Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

1979. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 CSRmDOnMNSZMTO IDŐ Nehéz receptet adni Ki kezelje a családi Kedves játéka ez kisebbeknek, nagyobbaknak egyaránt, gyakran a család felnőttéi is jól szórakoznak vele. Tervezni, okoskodni, számolni, spekulálni kell ahhoz, hogy nyertes le­hessen a játékos. De vajon hányán játsszák jól az életben az okos gazdálkodást? Hányán terveznek jól, és hányán tud­ják azt meg is valósítani, amit elképzelnek? Kendődivat Tanítónői munkáin során nagyon érdekes tapasztalato­kat szereztem. A gyermekek ellátottsága, gondozottsága, az otthonok rendje, az élet­mód nagyon sokszor nem tükrözte a szülők kereseti kimutatása szerinti jövedel­met. Az ötgyermekes P. család­ban csak az édesapa kere­sett. Gyermekeik közül ket­tőt tanítottam, de mindet ismertem. Rendesek, tiszták voltak, és sohasem mentet­ték magukat azzal — ha be kellett fizetni kirándulásra, vagy más programra —, hogy „Anyukának nincs pénze”. Mindig volt min­denre. Igaz. nem banánt hoz­tak tízóraira, d,e a vajas kif­li mellett mindig volt egy al­ma vagy 2—3 szem retek. Áz apa nem járt el kocs- mózni, a családdal érezte jól magát. Egyszer megkérdez­tem az édesanyát, hogyan tud ilyen jól gazdálkodni. Akkor elmondta nekem, hogy a férie az utolsó fillé­rig hazaadja a keresetét, kö­zösen megbeszélnek mindent, de a pénzt ő — az asszony ,— kezeli. A 10—15 éves kis bakfisok szeretik a gondozott. szép frizurát, és szívesen viselnek copfot is. Nekik mutatunk ne néhány könnyen fésülhető, csinos modellt. 1. A hajat egészen simán, választék nélkül hátrafésül­ve, hátul magasan és köz­vetlenül egymás mellett szo­rosan két ágba fonva, szí­nes, vastag pamutszállal ujj­nyi szélesen a tövénél meg­kötjük. 2. Akinek jól áll. középen elválaszthatja a haját. Mind­két oldalon a hajat kefével összefogva, a fül -mögött és fölött egy kicsit megtupí- rozzuk, majd megcsavarva nagy csigába tekerjük, és babahajtűvel rögzítjük. 3. Vállig érő hajiból: két­oldalt. a fül fölötti hajat si­mán hátrakeféljük, a fejte­tőn egy fonatba fonjuk, s a végét sötétkék bársonysza­laggal csomóra Jcötjük. 4. Hosszú vagy vállig érő hajból fésülhetjük a követ­A B. családnak csak egyet­len gyermeke volt, és mind­két szülő dolgozott. Nagyon jól kerestek, de a kisfiú csak hébe-hóba hozott tíz­órait, holmija elhanyagolt, hiányos volt. Hol az anya, hol az apa jött el a gyer­mekért, mindkettő mindig szesz szagú volt és rendet­len. Az otthonuk is elhanya­golt. És bizony Zsolt sok­szor mentette magát azzal, ha nem volt füzete, hogy „anyukának nem volt pénze”. Papírforma szerint több mint kétszeresét keresték a P. család jövedelmének. De sokszor gondoltam arra, mennyi mindent tudna elő­teremteni ebből a szép ösz- szegből az az ügyes asszony­ka. B.-éknél nem volt terve­zés. Mint az asszonyka me­sélte: egy helyre leteszik a fizetést egy kis dobozba, és melyiküknek mikor kell, ak­kor kivesz belőle, amennyit akar. „Ketten dolgozunk ér-' te — tette hozzá —, ketten is költjük el!” Ez rendben is lenne, de nem akármire, terv nélkül és megbeszélés nélkül. kezőt. Az egész hajat simán Jiátraf ésüljük, csupán elöl, a fül fölött veszünk el egy- egy tincset, amit megsod- runk. majd hátul a fejen szí­nes copffal összefogunk. 5. Szintén középen válasz­tott hajból közvetlenül a fül fölött fonatot készítünk, végeit a fejtető közepén sza­laggal vagy csattal rögzítjük. Ha nagyon hosszú a haj, fönt keresztezve, alul a tarkón fogjuk össze a végeit. 6. Széles és magas a fruf­ru, amely a fejtetőnél indul ki. A többi hajat összefogva, hátul, magasan egybekötjük, a végeit gyűrűkbe, csigába szedjük. Ha hosszú a haj, akkor a végét megsodorva kis kontyocskát tekerünk. 7. „Indiánlány” frizura. Elöl a homloknál mindkét oldalon két-két lecsüngő fo­natot készítünk szorosan egy. más mellett, a végeit színes fagyöngybe fűzött befőttes- gumival fogjuk össze. B. K. kasszát? dálkodásra, arra, hogy ki ke­zelje a pénzt, nehéz taná­csot adni, mert esete válo­gatja, hogy melyik a legered­ményesebb módszer. A legrosszabb az. amitB,- éknél láttam, hogy a közös­re „rájár” mindkét fél, amíg a „készlet tart”. Ezt még az egyedül élő kereső sem te­heti meg, mert teljesen be­osztás nélkül nem lehet ered­ményesen gazdálkodni. A legnagyobb baj az, hogy a fiatalok, amikor összeke­rülnek, nem ismerik eléggé egymást, nem tudják, me­lyikük is lenne érettebb, al­kalmasabb a „gazdasági ve- zetés”-re. Mindegyikük félti a jogait, és nem akar anyagi függőségbe kerülni a másik­kal szemben. Ezért aztán vagv azt választják, hogy mindenki a saját keresetéből gazdálkodik, vagy a közös­ből vehet szabadon. Mind­két módszer egész kis vagyo­nok pazarlását, elaprózását jelenti. Nehéz valamiféle receptet adni. hogy ki kezelje a pénzt, de az életben az tapasztal­ható, hogy a közös tervezés mellett egy kézben kell len­nie a családi kasszának. Nem határozható meg, hogy a férj legyen-e a „pénztáros” vagy a feleség. Kettőjük kö­zül az. aki jobban tud bán­ni a pénzzel, és több érzéke van a jó gazdálkodáshoz. Huh István: A réten túl A kiscsacsi iázik Eső kéne, hiányzik A réten túl csepereg S ha ide ér megered Polónyi Zoltán: A kis patak összehajtó fák alatt, csörgedez a kis patak, nyugton soha nem marad, trillala, trallala, éjjel-nappal csak szalad. Mit cseveg a kis patak? Hogy megállni nem szabad, mert ha egyszer nem halad, trillala, trallala, akkor ő már nem patak. A kendőt egész évben — anyagtól, megkötési módtól függően — viselni lehet. Itt most néhány megkötési mó­dot mutatunk be a különfé­le nemzetek kendőviseleté­ből. 1. Keskeny, hosszú sállal, oldalt kötött masnival jól lefogható szeles időben is a hosszú haj. Ezt a kendő meg­kötési formát Koreában a népviseletben járó férfiak al­kalmazzák. 2. Négyszögletes kendőt, csücskénél kezdve, szélesen hajtogatva kötünk így meg, oldalt az egyik fül tetején. Régen a japán halászok vi­selték így fejdísznek. 3. Kisebb méretű, bordű- rös, négyszögletű kendőből alakítható ilymódon az an- dalúziai fiatalasszonyok ken- dőviselete. 