Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

1979. szeptember 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 SfllflD üM SZABAD IDŐ Magánügy a magány? Magány... Ki ne ismer­né a szorongató érzést? Hiszen mindenkinek az életében adódik olyan hely­zet, amikor — rövidebb- hosszabb ideig — a ma­gány szörnyű súlyával rá­nehezedik. Sokan szen­vednek „magány-betegség­ben” ma is. A magány ér­zése megfakítja az élet színeit, felőrli az életked­vet. A magányosság bé­nító érzése egyformán tá­mad meg fiatalt-öreget, férfit-nőt. Magánügy a ma­gány?; Nem. Társadalmi ügy. És feloldása egyéni­leg, személyre szólóan megoldandó feladat. Átérezve e »kiáltó problé­mát, történnek társadalmi intézkedések a magányosok gondjainak enyhítésére (ma­gányosok klubja, nyugdíjas klubok, „Négy Évszak” Há­zasságkereső Szolgálat. Négy Évszak című lap. Te meg Én mozgalom, kultúrprogramok szervezése. Lelki Elsősegély Telefonszolgálat stb.),. de ez még mindig nem oldja meg intézményesen a magányo­sok helyzetét. Egyénileg minden ma­gányosnak önmagának többet kell tennie magánya fel­számolására. Hiszen erre ma már sok lehetőség nyílik. Él­Huh István; Felhő-bogár Felhő-bogár mászik az égen Ide-oda inog a szélben Hold előtt Nap előtt ácsorog Tengertől tengerig csámborog Meghízik megdagad magától Villám hull fekete hajából gyors fogyókúra Itt a legjobb alkalom a szőlőkúrához. A szőlőfajták széles skálája megtalálható a piacokon. A szőlőkúra igen szigorú. Két héten keresztül az ember naponta 1 és 3 kg szőlő levét fogyasztja. Ezt a kúrát csak orvosi ellenőrzés melléit' szabad folytatni. A szőlődiéta a következő: Naponta 1,5 liter friss sző­lőlevet fogyasztunk, és sem­mi mást nem szabad enni. A szőlőlé fogyaszt, fiatalít, és élénkít, megóv a fára­dékonyságtól. halraj boldogan éldegélt a tenger mélyén, napoz­tak a meleg áramlatok­ban, s ha egy-egy raga­dozó megkergette őket, mene­kültek, ahogy az erejükből tel­lett, és mindig a legéberebb ha­lacskával az élen. így ment ez mindaddig, amíg csak. a buta halacskával nem találkoztak, és be nem fogadták maguk közé. Egy darabig velük úszott a buta halacska is, követte a társait, de aztán mintha nem törődött volna már velük, elindult a maga útján, kivált a rajból, és csak úszott, úszott a vakvilág­ba. Néhány an utána kiabáltak: — Hé, gyere vissza! — Qe a buta halacska mintha meg se hallotta volna, csak úszott elő­re. — Hóvá mégy? — kiabáltak utána mások. ni kell a lehetőségekkel, ke­resni, kutatni a magány ol­dására adódó alkalmakat, s a „minden mindegy” hangu­laton felülkerekedve, erőt kell gyűjteni a magányosság elleni harcra. Nem könnyű, de minden magányosnak sa­ját érdekében mégis meg kell tenni. Sokan talán úgy véleked­nek: könnyű mondani, de hogyan fogjak hozzá? Ki kell lépni a magányból! Bátran. Idősebb korban is. Az elhatározással legtöbbször a friss életerő, az akaraterő is feltámad. Hogyan kez­dünk hozzá? Elsősorban úgy, hogy többet törődünk külső megjelenésünkkel. A vonzó külső „útlevél” a társaságba, és máris egy lépés a magány felszámolására. Keresni kell azokat a lehetőségeket, ahol a társra találás kellemes kö­rülmények között megoldha­tó (magányosok klubjai, le­velező- és kiránduló partne­rek keresése, IBUSZ utazá­sok, természetjáró túrák stb.). Nem szabad lemonda­ni a rokonok, ismerősök ál­tal rendezett összejövetelek­ről sem, mert egyrészt a program elűz egy unalmas délutánt vagy estét, másrészt az együttes szórakozás új A buta halacska — Előre! — Ennyit mondott a halacska, és többet vissza se fordult, szóra se méltatta az utána kiáltozókat. A raj egy da­rabig tanácstalanul lebegett egy­helyben, nem tudták, mitévők legyenek. Aztán mintha egyszer­re döntöttek volna, a buta ha­lacska után vetették magukat. — Ez talán a cápától se fél? — kérdezte a társától az egyik hal, aki éberebb volt a többi­nél. — Mert ez itt- egy cápa- leshely, ahova nem lett volna szabad jönnünk. — A másik hal kapcsolatteremtési lehetőség. A mércéről is egy pár szót... A legtöbb magányos ember azért is marad egye­dül, mert nem reális, hanem túlzott igényeket támaszt a partnerral, vagy az eljöven­dő társsal szemben. A magány ellen ezerféle­képpen lehet harcolni. Elűzi a magány érzését a jó könyv, a rádió érdekes műsorainak hallgatása, a tévé nézése, de megszünteti a magány érzé­sét, ha többet törődünk más bajával, felkarolunk egy el­hagyott öreget, vagy a gyer­mekotthonok életébe viszünk szeretetet szívünkben fel­gyülemlett érzésekből. Idősebb korban sem szabad vissza­húzódni, elszakítani azokat a kapcsolatokat, amelyek az élettel szorosan összefűznek (régi munkahely, baráti tár­saság, kultúr-rendezwények, könyvtár, közös túrák, társa­dalmi munka, mozi, színház stb.). És végül... Gondoljunk arra, hogy milyen sok ember él társ nélkül. Keresni kell a társat, nem szabad feladni a reményt. Hátha ebben a „nagy körben” egyszer csak egymásra talál két magányos ember, és egymáshoz igazít­ják lépteiket... Fási Katalin válaszra se méltatta az aggá- lyoskodót. Mindenkinek nagyon tetszett a buta halacska bátor­sága, és nagyon boldogok vol­tak, hogy végre ilyen bátor ve­zetőre akadtak, aki nem törődik a veszéllyel. Űsztak, úsztak minden fontolgatás nélkül, tel­jesen megfeledkezve magukról, mintha ők lennének a tenger legerősebb lakói, akiknek sen­kitől se kell félniök. Addig úsztak így a vakvilágba, míg­nem egyszer tényleg bele nem kerültek egy leselkedő cápa csapdájába. Hamm, a cápa kö­zéjük harapott. Néhányon el­tűntek a cápa gyomrában, a többiek meg szétszóródtak, s idegen halrajoknál kerestek me­nedéket, olyanoknál, akiknek okosabb vezetőjük volt, mint nekik. Oláh János Gyanútlanul baktat a két híres vadász az őserdő ösvényén. Nem is sejtik, hogy a szemtelen kis majom mindjárt fejbevágja egyikü­ket egy jől megtermett kókuszdióval. Aki pontosan követi a kókuszdió útját, meg tudja mondani, a kövér vagy a sovány vadász lesz-e az áldozat. » * » Megfejtés: •ja efigiei izsepea jCubaos ‘seSeui v Divatos tavaszi, nyári ki­egészítő az egyenesvonalú horgolt mellény. Aprómin­tás húzott szoknyához, egy­színű ingblúzhoz, egy friss divatötlet szerint nem ké­szen vásárolt fonalból, ha­nem anyagból, magunk vágta, sodorta fonalból vas­tag horgolótűvel, egyráhaj- tásos pálcasorokkal horgolt mellénykét viseljünk. Ábra szerint kb. 1 cm szélesen egyszer a jobb ol­dalról, egyszer a bal oldal­ról bevágjuk az anyagot. A végződésnél 1,5—2 cm hosz- szan a vágást befejezzük. Ha trikóanyagot használunk, az oldalszélek könnyen kunko­rodnak, a feltekerésnél, fel- használásnál a sarokrésze­ket kissé megsodorjuk. A vá­gásvégződéseket egymásra illesztjük, s néhány öltés­sel összevarrjuk, így folya­matos fonallal dolgozhatunk. Egyenes oldalszélekkel, 5-ös horgolótűvel, egyráhaj- tásos pálcasorokkal, szabás­minta szerint dolgozunk. Az elkészült oldalrészeket az oldalszéleken összevarrjuk, majd a szabadon maradó szélrészeket, elütő színű fo­nallal. rövidpálcasorral kör- behorgoljuk. Horgolt mellény anyagmaradékból Mézeshetek után... A fiatal házasok egymás iránti érzelmi telítettsége, a „mézeshetek” életreszólóan kedves élményei minden mást háttérbe szorítanak. Még az étkezés sem jelent lényeges gondot, hiszen a nászúira legtöbbször beuta­lót kapnak. A házasságkö­tés, utáni hetekben az is „bocsánatos bűn”, ha a fia­talasszony a mákos tésztára cukor helyett sót tesz, vagy ha a hús olyan kemény, hogy le kell szögezni az asz­talra, ha szét akarják vág­ni. Az első hetekben a férj azon is mosolyog, ha elsó­zott étel kerül az asztalra, hát istenem, „szerelmes