Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 21. KÍNA: Munkanélküliség és a háztáji Pekingben nagyszabású ünnepségen emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 30. évfordulójáról. Az ünnepi nagygyűlésen elmondott önkritikus hangvételű beszéd minden hiba okát továbbra is a „négyek bandájának” kártevésében látja. Az utóbbi időben azonban szaporodnak azok a jelek — tömegtüntetések —, amelyek azt bizonyítják, hogy erősödik a maoista politikával szembeni elégedetlenség. Az egyik tüntetés a pekingi városi forradalmi bizottság épülete előtt történt. Talán százötvenen voltak: csupa olyan ember, akit a kulturális forradalom időszakában kitelepítettek a fővárosból, és most vidékről vissza akar térni családjához, Pe- kingbe. A második tüntetőcsoport pár órával később ugyanott gyülekezett. Ezek diákok voltak, százhúszan lehettek és az egyetemi felvételek dolgában akartak panaszt tenni, egy levelet akartak átadni Teng Hsziao- ping részére. A levélben az állt: hiába felvételiztek eredményesen, hely nincs. Az épületet őrző katonák elküldték a fiatalokat és azt mondták, adják fel a levelet postán. A harmadik csoport a Csung-nanhaj-kapu előtt gyűlt össze: vasutasok tüntettek. Ennek a tüntetésnek az okát. a vasutasok követeléseit a Pekingben tartózkodó újságírók nem tudták megállapítani, mert a tüntetőket hirtelen rendőrök vették körül, majd megjelent két autóbusz és a körülbelül száz—százhúsz tüntetőt azonnal elszállították a Csung-nanhaj-kapu környékéről. mégpedig ismeretlen helyre. munkát, azaz a tőkés világban szokásos minősítés szerint „részleges munkanélküliek”. A megfigyelők — közöttük a francia AFP hír- ügynökség pekingi tudósítója — felhívják a figyelmet arra is, hogy a munkanélküliség mindenekelőtt az iskolából most kikerült fiatalokat sújtja. „Közülük tíz—húszmillióan várnak megbízatásra ahogy Kínában szemérmesen mondják” — így az AFP. A legkülönbözőbb források — mindenekelőtt a Pekingben dolgozó nyugati újságírók — foglalkoztak az utóbbi hónapokban a munkanélküliség letagadhatatlan tényével. A témát érintő jelentések és cikkek nem tudnak konkrét munkanélküliszámot megadni, de általában tíz- és húszmillió közötti tömegről beszélnek. Eny- nyien lennének a városokban munka nélkül, vagy végeznének csak időszakos A városi munkanélküliséggel egyidőben jelentkező probléma, hogy a mezőgazdaságban még mindig felfelbukkan egy-egy olyan nézet, amely a „kulturális forradalom” idején uralmon levő szélsőséges elvekre emlékeztet. Még a Zsenmin Zsipaoban is fellépnek az ellen, hogy a mezőgazdaság kérdéseit újra a nagyvárosokból, az íróasztal mellől irányítsák. A helyzet az, hogy nem csak a kulturális forradalom időszakának a termelésre fékként ható irányzata következményeit kell leküzdeni, hanem az igen gyorsan növekvő falusi lakosság számára munkát kell adni, és el kell látni őket élelmiszerrel. A Zsenmin Zsipao egy nemrég megjelent cikkében például megállapította, hogy .^Lin Piao és a négyek bandája szélsőbaloldali irányvonalának zavaró hatása csökkentette a sertések számát, lefékezte az élelmiszertermelést. Ezt úgy is ki lehetne fejezni : a kommunákban senki nem törődött a nagyüzemi állattenyésztéssel, az állatokat levágták — a falusi ólakban pedig a paraszt nem mert disznót hizlalni, félt a szélsőbaloldal embereinek támadásától, a megbélyegzéstől. „Parasztjaink már nem félnek attól, hogy ha istállójukban néhány disznó van, akkor a burzsoázia soraiba kerülnek” — mondta egy kommunavezető a minap egy nyugati újságírónak. Ez a dolog egyik oldala, a másik pedig az, hogy a Zsenmin Zsipao éppen a falusi munkanélküliség kérdésének lehetséges megoldására egyszerre ajánlja a nagyüzemi sertéstenyésztés gyors fejlesztését és a paraszti sertéstartást... Egyre kevésbé lehet mellékes vagy másodrendű kérdésként kezelni a munka- nélküliség problémáját. Nemcsak a tüntetések szorítanak nyílt szóra, hanem az is, hogy akadnak, akik még ebben a kérdésben is a tegnapi nézeteket vallják. A Zsenmin Zsipao egyik legutóbbi számában cikk jelent meg a munkanélküliség kérdéséről. Az írás tulajdonképpen feleiét a lap egy nemrég, közgazdász-szerző tollából megjelent cikkére. A közgazdász azt javasolta: a „négy korszerűsítés” jegyében folyó munkát kapcsolják össze új vállalatok, üzemek (esetleg szövetkezetek) létrehozásával. így a „munkaerő-túlkínálat” (szemérmes elnevezés a munkanélküliségre) problémája is megoldható. A kínai párt központi lapjának szeptembervégi cikke, amelyet egy Liu Csö- csen nevű férfiú írt alá, azt javasolja: „vezessék be a félidős foglalkoztatottságot. amelynek keretében négyórás munka váltakozik a tanulás és a pihenés négy órájával”. Liu Csö-csen szerint ez a munkanélküliség problémájának lehető legjobb, ahogy írása mondja „szocialista megoldása”. A szerző szerint a munkaalkalmakról az állami tervezésnek kell döntenie, és nem az érdekelteknek kell szakmát választani. A cikkből kiderül, hogy a fiatalok körében és a gazdaságosságot alapvető fontosságúnak tartó szakembereknél egyre erőteljesebben bontakozik ki a szabad szakmavállalást sürgető irányzat. Ha gyakorlati szempontból nincs is különös jelentősége a munkanélküliség témájáról folyó kínai sajtóbeli vitának, egyet mindenképpen bizonyít: Pekingben, a gazdaság irányító posztjain egyáltalán nem csak az új vonal pragmatista hívei találhatók meg, akadnak még a múltból öröklött elképzelések hívei közül is jónéhányan. G. M. A legszegényebbek! Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) 1972-ben hozott először határozatot a legszegényebb országokkal kapcsolatosan. Azokat az országokat sorolták ebbe a csoportba, amelyekben az egy főre jutó hazai össztermék 100 dollár alatt van, a feldolgozóipar részaránya a hazai össztermelésben 10 százaléknál kevesebb, s ahol a 15 éven felüli népesség közel 80 százaléka analfabéta. Noha az elmúlt évek során ezek az értékek emelkedtek valamit, a legszegényebb országok problémái nem csökkentek. A tőkés országok recessziója, az emelkedő olajárak, a növekvő élelmezési gondok tovább sújtják ezen országok gazdaságát. A több mint 30 érintett országban élő 260 millió ember sorsa nem lehet közömbös á világ többi része számára, társadalmi berendezéstől függően azonban másként ítélik meg a segítségnyújtás módszereit. A tőkés országok elsősorban az adósságok elengedésében, segélyprogramok meghirdetésében és adományok felajánlásában látják a megoldást, de az eddigi eredmények soványak. A szocialista országok véleménye szerint a gyarmati rendszer, az egykori gyarmattartó országok felelősek elsősorban a legkevésbé fejlett országokban kialakult helyzetért. A kibontakozás lehetőségeit pedig elsősorban a komplex műszaki-gazdasági együttműködésben, objektumok létesítésében, a szakember- képzés elősegítésében, a kereskedelmi forgalom növelésében, valamint hosszú lejáratú állami, kereskedelmi hitelek nyújtásában kell megvalósítani. Ezen elvek alapján a szocialista országok 250 ipari üzemet és létesítményt adtak át, 160 ezer szakember kiképzését biztosították térítésmentesen, növelik az importot ezekbői az országokból, s hitelek formájában tettek és teszik lehetővé nagyértékű beruházási javak beszerzését a szocialista piacokról. SZÉN, ATOM, SZÉLMALOM Amerikai energiagondok A vezető tőkésországok tokiói csúcskonferenciáján az Egyesült Államok kötelezte magát, hogy olajbehozatalát napi 8,5 millió barrelre (1 barrel = 158,762 liter) korlátozza, sőt Carter elnök célul tűzte ki, hogy a növekvő energiaszükséglet ellenére 1990-ig napi 4,5 millió barrelre csökkentik az ország olajimportját. A terv szerint a jövőben legalább napi 1,75 millió barrel olajat kell szintetikus úton előállítani a cél elérése érdekében. Szakemberek szerint az ehhez szükséges nyersanyagkészlet szinte korlátlan. Ahhoz azonban, hogy az energia- szükséglet terv szerinti 40 százalékát szintetikus anyagokkal fedezzék, sok problémát kell megoldaniuk. Elavult vasútrendszer Carter egy alkalommal „a szén Szaúd-Arábiájának” nevezte Amerikát. A feltárható szénkészletek ugyanis .— becslések szerint — Képek a harcoló palesztin nép életéből Légitámadások, partraszállási kísérletek, agresszió a szárazföldi határok ellen. Ezek a hírek ismétlődnek naponta a hírügynökségek Libanonból keltezett jelentéseiben. Az újságolvasó már- már fásultan lapozna tovább ... Pedig a hírek egy, hazájából elűzött nép, a palesztinok harcának mindennapjait idézik, tele fájdalommal és tragédiákkal. A fájdalom és a tragédiák pedig sohasem szürkülhetnek fásultságba. Nabateih palesztin tábor egy izraeli bombatámadás után Bevetésre induló palesztin harcosok több mint 300 évig fedezhetik az ország szükségletét. A szénből előállítható olaj és a szén elgázosításának technológiája már régóta ismeretes. Egy tonna szénből három barrel olaj nyerhető. A környezetvédők azonban attól tartanak, hogy a szén fokozott felhasználása növelni fogja a levegő széndioxidtartalmát, ami súlyos kli- matikai változásokra vezethet. A levegő tisztaságának védelmét biztosító meglehetősen szigorú előírásokat a szén nagyobb mértékű fel- használása esetén mindenesetre enyhíteni kell. Egy kutatóintézet becslése szerint az erőműveknek az olajról a szénre történő átállítása legalább 5 milliárd dollárba kerül! A szén nagyobb mértékű felhasználásának másik gátja az Egyesült Államok elavult vasúti rendszere. A magánkézben levő vasúttársaságok korszerűsítésére legalább 10 mil- liárdot kellene fordítani. Mindezen nehézségek ellenére bíznak abban, hogy a következő évtizedek a szén- termelés és -feldolgozás újjászületését hozzák. Két további lehetséges olajforrás: az olajpala és a kátrányhomok. Középnyugaton óriási olájpala-szikla- hegyek húzódnak, amelyek a geológusok szerint 1500 milliárd barrel olajat tartalmaznak, s ennek mintegy egyharmada kitermelhető. Egy Colorado államban létesítendő feldolgozó üzem napi 200 ezer barrel olajat nyerhetne palából. Kátrányhomokból jelenleg Kanadában már napi 150 ezer barrel olajat állítanak elő. 0 „Gasohol” sikere Már most is egyre jobban terjed az Egyesült Államokban mint energiaforrás. a „Gasohol”. Ez tulajdonképpen 90 százalék ólommentes benzint és 10 százalék alkoholt tartalmazó keverék. Az alkohol nyersanyaga — a metanol és az etanol — kifogyhatatlan. A metanol alapanyaga ugyanis mindenféle szén-, fa- stb. hulladék, az etanolt pedig kukoricából és cukornádból nyerik. Az amerikai energiaügyi minisztérium tanulmánya szerint az etanoltermelést a jelenlegi évi 240 millió literről 1985-ig megtízszerezhetik. A „Gasohol” térhódítása már a második világháború alatt megkezdődött, de az olaj monopóliumoknak akkor sikerült a nem kívánt versenytársakat kiszorítania. Ma azonban már 171000 benzinkút árul „Gasohol”-t. Az autótulajdonosok szerint ez az üzemanyag kitűnően bevált, csökkenti a fogyasztást és kíméli a motort. A jelenlegi 400 milliárd liter évenkénti benzinfogyasztás mellett alkohol hozzáadásával 40 milliárd liter olajat lehet megtakarítani. Nagy reményeket fűznek a napenergiához, amelynek az amerikai kormány elképzelése szerint a századfordulóig az energiaszükséglet 20 százalékát kellene fedeznie. A napenergia hasznosítására szolgáló ipar máris fellendült. Olyan mammutcégek kapcsolódtak be a fejlesztésbe, mint a General Motors, az Exxon, a General Electric és az Eastman Kodak. A nehézségeket itt a drága technológia és az energia tárolása jelenti. Nemcsak a futurológusok Az atomenergia továbbfejlesztését, amelyhez a a legnagyob reményeket fűzik, pillanatnyilag az hátráltatja, hogy a tapasztalatok alapján az eddiginél lényegesen erősebb biztonsági rendszert igényel, ez pedig megdrágítja az ily módon előállított energiát. Az atomerőművek jelenleg az ország villamos energiájának 12 százalékát szolgáltatják, ezt a részesedést Carter elnök a század végéig 36 százalékra kívánja emelni. Nemcsak a futurológusok, de gyakorlati kutatók is foglalkoznak olyan energia- források kifejlesztésével, mint a szél, a geotermikus energia, az óceáni áramlások stb. Az első kísérletek már eredményeket is hoztak. Ismét működnek a szélmalmok, és az a vélemény, hogy az olajárak emelkedése következtében a jelenleg még túl drágának tűnő egyéb energiaforrások is rentábilisakká válnak. Gáti István összeállította: Hájos László
