Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

1979. szeptember 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TAKARÉKOS TANÁCS Éjszakai gyakorlaton Cetli a kályhán—Kétmilliós áramszámla Hőmérő az irodákban Ha minden garast a fogukhoz vernek, akkor 433 ezer fo­rintot lefaragnak az idei költségvetési kiadásokból. Ez a lényege és a végeredménye a kisújszállási Városi Tanács energiatakarékossági intézkedésének. Sok vagy kevés a majdnem félmillió forintos megtakarítás? - nem tudom megítélni. Valahogy úgy vagyok ezzel a félmillióval, mint azzal a bizonyos hajszállal, ami a levesbe sok, a fejen pedig kevés. Sok, mi több rengeteg, ha apró-cseprő, felesleges fillé­res kiadások likvidálásának eredményeként könyvelhet­jük el. Mire gondolok? A vá­rosi tanács elnökének idén áprilisban kiadott utasításá­ra, amely a házon belüli ta- karékoskodási lehetőségeket tartalmazza, a fűtéstől a te­lefonhasználatig, a borítékolt levelektől a stencilezett nyomtatványokig. Nagyon ésszerű javaslatokat, ponto­sabban „parancsokat” foglal­tak írásba. Például: a tanács­háza épületében tilos a hősu­gárzók használata. Tilos az ab­lakokon és az ajtókon keresz­tül lehűteni a túlfűtött iro­dákat. Ha valaki huzamosabb ideig házon kívül van, hagy­jon üzenetet az olajkályhára tett cédulán: milyen napo­kon ne fűtsenek. Vagy: sza­bad szombatokon, amikor ke­vesebb ember dolgozik a hi­vatalban, senki se ragasz­kodjon a saját íróasztalához. Menjenek át másik, szobába, ahol egyszerre több ember­nek van hely, és így csak né­hány irodában kell fűteni ezeken a napokon. Más: a telefon. Helyette, ha csak lehet, a telexet hasz­nálják. A magánbeszélgeté­seket nem tiltották meg, de a tarifa szerint fizetni kell ér­tük. Nem feltétlenül szüksé­ges, a steníilezett nyomtatvá­nyokhoz a legfinomabb pa­pírt használni. A példány­számmal sem lehet nagyvo­nalúan bánni. Fel kell szá­molni házon belül a boríté­kos levelezést. o Egyszóval alaposan végig­gondolták a tanácsnál, hogy saját házuk táján mivel és hogyan spórolhatnak. Hogy mennyit, azt még nem tud­ják pontosan. Mint ahogyan azt sem, hogy ezeknek az in­tézkedéseknek hogyan lehet árvényt szerezni, és a pazarló­ját felelősségre vonni. Majd iiforrja magát. Hiszen féléve sincs, hogy az utasítás ér­vénybe lépett. Az a majdnem félmillió fo­rintos megtakarítás, az más. Pontosabban, ebben a házon belüli „nadrágszíj-szorítás” is benne van. Hiszen az appa­rátus munkájával járó kiadá­sok a közös kasszát terhelik, épp úgy mint a városi egész­ségügyi, oktatási, művelődé­si intézmények fenntartásá­nak, az utak, a parkok, a jár­dák karbantartásának, felújí­tásának költségei is. Ezen a területen összehasonlíthatat­lanul nagyobb tere és lehe­tősége van a racionális, ta­karékos gazdálkodásnak. Mert egyébként ezek fenntar­tása rengetegbe kerül. e A kisújszállási tanács el­múlt fél évtizedének költség- vetéseit végignézve kiderült, hogy évről évre többe. 1975- ben 29:5 millió, rá egy évre 31,4 millió, 1977-ben 36 mil­lió, 1978-ban már 40,8 millió forint volt a költségvetési alap. Erre az évre 44,5 millió forintos költségvetést tervez­tek. A takarékossági intézke­déssorozat ezt az összeget csökkentette 433 ezer forint­tal, azaz nem egészen egy százalékkal. Nem sok. Még­sem merem — mert úgy ér­zem, felelőtlenség lenne — a tény közlésén túl minősíteni az igyekezet végeredményét. Hiszen gondoljuk csak .végig, nem mentség, hanem tény, hogy megdrágult az élet. A fűtés, a világítás, az üzem­anyag ára nem egy-két szá­zalékkal emelkedett. Csak egy példa: ha tavaly a város közvilágítása kétmillió forint­ba került (amelynek egy ré­sze már akkor is többletkölt­ség volt), az idén sokkal na­gyobb lenne a város áram­számlája, há nem fontolják meg, hol és mikor kell k vil­lanykapcsolóhoz nyúlni. ~ Végiggondolták ezt is. És arra kérték — ha tetszik, szó­lították fel — a tanácsi költ­ségvetésből gazdálkodó intéz­ményeket, sőt azokat az üze­meket is, amelyeknek törvé­nyességi felügyeletét szak- igazgatási szerveik látják el, ők is gondolják végig, hogy 1980-ig, milyen takarékosko- dási intézkedéseket tudnak tenni. Megtörtént! Az isko­lákban, az óvodákban, a böl­csődékben, az orvosi rende­lőkben, a művelődési házak­ban, a szociális otthonban, egyszóval mindenütt eldön­tötték a teendőket. Nincs könnyű helyzetben az, aki véleményt szeretne mondani ezekről az intézke­dési tervekről. Nincs, mert ugyan lelkesedhetne is azért, hogy ezentúl többek között minden tanteremben, irodá­ban, folyosón, könyvtárban hőmérő lesz, azt figyelve, hogy így vagy úgy beavat­kozhassanak, ha nem az elő­írt 18—20 Celsius fok körül mozog a higanyszál. Hogy az előírt hőmérsékletnek megfe­lelően igyekeznek beállítani a fűtőtesteket. Hogy megcsi­náltatják a rosszul záró aj­tókat, ablakokat (sőt néhol az északi fekvésűeket be is fa­lazzák), hogy kísérletképpen egyik-másik helyen naponta nyilvántartják a tüzelőfel­használást, hogy a kazánok karbantartására szerződést kötöttek a Gelkával, hogy ezentúl csak indokolt esetben használják az elektromos ké­szülékeket. Mondom, lehetne ezekről lelkendezve dicshimnuszokat is zengeni, de nem tudok. Mert nem értem miért kel­lett ahhoz is kormányintéz­kedés, például hogy közpén­zen ne az utcákat fűtsék. o Mindegy. Tekintsünk el at­tól, hogy „fentről” jött kezde­ményezésre születtek meg ezek, a sokhelyütt már rég­óta kézenfekvő, de ésszerű változást csak most ígérő ta­karékossági programok. Re­méljük, a tervek megvalósí­tása nem reked meg a kezde­ti nekibuzdulásnál, s hogy a felügyeleti szerveknek cím­zett jelentéseknek megspórolt forintokban, csökkentett energiafelhasználásban kife­jezhető fedezete lesz. Kovács Katalin MUNKÁBAN A CÖLÖPVERŐ Bánhalma és Kunhegyes között épül a Nagykunsági Főcsator­na lll/2-es fürtcsatornájának 4-es számú hídja. Jelenleg az építmény alapozásán munkálkodnak a Hídépítő Vállalat tö­rökszentmiklósi építésvezetőségének dolgozói. A 38 méter hosszú híd alapozásához 54 cölöpöt kell a földbe juttatniuk, közel 14 méteres mélységre. Képünkön: munkában a cölöp­verő gép Űregeknek Délutáni randevúk A mezőtúri Magyar—Mon­gol Barátság Tsz nyugdíjas­klubjának tagjai hetente há­rom délutánt töltenek együtt beszélgetéssel. A TIT városi szervezete előadásokkal te­szi színessé a közös dél­utánokat. Október 2-án 14.30 órakor dr. Antal Imre belgyógyász főorvos tart ismeretterjesztő előadást „Egészség és beteg­ség az idős korban” címmel. A nyugdíjas klub vendége lesz dr. Ambrózy Péter fog­orvos is „Négy keréken az Alpokban” című útinaplójá­val; színes diaképes előadást tart Draskovits Dénes me­zőgazdasági gépészmérnök „New Yorkban jártam” címmel. Érdekesnek ígérke­zik a „Vidám örökség a pszichológus szemével” cí­mű előadás is. Szakmát tanultak Motorfűrész-kezelő, élező, targoncavezető és egyéb szakmai betanító tanfolya­mokon több mint kétszázhat­vanán szerezhetnek az idén bizonyítványt a Nagykunsá­gi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál. Ebben .a hó­napban kezdődtek, október végén zárulnak az utolsó be­tanító foglalkozások. A 188 saját dolgozó mellett a társ erdőgazdaságok 76 munkása is szakmát szerezhetett a NEFAG-nál, az idei évre tervezett száznegyvennel szemben. Mire virrad, bezárul a kör Gyülekezik az állomány Csípősek már az éjsza­kák, főleg a hajnal köze­ledtével. Nem csoda, hogy a frissen riasztott Szolnok városi munkásör zászlóalj tagjaira felkerül a pufaj- ka. A riasztás, a gyülekezés normaidőn belüli. A feladat ismertetése rövid, katonás: „ejtőernyővel ledobott -ellen­séges elemeket” kell körül­zárni és ártalmatlanná tenni az Üjszász és Abony közötti Szőrös erdőben. Vezényszavak harsannak, gépkocsik zúgnak fel, és a munkásőrök máris úton van­nak. A megye többi egységé­nek parancsnokai, a társfegy­veres erők és a megyei pa­rancsnokság több vezető be­osztású tisztségviselője kísé­ri őket. Gyakorlatukat meg­szemléli Sándor László, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra is. Mire virrad, több kilométe­ren bezárul a kör, az erdőből néhány riadtan ' menekülő őzön kívül senki sem juthat ki. Az erdő átfésülése pirka­datra marad. Melenget már a napfény, amikor tűzharc alakul ki a munkásőrölt és az „ellenség” között. A szemlebizottság árgus szemmel figyeli az eseménye­ket, hiszen módszertani har­cászati bemutató gyakorlat­ról van szó, melyre az egész megye munkásőr parancsnoki állománya figyel. Amikor elül a fegyverek zaja, a tapasztalatok rövid summázását kérem néhány szemlélőtől. — Az év elején, az ünnepé­lyes egységgyűlésen ismertet­tük a munkásőrökkel, hogy mit vár tőlük a városi párt- bizottság. Ügy vélem, ez a gyakorlat az évi kiképzés ösz- szegezése. Azt tapasztalom, hogy pártmegbízatásuknak példásan, jó hangulatban tesznek eleget, nem látszik rajtuk, hogy fárasztó munka­nap utáni éjszakájukat és szabad szombatjukat áldoz­zák fel — vélekedik Sándor László, a városi pártbizott­ság első titkára. Fritz Sándor őrnagy is jó véleményt alkotott: — Jól irányított gyakorlat volt, a zászlóaljparancsnok elgondolása mindvégig érvé­nyesült. A munkásőrök fel­szerelése, fegyvere jó, felada­taikat fegyelmezetten hajtot­ták végre. Posta Mihály, a testület megyei parancsnoka szerint: — A részletes elemzés még hátra van, de annyi máris megállapítható, hogy a való­ságos helyzetet megközelítő körülmények között leveze­tett gyakorlat erősítette a pa­rancsnoki és a személyi állo­mány összefogását, hozzájá­rul ahhoz, hogy az egész me­gyében még jobban egysége­sítsük törekvéseinket. A lá­tottak alapján a munkásőrök teljesítik pártkongresszusi felajánlásaikat, jó felkészült­ségről tettek tanúbizonyságot. Hasonló a véleménye a szo­cialista munkaversenyben ta­valy első helyre