Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 16. fait irodalmi műsor Szolnokon „CSILLAGOK ÓRÁJA” A szolnoki Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ színháztermében tegnap es­te került sor a „Csillagok órája” című észt. irodalmi műsor nyilvános rádiófelvé­telére. A műsorban 13 észt költő versei, valamint ze­neművek hangzottak el ki­tűnő hazai és észt művé­szek előadásában. A nyilvános rádiófelvéte­len — amely az észt—Szol­nok megyei testvérkapcsolat jegyében került a megye- székhelyen megrendezésre — részt vett Majoros Károly, az MSZMP Szolnok me­gyei bizottságának titkára. Az észt költészet estjéről lapunk holnapi számában tájékoztatjuk részletesen ol­vasóinkat. Csontvázak — földgömbök A tanítás szoígáíatáhan Csontvázak, térképek, elektromos eszközök, ide­gennyelvű hangszalagok és színes diaképek — néhány tárgy a több mint 2000 féle taneszközből, melyet a TANÉRT az iskolák, a pe­dagógusok számára gyárt. Az oktatáspolitikai irány­elvek célja, hogy az iskolai tanítás megkönnyítésére egyenlő színvonalú felszere­léssel, a bemutató eszközök széles skálájával rendelkezze­nek' az ország általános iskolái. A vállalat fővárosi és deb­receni gyáregységeiben ké­szülnek azok a taneszkö­zök, amelyek segítségével biológiai, fizikai, kémiai je­gusok ötletei teszik tökéle­tesebbé. Számos pedagógus újító javaslatát is figyelem­be veszik egy-egy eszköz megtervezésekor. Az új tan­tervek bevezetésével ebben a tanévben a vállalat termék- szerkezetének 40 százalékát megváltoztatták. Ma már nem csak az iskolában le­het oktatójátékokkal, érde­kes taneszközökkel találkoz­ni, hanem a gyermekek szü­lei is — viszonylag olcsón — megvásárolhatják őket. Ha egy gyerek például a ké­mia vagy fizika iránt érdek­lődik, a szülők néhányszáz forintért hasznos műszere­ket, felszereléseket ajándé­lenségeket mutatnak be a tanárok, hogy a tanulók százezreit ismertessék meg a természet titkaival... A tanácsok a költségvetés­bő] nagy összegeket költenek taneszközök vásárlására, s az állam is évi 60 millió fo­rintos központi céltámoga­tással segíti az általános is­kolák felszerelését. Az új tanterveket új esz­közök egészítik ki. Az Or­szágos Pedagógiai Intézet a tantervekkel együtt a tan­eszközökre is javaslatot tesz. ezeket a gyakorló pedagó­kozhatnak csemetéjüknek a TANÉRT boltjaiból. Jelen­leg a négy fővárosi bolton kívül Debrecenben. Pécsett és Győrben vannak TANÉRT üzletek, ahol megrendelése­ket is elfogadnak olyan hiánycikkekre, mint mű­anyagból készült emberi vagy természetes állati csont­vázakra, térképekre, föld- gömbökre. A vállalat tervei szerint a közeljövőben új boltot nyit­nak Miskolcon és Szegeden, később Békéscsabán is. B. I. Gyerünk a moziba be Mozaikok ogy „ filmes vállalat” munkájából . — Szeret moziba járni? A kérdést Kunhegyesen, Jászapátiban és Szolnokon különböző foglalkozású és életkorú nézőknek tettük fel, a helyi filmszínházak elő­csarnokában. Egyetlen meg­kérdezett sem válaszolt nem­mel. A további kíváncsisko- dásunkra kapott válaszokból azonban a/ közönség nagy­mértékű ízlésbeli megosztott­ságára lehet következtetni. De erről később. Az azonban ténykérdés, hogy a Jászság­ban, a Kunságban és a Ti­szazugban örvendetesen nö­vekszik a mozilátogatók szá­ma, legfrissebb adatok sze­rint az ország 19 megyéje kö­zött ebben az előkelő máso­dik helyen állunk. Ezt a lá­— Miért nem jár sűrűb­ben moziba? — A jó filmeket megné­zem, igencsak, de sokszor „bevásárolok”. — Hogyhogy? — Mert olyan filmre is be­jövök néha a tanyáról, ami­ért a gádorajtó kilincsét se érdemes megfogni, nemhogy 8 kilométert biciklizni. — Miért nem kér tájékoz­tatást, mondjuk a mozisok­tól? Kötelességük, hogy el­igazítsák, — Áh, nekik mindegy, csak befizessem a pénzt. Az alkalmi, de a filmfor­galmazás lényegét érintő be­szélgetést Pál Szabó Mihály, 23 éves kunhegyesi tsz-tag- gal folytattuk. A fiatalem­ber akaratlanul a lényegre tapintott: a kulturális termé­ket szolgáltató szervezet vál­lalati pénzügyi rendszerben működik, nyereség reményé­ben. Ügy, szóval az állam ezen is nyerni akar, kérdez­hetné némi maliciával a té­nyek egyik felét ismerő mo­zinéző. Ennek azonban el­lentmond — amit kevesen tudnak — hogy aki jegyet vált egy-egy művészileg, er­kölcsileg igényes filmre, rög­tön 6, illetve 8 forintot kap a „nagykasszából”. Ennyivel dotálják ugyanis a jegyet ki­adó vállalatot minden igaz filmélményre vágyó moziné­ző után. A „bóvlifilmet” vi­szont — tisztelet a kivétel­Szokták mondani: a- kul­túra nem árucikk. így igaz, de ára van. Ennek bizonyí­tására néhány adat: a kes- kenyfilmes mozikban azon­nali cserét igényelne 46 ve­títőgép, a normálfilmes mo­zikban 8, mindösszesen csak 21 vetítőgépnek van korsze­rű fényforrása, — ami a jó kép alapja. A hangerősítő csak a megye 14 mozijában jó, 25-ben elfogadható, 18 erősítőt „már tegnap” cse­rélni kellett volna. Mindösz­A művelődéspolitikai fel­adatok teljesítését és a nye­reséges vállalati gazdálkodás összehangolását tehát a tár­gyi feltételek hiánya is nehe­zíti. Megoldhatatlannak tűnő feladatot jelent némely hely­re a filmek szállítása. A nor­málfilm nehéz áru, csak vo­nattal vagy gépkocsival, cél­járattal szállítható. A MÁV kisebb vonalakon már nem togatási arányt a tőlünk jó­val nagyobb filmiparral ren­delkező országok némelyike is megirigyelhetné: amíg ha­zánkban — 1978-ban — 6,75 mozilátogatás jut egy lakos­ra, Nagy-Britanniában csak 2,27. Nálunk tavaly 72 millió mozijegyet vásároltak, a me­gye filmszínházainak ez év első hat hónapjában közel másfél millió látogatója volt. Ebben az időszakban 16 és fél ezer mozielőadást tartot­tak. Ezt az örvendetesen nö­vekvő forgalmat egy szerény, mindössze 302 főfoglalkozá­sú dolgozóval működő „szol­gáltató vállalat”, a megyei Moziüzemi Vállalat bonyolí­totta le, sok gond és baj kö­zepette. nek — csak felemelt hely­áron nézheti meg a néző. Az „átlag mozisnak” — megint leírjuk: tisztelet a kivételnek — tehát az volna az érdeke, hogy minél több, nagy néző­számot vonzó „akármilyen” filmet vetíthessen, hogy nye­reséges legyen. De a filmfor­galmazás — egyszerűbben a film, a mozi — a közműve­lődés szerves része, a televí­zió, a rádió után a legna­gyobb tömegeket érintő mű­velődési lehetőség. Mit te­gyen a mozis vállalat, aki bi­zony ha nem is két úr szol­gája, de egyformán függő vi­szonyban van a művelődési és a pénzügyi szervekkel?! De ez csak csupán a direkt kapcsolat. További függősé­gek: milyen filmeket gyárt a magyar filmipar, milyen filmeket hozunk be külföld­ről, hány kópiát, milyen .gyorsan szinkronizálják stb. S a legdöntőbb függőviszony: mit szól mindezekhez áz ezerfejű cézár, a közönség?! A megyei Moziüzemi Vál­lalat irányításában • kilenc főiskolai, illetve egyetemi végzettségű közművelődési szakember dolgozik, akik ugyan tudják, hogy a vállalati gazdálkodás ésszerű normatíváit be kell tartani, pénzügyi megközelítésből is eredményesen kell dolgozni­uk, de számukra mégis kü­lönbség van forint és forint között: közművelődési néző­pontot képviselnek. sze 31 ,mozi rendelkezik a korszerű műszaki normák­nak megfelelő akusztikai burkolattal. A mozik többsé­ge régi épületben működik, a vállalat fennállása 25 év alatt 8 filmszínházat épített. Csupán tárgyi rekonstruk­cióra csaknem 124 millió fo­rintra lenne szükség. Ez utóbbi meghökkentően nagy összeget egy kicsit a „nyere­ségcentrikus” pénzügyi szak­emberek igazolására említet­tük. szállít úgynevezett „pakk- kocsival” — a normálfilmes mozik keskenyfilmre történő „átállása” viszont minőségi romlás lenne. Míg a vállalat igyekszik az üzemvezető há­lózatban minőségi cserét végrehajtani — jelenleg még csak hét érettségizett üzem­vezetőjük van — súlyos gon­dokat okozó külső tényezők nehezítik munkájukat! Mé­gis, ebben a helyzetben is egyre eredményesebben dol­goznak. Erőteljesebbé vált közművelődési tevékenysé­gük: tavaly például 12 ren­dezvénysorozat gazdái ' vol­tak, ezeknek az előadások­nak, vetítéseknek csaknem ötvenezer látogatójuk volt. Ma már népszerűek a me­gyében a filmes kiállítások, a különböző tematikus elő­adássorozatok, a filmbaráti körök, az archívfilm klubok, stb. Javul a szervező munka, ezt az is bizonyítja, hogy a közelmúltban rendezett hon­védelmi filmnapoknak több mint húszezer látogatója volt, de nagy érdeklődés nyilvánul meg a szolidaritási filmna­pok iránt is. A differenciált filmforgalmazás egyre in­kább előtérbe kerül, s a je­lek szerint ez a módszer jól vizsgázik a gyakorlatban. Együtt a magyar filmmel A vállalat közművelődési tevékenysége — érdekes mó­don — együtt javul a magyar filmek színvonala emelkedé­sével. A néhány évvel ezelőt­ti vállalati mélypont egybe­esik a magyar filmgyártás gyengébb éveivel. — Milyen filmeket néz szívesen? Akit megkérdeztünk: Tí­már János jászberényi szak­középiskolás. — Magyar filmeket. — Miért? — Maholnap munkát vál­lalok, érdekel a társadalmi valóság, s a magyar filmek­ben számos olyan fontos kér­dést vetnek fel, amelynek megoldásában „ott kell len­nem”. Ezt azért mondtam így, mert ki sem tudnám ezeket kerülni. Ügy érzem, a magyar filmek nem csapnak be. — Ezt hogy érti? Más fil­mek becsapták? — Ha nem is szó szerint, de óriási csalódást okozott számomra jó néhány nagy dirrel-durral beharangozott szuperfilm: a Csillagok há­borúja, a Pokoli torony, a Buffalo Bill... mondhatnám még... Sokan így gondolkozhatnak a mozilátogatók közül, mert a magyar filmek nézőszáma folyamatosan emelkedik. A legkiválóbb hazai filmalko­tások nemcsak a mozikban, a műsorrend szerinti vetíté­seken vonzzák a közönséget, hanem a közművelődés szer­ves részévé váltak. A janu­árban—februárban rendezett falusi filmnapokon tízezer­nyi néző vett részt, még több a politikai filmnapok (ren­dezvényein, vagy az ünnepi könyvhét vetítéseikor. Jó a vállalat munkakapcsolata a különböző filmes alkotókol­lektívákkal, s ez a művész­közönség találkozókban is meglátszik: hat hónap alatt hét új magyar film forgal­mazás előtti bemutatóját tar­tották a megye különböző városaiban, községeiben. Bi­zonyára ezek a találkozások is nagyban elősegítették a magyar filmek népszerűségé­nek rohamos növekedését. Ebben a tekintetben — tehát a magyar filmek látogatott­ságában — a megyei válla­lat az igen előkelő ötödik helyen áll az országos „ta­bellán”. Tiszai Lajos Van különbség forint és forint között A legdrágább áru Ki vigye a filmeket? Teréz-napi vásár Fazekasok, népi, és ipar­művészek, bőrdíszműárusok, szűcsök és virágkereskedők gyűltek össze az ország kü­lönböző vidékeiről vasárnap a MOM Szakosíts Árpád Mű­velődési Házban. „Minden vasárnap vasárnap Budán” címmel szilveszterig tartó, nagyszabású rendezvénysoro-' zat kezdődött. A nyitó, Teréz-napi vásárt —, kihasználva a tavaszias napsütést, a kellemes enyhe időt — már kora reggeltől sokezren keresték fel. Szinte órák alatt megüresedtek a pultok, alkalmi sátras eladó­helyek. A legkelendőbb por­tékák közé tartoztak a kerá­miavázák, edények, bőrből készített bizsuékszerek. Forró hangulat, tomboló közönség, látványos színpadi produkció, remek muzsika jellemezte az Omega és a Hobo Blues Band vasárnap esti szolnoki koncertjét. A liszaligeti sportcsarnokban megrendezett hangverseny a borsos jegyárak ellenére több mint telt házat vonzott, ugyanis a fiatalok egy része a küzdőtérre, á pódium elé szorult és állva hallgatta a két és félórás koncertet. Szolnokon első alkalom­mal szerepelt a Hobo együt­tes. Az „előjátszók” az 5—10 évvel ezelőtti rock és blues slágerek magyar nyelvű tol­mácsolását tűzték műsoruk­ra. A Rolling Stones és Jim- mi Hendrix nótákat nagy lel­kesedés, ünneplés kísérte. A Hobo bemutatkozása oly­annyira sikerült, hogy a mu­zsikusok csupán két-három ráadás dal után hagyhatták el a pódiumot, megfelelően előkészítve a másfélezres kö­zönséget az Omega