Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 9. BERKI IMRE RAJZAI Prognózis Oj beosztásban Gyanús előkészület Előfordul „Állatf-humor SZÜNYOG A szúnyogmama a kicsinyekhez: „Ha most szépen alusztok, holnap a nudista strandra megyünk”. * * * Egy szúnyogcsalád az állatkert felett repül. Az elefántketrec felett megszólal a mama: — „Látjátok, gyerekeim, azokat a nagy állatokat? Azokat belőlünk csinálták! GÖLYA — „Jancsika, szeretnél egy testvérkét? Ha szófogadó leszel, hamarosan hoz egyet a gólya”. — „De Mama, ha te ilyen butaságokban hiszel, akkor soha nem lesz testvérkém!” ♦ * * — „Pontosan meg tudom mondani, mennyi idő alatt hoz a gólya egy gyereket” — mondja Lencsike a kis Bencének. — Egy óra alatt!” — Honnan tudod? — Hallottam, amikor mama azt mondta a szomszéd- asszonynak, hogy a nővérem egy gyenge órának köszönheti a gyermekét. — Fricikém, hallottad? A szomszédainkat meglátogat- ta a gólya! — Számomra ez nem újság, amilyen vékony a fal, ezt már kilenc hónappal ezelőtt megmondhattam volna. * * * — Igaz-e, Karcsika, hogy a gólya kisbabát hozott a nővérednek? — Való igaz, de a papa azt mondta, kitekeri a nyakát annak az alaknak, ha elkapja. PAPAGÄJ — Kaphatnék egy beszélő papagájt? — Sajnos, hölgyem, pillanatnyilag nincs raktáron. De mit szólna egy harkályhoz? — Tud az beszélni? — Azt nem, de morzézni igen! * * * Egy úr a madárkereskedésben a papagájhoz: — Tudsz beszélni? A papagáj válaszol: És te tudsz-e repülni? * * * Egy nő reggel a barátját várja. Alighogy felhajtja a takarót a papagáj kalitkájáról, csöngetnek. Sietve újra betakarja a kalitkát. — A fene egyé meg, de rövid ez a mai nap — duzzog a papagáj. apókig nem találtam sehol. Végigtelefonáltam a nyomdákat — nem tudtak róla. Végül üzenetet hagytam, hogy pénteken várom a Pokol Csárdában. Pontosan érkezett, egyenesen odajött az asztalomhoz, köszönésfélét mormogott és leült. Fáradtnak látszott. Szemei alatt petyhüdt táskákba ráncolódott a bőr, hegyes fülei észrevehetően lekonyultak, szőrös mancsai enyhén remegtek. — Elég rossz bőrben van kezdtem a beszélgetést — csak nincs valami baja? Lemondóan legyintett és bekapott egy fél konyakot poharastul. — Belefáradtam, uram, az a baj. Hiába, nem bírom én már ezt a sok gürit. Ledolgoztam pár-száz évet, rám férne a pihenés. És minden az én nyakamban van. Az a rengeteg nyomda Budapesten, nem is beszélve a vidéki kiszállásokról — ezért a napidíjért. A két fiam is cserbenhagyott. Tehetséges mindkettő, volt érzékük a sajtóhibákhoz. Gondoltam, Az árverésen egy hölgy egy gyönyörű papagájra vetett szemet. Állandóan ráígérnek, végül is rendkívül magas áron ugyan, de az övé lesz a madár. átvehetnék tőlem az ifjúsági lapokat. Csinálták is vagy két hónapig, aztán az egyik elment a Rádióhoz, a másik a TV-hez bakikat gyártani. Hogy ott jobb a társaság, meg a perspektíva ... Köny- nyelmű fiatalok, egyik sincs A nyomda ördöge még százéves sem. Pedig ezt a szakmát kérem, szeretni kell. Tudja, kikkel dolgoztam én együtt? Karinthy, Bródy, Hunyady, Móricz ... Volt olyan sajtóhibám, amin a fél ország hetekig röhögött. Kérem, én karriereket tudtam valaha kettétörni. Piros szemeiben egy pillanatra felcsillant valami különös tűz, de néhány másodperc múlva már rezignáltan piszkálta ki fogai közül a második konyakospohár szilánkjait. — És mi van ma? Kénytelen Vagyok másodállást — Tud ez a papagáj egyáltalán beszélni? — kérdi végül az árverezőtől. — Mi az hogy — kiált fel a papagáj, — hát mit gondolsz, ki hajtotta fel az árat? vállalni, hogy felépíthessem a nyaralómat Balatonördö- gön. Nemrég egy nagyvállalat főkönyvelőjének segítettem a kimutatás elkészítésében. A nyereség rovathoz hozzácsempésztem néhány nullát, természetesen a számok végéhez, míg a beruházás és kiadás oldalán a tizedes vesszőt egy kicsit balra toltam. A vállalat kiváló címet kapott. Nem fogja elhinni, de még az ünnepségre sem hívtak meg. Hát érdemes lelkiismeretesen dolgozni? Nehéz mesterség ez, uram, megbecsülés meg sehol. Lenéznek a kollégák is, a Tánc ördöge, és a Test ördöge egyenesen kiröhögnek, ha meglátnak nyomdafesté- kes, ócska munkaruhámban. Persze, ők entellektüelek ... Belefáradtam, előbb-utóbb abbahagyom. — Ne keseredjen el, hiszen igény van a munkájára — vigasztalom. Gondoljon a sikereire, a Ludas Matyi közkedvelt „Tücsök és bogár” rovatára ... — Menjen a pokolba! — kiáltott rám villogó szemekkel, felugrott és fizetés nélkül távozott. Várnai Péter Iván Képtelen képzelt riport A sebességkorlátozási intézkedés után megkérdeztünk gépkocsivezetőket: — Mit szólnak hozzá? Csühüge Armind: (CA 0001) — Legalább nem dudálnak rám annyian. — Száguldó Olivér; (PZS 9999) — Mivel az M 7-esen figyelik a százat, földutakon fogok közlekedni. — Swind Lipót: (PX 0505) — Lakott területen kívül beíratom a 80-at. Lakott területen belül, ahol eddig 90— 100-zal mentem, nem változtak a határok. Majd itt behozom a lemaradást. — Mész Amalgámia: (CX 1848) — Már csak 80 km-t lehet menni? Dehát eddig sem mentem többet havonta. Maszek Ábrahám: (PZ 0000) — Semmi probléma. A nyugati rokonok már küldik az anti-traffipaxQt. Barká Csaba: ’ (CU 1234) — Beszereltem egy műszert, amelyik 75 km/h-nál sípol, 80 km/h-nál pedig készíti a pénzt. Ladislaus Kováts: (EEY 166) — Megint elfelejtek magyarul. Deliri Umbulda: (CKC 2300) — Hát látom én ezt a kilométerórát? ... hukk!... Profi Tamás: (AAA 3500) — A fogyasztásom 110 km/ h-nál optimális, a főnököm állandóan siet... szóval, inkább elmegyek a Köztisztaságihoz seprőgépre. Tefuvaros Jónás: (nem rendszámkötelezett) — Mondtam én a lovaimnak, hogy ne búsuljanak; hamarosan mi leszünk a leggyorsabbak, legolcsóbbak. Ivantsó Iván Export-csirke r Árverésen Z ebegényi Kund pályája valóságos huszárkötést írt le, míg a sportvezetői beosztásig eljutott. Amolyan kétbalkezes ember volt, akit azért soroztak be a sportmozgalom hadseregébe, hogy túl nagy bajt ne csináljon. Sokáig úgy is látszott, hogy különösebb karambol nélkül éli meg a nyugdíj- korhatárt, amihez már csak 33 és fél éve hiányzott. Felettesei kedélyesen elnézték neki, hogy egy busman futóvadlövő csapatot az öttusaverseny pályájára irányított, szerencsére azonban a nyiladékon átrohanó öttusázók közül senkit nem találtak el a vendégpuskások. Egy másik alkalommal Zebegényi kétbalkezessége folytán a vízilabdázók ellen az újfundlandi íjászok szálltak medencébe. Minő nagy volt a pólósok meglepetése, amikor a labdára úszó csapatot heves nyílzápor fogadta. Ugyanilyen kínos eset volt az is, amikor a szórakozott Zebegényi zsenialitása folytán Bumfurdi III. nehézsúlyú ökölvívó ellen Keszege, a kétcsillagos mesterjelölt sakkozó mászott be a ring- be. Bumfurdi III. természetesen máraz első másodpercben feltörölte vele a szorítót, majd elegánsan kiterítette a kötélre száradni. Azt a versenyt is Zebegényi szervezte, amikor az asztalitenisz Kudel-/ káné-Kupára a kotrováczok lóháton Huszárkötés érkeztek, mivel úgy tudták, hogy lovas- póló-meccs lesz. Végül is kaucsuklab- dával játszották le a lovaspóló összecsapást, a pingpongozóknak viszont medicinlabda jutott. Természetesen Zebegényi karrierjén mitsem változtattak ezek a melléfogások. Jó esélye volt arra, hogy rövidesen magasabb beosztásba kerül, hogy tanulmányútra megy, de fizetésemelést és minőségi lakáscserét is kilátásba helyeztek számára, amikor a szerencsétlen ember túlbuzgalmában a futballal kezdett el foglalkozni. Először is a csapat szakosztályi vacsorájára sör helyett kólát rendelt a játékosoknak. A focisták felháborodása nem ismert határokat, sokan az ólombányát is csak kedélyes SZOT-beuta- lónak tartották számára. Később Duhaj II-nek garzonlakást szerzett, holott a fiú a Bazilikát szerette volna tanácsi bérlakásnak megkapni. Ekkor már a korábbi jóakarói is összevonták szemöldöküket. Zebegényi azonban rohant a vesztébe. Egyik edzésen elvitette a kapus feje fölül a napernyőt, miközben az a fűben heverészett, és alsóst játszott a pályagondnokkal. Ugyanígy vonta magára a labdarúgók haragját akkor is, amikor számlát kért arról a tízezer forintról, melyet egy túra során hűsítőre költöttek egy Kanári-szigeti sztriptízbárban. A pohár akkor telt be, amikor arany Doxa helyett ezüst Mancin karórát vásárolt a csapatkapitánynak abból az ünnepi alkalomból, hogy megszakítás nélkül az ötödik 6:0-ás vereséget szenvedték el. Zebegényi azóta munkát keres. A Vak Bottyán Lövészegylet előnyös állást kínált, de ezt nem fogadta el. Alighanem egy vadásztársaság elnöke lesz. Biztos, hogy ott nem fog bakot lőni. Palágyi Béla
