Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 9. KÜLPOLtTlKAi * KORKÉP Az írek véres hétfője ÉVFORDULÓK Bulgária nemzeti ünnepén A bolgár nép életében gyökeres változást hozott 1944. szeptember 9-e. E napon a Hazafias Frontban egyesült népi erők, mindenekelőtt a kommunista párt tagjai a fasiszta kormányzat ellen hősies küzdelme diadalt aratott. Győzelmük után a szovjet hadsereg oldalán részt vettek Magyarország felszabadításában is. Sok ezer bolgár harcos áldozta életét függetlenségünkért emlékük elevenen él országaink hagyományosan jó és gyümölcsöző együttműködésének mindennapjaiban. Az eltelt harmincöt év eredményei bizonyítják: a felszabadulás óta gyökeresen megváltozott az élet Bulgáriában, amelyet egykor Európa legszegényebb országai között tartottak számon. A világon szerte ismerik a bolgár ipar termékeit. Hírnévre tettek szert a Balkancar targoncák — hirdetve a szocialista ipar nagykorúságát. Ugyanez mondható el az elektronikai iparról, a vegyiparról, a színesfémkohászat sok termékéről. Bolgár barátaink továbbfejlesztették mezőgazdaságukat. ennek termékei adják ma kivitelük jelentős hányadát. Ezekhez a sikerekhez nagymértékben hozzájárult Bulgária és a többi szocialista ország szélesedő, egyre tartalmasabb együttműködése. A szocialista Bulgária aktívan részt vesz a KGST integrációs programjának megvalósításában, gazdagításában. Az is köztudott, hogy a gazdasági szerkezet átalakítása során Magyarország és Bulgária növekvő mértékben támaszkodik az együttműködésben rejlő lehetőségekre. Jól jellemzi ezt az adat: a külkereskedelmi áruforgalom valumene az 1966—1978. években mintegy tízszeresére növekedett. A két ország külkereskedelmi minisztériumai 1977-ben megvizsgálták az áruforgalom bővítésének lehetőségeit és az 1978—1980. évekre további mintegy 40 millió rubel értékben írtak alá kiegészítő megállapodást. A magyar—bolgár kapcsolatok alakulásában kiemelkedő szerepük van a rendszeres ma- »asszintű találkozóknak. Ezeken a két ország vezetői fontos határozatokat hoznak a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataik fejlesztéséről. Az idén júniusban Todor Zsivkov. államelnök, a BKP főtitkára meghívására magyar párt- és kormányküldöttség tett eredményes látogatást Bulgáriában Kádár Jánosnak. az MSZMP KB első titkárának vezetésével. S zerte a világon nagy elismerés övezi a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népköztársaság kormányának következetes politikáját, amely a kommunista és munkáspártok összefogásának erősítését, a testvéri szocialista országok internacionalista együttműködésének további bővítését, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítását szolgálja. Nemzeti ünnepén szívből köszöntjük a testvéri bolgár népet, további sikereket kívánunk az ország társadalmi-gazdasági fejlődésében, a szocialista közösség proletár internacionalista szellemű erősítésében. 31 éve alakul! a KNDK H armincegy évvel ezelőtt. 1948. szeptember 9-én kiáltották ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A kínai birodalomtól való függés, majd a félévszázad,os japán gyarmati uralom után új történelmi szakasz kezdődött ezzel a Koreaifélszigeten. Helyesebben annak északi részén, hiszen délen — a jaltai, illetve a potsdami értekezlet határozatait figyelmen kívül hagyva — távolról sem az ország egységes, demokratikus létének megvalósításán munkálkodtak. Az Egyesült Államok segédletével külön „szabad választásokat” bonyolítottak le, s 1948 augusztusában létrehozták a (dél-)Koreai Köztársaságot. Erre válaszul alakították meg Phenjan- ban ,— általános választások után — a Legfelsőbb Népi Gyűlést, amel” kikiáltotta a KNDK-t Északon a szocialista átalakulást azonban hamarosan derékba törte a véres koreai háború, amelyben — az ENSZ zászlaját felhasználva — az USA nyíltan részt- vett. A szocialista országok tevékeny segítségének is köszönhető, hogy az agressziós tervek kudarcot vallottak: kétéves diplomáciai kötélhúzás után 1953-ban Panmin- d,zsonban aláírták a fegyverszüneti megállapodást. A helyreállítást gyors fejlődés követte: a KNDK-ban viszonylag rövid idő alatt lerakták a szocialista nemzetgazdaság alapjait. 