fogadásá­ra. A népszerű zenészek mint­ha az űrből landoltak volna a koncertre, úgy tűntek elő a hatalmas füstfelhőből, szkar íanderbe öltözve. A szürke­ségből fokozatosan bontakoz­tak ki az előadók, s velük együtt bújt elő a hangfalak­ból az együttes Gammapolisz című nagylemezének nyitó­dala, melyet Kóbor János — alkalmi emelvényről — szin­te a sportcsarnok tetejéről énekelt mikrofonba. Örvende­tes volt látni, hallani, hogy a rutinos, sok-sok koncert ta­pasztalatával felvértezett Omega „amatőr” lelkesedés­sel tudott muzsikálni, s ez által fergeteges sikert aratni. — fekete — Fotó: Dede I ífl A hallgató számára min­dig különleges eseménynek számít, ha az államirányí­tás, a politikai élet kiemel­kedő személyiségei közvet­len-kötetlen, „élő” beszélge­tés keretében szólnak orszá­gos, a társadalom minden rétegét és csoportját érintő kérdésekről, feladatokról. Különösképp így van olyan esetekben, amikor a meg­szólaló személyiség szakterü­lete valamilyen okok miatta társadalmi közgondolkodás homlokterébe kerül, egyszó­val: aktuális arról beszélni. Kulturális életünknek, köz- művelődésünknek ez idő tájt nem kevés neuralgikus pontja van, s az elkövetkező évek sem kecsegtetnek a legjobb kilátásokkal. De a gazdasági élet meglehetősen feszült volta ellenére sem mondhatunk le arról, hogy művészeti életünkben, köz- művelődésünkben keressük a lehetőségeket a hiányossá­gok fölszámolására. „ Gondolatjel” volt a címe, annak a va­sárnap délután elhangzott műsornak, amelynek első ré­szében Pozsgay Imre, kul­turális miniszterrel közmű­velődésünk. kulturális éle­tünk helyzetéről, a kulturá­lis kormányzat elképzelései­ről beszélgetett Kepes And-, rás, a műsor szerkesztő-ri­portere. Beszélgetett — a hallgató szempontjából aszó legjobb értelmében, s mind­ezt azért nem árt följegyez­ni, mert a rádió és a tévé gyakorlatában számos esetben nem készülhet igazi interjú a megszólaltatott kiemelkedő személyiséggel azért, mert a mikrofont tartó riporter nem tud felnőni a feladathoz, nem egyenrangú partnere beszélgetőtársának. Kepes András alapos tárgyismeret birtokában s valóban a köz­véleményt — vagy legalább­is annak illetékes részét — képviselve tette fel kérdé­séit Pozsgay Imrének. Így eshetett szó a színházi élet­ben közelmúltban bekövet­kezett. immár jó produkció­ban is megmutatkozó vál­tozásokról, az irodalmi fo­lyóiratok „profiltalanságá- ról” arról, hogy a képzőmű­vészeti élet megcsontosodott szervezete immár gátja az előbbrelépésnek, tehát föl- tehetőleg intézményes vál­tozásokra lesz szükség. És így tovább — a jelenlegi gazdasági helyzet és a köz- művelődési program össze­függéseinek, bizonyos kon­fliktusainak őszinte elemzé­séig. Kepes —, ha kellett — újra is kérdezett, töreke­dett egy-egy részlet többol­dalú megvilágítására, reme­kül végezte a riporter dol­gát. Mindent összegezve: nemcsak információban gaz­dag. művelődéspolitikai szempontból fontos műsort hallottunk, hanem .— kitű­nő interjút is. A „Gondolatjel” további részletei —, ha nem is köz­vetlenül — jól illeszkedtek a kulturális miniszterrel ké­szített interjú tartalmához. Röviden Az „Ötödik sebesség” szer­dai adása — meglehetősen vegyes benyomásokat keltő' módon — „rokonműsorát”, a szolnoki rádió „Farmer és nyakkendő” című adását köszöntötte jubileumi 200. jelentkezése alkalmából. A hangulatos, néha egészen jó ötleteket is felvillantó mű­sorban kifejezetten zavaró volt a csak „vájtfülűeknek” való (vagy nekik sem?) el­mélkedés a „nyitott ház” — elnevezésű, művelődési ott­honok működésével kapcso­latos kísérletről. Tetszett viszont Fáy And­rás zenés beszámolója a sopoti nemzetközi dalfeszti­válról, s nemcsak az el­hangzott egy-ikét kellemes szám. hanem az érdekesen elkészített, eleven-hangú ap­ró riportok miatt is. — eszjé — Látványos koncert, nagyszerű muzsika \ i .1 Az Omega és a Hobo együttes hangversenye Szolnokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom