Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

1979. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 .. .szelíden fodrozódik a sárgás víz, engedelmesen si­mul a gátak szorításába. Békésen tűri, hogy „testéből” elszívja az életet az ember a saját hasznára. A part- menti fák ott kelletik, nézegetik magukat ebben a ter­mészetes tükörben. Igen, ilyen a Tisza. .. .tajtékzik a víz haragjában, felkorbácsolt hullá­mai marják, szaggatják a szakadó partokat, tépik, a partmenti fákat. A hideg, zöldesszürke áradat tombolva rombol mindent, mi útját szegi. Igen, ilyen a Tisza. .. .fehér bundába öltöztek a fák, a hidak, a töltések, fölvette téli ünneplőjét a folyó. A bágyadt napsütés sem olvasztja a vastag jégpáncélt. Igen, ez is a Tisza. Milyen a Tisza? Szelíd és vad, emberbarát és em­bergyűlölő, áldott és átkozott. Akik a partjai mentén élnek, akiknek munkát ad, akik úgy ismerik minden szeszélyét mint önmagukat, soha nem akarnak elsza­kadni tőle. II nagyhalain Jövőre lesz ötven eszten­deje, hogy szolgálatba lé­pett. Tiszafüredtől Csong- rádig járja a folyó két part­ját. — A szolgálati szabály­zat szerint havonta kétszer gyalogosan kell bejárni a folyamszakaszt. Régebben megtettem én a napi 30—40 kilométeremet, de most már jó, ha 25 kilométerre fut­ja. Aztán most már egyre többet megyek motorcsó­nakkal. .. Szurmai Károly, a vízügyi igazgatóság folyamfelvigyó- zó műszaki tisztjének és munkatársainak dolga, hogy hajózható legyen a Tisza középső szakasza, hogy a folyami építkezéseknél min­denki betartsa a vízjogi tör­vényt. Hogyan jegyezte el magát a „vizes” szolgálat­tal? Apja gátőr volt. Ö mint kisgyerek, nyáron a tehene­ket őrizte. Az idős Szurmai intette: be ne engedd a jó­szágokat a véderdőbe, mert ledrimbolják a facsemeté­ket. De milyen a gyerek? A játék elviszi a kötelesség­től. Meg is húzta a fülét a vízmester. Akkor azt monda: ez, nagyhatalmú ember, en­nek még az apám se mer szólni, hát én is vízmester leszek! És később serdülő­korától kezdve megtanult mindent, amit a vízmester­séghez tudni kell: a sar­ka ntvúéDítéstől a rőzsenok- róckötéstől az építésvezeté­sig. a tervezésig. — Kiváló vízi mérnökök mellett dolgoztam — mond,- ja, és látszik, nemcsak az eszével, a szívével is em­lékezik azokra az időkre. — Olyanoktól tanultam a fo­lyamszabályozást. mint Zor- kóczi Zoltán. Jolánkai Gyű­D Tisza Süt a nap, de a vízen ringó kishajóban — az öreg Albatroszban — bizony összébb kell húzni magun­kon a kabátot. Hiába, ez már az ősz! Vasas Imre kishajóvezetőt láthatóan nem zavarja a hideg. — Huszonhárom éve csi­nálom. Dolgoztam uszályon, tanyahajón, kishajón, most a Volvóval járok, személyt szállítok vagy árut összesen 100 kilogrammig. — Szívesen vállalkoznak az emberek erre a munká­ra? — Nem mondhatnám. So­kat kell távol lenni a csa­ládtól. Amíg uszályon dol­goztam. a család minden gondját az asszonynak kel­lett vállalni. Most minden nap hazajárok. Így kényel­mes. Ezt a munkát szeretni kell. Én kerítésen belül nem tudnék megmaradni. — Maga szerint milyen a Tisza? Veszélyes folyó? — Az — mon.d,ia helvbe"'- hagvólag, és hozzátesz'. — veszélyes, de szép. Hirtelen apad. hirtelen árad. egyik n Pintér Takaros gátőrház a VII 6-os, Szolnok alatt. A házhoz vezető szőlőlugast már le­szüretelték. a fólia sincs most „szolgálatban”. Pintér János gátbiztos és felesége otthona, szolgálati helye ez. Nem véletlenül mondom, hogy a házaspár szolgálati helye, mert a gátőrök fele­ségei —. ha a férj távol van, márpedig a folyamsza­kaszukat járni kell. Pintér iú vízmester la. Ok mondták: hosszú évek tapasztalata bizonyítja, hogy duzzasztóműtől lefe­lé, felfelé, legalább egyki- lométeres egyenes szakasz­nak kell lenni, mert a Ti­sza nem tűri az ívet. Hát ez bebizonyosodott az egyik nagy építkezésünknél. Most aztán toldozhatják, nyom­kodhatják a töltést, mint Paja a dudát. Mert minden folyónak megvan a maga jellegzetessége, amit nem lehet figyelmen kívül hagy­ni. Akiktől én tanultam, mindig előrelátóan gondol­kodtak. Már akkor, 30—35 évvel ezelőtt, egységes fo­lyamszabályozási terveket csináltak, öntözésről, csator­názásról beszéltek, ami ak­kor teljesen ismeretlen volt. — Ügy véli, mi nem jól képezzük a szakembereket? — Szerintem a tanmenet nem jó. Hogy lesz ma va­laki vízépítő mérnök? Elő­ször elvégzi az iskolát, az­tán ha kikerült egy munka­helyre, nem egy irtózik tő­le. megijed, a nehézségek­től. Nem ismeri a folyók ter­mészetét. Én megfordíta­nám. Ügy csinálnám, mint az erdészek. Először dolgoz­zon, szeresse meg azt amit csinál, aztán menjen iskolá­ba. Szeresse meg úgy, mint ahogyan ő is megszerette. Mert a vizes élet korántsem könnyű foglalkozás. elpa­rancsol család mellől, sza­badidőtől, kedvteléstől. Ezt szívvel kell végezni. — Van üi családiban, aki követi foglalkozásában? — Az egyik lányom itt a vízügynél agrármérnök. Re­mélem, majd az egyik uno­kám vízi mérncik lesz, de legalább vízmester. szebb legnehezebben hajózható fo­lyó. Az embernek úgy kell ismerni, mint a tenyerét. Addig nem is lehet senki hajóvezető, amíg három év alatt lépésről lépésre meg nem ismerte a Tiszát. Na és amikor zabolátlankodik... És mesél-mesél árvizes emlékekről — amikor fel­robbant a Volvo motorja, amikor a zúgó áradatban megrongálódott kishajóról alig tudtak megmenekülni. — mert veszélyben is volt bőven része. Aztán megmu­tatja jogosítványát: ötféle vizsgát kellett letennie ah­hoz. hogy ikishajóvezető le­hessen. — Beszéltem dunai hajó­sokkal. Ők azt mondják, nem jönnének a Tiszára. önérzetesen csendül a vá­lasza: — Mi meg nem men­nénk a Dunára hajózni. Mindenki a maga folyóját szereti. Mi ezt. mert nekünk innét keli megélni. De én azt mon,d,om. minden elfo­gultság nélkül, hogy a Tisza szebb! dinasztia János őrjárása például 8450 folyamméter — az asszony­nak kell átvenni a helyét. Egyszer a vízügyi igazgató­ság vezetője azt mondta: „A hűségjutalmat nálunk a gátőrök feleségei is megér- delmelnék.” Pintér János viszont örömmel mondja: „Szeptember óta a felesé­gem is munkásállományban van. mert úgy igaz ez, ahol HŰTENI! A várható napi legma­gasabb hőmérséklet: pén­teken 17—21, szombaton 18—23, vasárnap 15—20 fok körül. Csak három lapszámot idéztem a múlt hétről. Ugyanis melege­dett, felmelegedett az idő. Volt, aki észrevette fejfájásán, olyan is, aki­nek az ízületei jelezték ezt a melegfrontot. S voltak szép számmal olyanok is, akik közvetlen környeze­tükben, esetleg otthonuk­ban tapasztalták a mele­get. Mivel valóságosan me­legük volt. A melegérze­tet pedig nemcsak az ab­lakon besütő, falakat át­melegítő napfény okozta. A radiátor is, amelyet ok­tóber elején sokan simo­gattak hiába. Akkor ugyanis hideg volt, jólle­het reggelente mínuszokat mondott a rádió. Persze kis idő kellett hozzá — néhány nap, ami elég volt egy alapos influenzára is — s a távfűtők működés­be léptek. Mit tagadjuk, jól fűtöttek. Ezért lapozgattam a fű­tési idény első, hivatalos napján visszafelé az újsá­got. Ugyanis pénteken, meg szombaton és vasár­nap is sokfelé tárt abla­kokon áradt — ki az ut­cára a meleg. A távfűtők dolgoztak, s a kinti me­legben hiába zárta el — aki tudta — lakása radiá­torait. Befűtött, nagy me­leget csinált, a cső is. — Nagy meleget, mi az hogy! — panaszkodott Ko- máromy György a távfű­tők nevében. — A Széche- nyin volt olyan lakás, ahol vasárnap 65 fokot mértek! Kánikulában fűteni? Ab­lakon meleget, drága ener­giát éppen most, az ener­giaféltő takarékosság ide­jén? Az ingatlankezelő a me­gyeszékhelyen 4400 lakást, s néhány intézményt, hi­vatalt fűt. Nem, minde­nütt nem volt kánikula. A távfűtők ugyanis a házak hőközpontjaiban zárták el a meleget. Sokfelé siker­rel. A Széchenyin , azon­ban műszaki hiba követ­kezett be, ugyanígy a Jó­zsef Attila úti lakótelepen is. Máshol illetéktelen ke­zek „önkéntes távfűtők a lakók közül” csodával ha­táros módon (vagy nem is úgy, ki tudja) kinyitották a hőközpontot s a meleg csapjait is. Az első bejelentés óta dolgoznak a távfűtők, igyekeznek elhárítani a hibákat, önmagukat is hi­báztatják: a melegközpon­tokban kellett volna el­zárni a hő útját. Az ille­téktelen beavatkozók el­len nincs mit tenniük, legfeljebb levonni a tanul­ságokat a hőgutás napok­ból. Hétfőn az előrejelzések szerint ismét meleg volt, s úgy hírlik a közeli na­pokban is befűtenek az „égiek”. Ezért — fűtési idény hivatalos ideje ide vagy oda — szerényen ja­vasolnám a hétre a fűtők­nek: ne serénykedjenek! Ha már mindenáron „megkezdték az idényt”, módosítsanak egy kicsit. Röviden: nem fűteni! Hű­teni! S hideg zuhanyt azokra is, akik miatt többszáz la­kásban szenvedtek az emberek. Energiatakaré­kosság idején — energia­pazarlás miatt! — sj — Szakmunkástanulók orszáyos fesztiválja Vitafórumok, szakmai bemutatók nincs gátőmé, ott nincs gát­őr se.” Vagyis most jár az addig önkéntes munkáért forint is, ha nem is sok. — Szépen emelkedett a fizetésünk ,— veszi védelmé­be a szolgálatot a gátbiz­tos. — Amikor ’64-ben kezdtem, 900 forintot kap­tam egy hónapra. Most 3250 forint a fizetésem. Szóval ballagunk a ház felé, ott idős ember vár ránk. „Az édesapám” — mondja Pintér János. „ — Tőle vettem át a szolgálatot 1964-ben”. „Én meg az édes­apámtól ’39-ben” — mondja az idős férfi. Ügy ám! A Pintér-dinasztia 1907 óta vi­gyázza ezt a folyamszakaszt, azóta otthonuk a gátőrház. Az apa elköszön, mi pedig bemegyünk a takarosán be­rendezett házba, ahol min­den gondos asszonykezekre vall. — A feleségem elvitte a párttagsági bélyegeket, mert ő az alapszervezetükben a gazdasági felelős, — magya­rázkodik a gazda. — Mi tartotta itt ezt a családot, miért ez a hűség a vizes szolgálathoz? Költő sem válaszolna tán szebben: — Mert szép! Mert az ember látja a természet folyamatát, ahogyan telet tavasz követ, ahogyan min­dig más ruhába öltözik a folyó, az erdő. Aztán az ár­víz! Jó tudni, hogy az em­ber városokat, falvakat, éle­teket óvhat a bajtól, szen­vedéstől. II pénz nem minden — Rossz nincs is benne? — Hát amikor árvíznél egybeszakadnak az éjszakák a nappalokkal, az rossz. Az­tán van veszedelem is. Az emberekkel. Sokan ide akar­ják hordani a szemetet5, a védtöltésre, azt pedig nem engedhetem. , — Soha nem gondolt ar­ra, hogy elmegy innét? — Miért mennék el, ha ezt a munkát szeretem? És sze­retem a gátőrházat is, ahol születtem ,— mondja, és hozzáteszi: — A fiaimnak is mindig azt mondtam, ne menjetek el, lehet. hogy másutt többet fizetnek, de nem minden a pénz. — És ők? — Itt dolgoznak a Víz­ügynél. János technikus, Sándor, a javítóműhelyben. — Hány órát van szolgá­latban naponta? — Nyáron kilencet, télen hetet. Gátbiztos vagyok, 43 kilométeren 6 gátőr tartozik hozzám. Sokat vagyok távol a háztól. — Nyáron még csak jó. de télen, amikor hideg van... Rámnevet: — Jól éltű ember, nagyszőrű kutya nem fázik. Milyen a Tisza? Szelíd és vad. emberbarát és ember­gyűlölő, áldott és átkozott. Milyen a Tiszát szolgáló ember?... Varga Viktória M Az UVATERV megbízásából készülnek az alaptérképek a Szolnokon, a Bajcsy-Zsi- linszky úttól a déli iparte­lepig vezető új út kijelölé­séhez. Képünkön: a szük­séges méréseket végzik Számítógéppel Gépalkatrész­kereső szolgálat A Szolnok megyei AGRO- KER Vállalat a nagy őszi munkacsúcs félidejében, fi­gyelembe véve a mezőgaz­dasági gépek nagy