került török­szentmiklósi egység parancs­nokának, Kovács Sándornak is: — Jól előkészített, részle­teiben kimunkált gyakorlatot láttunk. Az állomány fárad­ságot nem ismerve végezte feladatát. A parancsnoki harcvezetői készséget kell még véleményem szerint fej­leszteni. Egészében véve jó volt a gyakorlat. Simon Béla itt nincs „záróra” sohasem — Jöjjön és nézzen szét idebent, ilyen az egyszemé­lyes postahivatal belülről. Asztal, stemplik, utalványok, levelek és csomagok, egy nyomtatványos és egy pán­célszekrény, LB—20-as tele­fonközpont és ez a világra néző, apró tolás ablak. Elő­ször — és ez több mint 20 esztendővel ezelőtt volt — az emberek úgy mondták, hogy a postás kisasszony ab­laka, aztán mert látták, hogy nekem se tetszik — itt Jósz­ágán nincs jó csengése en­nek a megszólításnak — postás néni ablakának ke­resztelték. Szóval ez az én birodalmam, munkahelyem, ez az otth'onom. A szó szo­ros értelmében az, hiszen ott a fal mögött van a szolgálati lakásom. A virágállványt nézi ugye... hát igen ez is a hivatalhoz tartozik, van vagy 60 cserép virág rajta, én ül­tettem és nevelem őket. Ez itt fokföldi ibolya, ott az al­só polcon páfrány, filodend- ron, aszparágusz és még jó néhány kaktusz fajta. Szere­tem, ha velem vannak, azért tartom őket a hivatalban, itt többet vagyok, mint ott­hon. Hogyan lettem pos­Fokföldi ibolya a postahivatalban tás ... őszinte leszek, vélet­lenül. Besenyszögi lány va­gyok, a Palotást Állami Gaz­daságban dolgoztam. Admi­nisztrátor és üzemi sajtófe­lelős voltam, így kerültem kapcsolatba a postával. Ami­kor Palotáson — ez 1955- ben volt — megnyitották a postát, megkérdezték, len­ne-e kedvem elvállalni az egyszemélyes postahivatal vezetését. Gondoltam, meg­próbálom, nemsokára ke- kezembe volt a Győré Má­ria nevére szóló kinevezés, két év múlva szolgálati ér­dekből áthelyeztek helyette­síteni a jászágói postára, és ennyi év után már nem tu­dom megmondani, hogyan történt... itt ragadtam. Kérdezi, nem bántam meg? Hazudnék, ha azt mondanám megbántam, ak­kor is ha nagyképűsködnék, hogyha elölről kezdhetném, újból postás lennék, mert­hogy nincs ennél szebb hi­vatás .V.. f meg miegymás. Mondom, nem tudom, mit választanék, ha újra kezd­hetném. Ami biztos, hogy megint csak úgy dolgoznék, mint eddig, pontosan, tisz­tességgel és azzal a meggyő­ződéssel, hogy minden fog­lalkozásnak megvan a nehéz és a szép oldala. ... A postás hétköznapjai? A munkaidő reggel 8-kor kezdődik és délután 4 óráig tart. A szemben lévő áru­ház azonban reggel 7 órakor nyit, és ha annak, aki a fa­lu másik végéről jön vásá­rolni, a postán is akad dol­ga, nem várakoztatom meg. Az se ritka eset, hogy zárás előtt néhány perccel jön va­laki levéllel, vagy csomag­gal. Olyan ismerős 'az is, mint mindenki, aki a pos­tára jön, hát később húzom le a rollót... Mások is megkérdezték már, miért csinálom, mi a fizetség a ráadás munkáért. Látta az elébb azt a fiatalembert? Munkahelyéről szaladt át, megkért, hívjam fel Jászbe­rényben a szülészeti osztályt. Estefelé ha jön a munká­ból, én mondhatom meg neki, hogy mehet az asszonyért és az újszülött kisfiáért. Mond­ja, nem szép fizetség ez? — illés — Fotó: Kőhidi Imre Munkában a híradósok

Next

/
Oldalképek
Tartalom