Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 23. Megérett a szőlő Telnek a puttonyok Naponta 450 diák segít A gazdaság száz dolgozója vesz részt a szüretelésben Jászberény szőlőtermő területe 1094 hektár. Ebből 314 hektár zárt kert, 777 hektár külső terület, 2 hektár pedig belterület. Képriportunk a Jászsági Állami Gazdaság 420 hektáros szőlőjében és a neszüri zárt kertben készült. Hétvégére benépesült a Neszür. Barátok, rokonok, ismerősök is besegítenek a „szőlősgazdáknak" A gazdaság szőlőfeldolgozójában három prés 1000-1200 mázsa szőlőt képes feldolgozni ki- lencórás műszakban Üveggyári átváltozások Júniusban nagy érdeklődés kísérte, s ezrek látták Szolnokon a karcag-berek- fürdői üveggyár termékeiből rendezett kiállítást. A vendégkönyv bejegyzései nem szűkölködtek a felsőfokú jelzőkben, dicséretekben — méltán, hiszen a kiállítás tárgyainak többsége magas iparművészeti színvonalat képviselt. A kiállítóterem falán a tervező-alkotó iparművészekével Perge József kereskedelmi csoportvezető, a gyár egyik legrégibb dolgozója. — Ha a változás nem ment volna végbe a fejekben,, a gyár se, meg egyes ember se jutott volna idáig. A középvezetők legtöbbje — ugyanúgy, mint én — itt kezdte fizikai dolgozóként, aztán technikumot végzett, tanult. De aki fizikai dolgozó, az se maradhatott azon a színvonalon amilyenen 10—15 évvel ezelőtt volt. Mondjuk, valaki kocsis volt a tsz-ben, s most már 18 éve üvegfúvó — hát csak alakult ő is a huta mellett, a gyári közösségben. Az igazi próbatétel most következik, njert befejezéséhez közeledik az üzem rekonstrukciója. * * * Kiss László főkönyvelő és munkatársai adatokat sorolnak, amelyek az üzem egyértelmű fejlődését tanúsítják. 1970 óta például megduplázódott az átlagbér ösz- szege, 1978-ban 43 421 forint volt aa üzemi átlagl. Az üvegfúvók között nem ritka, aki hat—nyolcezer forintot keres, „jobb” hónapokban ennél is többet, s a kemencék környékén dolgozó segédmunkások bére is 2500— 4000 forint körül mozog. Ezek után meghökkentő a kollektíva iskolai végzettség szerinti összetétele. Az üzemben tizenhárom egyetemet, főiskolát végzett dolgozik, kilencvenen érettségiztek, százheten szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkeznek. A nyolc általánost hetvenhaton nem végeziték el. Vagyis a gyárban dolgozók közül minden ötödik— hatodik embernek hiányzik az általános iskolai végzettsége. A mostanában már csak bizonyos időközönként, nyugdíjasként dolgozó Fekete Pali bácsi nevét többen is említették a gyárban. Az üvegfúvók a tanítómesterüket látják benne a főmérnök, Szalaváry István a munkaszeretet megtestesítőjét, a gyár tervező iparművésze, Suháné Somkúti Katalin pedig a különböző üvegfúvó-trükkök, -fogások titkait jól ismerő, s az újakat szívesen •Kutató segítőtársat. Suhánénak különösen az az érdeklődés hiányzik, amivel az üveg megformálásának újabb és újabb lehetőségeit kutatta: „Ha egy- egy terv kivitelezésében megakadtunk, addig el nem ment, míg meg nem csinálta, vagy be nem bizonyította, hogy lehetetlen megcsinálni. S nem kérdezte jóelő- re, jár-e érte túlóra.” Félreértés ne . essék, senki nem úgy említette Fekete Pált, mint valami szimbólumot, hanem „egyszerűen” mint a gyárat, a szakmát a régi „szakik” módjára szerető embert. Hogy miért említették annyian? Talán, mert mint típus hiányzik a gyárból? A portáról befelé vezető út mellett, az üveggyár első épületének utolsó maradványait bontják-döntik. A háttérben már áll az új üzemcsarnok, dolgoznak is benne csakúgy, mint az egyetlen megmaradt régi műhelyben. Ez a „régi” műhely az avatatlannak leírhatatlan látványt nyújt a kemence torkából felvillanó fényekkel, a fúvóka végén izzó üveget lóbáló, forgató emberekkel. A kemencében jóval több, mint 1500 fok. Egyebek között ebben a műhelyben készülnek azok a háztartási és díszüvegek, amelyek' — szakemberek szerint — nemzetközi mércével mérve is megállják a helyüket. Legutóbb például a Budapesti Nemzetközi Vásáron kapott díjat a gyár homokfúvott gyertyatartó kollekciójáért. Az üzem szakmailag egyik legjobban felkészült brigádja, a feleegyütt szerepelt azoknak az üveggyá dolgozóknak a neve, akik részt vettek tervek valóra váltásában, p kísérlett buktatóiban, segítettek szakmai tudásul kai. Egyszóval: a látogatóban kiplaku egy nagyon kedvező kép az üzemi ko lektíva szakmaszeretetéről, tudásért ügyességéről, sőt — esztétikai tartalmaki hordozó tárgyakról lévén szó — ízléséről i csak a kezek nehezülhe nek el? * * * Szalaváry István, a gy; főmérnöke — csakúgy, mii az emberek többsége „len a műhelyekben — nincs legrózsásabb hangulatba Jelentkeznek a rekonstruál cióval járó nehézségek, mé{ pedig nem is kicsiben. — A gyár átfogó, öt es: tendeig tartó rekonstrukcic ja jövőre, ha minden ji megy, befejeződik. Az égéi építkezés alatt a termeli egy percre sem szakadt me; sőt fokozatosan növekedet Mindez eddig is sokat ki vetelt az emberektől, s j< lenleg éljük az átállás ts Ián legnehezebb szakaszát — Miből adódnak a n< hézségek? — Nemcsak kifejezette gazdasági gondjainkból. He nem... de mondok inkáb példákat. Annak idején azo részére, akik nemrég átkc rültek dolgozni az új üzen csarnokba, tanfolyamot in dítottunk, hogy előkészítsü őket a változásra, hogy tud ják, milyen gépeken fogna dolgozni, milyen teljesíi ménykövetelményekkel, mi lyen bérezéssel stb., stb. i tanfolyamra — noha min den kedvezményt megad tunk volna, még szabályta lanság árán is — nem jár el senki. Most az új gépe ken egyelőre kevesebbet ke resnek, nem képesek fel venni az új munkatempót, mégis egyelőre azt akarja bizonyítani, hogy rossz gép, rossz az alapanyag. Pe dig — s ezt nemcsak szá mitások igazolják — egyeí a rekonstrukcióval kialakí tott, vagy eztán kialakítás ra kerülő munkahelyeke] akár 40 forintig is elmehe egy-egy jó teljesítmény nyújtó dolgozó -órabére. Az elmúlt években a be rekfürdői üveggyár kiemel kedően nagy gondot fordí tott a munkásművelődésri és oktatás^ célokra. A - szorosan vett — közműve lődésre évről évre többe költ az üzem, mint egy-egj két-háromezer lelkes fali művelődési háza. Idén e: az összeg megközelíti a száz ezer forintot. Az építkezé: okozta „felfordulás” alat sem szüntették meg a gyái művelődési célokat szolgák termét, ahol rendszeresek a; irodalmi előadóestek, író- olvasó találkozók, kiállítások. Legutóbb például £ világihílrű fotóművész, Robert Capa alkotásait állították ki. Szoros és jó £ kapcsolat a gyár és a karcagi Déryné Művelődés Központ között.- Nem voll véletlen tehát, hogy az „Alkotó emberért” elnevezési munkásművelődési pályázal első kiírásában a legjobbat között szerepelt a berekfürdői gyár, s hogy az igazgató, Suba Zoltán — kevés vállalati vezetőt illetett mef ilyen elismerés — megkapta a „Szocialista kultúráért’ kitüntetést. Egymást érték s különböző szakmai és nyelv- tanfolyamok, az üzem gazdag szakkönyvtárat tar1 fenn, jutott vállalati pénz mozira, színházra, kirándulásra is. Mindez — bár hatása még nem mérhető, nem tapintható — mégsem történhetett hiába. * * * Az üvegfúvó szoborszerű- en, mereven áll a kemence előtt, a fel-felvillanó fény verítékes arcát csillogtatja. Áttetsző, ragyogó most, hogy megmozdul s rámerít az egyik fúvókára az olvadt üvegből, önkéntelen a profán hasonlat: mint az anyag, az üveg, olyan ez az üvegfúvó. Egy* ideig képlékeny, aztán rideg, kemény ,és érzékeny minden beavatkozásra. Ekkor már csak a csiszolásnak enged. Viszont nagyon értékesre, szépre csiszolható ... Szabó János fele arányban fiatalokból és középkorúakból álló Bodnár-brigád is készített azokból a gyertyatartókból — és a többi művészi igénynyel megformált tárgyból — jó néhányat. Figyelem a brigádot munka közben. A kemence előtt serénykedik a két bankafúvó, Szálai Imre és Kohári Lajos, valamint Kéri Zsigmond, aki befejezi a fúvást, a brigádvezető, Bodnár András, aki a széleket égeti be, s munkájukat segíti a két formatartó, Csajbók András és Garai Imréné. Vörös, majd színtelen, majd kék, kékesvörös a fúvókák végén himbálódzó üveg, míg az üvegfúvók ezer meg ezer év tapasztalatait magába sűrítő mozdulatai nyomán elnyeri végső formáját, színét s lesz elegáns, kristályosán viliódzó kék fátyolüveg váza. Aztán kibírhatatlan meleg lesz*a kemencék körül — a brigád egy cigarettára, — és főképp lehűlni, levegőzni egy kicsit — kivonul az ugyancsak elhanyagolt állapotban lévő, öltözőszekrényekkel telezsúfolt folyosó félére. — BNV-díjat kapott a gyár, ez az Önök munkáját is- dicséri. Mit jelent ez önöknek, örülnek a kitüntetésnek? Vállvonogatás. — Ugyanúgy kapjuk a fizetést, mint különben. — Mindent fújtunk mi már, nem jelent ez nekünk semmit. Ezek a dísztárgyak munkaigényesebbek, de nem nehéz megcsinálni egyiket sem. — Tetszenek maguknak ezek a tárgyak? — Némelyik igen, némelyik nem. Garainé közbeszól (szívem szerint beszél): — Valahogy nem értékelik ezek az emberek igazán a saját munkájukat. Vagy csak úgy tesznek. Pedig szépen dolgoznak. — Munkaidőn kívül — mondjuk egy sör mellett — össze szokott jönni a brigád? — Minek? — Nem érünk mi arra rá! — Mire megy az idő, amikor nem dolgoznak? — Hajjaj, rengeteg a dolog otthon, mindenki tart disznót, jószágot, aztán ott a kert. — Szeretnek itt dolgozni? — Tud jobbat? Ehhez értünk. * * * A debreceni Tanítóképző Főiskola népművelő-könyvtáros szakán Ökrösné Barta Júlia, az üveggyár dolgozóinak olvasottságát, olvasási és egyéb művelődési szokásait vizsgálta szakdolgozatában. Egyebek között elvégzett egy száz dolgozóra kiterjedő kérdőíves felmérést is. Az olvasásra — s egyéb művelődési tevékenységre — fordított idő adatainak elemzésekor a következőket állapítja meg a dicséretesen alapos szakdolgozatban. „A legdöntőbb befolyásoló tényező itt, a lakóhely jellege, lévén Berekfürdő: falu. A lakosság túlnyomó része a környékbeli tanyákról költözött ide. Az a munkás tehát, aki az üveggyárban dolgozik, már ipari munkás, de a szociológiai értelemben vett át- rétegződés még nem ment végbe teljesen. Életmódja erősen kötődik még a paraszti életformához. Azon túl, hogy ledolgozza a napi munkaidejét a gyárban, otthon — s az esetek többségére ez a jellemző — háztáji állattartással folytatja a .második műszakot’. Kevés szabad ideje marad tehát.” A kezek, melyek a világraszóló szép tárgyakat alakítják, a műszakváltás előtt még villa- vagy lapátnyelet és etetővödröt markoltak, vályút borítottak. És vajon Az idei termés jónak Ígérkezik. Gyorsan telnek a puttonyok, a vödrök ... Fotó: Nagy Zsolt
