Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-13 / 214. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 13. KÜLPOLtTlKAi * KÖRKÉP NAPJAINK TÉMÁI KGST-célprogramok Számítások szerint a KGST- országok egymás közötti áru­forgalma másfél évtized alatt, az 1975-től 1990-ig ter­jedő időszakiban megkétsze­reződik. Ezen belül, egy év­tizedet figyelembe véve, négyszeresére növelik a tag­államok a konténeres szál­lítást’ amihez fogadóállomá­sok — ún. konténerpálya- udivarok — hálózatának meg­teremtése éppúgy kapcsoló­dik, mint a hatalmas fém­dobozok mozgatásához szük­séges járművek, emelőberen­dezések előállítása. A kon­téneres szállítás fejlesztése egyike azoknak az ún. al- programoknak, amelyek ke­rete a KGST XXXIII. ülés­szakán elfogadott célprog­ram, a tagországok közötti közlekedés korszerűsítésére, fejlesztésére. o Előzetes egyetértés alapján 1975-ben kezdték meg szak­értői csoportok öt hosszú­távú célprogram kidolgozá­sát, majd a KGST XXX. ülésszakának útmutatása nyomán folytatták a mun­kát, a szerteágazó feladatok­hoz mérten gyors ritmusban- Így kerülhetett sor arra, hogy a KGST XXXII. ülés­szaka — 1978-ban — az öt­ből három célprogramot megvitatott és jóváhagyott. Ezek a nyers- és fűtőanya­gok, az energia kitermelésé­nek, előállításának körét, a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar fejlesztését, vala­mint a gépipar átfogó kor­szerűsítését ölelik fel. Ér­zékeltet valamit a három szóbanforgó területen kiala­kítandó együttműködés fon­tosságából, gazdasági súlyá­ból. ha leírjuk: a célprog­ramok keretében kétszáz­ötven nagyberuházás való­sul meg, természetesen sok más, ezeknél kisebb jelentő­ségű teendővel együtt. A ta­valy elfogadott három cél­program mellé idén a XXXIII. ülésszak további kettőt társított. Az egyik: a közszükségleti iparcikkek főbb árucsoportjait — pél­dául bútor, híradástechnikai cikkek — magába foglaló fejlesztési irány, a másik a már említett közlekedésfej­lesztési „menetrend” a hol­napi szükségletek kielégíté­sére. Évtizedünk elején, 1971­ben fogadta el a KGST XXV. ülésszaka a szocialista gaz­dasági integráció fejlesztésé­nek komplex programját. Az abban érthetően még csak általánosan megjelölt hala­dási irányokhoz logikai rend­szert alkotva, tehát szorosan kapcsolódnak a célprogra­mok, úgy ahogyan egész és rész egységet alkot. S még valami, ami nem mellékes: a célprogramok keretében nem kereskedelmi kapcsola­tokról, hanem minden moz­zanatra kiterjedő gazdasági, műszaki-tudományos együtt­működésről állapodnak meg az érintett országok kor­mányszervei vagy éppen vál­lalatai. Általában tíz—tizenöt évet fognak át ezek a fejlesztési keretek, az 1990-ig terjedő — de némely területen az ezen a dátumon is túllévő — időszak várható szükségle­teire alapozódnak. Termelés és műszaki haladás teendőit hol párhuzamosan, hol ösz- szefonódva jelölik ki a cél­programok, azaz rendszer- szemlélettel készültek, az adott feladatcsoport vala­mennyi elemét számításba vették megformálásukkor a kidolgozók. A mezőgazdasá­got és az élelmiszeripart fel­ölelő program középpontjá­ban a gabona- és hústerme­lés fejlesztése, illetve a ta- karmjánytenmesztés biztonsá­gossá tétele áll. e Cél például a gabona évi átlagtermésének egy tonnára való növelése, egy lakosra elosztva. A közszükségleti iparcikkeknél egyetlen al- program, a textil- és bútor­ipari huszonnyolc együttmű­ködési irányt tartalmaz, te­hát nem egyszerűen átte­kinthető, könnyen legyűrhe­tő fejlesztési terepek, távol­ságok ezek. Ahogy a színes televíziók gyártása szintén apró mozzanata a teendők­nek, ám itt is részfeladatok sokaságának kapcsolódása ígéri a sikert. Mi indokolta ezeknek a célprogramoknak a kidolgo­zását? A gazdasági fejlődés magasabb foka- — például a gépi pafftól korszerű eszkö­zök nagy tömegének igény­lése, a szállításnál az egy­re több áru eljuttatása a rendeltetési helyre —; az életszínvonal hosszú távú folyamatos emelkedése — a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari, az ipari közszükség­leti cikkek növekvő keres­lete —; az ellátás bizton­sága, ami elsősorban a fűtő- és nyersanyagokra, az ener­giára érvényes. Két- és sok­oldalú