1978-ban fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országként már második hétéves tervük megvalósítását kezdték meg. Phen- jan — amely a háborúban gyakorlatilag a földdel vált egyenlővé — ma ismét egymilliós lakosságú város: Korea „a hajnali nyugalom országa”. Az ország ősi elnevezése sajnos még ma sem fedi teljesen a valóságot. A 38. szélességi fok menti — elvileg fegyvermentes — övezetben gyakoriak a konfliktusok. Carter elnök választási ígéretei ellenére sem került sor csapatcsökkentésre — az USA Dél- Koreában állomásozó szárazföldi erőinek létszáma most is meghaladja a 30 ezret. E z is hozzájárult a hosszú évek óta húzódó, ám fejlődést nem mutató északdéli közeledési kísérletek eddigi kudarcához. A népi Korea részéről ugyanis a békeszerződés létrehozásának, a két or. szágrész békés újraegyesítésének egyik alapfeltétele az amerikai csapatok kivonása. E törekvésében a KNDK népével szolidárisak a szocialista országok is. Nagy nemzeti ünnepükön kívánjuk a koreai népnek, hogy további, sikerekkel haladjon előre a szocializmus útján. A robbanás, amely augusztus 27-én darabokra tépte Lord Mounfbatten halászbárkáját és kioltotta a királynő unokabátyjának életét, mélyen megrázta a brit közvéleményt és újólag ráirányította a figyelmet az 'ír kérdésre. 0 „csendes kínaiak” A délkelet-ázsiai országok cégeinek, gyárainak és bankjainak vezetői közt ma már ritkábban találunk kínai származásúa- kat. A kínai nemzetiségű üzletemberek ugyanis jobban szeretnek a háttérbe húzódni, és legtöbbször egy „vegyes” igazgatótanács vagy egy „hazai elnök” mögé bújva irányítják a vállalkozásokat, A Kínai Népköztársaság határain túl élő kínaiak hagyományosan egy-egy templom, temetkezési iroda, vagy a kínai negyed valamelyik üzlete köré tömörülnek. A közösségek komoly ütőerőt képviselő, kívülállókat be nem fogadó gazdasági csoportok, amelyek az adott ország gazdasági életének tekintélyes részét ellenőrzésük alatt tartják. Ezeknek a gazdasági csoportosulásoknak a szervezeti formája egyre inkább hasonlít a konszernekére. Az utóbbi időben Kína a külföldön élő kínaiakat nemcsak, mint a délkeletázsiai országokra gyakorolt politikai nyomás eszközét, hanem mint gazdasági „tartalékot" is felhasználja. Peking igyekszik előnyös partnernek mutatkozni az emigráns burzsoázia szemében, hiszen ez több. mint 15 milliárd dolláros tőke felett rendelkezik a délkelet-ázsiai országokban és gazdag kereskedelmi tapasztalatai is vannak. A hongkongi Economic Reporter közlése szerint Kína 1978 végére 109 országban mintegy 800 bank kétezer fiókjával létesített állandó üzleti kapcsolatot. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a délkelet-ázsiai kínai kereskedők közvetítő szerepe megnövekszik Kína üzleti kapcsolataiban. Ugyanakkor Peking a kínai nemzetiségűek mögé rejtőzve egy sor üzlethálózatot, szállodát, éttermet ellenőriz, melyeknek tiszta nyeresége évente több tízmillió dollár. Így a délkelet-ázsiai országok fejlesztési tartalékai az emigránsok vállalkozásain és a Kínai Népköztársaság bankkirendeltségein keresztül végül valahol Kínában kerülnek felhasználásra. Gazdasági szakadék A probléma gyökere a 17. századig nyúlik vissza. Akkor jelentek meg Ulsterben és környékén az angol és skót protestánsok, akik lassan túlsúlyba kerültek a városban és a hozzá csatlakozó hat megyében. Ez volt az ürügy, amelynek segítségével Írországot Nagy-Britanniához csatolták. Az írek nem nyugodtak bele országuk bekebelezésébe, s az ellenállás 1916-ban felkelésbe csapott át. Ennek hatására őfelsége kormánya hosszas tárgyalások után 1920-ban „beleegyezett”, hogy két parlamentet válasszanak: egyet a 26 megyéből álló Írországnak dublini, egyet pedig a mindössze 6 megyét magában foglaló Észak-írország lakosai számára belfasti székhellyel. Ez a megosztás az évtizedek során állandósult. Ez a tény, valamint az Észak-ír- országban élő katolikusok hátrányos helyzete szolgáltatta a hátteret a nacionalista csoportok szűnni nem akaró akcióinak. Hiba lenne azonban a polgárháborúvá szélesedő összecsapásokat csupán a nacionalista érzelmekkel magyarázni. Kétségtelenül ez látszik a legfontosabb tényezőnek, vannak azonban más okok is, amelyek a londoni kormány elleni akciókat motiválják. Az egyik a terület gazdasági helyzete. Mint ismeretes, a brit birodalom a második világháború után sorra veszítette el gyarmatait, velük együtt nyersanyagforrásait. A megváltozott helyzet és a világ- gazdaságban lejátszódó folyamatok az anyaországban súlyos megrázkódtatásokat okoztak, s ezek a helyi problémákkal párosulva, különösen nehéz helyzetet teremtettek Észak-írországban. A hivatalos londoni statisztikák adatai minden ékesszólásnál jobban szemléltetik az Angliában és az Észak-írországban élő, a törvény előtt egyenjogúnak számító brit állampolgárok gazdasági helyzete között tátongó szakadékot. Az Észak-írországban élők jövedelme csupán 81 százaléka, a nemzeti jövedelem mindössze háromnegyede az országos átlagnak; miközben a munkanélküliek aránya az országos szintet 100-nak véve, itt 180 százalékos. A munkaképes lakosság tíz százaléka nem rendelkezik tartós jövedelemmel. A vallási ellentétekkel párosulva, ezek a tényezők alkotják az ír probléma lényegét. Az elkeseredett katolikus kisebbség minden lehetséges módon tiltakozott a megkülönböztetés ellen. A tüntetések mind gyakoribbá és hevesebbé váltak s úgynevezett protestáns önvédelmi alakulatok beavatkozásai nyomán véres összecsapásokká fajultak. A rend helyre- állítására brit csapatokat vezényeltek a területre. Ez azonban csupán olaj volt a tűzre. 1969 augusztusában nagyszabású tiltakozó akciót szerveztek a katonai egységek jelenléte miatt. London- derryben a katonák tüzet nyitottak a felvonulókra, s közülük tizenhármat megöltek. Azóta a véres vasárnap óta az események tragikus fordulatot vettek. London kudarca Az IRA (ír Köztársasági Hadsereg) ideiglenes szárnya vérbosszút esküdött, terrorakcióit brit katonai egységek sem tudják megakadályozni. Igaz, 1975-ben az IRA fegyverszünetet ajánlott. Ezt a politikai rendezésre kellett volna felhasználni. Az erre irányuló kísérletek azonban kudarcot vallottak. Humphrey Atkins, aki jelenleg az ír ügyek államtitkára, bevallotta, hogy az egész észak-ír probléma idegen tőle. Csupán azért került erre a posztra, mert a helyismerettel rendelkező Airey Neave az IRA terrorakciójának áldozata lett. A parlament garázsában parkoló kocsijában időzített bombát helyeztek el. Atkinst annyira hidegen hagyták az események, hogy amikor csak tehette, távol maradt hivatalából, s miközben egy alkalommal a válságos helyzet miatt minden szabadságolást megtiltott munkatársainak és a biztonsági erők tagjainak, ő maga Tunéziába utazott pihenni. Az IRA ideiglenes szárnya egyébként az elmúlt két év alatt teljesen újjászervezte sorait a még hatékonyabb gerillahadviselésre. A szervezet bennfentesek szerint mintegy 400 tagból áll, akik az egyéni terror feltétlen hívei. Meggyőződésük, hogy kizárólag magasrangú brit személyiségek és a megszálló angol hadsereg elleni fizikai terrorral tudják elviselhetetlenné tenni Anglia számára észak-írországi uralmának fenntartását és kikényszeríteni a hadsereg kivonását a tartományból. Az IRA négy-öt fős kis sejtekbe szervezte tagjait, kiképezte őket a legkorszerűbb lőfegyverek és távirányítású robbanószerkezetek kezelésére. Pénz az USA-ból Az IRA az ír származású amerikaiaktól szerzi a pénzt és feltehetőleg a fegyverek nagy részét egyéni terrorkampányához, és propagandájában tudatosan törekszik az amerikai kormány és neves politikusok megnyerésére, mert úgy ítéli meg, hogy ők gyakorolhatják a leghatékonyabb külső nyomást a brit kormányra észak-írországi politikájának felülvizsgálásáért. Mindenesetre annyit elértek, hogy más politikusokkal együtt Edward Kennedy szenátor is több alkalommal bírálta a brit kormányt, Carey New York-i kormányzó pedig nemrég konferenciára hívta meg az ír és a brit kormányt, továbbá észak-ír közösségek vezetőit az ulsteri válság megvitatására. London azonban ingerültein elutasította a meghívást és igyekszik elhárítani mindenféle amerikai közvetítési kísérletet. Ezzel szemben elrendelték a biztonsági intézkedések megszigorítását és ehhez az ír Köztársaság kormányának segítségét kérték, amit Lynch miniszterelnök egyelőre megtagadott. Csakhogy amint a véres hétfő utáni kommentárjában a Financial Times is megjegyezte: a fokozott biztonsági intézkedésekre szükség van, de azok nem helyettesíthetik a politikai rendezést, amelyre évtizedek óta hiába vár Észak-írország lakossága. Kanyó András „Páncéloscsata” Nyugat-Európában Francia legyverreklám - az egész világnak bármely fegyver- fajtát ajánl. „Ismered-e a legújabb belga viccet? — kérdezi a Le Monde c. párizsi polgárt napilap karikatúráján az egyik lakatos a másiktól, aki éppen egy „francia gyártmány” feliratú harckocsit szerel... (A belga vicceknek olyan hagyományai vannak Francia- országban, mint például nálunk a skót vagy a székely vicceknek.) Szóval a franciák legújabb — bár számukra fanyar csattanójú tréfája, hogy a brüsszeli kormány úgy döntött: nem francia, hanem amerikai gyártmánynyal cseréli fel elavult páncélosait. Martens belga miniszterelnök közölte, hogy a hadügyminisztérium már el is küldte az amerikai BMF vállalathoz a megrendelést 514 AIFV és 525 M—113-as páncélozott harci járműre, ösz- szeszerelésükre Belgiumban kerül sor. Brüsszelben az év elején jelentették be. hogy a belga hadsereg kiselejtezi elavultnak nyilvánított amerikai gyártmányú páncélozott járműveit és a francia AMX— 13-as könnyű harckocsikat. Párizs azonnal jelentkezett és elküldte a francia hadiipar legmodernebb termékeinek, az AMX—10 könnyű harckocsinak és a VAB páncélozott harcjárműnek néhány példányát kipróbálásra. A francia kormány titokban abban reménykedett, hogy Belgium után Hollandia is tőlük pótolja kiselejtezésre váró öreg DAF-jait. Franciaországban a hadiipar 70 ezer munkást foglalkoztat. A fegyvergyártó cégek évről évre rekordmegrendeléseket kapnak, s tavalyelőtt mintegy 27 milliárd francia frank értékben adtak el fegyvert. A Franciaországban előállított hadi- felszerelés mintegy 60 százaléka exportra kerül. Az iparág fellendülését a francia piacpolitika tette lehetővé. Amikor például az Egyesült Államok fékezte fegyverszállításait a latin-amerikai diktatúráknak, Franciaország betört a hagyományosan amerikai piacra. Hasonló eset volt, amikor a britek csökkentették fegyverexportjukat Dél-Afrikába és Rhodesiába. Mégis mi az oka a francia fegyvergyártók éles reagálásának a belga döntésre? Franciaország évek óta hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy betörjön a NATO-or- szágok fegyverpiacára — ezért tartják Párizsban vereségnek a belga elutasítást. Négy évvel ezelőtt úszott, illetve „repült él” az „évszázad fegyverüzlete”, amikor Belgium, Hollandia, Dánia és Norvégia, az első számú NATO-partner, az Egyesült Államok F—16-os vadászbombázóját részesítette előnyben a francia Mirage— F—1-esekkel szemben. A közelmúltban pedig a hollandok és a dánok ugyancsak amerikai felderítő gépeket rendeltek haditengerészetük számára. A páncélos üzlet megszerzéséért pedig a franciák még azt is felajánlották, hogy az AMX—10-eket belga géppuskákkal szerelik fel. Van den Boeynants belga hadügyminiszter mégis kijelentette: az amerikai páncélozott harc- járművek megbízhatóbbak és nagyobb teljesítményűek. A francia—belga „páncélosvita” túlnő a pénzügyi és a presztízskérdéseken. Párizsban ezért a monopolista körök egyre többet hangoztatják: ahhoz, hogy a francia fegyvergyártók megvethessék a lábukat a nyugat-európai piacon, tovább kell közeledniük a NATO-szövetségesek- hez. Az atlanti katonai szövetségbe való visszatéréssel remélik elérni, hogy ’ — természetesen francia vezetéssel — megteremtsék az önálló európai hadiipari kooperációt. L. L. Összeállította: Hájos László