igénybe­vételét, a talajművelő esz­közök gyakori meghibásodá­sát, törését,, hétfőtől orszá­gosan új szolgáltatást veze­tett be: a mezőgazdasági gépalkatrészek számítógépes Display rendszerű kereső szolgálatát. A vállalatnál megrendelt és pillanatnyilag nem kapható pótalkatrész után a gazdaságok beszer­zőinek nem kell az ország más részeibe búvárkodni, a központi számítógép Display egységéről azonnal m'egálla- píthatják, hogy a keresett cikk az ország mely AGRO- KER vállalatánál szerezhető be. A Szolnokhoz legköze­lebb eső vállalat készletéről tájékoztatják a megrendelő­ket. de igény szerint — a vállalat saját költségére — a megyébe, sőt géptörés ese­tén a gazdaság területére szállítják az alkatrészeket. A Szolnoki AGROKER Vállalat ötletes, úi szolgál­tatásáról írásban értesítette a megye valamennyi mező- gazdasági nagyüzemét és más érdekelt intézmények, szervek vezetőit. Az Alföld egyik legnagyobb mezőgaz­dasági megyéjében az őszi munkák jórésze még hátra van, a rugalmas intézkedés­sel segíteni akarják a be­takarítás, a szántás, vetés biztonságát, a mezőgazdasá­gi nagyüzemek takarékossá­gi céljainak valóraváltását. Az országos szakmunkás- tanuló napokon részt vevő mintegy 200 vidéki küldött vasárnap reggel, a BVSC Szőnyi úti uszodájában ta­lálkozott, ahol a második nap programja játékos vízi- vetélkedővel kezdődött. A fiatalok ezután négy autó­busszal indultak városnézés­re: s a főváros nevezetessé­geivel ismerkedtek az alkal­mi idegenvezetőként közre­működő Kölcsey gimnazis­ták kalauzolása mellett. Déltől a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem Nagyvárad téri székháza volt a „házigazda”. Valósá­gos fesztiválpalotává alakult át a toronyépület. — A rendkívül nagy ér- - deklődés, ötezer lelkes fesz­tiválrésztvevő, számos szak­mai bemutató, a több óráig is elhúzódó vitafórumok igazolták a szervezőket: Jó kezdeményezés volt az első országos szakmunkástanuló napok megrendezése — mondotta az MTI munka­társának adott nyilatkozatá­ban Varga László, a KISZ KB titkára. Ezután utalt arra, hogy az utóbbi időben számos magasszintű határozat szü­letett a szakmunkástanulók helyzetének javítására, a szakmunkásképzés fejleszté­sére. A KISZ-nek is jobb moz­galmi módszereket kell kir dolgoznia. A mostani rém dezvény kiváló példa arra, hogyan lehet a szakmai tu­dásra, felkészültségre ala­pozva kibontakoztatni a szakmunkástanulók érdeklő­dését. Mintegy 200 szakmun­kásképző iskola 150 ezernél is több tanulójának képvise­lői bizonyíthatták szakmasze­retetüket, munkájukhoz va­ló kötődésüket, helytállásu­kat, bemutatták szakmájuk szépségeit egymásnak és a szakközépiskolás. gimnazis­ta és tizenéves úttörővendé­geknek egyaránt. A KISZ azt tervezi, hogy a jövőben ha nem is évente, de rend­szeresen megszervezi ezt a fajta rendezvénysorozatot. láték — a la carte Azaz „rendelésre" - stílusosan ezt a címet viselte a megyebeli fogyasztási szövetkezetek és takarékszövetkezétek szocialista brigádjainak vetélkedője, melyet a Szolnok Étteremben rendez­tek. Tizennégy brigád - ők bizonyultak legjobbaknak a selejtezőkön - találko­zott vasárnap délelőtt, hogy a Tanács- köztársaságra emlékezzék, természete­sen feladványok formájában, és hogy számot adjon szakmai ismeretekből, gaz­daságpolitikából. Kellemes, hangulatos, szellemi pezsgés jellemezte a több órás „lazítást*', a csapatok lelkiismeretesen készültek, és igen jó kondícióban ver­sengtek s az immár hagyományos szelle­mi erőpróbán - minden év októberében kerül sor rá - s ezúttal a tiszafürediek Ifjúság Szocialista Brigádja bizonyult a legjobbnak. Képünkön a versenyző bri­gádok egyike, a jászapátiak csapata, a Hámán Kató Szocialista Brigád tag­jai. Emberek a folyó mentén

Next

/
Oldalképek
Tartalom