egyezményekben öl­tenek formát a célprogra­mok, azaz nem mindenben vesznek részt a tagországok. o Így hazánk sem például az ipari közszükségleti cik­kek néhány alprogramjában, de ugyanakkor mind az öt célprogramban érdekeltek vagyunk. A kereteknek ez a rugalmassága előtérbe állítja a nemzetgazdaságok sajátos jegyeinek megfelelő fejlesz­tést és részvételt, a több irányú haladás lehetőségét kínálva fel. Az energiaprog­ramnál például a termelés fejlesztése is, a felhasználás ésszerűsítése is nagy súlyt kap, ezen belül az szintén, minél kevesebb kőolajat tü­zeljenek el a tagországok­ban, s ugyanakkor fokozód­jék ennek az értékes nyers­anyagnak a vegyipari hasz­nosítása. Ugyancsak ennek a programnak a része 1990-ig 37 millió kilowatt teljesít­ményű erőművi kapacitás megteremtése, az európai KGST-országokban, illetve Kubában. A közlekedési cél­program keretében sok más mellett — mivel az uralkodó szállítási forrnia 1990-ig is a vasút marad — tizennyolc vasúti fővonalat korszerűsí­tenek, hazánk részesedése ebből egyebek között 460 ki­lométer hosszúságú vonal- szakasz villamosítása. o így vehetnénk sorra az öt célprogram részleteit káp­ráztató gazdagságukban — hi­szen például a gépipari együttműködésnek ez a for­mája azt rejti: a további négy célprogramnak. sőtk önmaga fejlesztésének is meg kell termelnie az esz­közeit —, az alkotóelemek sokszínűsége ellenére mégis azonos a végeredmény: az itt említett öt haladási irányt követve a tagországok az együttműködés magasabb fo­kára lépnek. Mészáros Ottó Illatok bolgár földről A virágszirmok leszedése gondos munkát követel A ligha akad olyan Bulgá­riában járt turista, aki ne hozna haza aján­dékba egy-két üvegcse rózsa­olajat. Nem is csoda: a bol­gár föld — kedvező talaj- és klimatikus adottságai révén- különösen alkalmas a rózsa­termesztésre. Legalább eny- nyire fontos a fejlett agro­technikai eljárások felhasz­nálása is a különböző étero­lajak kiváló minőségének biztosításához. A rózsaoliaj-készítésmek Bulgáriában több évszázados hagyománya van. Á Keletről származó virág számára kitű­nő a Balkán-félsziget éghaj­lata — különösen a kazanli- ki völgy alkalmas a rózsa­termesztésre. Fokozatosan új kultúrák is elterjedtek (Köz­tük a leghíresebb épp a ka- zanliki típus). A bolgár rózsaolaj minősé­gének magas szintjét mutat­ja, hogy szinte az egész vilá­gon ez számít mércének, s a legnevesebb kozmetikai gyá­rak is minden további fino­mítás nélkül fel tudják hasz­nálni számos termékükhöz. Ugyanakkor tévedés azt hin­ni, hogy a kölnivizek, par­fümök készítése a irózsaolaj egyetlen felhasználási terü­lete — legalább ennyire fon­tos gyógyászati alkalmazása. Gyógyító hatását elsősorban asztma, epehólyag és máj­megbetegedések esetében hasznosítják. Bulgária a levendulaolaj- tenmelésben is világelső — ezt különleges illata miatt szintén szívesen vásárolják a kozmetikai cégek, s emellett a szappanfőzés egyik alap­anyagául is szolgál. Nyugat- Európa szinte minden orszá­ga rendszeres vevőnek szá­mít, de szállítanak az Egye­sült Államokba is. A menta­olaj ugyancsak híres termék: finom, minden keserű íztől mentes aromáját előszeretet­tel használja fel az élelmiszer- ipar. Széles körben ismert más bolgár olajfajták (így például a fenyőolaj) kitűnő minősége is. Mindennek tudatában ért­hető, hogy a rózsaollaj-készí- tés évszázados tradíciójú mesterségből napjainkra igen korszerű iparággá alakult át- s az is, hogy a kis üvegcséket továbbra is megtaláljuk a Bulgáriából hazatérők cso­magjaiban. (szegő) T allinn nyár végén a legszebb. Amikor au­gusztusban, szeptem­ber elején virágdíszbe öltöz­nek a hatalmas parkok, az óváros öreg házai új szí­nekben pompáznak, s akár a Földközi-tenger partján virágárusok kínálják csok­raikat. A vén házak pincéi előtt diszkóra várnak a lá­nyok, fiúk. A nyolc évszáza­dos vár falairól nagyszerű a kilátás a városra, a Balti­tengerre. Fotó: Hájos László Tallinn jelképe, a Városháza TALLINN NYÁRUTÓN A múlt őrzi a jelent. Háttérben a Hotel Viru Két templom a várból Turistahad a városháza előtti téren Mesterségem címere Az olimpiára rendben lesz minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom