Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

1979. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A FEGYVERES ERŐK NAPJÁN Kitünteteti rendőrök és munkásőrök A fegyveres erők napja al­kalmából tegnap koszorúzás! ünnepség volt a Hősök terén, a magyar hősök emlékművé­nél. A Himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársa­ság fegyveres erői és a fegy­veres testületek nevében Czinege • Lajos hadseregtá- bomok, honvédelmi minisz­ter, Benkei András belügy­miniszter és Papp Árpád, a Munkásőrség országos pa­rancsnoka helyezte el a há­la és a megemlékezés koszo­rúját. Elhelyezték koszorúikat a társadalmi és tömegszerVeze- tek képviselői is. * * * A Szolnok megyei Rend­őrfőkapitányság tegnap a fegyveres erők napja tiszte­letére a szolnoki Helyőrségi Művelődési Otthonban ün­nepséget rendezett. A részt­vevőket és a meghívott ven­dégeket — köztük Zsovák Lászlót, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjét és az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet alakulatok képviselőit — Daróczi And­rás ezredes, rendőrfőkapi­tány-helyettes köszöntötte. A díszparancs ismertetése után M. Szabó István vezér­őrnagy, megyei rendőrfőka­pitány kitüntetéseket adott át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet adományozta Kada János rendőralezredesnek és ísák Iisltvámirendőrőmagynak, akik a kitüntetést a központi ün­nepségen vették át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Borsos Gábor rendőrzászlós (aki szintén Budapesten vette át a kitüntetését), Dombi Sán- domé rendőrszázados és Sol- lich Endre rendőrőmagy. Az ezüst fokozattal Molnár Gyu­la rendőrőrnagy, Török Sán­dor rendőrfőhadnagy. Brun­ner István rendőr-törzszász­lós és Buczkó Mihály rend­őrzászlós szolgálati munkáját jutalmazták. A bronz foko­zatot dr. Szegedi Károlyné rendőrhadnagy, dr. Török László rendőrőmagy, Czégény Sándor rendőrfőhadnagy és Ungvári László rendőrtörzs­őrmester -kapta. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát tizennégyen, az ezüst fokozatát tizenegyen, a bronz fokozatát kilencen vették át. A belügyminiszter a rend­őri munkát eredményesen segítő tevékenységéért a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki dr. Tolnai Lajos pénzügyőr­századost. Több rendőr és polgári al­kalmazott kapta meg a teg­napi ünnepségen Kiváló Munkáért jelvényt a Kiváló Társadalmi Munkáért érmet a miniszter, a miniszterhe­lyettes és a rendőrfőkapitány dicséretét és jutalmát. Né- hányan eredményes munká­juk elismeréseként soron kí­vüli előléptetésben részesül­tek. A fegyveres erők napja al­kalmából ünnepséget rendez­tek tegnap, a munkásőrség megyei parancsnokságán, melyen, részt vett Szabó Ist­ván, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. Posta Mi­hály megyei parancsnok ki­tüntetéseket adott át a ki­emelkedő munkát végzett m unkásőröknek. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát kapta Koczka József, a ti­szafüredi, Márki Károly • a mezőtúri önálló század tagja. Az ezüst fokozatot nyolcán, a bronz fokozatot kilencen vették át. Dózsa Ferenc 20 éves szolgálatának elismeré­séül megkapta a Szolgálati Érdemérmet. A munkás őrséggel való együttműködés fejlesztése te­rén kifejtett munkásságáért munkásőr emlékjelvénnyel tüntették ki, Sebők Csabát,, a Kőolajkutató Vállalat fő­osztályvezetőjét, Baráth La­jost, a Vízgépészeti Vállalat kunhegyes! igazgatóját, Ke- rnecsei Imrét, a kunmadarasi Kossuth, Csemány Bélát a törökszentmiklósi Tiszatáj és Szegő Lászlót, a túrkevei Vö­rös Csillag. Termelőszövetke­zet elnökét, valamint Bíró Sándort, a MEZŐGÉP Vál­lalat törökszentmiklósi gyá­rának főmérnökét. A Munkásőrség Országos Parancsnoka három, a me­gyei parancsnok 17 munkás­őrt részesített dicséretben. Hántolják az új rizst Karcagon Megyeszerte aratják a vízigabonát, gyűlik a hán- tolásra és csomagolásra váró rizs a Gabonafor­galmi és Malomipari Vál­lalat karcagi hántolójá- ban. Naponta 40-50 vagonnyi szem érkezik az üzembe a Szolnok és Hajdú-Bíhar megyei me­zőgazdasági nagyüzemek­ből, a termést ezen a hé­ten már két műszakban dolgozzák fel Újabb szállítmány érkezett:' a helyi Május 1. Termelőszö­vetkezetben aratott rizst bil­lentik ki a pótkocsis teherau­tókról Kása Pál főmolnár: — „Lénye­gesen jobb a tavalyinál”. Automatákkal egy műszakban négy vagon rizst csomagol­nak egykilós tasakokba (Fotó: Temesközy F.) Hogy létünk az országgyűlésen nálunk, hogy a fl7t tartiálf kapott gyógyszert H&l túliján — például egy fej­fájást enyhítő pi­rulát — nem kell megköszönni. Aki adja, magától értetődően teszi. Az állam teljes körű felelőssége egészségünkért is magától értetődő az immár hét esztendeje hozott egészségügyi törvény értelmében, olyany- nyira, hogy az országgyűlés szükségesnek tartotta megvizsgálni gyakorlati érvénye­sülését. Erről természetesen mindenkinek van ilyen-olyan véleménye, amit nem is rejt véka alá — nem csoda, hogy a kép­viselők is nagy számban szóltak hozzá az egészségügyi miniszter beszámolójához. S ahogy az emberek általában sokféle be­nyomás és személyes tapasztalat alapján foglalnak állást ez ügyekben, a képviselői megközelítés sem volt egyöntetű. Tény. hogy a megyék, városok, kisebb települések egészségügyi viszonyai még az alapellátottságot tekintve is különböznek, és a helyzet mérlegelése sem egyértelmű. Van, ahol a viszonylag csekélyebb szolgál­tatás is nagyobb elégedettséget kelt, mint másutt a jelentékeny fejlődés. De nem is csoda: e téren valóban erősen különböz­nek az igények — némileg még a szükség­letek is. Csapó Jánosné Tolna megyei kép­viselőnek, a simontornyar Bőrgyár igaz­gatóhelyettesének kijelentését azonban alighanem minden képviselőtársa magáé­nak vallotta. Azt mondta: a gyógyításban semmilyen medicinával nem pótolható', ha a beteg érzi a doktor személyes figyelmét, odaadását. És hozzátette: ezt mindenki joggal várja el, aki orvoshoz fordul, s erre kellene még jobban, ösztönözni a fiatal és leendő orvosokat is! Ez — ha az egész apparátustól, tehát nő­vérektől és más egészségügyiektől hasonló­képpen elvárt magatartásként értelmezzük — alapkérdés. Még annál is előbbre való, amit a miniszterrel egyetértésben oly so­kan hangoztattak, hogy tudniillik az úgy­nevezett alapellátás minőségének fejlesz­tése áll most előtérben, mert bár igaz, hogy a kórházak felújítása, bővítése, újak építése, a felszereltség javítása és haté­konyabb kihasználása, általában az éssze­rűbb szervezeti megoldások jobb lehetősé­geket teremtenek a gyógyításra — a be­teg akkor is betegként viselkedik majd, és a kellemesebb rendelőben, levegősebb, tisztább kórteremben, kényelmesebb ágy­ban is mindenekelőtt megértésre, türelem­re, biztatásra vágyik. Különös figyelmet érdemel ez esetben az orvosiképviselök véleménye. Dr, Pesta Lászlóé, a bizottság elnökéé például, aki fejlett gyógyszergyártásunk ellenére — vagy éppen azért ,— az ipari, bizottsággal együtt napirendre kívánja tűzni a gyógy­szerellátás hazai bázisának kérdését. Dr. Déváid József Borsod, megyei kórházigaz­gató hiányolta, hogy más minisztériumok és főhatóságok nem számoltak be a ház­nak, vajön mit tesznek a törvény valóra váltásáért. Nyilván elsősorban az építés­ügyi tárcára célzott. Egyszóval: az egész­ségügy korántsem csupán az Egészségügyi Minisztérium ügye, felelőssége kell hogy legyen. Dr. Faragó Margit kórházi szemészor­vos, Szolnok megyei képviselő érdekesen taglalta, miként igyekeztek az országos átlagot meg sem közelítő megyében saját erőből enyhíteni a gondokon. És amiről többen is szóltak, dr. Pesta László, dr. Vá­mos Marietta Pest megyei körzeti orvos és mások: a rehabilitáció ügyének rendezése. Hogy miután az orvos elvégezte a magá­ét, a bizonyos munkavégzésre alkalmas ember találjon is érdemes, értelmes mun­kát. Igen elmaradottak nálunk e tekintet­ben az állapotok. ­Gyerekgyógyászat, fogászati ellátás, üze­mi rendelők helyzete, szűrővizsgálatok és mindenékelőtt a körzeti orvosok munkája — hogy csak néhányat említsünk a sok közül — volt még másfél napon á,t a ta­nácskozás tárgya. A vita remélhetőleg több vonatkozásban is újabb lendületet ad egészségügyünk továbbfejlesztéséhez, ajni- re annak ellenére nagy szükség van, hogy a miniszteri beszámoló és jónéhány hozzá­szólás figyelmet érdemlő eredményeket könyvelhetett el. valamelyest ezen Talán coníf túlmenően is a Idlűll OCyit hazai egészségügyi kultúra előbbrevi- tele. Mert hiába a roppant anyagi, szel­lemi erőfeszítés a gyógyítás érdekében, ha a megelőzésben nem haladunk előre. Ab­ban pedig nekünk, a törvényben állam­polgárnak titulált millióknak van a leg­főbb szerepünk. Egészségesebb életmód, megfontoltabb táplálkozás, káros szoká­saink, szenvedélyeink mérséklése — ugye, mindenki tudja, miről van 'szó. De hát ebben törvény, miniszter, képviselő aligha segíthet. Mi magunk azonban tehetnénk valamit. Balog János Hz ész termel a kéz helyett II gyorsaság nemcsak kétmilliót ér Szinte megszámlálhatat- lanszor adott már hírt a sajtó, a magyar műszaki élet talán legsúlyosabb kró­nikus betegségéről, a hazai újítások és találmányok hasznosításának lassúságá­ról. Vállalataink nem bíznak az egészen új ötletekben, A múlt év elején ismer­kedtek meg egy, az akkumu­látorok ólomlemezeinek gyártását korszerűbbé tévő eljárással. Nem ijedtek meg attól, hogy a lemezek fel­használóinak valamicskét változtatniuk kell az áram­forrás-készítés technológiá­ján — például más kon­centrációjú savoldatot kell használniuk —, hanem azon­nal elkezdtek számolni. Az akkumulátorok lelkét a kész lemezeket évekig elekt­romos eljárással „formáz­ták” a vállalat szászberki üzemében: megfelelő savas oldatba merítve elektromos árammal adták meg az áramforrás összeszerelése előtti villamos töltést. A technológiai folyamat igen sokáig, 36 órán át tartott — lassította a munkát. A vál­lalat vezetősége sokallta az évente elhasználódott 150 darab, egyenként 2500 fo­rintba kerülő, importból származó kőagyag kádra (ezekben az edényekben töl­tötték fel árammal a leme­zeket) költött