4. Napjaink divatos fejre- valója. A rózsaszedő bolgár lányok kötik meg így ken­dőiket. Kistermelők — kiskertek Vigyázzunk az állatok bőrére! az Állattartó ritkán gondol jószágainak bőrére. Megszokásból ver végig szíj­ostorral, vagy bottal az ólból kijönni vagy a szállítókocsi­ra felmenni nem akaró álla­tain, bocsánatos bűnnek te­kinti, hogy nyíráskor bele- helecsíp a juh bőrébe, nem tulajdonít jelentőseget an­nak, hogy összezárt süldő- nyulai meg-megharapják egymást és úgy véli: ok nél­kül kötekedik a baromfifeP dolgozó, amikor a hízottliba hastollának • lekopását, bőré­nek sérülését, kivörösödését teszi szóvá. Pedig az állatok bőrének épsége, egészsége nagyon fontos dolog. A szarvasmarha, a juh és a nyúl bőre például ipari feldolgozásra kerül, a sertésé­nek egyrésze is. Ha bárhol lyukas, sérült, elvékonyo­dott; csökkent értékűvé, se- lejtté válik. Elgondolható a veszteség, ha egy nagymé­retű és egyébként júminősé- gű bőr emberi gondatlanság miatt válik selejtté. Már pedig azzá válhat. A szíjostorral rendre tanított sertés bőre kicsattan, vagy megduzzad, a szarvasmarha bőrét a bagócslégy lárvája turkálhatja át de elvéko­nyodhat az örökös vakarózás miatt is. Az almozatlan is­tállóban, sáros, trágyás he­lyen tartott, gondozatlan te­hén, borjú vakarózik, beton­jászolhoz, fához dörgölődik, mert a szennytől valamilyen módon meg szeretne szaba­dulni. A szenny felmarta, ki­vakart, sérült bőr azonban ipari feldolgozásra csak részben alkalmas. Az almo- zás hiánya, vagy nedves alom miatt felpállott és letörede­zett toliakkal borított liba­bőr a baromfifeldolgozókban okoz gondot, s növeli a mi­nőségileg hibás áruk ará­nyát. A bőr hibáinak egy része a termelők számára közvet­lenül is károsak. A bagócs­légy nemcsak a bőrbe, az ipari feldolgozás szempont­jából tesz kárt, részesedik benne a tehéntartó is, mert fertőzött tehenei vakaróznak, nem legelnek, csökken a tejtermelésük. A kiharapott nyúl- és a kicsípett juhbőr sem csak önmagában k*ir, a termelőé is, hiszen a szak­szerűtlenül nyírt gyapjút le­minősítik, az egymást meg­maró nyulak fejlődésében visszamaradnak. Az állatok sérült bőrén fertőző anyagok kerülhetnek a szervezetébe, s ez veszélyes fertőzések for­rása lehet. Az állattartó maga is jól jár hát, ha” az eddiginél job­ban vigyáz állatainak bőré­re, annak épségére, egészsé­gére, tisztaságára. Szakszerű gondozással, rendszeres al- mozással, a külső élősködők és sérülés okozására alkal­mas minden eszköz távoltar­tásával, kisebb állatcsopor­tok kialakításával — ahol a verekedés,' egymás megseb- zése ritkábban fordul elő — sokat tehet a bőr minőségé­nek javításáért. AZ IGAZI állattartó, egy­úttal állatszerető ember is, aki nem szurkáló eszközök­kel, ostorral, bottal, hanem szép szóval közli akaratát állataival. Az emberség is azt kívánja, hogy ne Össze­vert, sérült állatok, hanem egészségesek, szépek, szelí­dek kerüljenek ki kezei kö­zül. Ez talán legalább any- nyira fontos, mint a borhi­bákból adódó gazdasági ká­rok megelőzése. Gonda Irén BK Törött tojás Ha véletlenül olyan tojást vásárolunk, amely törött, fel lehet használni, de csak olyan ételek készítéséhez, amelyeket meg kell sütni, vagy főzni. A törött tojásokat azonnal fel kell használni, tárolni nem szabad. A tojás 'penészgombákkal is szennyeződhet, ilyenkor a penészgomba telepek a tojás belsejében szabad szemmel láthatók. Az ilyen tojásokat nem szabad felhasználni. Szintén alkalmatlan a fogyasztásra az un. „záptojás” is, amelynek felismerése nem nehéz kelle­metlen szaga, megváltozott színe miatt. Keresd a számot! A számokkal te­leírt nagy négy­zetben egy kisebb négyzetet rejtet­tünk el, melyben a vízszintes, füg­gőleges és átlós sorok számjegyei­nek összege ugyanazt az ered­ményt adja. Ke­ressétek meg, me­lyik az a kis négyzet? pT 35 43 28 42 ül i 40 46 25 33 39 32 29 34 45 21 30 201 36 27 41 18 11 16 23 44 38 13 15 171 h 37 22 14 19 iJ Bodzavendéglő Feriék kertje sarkában hatalmas, öreg bodzabokor állt. Ágai olyan magasra nyúltak, hogy akár fának is beillett vol­na. A bokor tavasszal delistele volt fehér virágokkal, ezek helyén később apró zöld bogyók fejlődtek, melyek a nyár derekára először pirosodni kezdtek, de egy hét sem telt bele már feketén csillogó, érett bod­zafürtökkel volt tele az öreg bokor. Néha annyi volt a termés, hogy az ágakat a föld felé húzta a rengeteg érett, fekete bogyó. Feri nagyon szerette az öreg bodzabok­rot és reggelenként szívesen elüldögélt ■abban a kényelmes kerti székben, amely ott állt a közelében. Onnét lehetett leg­jobban megfigyelni a madarak sürgését- forgását is, amelyek vendégei voltak a bodzabokornak. Állandóan jöttek, egyik a másik után. A fekete és barna sapkás barátkák jóízűen eszegették a bogyókat, de éktelen csettegésbe törtek ki, ha a szom­szédék fehértarka cicája megjelenít az ud­varon, szürke tollú poszáták és aranyló sárgarigók, de odajártak a környékről a feketerigók és időnként megjelent egy- egy nagy csapat seregély is. Valamennyien a bodza bogyóit csipeget­ték, erről Feri maga is meggyőződhetett. A közelben ülve meg is figyelte őket táp­lálkozás közben, de a leveleken bősége­sen látható lila fröccsentések erről egyéb­ként is ékesszólóan árulkodtak. Augusz­tusban még egy fülemüle is megjelent az udvaron, de nem a bokor ágain lakmáro- zott, mint a poszáták vagy a sárgarigó, hanem az avarban ugrálva a lehullott bodzabogyókat csipegette össze. Feri em­lékezett arra, hogy amikor az erdőben járt a fülemüléket ott is mindig a talajon látta élelemkeresés közben. Úgy látszik, ez a szokásuk mit sem változott, ha pó­kok, csigák vagy apró giliszták helyett most éppen a bodza finom gyümölcseire éheztek meg. A fülemüle és a vörösbegy mindig csen­desen, „illemtudóan” viselkedett, de a se­regélyek annál nagyobb lármát csaptak, ha meglepték a fekete fürtökkel teli ága­kat. Civakodtak, hangoskodtak és olyan gyorsan csipkedtek csőrükkel a bogyók után, hogy egy csomó mindig a földre hullott. Láthatóan nagyon kedvelték ezt a csemegét. Mondta is Feri édesapja, amikor egy nyárvégi napon együtt nézték a pettyes tollú madarak lakomáját: — Sok. sok helyen kellene bodzát tele­píteni, árokpartokon, mesgyeszéleken, hogy legyen mit enniük az átvonuló seregély­csapatoknak . Biztosan sokkal kevesebb kárt tennének a korai szőlőben és keve­sebb vád érné őket az emberek részéről. Feri nem válaszolt, csak helyeslőén bó­logatott. Nézte a jókedvű madarakat és máris elhatározta, hogy társaival bodzá­val fogják betelepíteni a falu alatt csor­dogáló patak mentét. S. E. A helyes és jó családi gaz- G. K. Frizurák - kislányoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom