Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
1979. október 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Farkas Ilona: „A MESTER” A z asszony az egész gyárat bejárta, de egyetlen karbantartó munkással sem találkozott. Végül a H-épü- let pincéjében talált két embert. — Mit óhajt, fiatalasz- szony? — Nem tudom, jó helyen járok-e (Soha nem tudjuk, hogy jó helyen járunk-e? Ha nem bántanak, ha sikerül elintézni azt, amiért oda igyekeztünk, akkor jó hely az, ahol járunk.) — Kellene nekem valaki, aki csempézni tud. —' A legjobb helyen jár, kézcsókom. Én mindenhez értek, de a csempészés, akarom mondani a csempé- zés a szakmám. Igaz, Zsu- zsu? — Igaz, mester, arany a maga 'keze. — Mit kellene csempézni? — A konyhát, a fürdőszobát és a wc-t. És mennyiért csinálnák? — Meg fogunk egyezni. Alig kérek valamit, imádok olyan helyen dolgozni, ahol ilyen szép menyecske a háziasszony, -biztosan jól főz? — összeget mondjon. Különben anyám főz, én tanulok. — Kézcsókom, nem baj, a mama biztosan még jobban főz, mi nagyon szeretjük a házi kaját, igaz, Zsuzsu? Vidékiek vagyunk. ■— Igaz, mester — elcsöppenni készülő orrát jobb könyökén a munkaruhájához dörzsöli. Nedves folt marad a helyén. — Nősül a gyerek, azért fusizok egy keveset, hogy hadd keressen. — Értem — mondta az asz- szony, és undorát alig bírta leplezni. — Kiszállnánk terepszemlére a hét végén. Ha anyag van, el is kezdenénk. — De hát azt sem tudom, hogy miből mennyi kell. — Minél több, annál jobb. Ami marad, legfeljebb beszámítjuk borravalóként. A mester úgy gondolta, hogy ebéd előtt már nem kezdenek új munkához. Egyre azon töprengett, hogy mi történne, ha bituminnal ragasztanák fel a csempéket. Még soha nem csempézett, de annyit értett az építőanyagokhoz, hogy hidegre- melegre melyik hogyan reagál. Elképzelte Zsuzsut, amint taknya-nyála egybefolyik, a fejebúbjáig fekete, kezéhez ragadt csempékkel rohangál a finom házban. És elképzelte a szép lakásban dühöngő fiatalasszonyt, amint éppen főz a konyhában (még ha nem is szokott főzni, most valamilyen okból éppen ő főz a szépen csempézett konyhában), elindulnak a csempék, és folyik lefelé hosszú csíkokban a bi- tumin. Elnevette magát hangosan. A mester betanított mindenes a gyárban, szakmája nincs, komolyan nem is ért semmihez, többnyire toldoz- foltoz. A buszmegállótól még jócskán gyalogolni kellett. A mester és Zsuzsu sietősen lépkedtek a megadott cím felé. — Zsuzsu, csempéztél már? — Nem, mester. — Én sem, de megcsináljuk, mester. — Büdös a lábad? — Büdös, mester. — A zoknid is ki van szakadva? — Ki van, mester. Annyira, hogy föl se húztam. Nagy baj ez, mester? — Nem baj. Túl finom helyre jöttünk, lehet, hogy le kell vetni a cipőt. I dős asszony nyit ajtót. — Jaj, végre. Már nagyon vártam am magukat. Jöjjenek gyorsan. Mit esznek? — Kézcsókom, nem eszünk mi semmit, reggel csak inni szoktunk. Pár kupicával megiszunk, aztán bírjuk ebédig. Igaz, Zsuzsu? — Igaz. — Zsuzsu, folyik az ész. — Igen, mester. — Nincs zsebkendőd? — Volt, de elhasználtuk, amikor a lapát nyelét csináltuk. * — A tömítés, az a koszos rongy volt a zsebkendőd? Hát hiába nevellek? — Ne bántsa már szegényt, hozok mindjárt zsebkendőt, addig menjenek be a konyhába. — Te tökkelütött hülye — ilyenkor komolyan haragudott Zsuzsura —, most miattad el fog feledkezni a reggeliről a nyahya. — Majd szólok neki. — Bolond, ez nem tanya itt... — Tessék a zsebkendő. Hoztam egy kis pálinkát, fogyasszák egészséggel. — Kedves egészségére — emeli az üveget a szájához a mester —, a poharakat visszaadom, kár lenne értük, ha véletlen összetörnének. Meg nekünk így jobban is esik. t _ A mester maltert kevert. Sehogy nem akart sikerülni, hol híg volt, hol nagyon sűrű. A csempék a világért sem akartak a falon maradni. De a mesteren ilyen apróságok nem foghatnak ki. A pincében fellelhető összes deszkát, lécet felhordatta Zsuzsuval, majd keretet szögeit, úgy, hogy mindegyik sorhoz jutott egy léc. A csempék szépen sorakoztak egymás után. Zsuzsu csodálattal bámulta mesterét, megint elismerte magában, hogy a világ legokosabb embere. E lindult a mester, hogy az anyagiakat elintézze a háziakkal. Zsuzsut megbízta, hogy a léceket, kereteket szedje el a faltól, fenn kell, hogy maradjanak a csempék. És valóban, amikor a házinéni beleszámolta a mester kezébe a kétezer forintot, Zsuzsu akkor szaladt be a szobába mocskos bakancsában, nagy mészfoltos nyomokat hagyva a szép szőnyegeken. — Mester, mester! Fönnmaradt, nem esik le ... — Ugyan, fiam. Menj, mosakodj meg. így a buszra sem engednek föl. A léceket vidd le a pincébe, a szerszámokat mosd el előbb. — Sok baja lehet ezzel a fiúval... — Jó gyerek ez. Csak valami baj van az orrával, mert mindig folyik. Én már megszoktam. — Miért nem küldik orvoshoz? — Küldtük, három napig fektették, aztán mintha mi sem történt volna ... — Ha valami probléma van, a kedves lánya megtalál a gyárban. — Remélem nem lesz semmi, rengetegbe került. — Tetszik tudni, ezek a mai anyagok... * — Hát nagyon drága volt. És még a maradékot is elviszik? — A meszet nem visszük. A mester fáradtan, de a jól végzett munka örömével ballagott lefelé a hegyről. Mögötte haladt néhány lépéssel Zsuzsu, mint a mál- hás szamár. De nem törődött semmivel, mert a mester száz forintot adott neki. egyezd meg, fiam — mondta apám nemegyszer —, hogy minden rosszban van valami jó is...” Apám bőviben volt az ilyen, minden élethelyzetben alkalmazható patent igazságoknak. Valósággal kis breviáriumot tudnék összeírni belőlük. Itt van például a számoló telefon. Zúgolódtunk, amikor bevezették, sok kényelmetlenséget okoz, hárompercekre szabdalja a mondanivalónkat, megfizetteti a bőbeszédűségünket, visszatart az öntudatlan fecselyektől, anyagilag csak kárunk lehet belőle. Pedig voltaképp nagyszerű találmány. Az automata telefonkészülék nemcsak a beszélgetésre fordított időt számlálja. Önműködően nyilvántart bennünket is. Megméri emberi kapcsolataink értékét. Mintha egy hatalmas, több százezer regiszteres, ördöngös lélektani komputer működne ott a' postaközpontban. A gép, szerény díjszabás ellenében, felvilágosítást ad arról,, hogy akivel beszélünk, mennyit ér nekünk. Csak éppen olvasni kell a jelekből. A számlálókészülék, háromperces ugrásokkal, valóságos matematikai jellemképletet állít elő partnereinkről és önmagunkról. A telefon- számlából pedig társasági kapcsolataink rejtjeles végösszegét olvashatjuk le. Mert korántsem mindegy, hogy havonta hány percet beszélünk: s esetenként milyen összegért? X., úgy látszik csak két forintot ér meg nekünk, Y.-ért viszont a hatot nem sajnáljuk. Vajon miért? Egy tízforintos telefon már forró szerelmet vagy komoly üzletet ígér. Fölöttébb jellemző továbbá, hogy az általunk kezdeményezett, hosz- szabb társalgás közben a partner felajánlja-e a visszahívást? És mi elfogad- juk-e? Barna Jocóval mindennapos telefonbarátok voltunk. Én távol laktam a várostól, ő unatkozott. Igaz, háromszor is felhívtam, míg Jocó csak egyszer. Nem mintha a várostól mérhető távolságom nagyobb lett- volna, az ő unalmának hosszúságánál. De értsük meg barátaink gyöngéit. Barna Jocóról pedig tudtam, hogy nem erénye a könnyelműség, filléres könyvelést vezet napi kiadásairól, görcsös lelkiismeret- furdalást érez egy elkallódott buszjegy miatt, s keresztlányának húsz deka pralinét visz karácsonyi ajándékba. Amikor a számláló telefon létrejött, Jocó elhallgatott. Nyilván attól félt, hogy hosszúra nyújtom a beszélgetést. Én háiromszor-négy- szer még rácsöngettem. Némi kajánságból is, mi tagadás. De semmi viszont jelentkezés. Galsai Pongrác: A számláló telefon Aztán hónapok múlva szól a telefon. Az ő hangja! Ezt hallom: — HallóittBarnaJocóte- vagyazPongrác... Persze, hogy minden szót értettem. De adtam az ér- tetlent. — Halló? Ki beszél? — kérdeztem. Ha a guta megüti is, átmegyek vele a két- forintba. V alami vei 1 assabba n: — IttBamaJocó! Némi töpréngési szünet. Aztán a boldog fölkiáltás: — Jocó! öreg fiú! Hát eszedbe jutottam? Ha lehet, még gyorsabban: — Kérlekrövidrefogomke- vésazidőm... Nem hagytam magam. — Ügy látszik, rossz a vonal. Nem értelek. Mondd még egyszer! Dühösén belefújt a készülékbe. — Mindegy. Arrólvanszóhogyegynagyonkedvesdániaibarátomrészére... Vagyis arról van szó, hogy egy Budapesten tartózkodó, nagyon kedves dániai barátja részére kölcsön akarta kérni a Magyarország című útikönyvet. Négyszer-ötször is megismételtettem vele a szöveget. Aztán megkérdeztem: — Valamilyen könyvről van szó? — Igenazútikönyvről... — Dániai útikönyvem nincs. — feleltem Éreztem, homlokát ellepi a veríték. Már egészen fölösleges szavakat is használt izgalmában : — Dehátajóistenáldjon- megaMagyarországcíműúti- könyvet... Most már megátalkodott lettem. Másfél perc eltelt. Félidőben vagyunk. — Hiába, nem értem... — AMagyarországcíműúti- könyvetszeretném... — Ne hadarj annyira! Taglald! Taglald?! Ez a szó úgy hatott rá, mint a tagló. Tudtam, hogy pereg a homokórája. Nagyot sóhajtott. Majd taglalni kezdte: — A Ma-gyar-or-szág című ú-ti-köny-vet szeretném- kölcsönkérni. Kis szünet. — Ja vagy úgy! — kiáltottam, az elmebéli világosság teljes fényében. — Várj egy pillanatig. Mindjárt megnézem. Az útikönyv ott állt vi- gyázziban, a könyvespolc legfeltűnőbb helyén. Megsimogattam a . szememmel. Aztán a fotelra helyeztem a kagylót, fölálltam, kiürítettem a/ Ihamutartót, rágyújtottam, sétáltam a szobában, húztam az időt. „Halló! Halló! Halló!” — jött rekedten a készülékből. De nem nyúltam érte. Már legalább négy perc télt el. Akkor megszántam .Jocót — Sajnos, öregem, nem találom — mondtam a telefonba. — Azt hiszem, levittem a Balatonra. De az is lehet, hogy elveszett... — Kösszafeneegyemeg — felelte Jocó. — És különben, hogy vagy? — kérdeztem lassúda- don. De erre már nem felelt. — Viszlát — mondta, és megszakadt a vonal. Persze, a számláló telefonnak is szüksége van az emberi elmére, amely a forintban kifejezett értékeket megfejti. S kadnak a telefonálástól eleve ódzkodó előfizetők is. A kicsinyességet az emberi erények bőven jóvátehe- tik. Haldokló szerelmeknél és barátságoknál három perc is szép időnek minősül. De a számláló telefon, mondom, nagy találmány. Használjuk fel épülésünkre. Karnyújtásnyira a tenger Kedves Barátom! Megszegve ígéretemet; nem képeslapot, hanem ezt a pársoros levelet küldöm ei Neked. Te is tudod, hogy a képeslap éppen arról árul el legkevesebbet, amit ábrázolni igyekszik. Hiába a technika, a csoda-masinák; hamis marad a rögzített jel, akár a délibáb! A szem lencséje viszont millió felvételt képes készíteni, tárolni, hagy aztán az emlékezet sötétkamrájából azt és akkor hívja elő, amikor szükséges. Előlegként hadd hívjak elő Neked néhányat; betű-jelekké alakítva. Ha zeneszerző lennék, sem lenne köny- . nyebb a dolgom. Mert ki tudná megkomponálni a Kárpátok 'szikla-repedéseiben dolgozó gyökerek sóhajtásait, amelyek a római kortól idáig hallatszanak? Ha festő lennék se lenne könnyű a dolgom. Mert ki tudná megfesteni a sziklákon dacoló fenyőfákat Herkulesfürdő fölött? Ki tudná a kristály hangú, kengyelfutó hegyi patakok csodáit vagy a tenger végtelenségének tükrét elénk tartani? Nincs szín, nincs hangjegy, nincs szó; amely megnyugtató lenne. Csak maga a jelenlét. A rácsodálkozó. Fönt a"*hegyekben sikerült ellesnem valamit. Valamit abból a párhuzamból, amely a hegyi emberek és a természet között játszódik. Pontosabban azt, hogy milyen kevéske termőföldből boldogul mindegyik ott a sziklákon. Látom az EMBERT,, amint kicsi, játéknyi kaszájával a legmeredekebb oldalakon is minden tenyérnyi területet legyőz. Szinte szálanként rakja — középen karóval erősjtett — karcsú petrencébe jószágai eleségét. megélhetésének egyetlen zálogát. Ha nem is látóm a FA gyökérzetét, mégis tudom, hogy ugyanolyan szívóssággal dolgozik a szikla repedésében. Mert mindegyik él és nemcsak él. de fölfelé tör a fény felé. Emlékszem még jól az iskolapadra. Nem múlt el szeptember, hogy ne írattak volna ilyen címmel házi feladatot: „Legkedvesebb nyári élményem”. Ha most lennék diák; bizonyára kioktatnám kedves tanítómat, hogy micsoda ostoba, milyen elérhetetlen, megfoghatatlan ez a cím? Milyen metafizikus?! Mert van-e legkedvesebb élmény? Én nem hiszem. Számomra soksok apró élmény létezik... amelyben egyszer az egyik, másszor a másik kerekedik felül. Ha mégis, ezek után is megíratná tanítóm a házi feladatot; nem esnék kétségbe, ezt írnám a fehér papírosra: „Egyik sem ,és mindegyik '. Két lubickolás közben a parton hozott össze a véletlen I. B. Kolev bolgár gépkocsivezetővel. Hallgatva magyar szavainkat, ő szólított meg szintén magyarul, ám kissé akadozva. Kiderült, hogy a II. világháborúban nálunk is harcolt, Nagykanizsáig üldözte a „fasisztó”-kat. Társalgásunk hamarosan egy üveg bor mellett folytatódott, ha azt társalgásnak lehet nevezni. Előkerültek a több mint harmincéves elsárgult dokumentumok a belső zsebből. Meghagyta mementóként .a szíve fölötti zsebben. Elragadtatással szólt Országházunkról, ahol a magyar kormánytól kitüntetést is átvehetett a hatvanas években. Természetesen dicsérte a tüzes magyar borokat és a még tüzesebb asszonyokat. Később föltette a búvárszemüvegét, eltűnt- a Fekete-tenger gyöngyöző hullámai között, hogy pár perc múlva meglephessen valamivel. „Tessek, kicsi ájándék mágyárnak!” — így nyújtotta át azt a színes csigaházat, amelyet az én kedvemért hozott föl a tenger fenekéről. Nappal: fölrázott pezsgő, fürdés öröme, sója. Homok parazsa. Elérhetetlen „bronzra sült” lányok, akik másokat tartanak elérhetetlennek. Alkalmi homok-szobrászok, kagylóvadászok, napimádók. De éjszaka! Mikor föl-alá szaladgáló hullámok járnak a partra meghalni. Meghalni, hogy elindulhasson helyettük valahol a végtelenből még több hullám. Ha elmégy a tengerhez; csak éjszaka időzz el a partján. Mert akkor igazmondó. Akkor teregeti ki a titkait. Félelmetes! Ami pedig félelmetes, az csodálatos is. Persze — figyeltem — mást jelent a tenger egy várnai .embernek; megélhetést, otthont, hazát. Nekem; akárhányszor lépek a partjára, akárhányszor is fekszem méteres hullámaira, megmarad karnyújtásnyira. Mint képzeletemben, mint a mesékben. Ha átléped a magyar határt, úgy érzed, illetve csak akkor érzed úgy igazán, hogy az egyetlen biztos pontodat veszítetted el. Az anyanyelvedet. Először még ringatnak az ismeretlen tájak, később elaltatnak. Azután arra ébredsz egy napon, hogy magadban beszélsz, akár a bolondok. Értetlenül állsz az újságos pavilonok előtt, minden apró ablak becsukódik előtted, amely otthon még a világra tárult. Föl- veheted mentőövedet, ha hoztál magaddal. Előhalászhatod útipoggyászod mélyéről Csokonait, Petőfit, József Attilát. Egyszerre édes lesz minden szó, mint gyermekkorod nyalókái. Talpra állhatsz, lesz egy pont, amire támaszkodhatsz. Az egyetlen! „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent...” Hosszú idő után szeretnék már mélyet szippantani a levegőből, mikor a határőr rányomja bélyegzőjét az amúgy szótlan útlevél lapjára: „Belépett” Baráti üdvözlettel: Pátkai Tivadar Összeállította: Rékasy Ildikó KREISS GÁBOR FOTÓJA