pénzt is. No és a „formázás” megszünte­tése villamosenergia megta­karítását is ígérte. Nem kis megelégedésére a lemezek felhasználóinak. A formázás során sok-sok le­mez elhajlott, nem lehetett az akkumulátorokba szerel­ni őket. A kádakba rakás és a kiszedés közbén meglazult rajtuk, lehullott róluk az áramot fejlesztő bevonat. Az félnek önmaguktól, elemzé­seik pontosságától: „talán mégis rosszul számoltunk”. Az egész gazdaságunkra jel­lemző hiba ismerői értékel­hetik csak igazán a szolno­ki Vasipari Vállalat gyorsa­ságát. Komolyan vették hát a Szolnokra látogató feltaláló ajánlatát, és azonnal a technológiaváltás mellett szóló érvek mögé néztek. He­tek alatt kiderült, hogy más összetételű vegyi anyagot kenve a lemezekre — így maradhat el a formázási művelet — minden darab 25 fillérrel olcsóbban ké­szíthető el. Évi 7 milliós ter­melésnél ez már 1,8 millió forintnyi költségmegtakarí­tást jelent. A „Vasiparinál” azonban nem csupán a gazdasági elemzést elvégzők buzgól- kodtak. A műszaki szakem­berek gyorsasága sem ma­radt el a számok és forin­tok birodalmában otthono­san mozgókétól. Néhány hó­nap alatt megteremtették az átszervezés feltételeit, a ke­reskedelmi vállalatokkal megegyezve - pedig megsze­rezték a kísérletekhez és .a próbaüzem megkezdéséhez nélkülözhetetlen vegyi anya­gokat. Á sikeres adaptáció után a szászbérki üzemben már júniusban — alig fél év után — az új eljárással készítették a gépjárművek­nek áramot adó készülékek alkatrészeit. elektromos fürdő megszün­tetése után .kevesebb selej- tet gyártanak az üzemben. A minőség javulását azon­ban nemcsak a megrendelők elégedettsége jelzi. A Ma­gyar Elektrotechnikai El­lenőrző Intézet az új mód­szerrel. készített akkumulá­tor megvizsgálása után a szokásos egy év helyett ket­tőre adott minőségi jogosít­ványt a Vasipari Vállalat­nak. Egy év tapasztalatai után a vállalatnál természetesen a több milliószor 25 fillér­ben mérik az „újítás” ered­ményét. Az országnak azon­ban ennél is többet jelent a lemezgyártás korszerűsíté­se. Szászberken ma már csupán fele annyi villamos energiára van szükség, mint akkor amikor még hagyo­mányos módon dolgoztak. Ezt a megtakarítást is ki­fejezhetjük pénzben — az 1,8 milliós összeg egyharma- dát teszi ki — a fogyasztás csökkenése azonban a fo­rintnál is fontosabb. „Egyéb" haszon Gyorsan döntött tehát a Vasipari Vállalat kollektí­vája, és mert bíztak számí­tásaikban, aggályoskodás sem lassította a találmány „munkába állítását”. Nem várták meg például amíg jó állapotban lévő, vagy telje­sen új kőagyagkádjaik tel­jesen elhasználódnak. Még ma sem találtak rájuk ve­vőket. ha vásárlók ezután sem jelentkeznek, a teljesen használható drága eszközö­ket ki kell selejtezni. Az eddig „formázást” végző 14 dolgozó többsége ma már a szászberki üzem akkumulátor összeszerelő műhelyében tevékenykedik. Az ő munkájuk segítségével a vállalat az idén már 40 ezer kész áramforrást gyárt, 7 ezerrel többet mint tavaly. Szászberken nem dolgoznak többet mint korábban, még­is többet gyártanak, több nyereséghez jut a vállalat. Észrevették ugyanis, hogy a kutatók agyában született ötletek a munkások helyett „termelnek”. Ezt tudva már nem féltek az újdonságtól — könnyen és gyorsan dön­töttek. V. Sz. J. Bíztak a találmányban Kevesebb selejtet gyártottak

Next

/
Oldalképek
Tartalom