Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 9. lnek a fenenagy éjszakában, támasztják a gesztenyefát, nehogy kidőljön. Gödényen látszik, hogy mindjárt sírni fog, Charlie kavicsokat dobál, János meg szemlátomást azon tűnődik, hogy milyen hatalmas a telihold, s mégis befér a sörösüveg száján — mert a vöröslő hold ott tün- döklik abban a pár korty sörben, ami maradt. Ez az utolsó közös éjszakájuk. Pipecz a maga részéről félig. alszik, miközben a koraőszi forróságtól idén másodjára is előcsalt gesztenyevirág szirmok csöndesen peregnek az arcába. Mintha hangot is hallana: köszönjük, hogy szóltál nekünk a csendről... — De hát egy szót se szóltam a csendről! — motyogja. S a hang újra suttog: te szót se szóltál a csendről, mi szót se hallottunk a csendről; ez a legteljesebb csend ... S a gesztenyevirágok peregtek tovább ... Tegnap reggel véletlenül korán ébredtek, s kilenckor már ott voltak az Aranypart táncpalotában. Mindenki aludt, még a szőkített Vera is, aki húsz cigarettát nyomott el az alsókarján, mert Pipeczet nem érdekelte, hogy szereti. Miklós úr is aludt, a főnök, aki annyira kövér volt, hogy évek óta csak tükörből látta a térdét. Egyszóval minden jobb ember. Az Aranypart táncpalota: Balaton, nagydudájú német lányok, szikrázó víztükör és ők négyen, a Hells együttes; he-he-he Hells, ahogy Gödény mondaná. Garantált tangó, Aradszky, titokban néhány rock — erősítő kell, új gitár kell. János, Charlie, Gödény és Pipecz néha arról álmodoztak: megveszik a jobb erősítőt, a Tornado szólógitárt, Premier dobfelszerelést, azután majd játszani fognak. Csupa nagy zenét, Fats Dominót, Chuck Berryt, Carl Perkinst, s az újak közül El- vist, a Beatlest. De ez már az ő zenéjük lesz. Ezért járt a sánta Charlie éjszakánként vagont rakni, ezért dolgozott két munkahelyen János ... Néha szégyellték magukat a Gyertyafény keringőért meg a János bogárkáért. Ilyenkor Duan Eddyre, és az ördöngös szólóira gondoltak. Tegnap reggel próbálni akartak, s persze Charlie megint sehol. — Nem aludt a sátorban — mondta Gödény. — Kiborult tegnap este. Valami csá- linger leszólta a dobolását, azt mondta, ilyen számokat az operettben is eljátszhatna. Miklós úr olyan váratlanul érkezett közéjük, mint egy rossz hír. Bedöngött a hodályba, s megállt előttük. Borzadva nézték a mancsát, mely akkora volt, mint egy gőzmozdony ütközője. Még nem tudták, milyen iszonyatos verést kapnak tőle nem egészen tizenegy óra múlva. — Barátaim, üdvözlet — zengte Miklós úr királyi bájjal. Tudják, mi újság? Rájöttem, hogy az egység látogatottságát erősen befolyásolja a muzsika színvonala. Pontosabban az, hogy túl vad, nem tetszik a közönségnek. Nekem nem jaffázó ti- nézserekre van szükségem, hanem pénzes öreg palikra, kérem. Nem Elvis meg ilyen hasonlók. Kapitalista zene, távol áll tőlünk, a hosszúhajú huligánoké! János fölnézett: — Főnök úr, eljátszottuk a Besame muchót, a Gyertyafény ke- ringőt, sőt azt is, hogy Ma önről álmodtam megint, jóllehet ez korántsem igaz. Mondja meg, mit hagyjunk ki, és mit játsszunk helyette! János szeme fáradt volt a nap mint nap- megújuló harctól a beígért hetven forintokért, a reggeliért, amely hol lekvároskenyér, hol buci dzsemmel, hol pedig cipó volt gyümölcsízzel, meg -az ebédért, amely konok követtány aszfaltjához csapkodta a palacsintákat. Később azután rettenetesen szenvedett. A százötven forint — kétnapi keresete, s ezt is csak akkor kapja meg, ha szeptember 30-án majd elszámolnak Miklós úrral. Meg szégyellte is ezt az ostoba dolgot; úgy nézhettek ki, mint valami dilis Jancsi és Juliska, akik lencse helyett túrós és vegyesmákos palacsintával jelölik a hazautat. Az utolsó hajót természetesen lekésték, a fél BalaSzántó Péter: Sok éve, amikor Elvis eltemette Fats Dominót... kezetességgel paradicsomos káposztából állt. Pfedig Miklós úr egészen mást ígért az elején, mikor beszedett tőlük fejenként ötszáz forintot, üzemi kosztra. Megérkezett Charlie, ha akarta volna, akkor se rosz- szabbkor. Már messziről gyanús volt, amint vidáman közeledett a fekete szakállas cingár alak. Bicegve, ugrándozva, valami mókásan szomorú sutasággal. — Helló, fiúk, helló fiúkák, helló Miklóskám, aranyos öcsém! Miklós úr kissé elájult a szokatlan bizalmaskodásra, Charlie-t azonban ez szemlátomást feldobta: — Na mi újság fiúk, rám vártatok? Öh, nem probléma, gyerünk, máris kezdhetjük a próbács- kát! Leült a dobszékre, akkora huppanással, hogy Pipecz behunyta a szemét. — Na mi lesz? Ragadjátok meg a gitárt! Játsszunk még egy kis szemetet, hátha fölvesznek a köztisztaságihoz. Egy-két-há___ E z volt a pillanat, mikor hanyattájult. Hulltában felrúgta a lábcsinnt és a nagydobot. A többi tartozék viszont magától rogyott össze. A nagydob Miklós úr lábára gurult, aki arra se méltatta, hogy félrelépjen. Ha félrelép, azonnal végigsöpör rajta az a pálinkaszag, amely Charlie felől érkezett. — Uraim, erről ma még beszélgetünk! — mondta Miklós úr, és lassan hátra vonult az irodájába. Gödény fölvihogott. Még mindig a fánál ülnek. Pipecz arra gondol: hát nern valósult meg a régi álom, már sose fogják eljátszani azt az őrült Rock’n’rollt. Pedig szinte látja, amint a zsúfolásig megtelt táncpalotában a parkettra robban két nagydudájú német lány, és úgy táncolnak, hogy billegni kezd az erősítő, ö pedig adja a szólót, üveghangokon, amelyek elcsuklóan sírnak, egyre .följebb botladozva ... Ilyen őrült dolgokat, mint Charlie, Pipecz is csinált. Az elmaradt próba után tegnap délelőtt például átmentek Badacsonyba: Vera, Gödény és Pipecz. Most már ő se érti, mi történt. Utálja az almavodkát, utál inni, de beivott. Vera két palacsintát vett hármójuknak, ő meg dühében vett — állítólag — ötven palacsintát Verának, s mivel a huszonharmadik után már nem tudtak többet enni, Pipecz szakszerűen kiteregetve egyenként a sétont körbestoppolva érkeztek meg. Gödény kicsit ijedt volt, vajon mit zenél Charlie Jánossal kettesben. A közönség aligha fogja észrevenni, hisz az öregek még a Gyertyafény keringőt se szeretik erősítővel, a fiatalok meg rég leszoktak róluk a Gyertyafény keringő miatt. — Istenem, csak ne kéne a pénz! — sóhajtotta Gödény. — Tudod, mit csinálnék?! Először is megdöngetnék egy olyan basszus-futamot, hogy Miklós úr belezöl- dülne, azután kiszóratnék minden asztalt, és táncparketté alakítanám az egész Aranypartot! De csak rockra! Már az országútról hallhatták a gyanús csöndet. — Befuccsoltunk, fiúk — mondta Charlie a fonott széken ülve. Befuccsoltunk. Miklós úr közölte, hogy fel van nekünk mondva. — De hát ezt nem lehet! — kiáltotta Gödény. — Hiszen nekünk szerződésünk van! — Fogd be a pofád, te hülye! — Charlie orrcimpája reszketett, szemében gyanús csillogás. — Hol az a szerződés? Arcukra árnyék vetődött. Olyan komor és fenyegető, hogy a néhány lézengő vendég is felfigyelt. — Jobb lesz, ha eltűntök — mondta Holló, a fekete, hollóarcú pincér, míg koszos- körmű ujjaival kabátját igazgatta. — A főnök üzeni, és igaza van. Csak a mi lóvénkat zabáljátok. — A főnök szavát adta, Thiery Árpád: Csiga, eggel, amikor még R esett az eső, a földi- eper levelei alatt rabul ejtett egy csd_______gát. Bezárta a keks zes dobozba. A kamrában előbb a diós zsákok mögé dugta, később az órás polcon csinált helyet a doboznak. Nem sokkal gettem. utána csönAz öreg meglepetten, mi több: tiltakozva állt a kapuban. A kerti köpeny alatt még álomillatú volt a gallér- tälan fehér ing. Maga mögé húzta a vaskapu szárnyát, hogy ne láthassak be a kertbe. Szabó Gábor érméi — Most nem lehet — rázta a fejét. — Majd később, úgy dél felé. Akkor már lehetséges. Délben sötét ruhát vett föl. A mellény valamelyest csökkentette púposságát. Feltűnt, hogy mennyire alacsony. alkatra már-már gyereknek látszott. Komolyan s kissé ünnepélyesen fogadott, mint gyámügyi hivatalnok korában a szánandó ügyfeleket. Volt benne egy kevés komikus igyekezet is, ami olyan emberre emlékeztetett, aki előbb-utóbb erőfeszítéseinek áldozata lesz. Megkerültük a nyitott, cehogy szeptember 30-ig játszunk — mondta János. — Napi kétszáznyolcvan rupót vesztek el tőlünk. Menjetek szépszerével, amíg szigorúak nem leszünk! — Igen? — Charlie fölállt, bicegve kettőt lépett. — De amíg tartott a szezon, kellettünk? Nekünk szerződésünk van! És azt is ki kell fizetnetek, amit eddig játszottunk! Holló picit meglökte Char- liet, aki visszaesett a fonottszékbe: — Szerződésetek? Hol? Mutasd szépen a bácsinak! — Szóval nem akarnak fizetni? — döbbent meg Pipecz. — Nem fizetnek az elmúlt két hónapért? János szó nélkül besietett az irodába. Ültek maguk elé. Papírjuk nem volt, Miklós úr azt mondta, az ilyenről nem szoktak, s így még csúszik nekik egy kis nyereség is — úriember nem csibész! Mikor János tíz perce nem jött, utánamentek. Ott ült a fiú az irodában, vérző arccal, körülötte nyolc markos pincér, meg Miklós úr, a hentesek vezére. Pipecz szólni se tudott, máris akkora pofont kapott, hogy ledöntötte a tintatartót az- íróasztalról. Még látta, hogy Holló a sarokba rúgja Gödényt, aztán Miklós úr elkapta a haját, és ütni kezdte a fejét az asztalba ... A raktári hátsó kijáraton dobták ki őket, meg ne lássa a vendég. Most itt ülnek. Pipecz nyög, megnyalogatja vasízű ajkát, véraláfutásos arca fáj. Elkapja a gitárt, lassú bluesba kezd a jó öreg Fast Dominótól. Néhány cincogó hangot fog odafönn, azután hirtelen leszalad az alapakkordhoz, hadd sírjon az a rohadt gitár! Belezenéli a Balatonba a pofonokat, a hulló szirmokat, hogy nem lesz több erősítő, hogy banda se lesz most már. harlie hirtelen bekapcsolja kisrádió- ját. Pipecz megpróbálja túlpengetni, de a dobos is erősebbre csavarja a zenét: Elvis Presley, Könnyezve a kápolnában. Pipecz egy pillanatra közel áll ahhoz, hogy megölje Charliet, azután megérti az egészet. — Egy éjjel a rock’n’roll kigyalogol a világból — sóhajt János. — Talán épp ma éjszaka. Később már nem lesz nehéz ... Csak reggelig kibírjuk! A susogó nádból furcsa árnyak surrantak, kavargó köd és csillogó pára. Csak reggelig ... eperrel mentlapos verandát, három lépcső vezetett fel. Az öreg egy kerti székre mutatott. Ekkor tűnt csak fel, hogy hóna alatt duzzadt irattartót szorongat. Leültünk. Alacsony műkő korlát vett körül bennünket. A veranda belső falán, ahová az agancsokat szokták akasztani, régi festmény porosodott. A füzetlap nagyságú mázolmány egy szakállas embert ábrázolt, amint éppen elrugaszkodik egy várfalról, és madárszámyaival a mélység fölött lebeg. A festmény alatt hatalmas faragott óra ketyegett. A ház tele volt öreg, használhatatlan órákkal. Az öregember éjjeliszekrényében öt vekker, kiengedett rugókkal, várt javításra. A klozeton még a tavaszi esők idején megállt a kakukkos óra. A kamrában a láncos bakteróra több mint négy órát késett.------------veranda másik szárA iyán egy zongora szekrény felett figyelmeztető tábla _______Lógott: „Egy mérges gomba egész család halálát okozhatja”. A kis öreg észrevette futó pillantásomat. — Ez még azokból az időkből származik, amikor Tallinger István: Álom Vaderna József: Szerelem, fénytörésben Arcod arcai helyén ki mosolyog? Hangod hangjaival ki sikoltoz? Torzó csak? Karod karjai meddig osztódnak? Kitartó rablógyilkos, büntetlenül fojtogatod bennem a másik ölelést, s téged is kifoszt majd valaki. Döngölik körém a levegőt a lányok lábnyomai. Körbeöntik mésszel, — cívódással, agóniával, feltámadással, ki tud velem egyedül maradni? Köldököd kicsorbult poharából kinek a mérgét iszom? Elvétett ölednél kivel szeretkezem, képzeletben ki tör álom-kerékbe? Súlyodban hány nő súlya, szemedben hány szem fénytörése? Homlokomban mi ez a prizma? Tested ezer mozdulatra zúzza. Takács Imre: Hasonlat Az önérzet kapálódzása kombájn, örömeinket mind learatja — ime, az orrunk előtt, hogy porzik is a szalmája, fölverte rá az eső a talaj legfinomabb részecskéit... Szenvedünk, és előttünk megy az a gép, begyújtott kapálódzása az önérzetnek. Zúg is, kattog is, nyikorog is. Természetes hajladozásunk hol van? hogy mi magunk szedhetnénk föl a termésünket a földről, hisz mi fáradoztunk érte, vele...! piaci ellenőr voltam — jegyezte meg csöndesen. A felesége megérkezett a fürdőszobából, kipirulva, magas vérnyomással, öszes haja vizesen csillogott. A vastag fürdőköpenyt szorosan megkötötte a derekán, fapapucsa csattogott a kövön. Az asszony egy szido- losan fénylő rézórát tartott a kezében. Futólag a kis öregre pillantott, majd az órát a fonott asztal közepére állította, a kis üvegablakot, amelyen át be lehetett látni a szerkezetbe, felém fordította. Látszott, hogy a rézórát nem először hozta ki a verandára. — Ez is nagyon szépen muzsikál, de sose húzza fel — mondta az asszony szemrehányóan. Az öreg fürkészve nézett az asszony után, aki bement a házba. — Az órák, bizony... — szólalt meg végül az öreg. Felnyitotta az irattartó tetejét, majd gyorsan visszaej.- tette, mintha meggondolta volna magát. — Ha én megláttam valahol egy öreg vekkert, azt nem tudtam otthagyni. Negyvenkét évig voltam alkalmazásban, de bármi történt velem, az órák mindig kisegítettek. Mert egy jó órás egyenlő a művésszel. Ha egy lencse nagyságú kerékben kitörik egy fog, azt bepótolni, felér a művészettel. Legszebbek azonban azok az ingaórák, a régi negyedütős órák az alabástrom oszlopokkal.----------feskeny fehér bajuK ; za barátságosan megmozdult. Mosolygott. — Nagy _____Itürelemjáték az óra. A feleségem szokta mondani, hogy ő már régen a földhöz vágta volna. Én is elgondol, kod.tam már, hogy honnan van bennem ez a sok türelem? Honnan örököltem az órák szeretetét? Talán a nagyapámtól? ö nagyon szerette a zenét, és állandóan fúrt meg faragott. Órákat is javítgatott. Bár tudom, hogy volt egy óra, amit szétszedett, és nem tudta összerakni. De hát a nagyapám bohém ember volt, én viszont nem vagyok az. Sajnos, elég sokat búslakodom. A rézóra az asztalon üveges dallamba kezdett, de néhány ütem után hirtelen elhallgatott. A ketyegése is megállt. Az öreg az óráért nyúlt, ölébe vette, türelmesen babrált rajta. — Néha elakad a csibész — mondta közben. .— De hiszen legalább száz éve megy már. Nem is csodálom. — Én nem az órák miatt jöttem — szóltam közbe. Az öreg letette az órát. Az asztalra tenyereit, s azt a látszatot keltette, hogy az első perctől kezdve tudja, hogy engem nem az órák érdekelnek, csak arra várt, hogy ez mikor derül ki. — Hanem? — pillantott rám szelíden.
