát színésznő akarok lenni, s ehhez szerepek, próbák, kemény, embert formáló munka kell. színház kell, ahol játszani is lehet. Szolnokon találtam ilyen színházat. Most ez a színház tölti be Egry Kati életét. Három darabban próbál, s túl van az első premieren. — Az első időkben magam is megrémültem attól, hogy milyen bizonytalanul mozgok a színpadon, de aztán hamar magamra találtam. Jó volt az is, hogy nem főszereppel kezdtem. így nem zavart a sok figyelő szempár, amely próbákon főszereplőként kíséri az embert. Hagytak játszani, és én kezdtem játszani. A Szolnokon töltött két hónap után máris sokkal bizakodóbbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magamat. Ez hallík Egry Kati minden szavából, s az, Tiogy örömmel végzi a dolgát, legalább akkora örömmel, mint amikor az Abigélt forgatták, s pillanatok alatt képes volt arra, hogy átalakuljon „infantilis gimistává” — ahogy fogalmazta. Ezt kívánta a szerep, a hangulat, a jó kedvvel végzett közös munka. Eddigi tapasztalatai mondatták vele, hogy a „csapat- szellem” Szolnokon is ragyogó. Rengeteget jelent például, hogy a próbák után még marad néhány szavuk egymáshoz is a színészeknek. — Ez nagyon sokat segített abban, hogy az első szolnoki nap után, a második már nem volt idegen. Persze, a színész életének nagyrésze a színházban játszódik. Bizonyára hasznos volna, ha barátaim között más foglalkozású emberek is lennének. Később bizonyára lesz alkalom és idő — főleg ha a müvészklub is megnyílik — az ismerkedésre. Ez a két hónap azzal telt, hogy szerepet tanultam, próbáltam, játszottam. T. E. Egy kis kikapcsolódás Cipő, cipő hátán... A tanulóba csak váltócipőben lehet bemenni Második nekifutás Elcsattant a pofon. A lány dühösen magára kapkodta a ruháját, és kirohant a szobából. Elszántan vágta be maga után a szülői ház kapuját. A fiú mór a sarkon várta. Együtt, kéz a kézben indultak el... Nem tudták hová. Az előzmény Iskolai bulin találkoztak. A. Tamás lakatos, L. Juli gimnazista volt. Szerelem első látásra?! A szülőknek feltűnt, hogy Juli napról napra kevesebbet van otthon, egyre-másra hozza a ketteseket. Addig kedves, engedelmes kislányuk ingerült, felesel. Mikor megtudták mindezek „okát”, eltiltották Tamástól. Egy lakatos és egy tanult lány? Nem azért nevelték, dédelgették, gürcöltek érte, hogy egy jöttment elvigye ... Az érettségit követő napon Tamást várta. Azt tervezték, hogy megünneplik valahol a sikeres vizsgát. Az apja kijelentette: nem mehet sehová, Juli a vállát vo- nogatta: már csak azért is elmegy. Szó szót követett, és... ... elcsattant a pofon ... Egy csendes presszóban beszéltünk meg találkozót. Pontosan érkezett. Csinos, ápolt fiatalasszony, ö L. Juli, azaz A. Tamásné. Két év körüli kisfiú kapaszkodott a szoknyájába. — Nem tudtam kire bízni, el kellett hoznom — szabadkozott. — Arra az „esetre” vagy kíváncsi? Soha nem felejtem el. Apám rosszkedvű volt egész nap kiabált, mindenbe belekötött. És amikor öltözködni kezdtem, kikapta a kezemből a kardigánt. Nekem se kellett több, feleseltem, és akkor megpofozott. — Miért rohantál el, otthagyva csapot-papot? — Méregből? Dacból? Fene se tudja. Ki emlékszik már arra? öt év telt el. — Ki fogadott be? — Tamás szülei megengedték. hogy náluk lakjak. Még sajnáltak is, hogy így jártam. Bíztattak, hogy majd lesz valahogy. .— Egy szál ruhában jöttél el hazulról. Mindened otthon maradt, állásod sem volt. Mégis, hogyan képzelted a jövődet? — Csak arra tudtam gondolni, hogy Tamás felesége leszek. Nem érdekelt, hogy nincs semmim. Vakon szerettem és követtem. Azt mondta, ha visszamegyek anyuékhoz, nem vesz el. Nem is mentem sokáig. Eltelt másfél év is, hogy találkoztunk. — Megijedtél? — Hát? ... Nem tudom, lehet, hogy attól tartottam, ha Tamás nem vesz feleségül, nem is kellek senkinek. Ma már másképp látom. Nem kellett volna így elhagyni a szüléimét... — Megbántad? — Nem mondhatom, mert viszpnylag szépen, rendezetten élünk. Lakásunk van, két éve megszületett a kisfiúnk. Tamás nem csavarog, szereti Tomit, rendes férj, de ... Rájöttem, ha várok a házassággal, tanulhattam volna tovább. Lett volna időm szórakozni, úgy élni, mint a fiatalok. — Még most sem vagy idős. — Nem. De már itt a nyakamon a háztartás, gyerekem, férjem van. így nehezebb minden. Tamás, a „jöttment” A munkahelyén kerestem meg Tamást. Nem szívesen beszélt a történtekről. — Minek ezt újra felemlegetni? Elég volt egyszer a lelkifröccs az apóséktól. Most meg jön maga ... Mit akar hallani, hogy hibásnak érzem-e magam, hogy megbántam-e? Szerettem, és most is szeretem a feleségemet, de ha ma kellene döntenem, nem így csinálnám, az biztos. Más megoldást választanék. — Mikor ismerte meg Juli szüleit? — Egyszer vagy kétszer találkoztunk Julival, és utána bemutatott nekik. Már az első látogatásomkor észrevettem, hogy nem vagyok az esetük. Anyósom türtőztette magát, próbált kedvesnek látszani, de az apósom ... Kijelentette kerekperec, hagyjam békén a lányát. Két évig jártunk együtt aztán maga is tudja, megesküdtünk. — Az esküvőn ott voltak a felesége szülei? — Nem. De táviratoztunk nekik ... Eltelt egy vagy két hónap is, amikor elküldték csomagban a Juli holmiját. — Szép, szép a szerelem, de csak abból nem lehet megélni. — A feleségem meg az anyám otthon ellátták a háztartást. Aztán Julinak sikerült állást szerezni, igaz, csak fél év után. Akkor már több lett a pénzünk, jobban éltünk. Az üzemtől kaptam lakást, megszületett a fiúnk. Mi kell még? Megvagyunk. A szülök belezavarodnának Takaros családi házban élnek Juli szülei. Éppen a kertben dolgoztak, amikor benyitottam. Az ízlésesen berendezett nappaliban kínáltak hellyel. Az asztalon sütemény és kávé. Nehezükre esett az emlékezés. Keserű maradt a szánk íze, elhiheti — fakad ki az apa. — Egyetlen gyerekünk Juli, és ezt csinálta velünk. Ránk vágta a kaput, és másfél esztendeig azt se mondta, hogy bakk! — Maguk keresték őt? — Én elmentem hozzá, megalázkodtam előtte, — mondja az anya. — Könyörögtem neki, gyere haza kislányom, majd meglátod, apád is megbékél. De hajthatatlan maradt. Egyszer csak jött a távirat... Az fáj,, hogy nem láttam a lányomat menyasszonynak. — Miért tiltották Tamástól? — Gyerek volt még az a lány — így az apa —, neki a tanulás lett volna a dolga. Ügy gondoltuk, ha leérettségizett, legalább már olyan végzettségű fiúval kezdjen. — De megbocsájtottak neki. — Meg, de csakis az unokám miatt. Ha látná, hogy milyen gyönyörű az a gyerek, meg milyen okos! A vejem- mel ma se vagyunk a legjobban. Elviseljük egymást, megpróbálunk jó képet vágni, ha találkozunk. — Ügy vagyok vele — jegyzi meg halkan az asz- szony —i, ha a lányomnak jó a Tamás, nekem miért ne legyen az. Nem lehet örökösen veszekedésben, gyűlölködésben élni. Belezavarodnék, ha nem láthatnám ezentúl a gyerekemet meg az unokámat. Megbánták már azok, amit velünk tettek. És szemével mégegyszer megsimogatja a fényképet, amelyről sugárzóan boldog arcú, menyasszonyi ruhás lány néz vissza ró. Tamás szüleit hiába kérdeztem, nem akartak beszélni. ök elfelejtették a fiatalok „ballépését”, és Juli szüleire sem haragszanak már. * * * Amiről senki sem beszélt és ami mégis a tényékhez tartozik. L. Juli és A. Tamás a nyár közepén vonták visz- sza válási szándékukat. Most másodszor is nekifutnak a házasságnak. Szekeres Edit Kollégiumban A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium kollégiuma 75 diába számára biztosít második otthont. Képeink egy délután néhány mozzanatát örökítik meg. Füzet- és könyvhalmaz. Nem csoda, hogy oly nehéz egy iskolatáska Orosz korrepetáció a rászorulóknak