a szakácsnő”. De... Ha elmúlnak a mé­zeshetek és a fiatalasszony főzési tudománya marad, a kezdő fokon, hibát hibára halmoz a konyhában, a férj­ből kitör az ősi ösztön és vészesen morogni kezd. Az is lehet, hogy egy igazi jó ebéd után áhítozva eszébe jut a nóta: „elmúltak a mé­zeshetek. asszony, mit csi­náljak veled...” No de félre a tréfával, fordítsuk komolyra a szót. Nem kevés az olyan kezdő házasság, ahol komoly vi­tákra ad okot a fiatalasz- szony háztartási teendők te­rén mutatkozó tájékozatlan­sága. S ha nem akarja elsa­játítani a háztartási teen­dőket, előbb-utóbb komoly problémaként jelentkezik a házaspár életvitelében, ve­szélyezteti a házasság sike­rét. Ez különösen akkor vá­lik élessé, ha baba érkezik a családba, akinek egészséges fejlődése függ attól, hogyan táplálják, milyen minőségű ételt kap. Manapság egyre több lány szájából hangzik el az a kijelentés: „Nem akarok megtanulni főzni. Minek? Ha férjhez megyek, akkor hétköznap úgy is a munka­helyen étkezünk, vasárnap ped,ig vendéglőben vagy a mamánál __” Ez nagyon h elytelen álláspont. Mindén lánynak saját érdeke, hogy megtanuljon főzni. És ha férjhezmenés után nagyon helyesen igénybe is veszi a lehetőségeket (vendéglő, szü­lő stb.), a jó házasság, kel­lemes otthon, helyes gyer­meknevelés, családias meg­hitt hangulat el sem kép­zelhető a háziasszony egyé­ni ízeket és friss ételt nyúji- tó főzési tudománya nélkül. A gyermek is egész életében nosztalgiával gondol vissza édesanyja által főzött ked­venc ételei ízére, az étkezé­sek kellemes hangulatára. Visszatérve a mézeshetek " utáni időkre... Ha nem tud a fiatalasszony főzni, nem dől össze a világ, de tanul­jon meg! Minél hamarabb. Nem boszorkányság a fő­zés tudománya. Vásároljon néhány jó szakácskönyvet, a képeslapok is közölnek jó recepteket, d,e nem szégyen idősebb asszonyoktól sem fő­zési tanácsokat, recepteket kérni. Az sem baj, ha elő­ször a gyakorlatlanság miatt nem egészen jól sikerülnek az ételek, ezek csak kezdeti nehézségek. Akarat és türe­lem kell a főzéshez (na meg megfelelő jó nyersanyag) és előbb-utóbb elsajátíthatja mindenki a szakácsművé­szetet. Azért, ha lehet, ne a fiatal férjen „kísérletezzen” a fiatalasszony, hanem aján­latos már leánykorban meg­tanulni főzni. A lányos édes­anyának kedves kötelessé­ge a főzési tudomány elsa­játítására ösztönözni a lá­nyokat. Sőt. Ne csak a lányos ma­mák, hanem a fiús mamák is tanítsák meg gyermekei­ket főzni, utóvégre egyenlő­ség van. De azért... Egyen­lőség ide, vagy oda, a főző­kanál mégis jobban illik a nő kezébe, mint a férfiéba. F. K. Ceruzatartó Kiscenuza, nagyceruza filc­tollak, ecsetek... különösen ha több gyerek él egy fedél alatt — örök probléma — ho­vá tegyük, vagy éppen hol találjuk, a sziükséges alkotó eszközöket. Íróasztalon, tanu- lópolcon hangulatos, kelle­mes színfolt a konzervdoboz­ból készített tartódéhoz. Munkamenet: üres kon­zervdoboz szélét egy nagyobb tömör vasdarában, gránit kő­kockán, aprólékosan, centimé­terenként továbbhaladva, si­mára 'kalapáljuk, forró víz­ben kitisztítjuk, megszárít­juk. Az oldalfelület nagy­ságát lemérjük, a szélekre 1 cm visszahajtást számolva kiszabjuk. A burkoláshoz legmegfelelőbb a kelim, vagy tisztára mosott zsákvászon anyag, melyet keresztszemes sormintával kivarrunk. A do­bozra rögzítéshez a bádog­szélt vékonyan, egyenletesen epokit ragasztóval körbeken­jük, majd ráhelyezzük a tex­tilcsíkot, és tenyerünkkel rá­simítjuk. Néhány percig rá­feszítjük, majd az átfedő végződést is leragasztjuk, el­simítjuk. Egy-egy szépen sikerült textilruhás dobozka ajándék­nak is kellemes meglepetés, különösen, ha megtöltöttük celofánba csomagolt, cukor­kával), vagy más aprósággal. Prósz Veronika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom