Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 16. Egy per, amelyben kétszer hoztak ítéletet Kunszeri tmártonban történt 1937. április 10-én. Fehér János vendéglőjében osendesen borozgatott Dóba József 33 éves napszámos Bíró István 40 éves kubikossal. Dalolni kezdtek, s az eredménye egy-egy havi fogházbüntetés, melyet a Budapesti Büntetőtörvényszék szabott ki, súlyosbítva 3—3 évi hivatal- és jogvesztéssel. Mi volt a vád ellenük? Csak annyi, hogy Dóba elkezdte énekelni az Interna- cionálét, majd Bíró István ezt a régi agrárszocialista dalt elevenítette fel: Nem ismerünk, nem isme-. rünk ágas-bogas boronát. Szerszámot a naplopónak: Kaszát, kapát, boronát! Legyen kérges annak is a tenyere, Aki miatt nincs a népnek kenyere! Ennyi történt a kunszentmártoni vendéglőben, és mit fűzött hozzá a bírói indokolás? Dóba Józsefet bűnösnek mondta ki az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló izgatás vétsége miatt. „Köztudomású, hogy az in- ternacionálé néven ismert kommunista induló forradalmi megmozdulásra irányuló felhívást foglal magában, tehát az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatását és megsemmisítését. valamint a proletár néven ismert társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítését követeli. Ennek a dalnak bármilyen szöveggel való éneklése, sőt .pusztán fü- tyürészése is alkalmas arra, hogy a proletárokhoz nem tartozó társadalmi osztály ellen gyűlöletet keltsen.” Bíró István ellen a vád a királyság elleni lázítás vétsége volt. A bírói indoklásban találjuk az agrárszocialista dal részletes kifejtését: „Nem kerülte el a királyi törvényszék figyelmét, hogy a szöveg további folytatása a tőkés és birtokos osztály elleni lázítás törvényes fogalmát is kimeríti, amikor ezeket naplopóknak jellemzi, akiknek szintén kapát, kaszát és boronát kellene kezükbe adni. hogy ők is dolgozzanak, és éppúgy legyen kérges a tenyerük, mint az értük dolgozó népnek, akinek őmiattuk nincs kenyere.” A bíró úr jól megértette a munkásmozgalmi dalok lényegét, de ebben a perben a történelem szabta ki a végleges ítéletet. K. Gy. SZOLNOK MEGYE múltjából összeállította: Selmeczi László A középkori Szolnok történetéből Miért filiszteusok a jászok? A jászok történetének mindmáig tisztázatlan kérdése az, hogy középkori okleveleink, s ezek nyomán későbbi latin nyelvű forrásaink miért nevezik a jászokat filiszteusoknak is. Az elnevezés megfejtését eddig az akadályozta, hogy a jász és filiszteus nevek között nyelvészeink a szavak jelentését és eredezte- tését illetően is kapcsolatot kerestek és a magyar „íjász” szóval azonosították. Mi a jász név új és helyes értelmezéséből indultunk ki a filiszteus szómagyarázatakor. Melich János ugyanis 1912-ben igazolta, hogy a jász név eredetileg az iráni asy, asi. assi, alakokból származik, s vele az Amu-Darjától keletre, a Turánnak nevezett földterületen élő iráni népeket, illetve azok egy csoportját jelölték. Ebből a névből keletkezett a jász szóalak. Melich szófejtését egy azóta előkerült jász nyelvemlék is igazolta. A jászokkal rokon népek vizsgálata, a jászok magyar- országi történetének kutatása adta a filiszteus név megfejtését is kezünkbe. A IV. Béla által 1239-ben, a kunokkal együtt, Magyarországra betelepített jászok pogányok voltak. A letelepedés feltételei között szerepelt a keresztény hitre való áttérés is. A keresztel- kedés meg is történt, de a jászok a valóságban még hosszú ideig pogányok maradtak. Királyaink. püspökeink és a pápai szék a kunok és a jászok hitetlensége miatt számtalan levelet váltott, s bennük őket a pápa a legkülönbözőbb pogány népnevekkel illette: tatárok, szaracénok, pogányok s többek között filiszteusok. Ebben az időben szokás volt, hogy újonnan megjelenő népekre már ismert népek neveit ragasztották rá, ezek az ismert népek lehettek közelben élők, de lehettek bibliai nevek is, például a honfoglaló magyarokat nevezték hunoknak és avaroknak is, a Zsigmond korában megjelenő cigányokat pedig szerte Európában a biblia alapján a fáraó népének. A lényeg az volt, hogy valamilyen sajátosságuk alapot adhasson a név- átvitelhez, azaz a már ismert és az új nép között legyen valamilyen külsőleg is szembeötlő rokon vonás (például nomád voltuk, ruházatuk, pogány voltuk, esetleg termetük). Szerintünk ilyen névátvitel történt a jászok esetében is. Az antropológiai kutatások azt igazolták, hogy a kunok az átlagosnál alacsonyabb, míg a jászok az átlagosnál magasabb termetű- ek voltak. Szovjetunióban élő nyelvrokonaik is mind nagy-magas, közepes-magas termetűek, azaz az átlagot jóval meghaladják. A betelepítés utáni időszakban az alacsony kunok és a magas termetű jászok, a közepes termetű magyarság szemében szembetűnőek lehettek, s egyik jellegzetességük éppen e termetkülönbség lehetétt. Ügy tekinthették őket egymás mellett, mint Dávidot és Góliátot. A Dávid és Góliát hasonlatot pedig azért hozom, mert a bibliában Góliát a hatalmas termetű vezér éppen a pogány filiszteusok vezetője volt. Góliát szavunk ma is magas, hatalmas, nagy értelemben használatos. Ez a' termetbeli jellegzetesség, a góliátság lehet tehát az alapja, hogy a sok pogány népnév közül éppen a filiszteus nép neve ragadt a jász népre, mint pogány népre. Dr. Szabó László A megyeszékhely 1830 körül A szolnoki múzeumban őriznek egy régi céhlevelet, amelynek felső részén Szolnok látképe látható a Tisza túlsó partjáról. Lehnhardt Sámuel pesti rézmetsző jól sűríti a metszeten a város jellegzetes épületeit. A Tiszán lévő cölöphídtól jobbra a Zagyva két ága által képzett szigeten látható a vár. A Zagyva ásott medre fölött kis fahíd vezet a városba. A mai park helyén hatalmas házakat látunk. Ezek sóházak voltak, amelyekben a Tiszától felvezető lépcsőkön hordták a tutajokról a sótömböket. A kép közepén magas- lik a 18. század első felében épült ferences templom és zárda épülete. Tőle balra látható a régi gimnázium egyemeletes épülete (ma szakmunkástanulók kollégiuma). Mellette vízfolyást és hidat láthatunk. Ez a régi Büge patak medre, amely a mai víztorony irányából a Meder utcán keresztül vezette le az időszakos vizeket. Helyén a Tisza partján ma a tárház tízemeletes épülete áll, amelyet 15 méter hosszú betoncölöpökre építettek a vizenyős talaj miatt. A kép baloldalán a Szt. János kápolna látható, amelynek falait a Tisza kanyarulatával alámosta, és alapjait az 1879-es nagy árvíz sodorta el. A várostörténeti szempontból értékes metszet 1835— 1843 között készülhetett. Ugyanis az 1835. évben épült gimnázium már szerepel rajta, a céhlevelet pedig 1843-ban állították ki. A kép bal felső sarkában Szolnok 1761-ben készült pecsétje látható latin szöveggel: Sigillum Öppidi Szol- nokiensis (Szolnok város pecsétje), a jobb felső sarokban pedig a szolnoki sóhíva- tal kevésbé ismert pecsétje van. ugyancsak latin nyelvű szöveggel: Sigillum Regii Salis Officii Szolnokiensis. A metszet 43,5 cm széles és 16,5 cm magas. Így alkalmas kisebb részletek megfigyelésére is. vámhely, megyeA kelták az indogermán törzsek csoportjához tartoztak. Már az i. e. 2. évezredben Nyugat-Európá- ban éltek. Az i. e. 7. században belőlük alakult ki a mai Franciaország területén a gallok népe. Az i. e. 5—4. században meghódították a brit szigeteket és Észak-ltáliát, a 3. században a Kárpát-medencét is elfoglalták. Egyik jelentős alföldi temetőjüket az egykori jászberényi Cserőhalom területén tárták fel. Az előkerült régészeti leleteket a Damjanich Múzeum őrzi A szolnoki vár metszete a XVII. századból, harci jelenettel tethetünk. már későbbi építésű.- Elődjét, az ispánsági templomot, feltehetően a ta- tárjáráskpr lerombolták. Szolnok korai városi (mezővárosi) jellegének az volt az alapja, hogy a királyi vármegyerendszer felbomlásáig a mindenkori király birtokolta. A tatárok által elpusztított Szolnok rövid, idő múltán újjászületett, de ennek érdekében telepeseket kellett a településre költöztetni. Ezt egy 1249-ben kelt adománylevél bizonyítja, melyben IV. Béla a Szolnokon lakó telepeseket földjeikkel együtt Pál udvarbírónak adományozta. Ettől az időtől kezdve Szolnok felváltva volt a 'király, illetve magánföldesúr kezén. Fejlődése lelassult, s 1325-ben, de még 1406-ban is csak faluként emlegették. Szolnokot 1380 táján Nagy Lajos király visszaváltotta, s ettől az időtől kezdve gyorsabb fejlőd,ésnek indult. Ez a fejlődés azonban viszonylagos, mert a 12. században Szolnok nagyságrendű és jelentőségű települések egy része a 14—15. század fordulójára már várossá fejlődött, városi kiváltságokat élvezett. Szolnokon a mezővárossá fejlődést a megyeközpont szerep mellett nem annyira a földművelés, mint a révjövedelem, a kereskedelem (vásárhely) és bizonyos feltételezett kézművesipar segítette elő. Már a mezővárossá fejlődés tényét rögzítették Zsigmond király 1422-ben és 1429-ben kiadott oklevelei. Az 1422. évi, Szolnokon kiad,ott oklevél szerint Zsigmond király a „Bírót, polgárokat, gazdákat és minden lakóit Szolnoknak a királyi harmincadok, és mind szárazon, mind vízen levő vámok és rév bérek alól menté tenné.” Bizonyosnak tűnik, hogy az 1422-ben adott kiváltságok lendületet adtak Szolnok mezőváros fejlődésének. Feltehetően nagyszámú jobbágy rótta le földesúri tartozását, hogy Szolnokra költözhessen. A földesurak természetes reakciója ennek meggátlására irányulhatott, s olyan méreteket ölthetett, hogy 1429-ben Zsigmond kénytelen volt megparancsolni, hogy azokat a jobbágyokat. akik a földesúri díj és egyéb tartozások lerovása után a szabad költözés jogával bírnak és Szolnokon akarnak letelepedni, azokat engedjék átköltözni. Szolnok mezővárosi fejlődésének már az sem tudott gátat vetni, hogy Zsigmond újra eladományozta. Szolnok elajándékozása Zsigmond legnagyobb diplomáciai sikerével volt összefüggésben, tudniillik Lazarevics István szerb despotától megszerezte Nándorfehérvárt (Belgrádi, a Duna-vonal legnagyobb és legerősebb várát, amelyet Brankovics György adott át 1425-ben. Ennek fejében Zsigmond többek között Szolnok városát és várát is Brankovicsnak adományozta. aki ezeket 1450-ig birtokolta. Brankovicstól való elkobzása után Szolnok a Pá- lóczi család tulajdonába került, 1526 előtti utolsó birtokosa. Pálóczi Antal, Zemplén megye főispánjaként és egy zászlóalj vezetőjeként a mohácsi csatában vesztette életét. Szolnok-strázsahalmi honfoglaláskori tarsolylemez központ Szolnok megye székhelye a honfoglalás korában keletkezett. A honfoglaló magyarok a 10. században megszállták az itteni tiszai átkelőhely környékét, a rév mindkét árvízmentes végpontját, a szolnoki várat és Szandát. A vár környéke feltehetően egy honfoglaló nemzetségfő székhelye volt, amelyet a strázsahalmi sír leletei bizonyítanak. Szolnok vára és a vár körül létrejött település a magyar feudális állam megszervezésével alakult ki. Az Árpád-kori földvárral csak feltételezéseink vannak, ugyanis, amikor 1550—51-ben a szolnoki várat megépítették, már nyomát sem találták. Sokak ' véleménye szerint az Árpád-kori szolnoki földvár az 1550—51-ben épült vár helyén lehetett, a Zagyva-torkolat és a Tisza alkotta szögben, mindkét folyó jobbpartján, árvízmentes magaslaton. így a Zagyva és a Tisza között átlósan épített földsánccal a teljes védettséget biztosítani tudták. Szolnokon (a települést) ez a földsánc választotta el a vártól. Szolnok a 11. században gyors fejlődésnek indult — rév, vámhely, megyeközpont. A garamszentbenedeki apátság alapítólevelében (1075) Szolnok polgárairól és Szolnok városbeliekről írtak. A 11—12. századi Szolnok legfontosabb épületei a várban állottak. Az egyik a királyi kúria lehetett, a másik az ispánsági templom. Az a, várban állott templom, amelynek alaprajzára történeti adatokból is követkézKelta edény a jászberény- cseröhalmi temetőből
