Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
1979. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A FEGYVERES ERŐK NAPJÁN Kitünteteti rendőrök és munkásőrök A fegyveres erők napja alkalmából tegnap koszorúzás! ünnepség volt a Hősök terén, a magyar hősök emlékművénél. A Himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság fegyveres erői és a fegyveres testületek nevében Czinege • Lajos hadseregtá- bomok, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka helyezte el a hála és a megemlékezés koszorúját. Elhelyezték koszorúikat a társadalmi és tömegszerVeze- tek képviselői is. * * * A Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság tegnap a fegyveres erők napja tiszteletére a szolnoki Helyőrségi Művelődési Otthonban ünnepséget rendezett. A résztvevőket és a meghívott vendégeket — köztük Zsovák Lászlót, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok képviselőit — Daróczi András ezredes, rendőrfőkapitány-helyettes köszöntötte. A díszparancs ismertetése után M. Szabó István vezérőrnagy, megyei rendőrfőkapitány kitüntetéseket adott át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet adományozta Kada János rendőralezredesnek és ísák Iisltvámirendőrőmagynak, akik a kitüntetést a központi ünnepségen vették át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Borsos Gábor rendőrzászlós (aki szintén Budapesten vette át a kitüntetését), Dombi Sán- domé rendőrszázados és Sol- lich Endre rendőrőmagy. Az ezüst fokozattal Molnár Gyula rendőrőrnagy, Török Sándor rendőrfőhadnagy. Brunner István rendőr-törzszászlós és Buczkó Mihály rendőrzászlós szolgálati munkáját jutalmazták. A bronz fokozatot dr. Szegedi Károlyné rendőrhadnagy, dr. Török László rendőrőmagy, Czégény Sándor rendőrfőhadnagy és Ungvári László rendőrtörzsőrmester -kapta. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát tizennégyen, az ezüst fokozatát tizenegyen, a bronz fokozatát kilencen vették át. A belügyminiszter a rendőri munkát eredményesen segítő tevékenységéért a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki dr. Tolnai Lajos pénzügyőrszázadost. Több rendőr és polgári alkalmazott kapta meg a tegnapi ünnepségen Kiváló Munkáért jelvényt a Kiváló Társadalmi Munkáért érmet a miniszter, a miniszterhelyettes és a rendőrfőkapitány dicséretét és jutalmát. Né- hányan eredményes munkájuk elismeréseként soron kívüli előléptetésben részesültek. A fegyveres erők napja alkalmából ünnepséget rendeztek tegnap, a munkásőrség megyei parancsnokságán, melyen, részt vett Szabó István, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. Posta Mihály megyei parancsnok kitüntetéseket adott át a kiemelkedő munkát végzett m unkásőröknek. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Koczka József, a tiszafüredi, Márki Károly • a mezőtúri önálló század tagja. Az ezüst fokozatot nyolcán, a bronz fokozatot kilencen vették át. Dózsa Ferenc 20 éves szolgálatának elismeréséül megkapta a Szolgálati Érdemérmet. A munkás őrséggel való együttműködés fejlesztése terén kifejtett munkásságáért munkásőr emlékjelvénnyel tüntették ki, Sebők Csabát,, a Kőolajkutató Vállalat főosztályvezetőjét, Baráth Lajost, a Vízgépészeti Vállalat kunhegyes! igazgatóját, Ke- rnecsei Imrét, a kunmadarasi Kossuth, Csemány Bélát a törökszentmiklósi Tiszatáj és Szegő Lászlót, a túrkevei Vörös Csillag. Termelőszövetkezet elnökét, valamint Bíró Sándort, a MEZŐGÉP Vállalat törökszentmiklósi gyárának főmérnökét. A Munkásőrség Országos Parancsnoka három, a megyei parancsnok 17 munkásőrt részesített dicséretben. Hántolják az új rizst Karcagon Megyeszerte aratják a vízigabonát, gyűlik a hán- tolásra és csomagolásra váró rizs a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat karcagi hántolójá- ban. Naponta 40-50 vagonnyi szem érkezik az üzembe a Szolnok és Hajdú-Bíhar megyei mezőgazdasági nagyüzemekből, a termést ezen a héten már két műszakban dolgozzák fel Újabb szállítmány érkezett:' a helyi Május 1. Termelőszövetkezetben aratott rizst billentik ki a pótkocsis teherautókról Kása Pál főmolnár: — „Lényegesen jobb a tavalyinál”. Automatákkal egy műszakban négy vagon rizst csomagolnak egykilós tasakokba (Fotó: Temesközy F.) Hogy létünk az országgyűlésen nálunk, hogy a fl7t tartiálf kapott gyógyszert H&l túliján — például egy fejfájást enyhítő pirulát — nem kell megköszönni. Aki adja, magától értetődően teszi. Az állam teljes körű felelőssége egészségünkért is magától értetődő az immár hét esztendeje hozott egészségügyi törvény értelmében, olyany- nyira, hogy az országgyűlés szükségesnek tartotta megvizsgálni gyakorlati érvényesülését. Erről természetesen mindenkinek van ilyen-olyan véleménye, amit nem is rejt véka alá — nem csoda, hogy a képviselők is nagy számban szóltak hozzá az egészségügyi miniszter beszámolójához. S ahogy az emberek általában sokféle benyomás és személyes tapasztalat alapján foglalnak állást ez ügyekben, a képviselői megközelítés sem volt egyöntetű. Tény. hogy a megyék, városok, kisebb települések egészségügyi viszonyai még az alapellátottságot tekintve is különböznek, és a helyzet mérlegelése sem egyértelmű. Van, ahol a viszonylag csekélyebb szolgáltatás is nagyobb elégedettséget kelt, mint másutt a jelentékeny fejlődés. De nem is csoda: e téren valóban erősen különböznek az igények — némileg még a szükségletek is. Csapó Jánosné Tolna megyei képviselőnek, a simontornyar Bőrgyár igazgatóhelyettesének kijelentését azonban alighanem minden képviselőtársa magáénak vallotta. Azt mondta: a gyógyításban semmilyen medicinával nem pótolható', ha a beteg érzi a doktor személyes figyelmét, odaadását. És hozzátette: ezt mindenki joggal várja el, aki orvoshoz fordul, s erre kellene még jobban, ösztönözni a fiatal és leendő orvosokat is! Ez — ha az egész apparátustól, tehát nővérektől és más egészségügyiektől hasonlóképpen elvárt magatartásként értelmezzük — alapkérdés. Még annál is előbbre való, amit a miniszterrel egyetértésben oly sokan hangoztattak, hogy tudniillik az úgynevezett alapellátás minőségének fejlesztése áll most előtérben, mert bár igaz, hogy a kórházak felújítása, bővítése, újak építése, a felszereltség javítása és hatékonyabb kihasználása, általában az ésszerűbb szervezeti megoldások jobb lehetőségeket teremtenek a gyógyításra — a beteg akkor is betegként viselkedik majd, és a kellemesebb rendelőben, levegősebb, tisztább kórteremben, kényelmesebb ágyban is mindenekelőtt megértésre, türelemre, biztatásra vágyik. Különös figyelmet érdemel ez esetben az orvosiképviselök véleménye. Dr, Pesta Lászlóé, a bizottság elnökéé például, aki fejlett gyógyszergyártásunk ellenére — vagy éppen azért ,— az ipari, bizottsággal együtt napirendre kívánja tűzni a gyógyszerellátás hazai bázisának kérdését. Dr. Déváid József Borsod, megyei kórházigazgató hiányolta, hogy más minisztériumok és főhatóságok nem számoltak be a háznak, vajön mit tesznek a törvény valóra váltásáért. Nyilván elsősorban az építésügyi tárcára célzott. Egyszóval: az egészségügy korántsem csupán az Egészségügyi Minisztérium ügye, felelőssége kell hogy legyen. Dr. Faragó Margit kórházi szemészorvos, Szolnok megyei képviselő érdekesen taglalta, miként igyekeztek az országos átlagot meg sem közelítő megyében saját erőből enyhíteni a gondokon. És amiről többen is szóltak, dr. Pesta László, dr. Vámos Marietta Pest megyei körzeti orvos és mások: a rehabilitáció ügyének rendezése. Hogy miután az orvos elvégezte a magáét, a bizonyos munkavégzésre alkalmas ember találjon is érdemes, értelmes munkát. Igen elmaradottak nálunk e tekintetben az állapotok. Gyerekgyógyászat, fogászati ellátás, üzemi rendelők helyzete, szűrővizsgálatok és mindenékelőtt a körzeti orvosok munkája — hogy csak néhányat említsünk a sok közül — volt még másfél napon á,t a tanácskozás tárgya. A vita remélhetőleg több vonatkozásban is újabb lendületet ad egészségügyünk továbbfejlesztéséhez, ajni- re annak ellenére nagy szükség van, hogy a miniszteri beszámoló és jónéhány hozzászólás figyelmet érdemlő eredményeket könyvelhetett el. valamelyest ezen Talán coníf túlmenően is a Idlűll OCyit hazai egészségügyi kultúra előbbrevi- tele. Mert hiába a roppant anyagi, szellemi erőfeszítés a gyógyítás érdekében, ha a megelőzésben nem haladunk előre. Abban pedig nekünk, a törvényben állampolgárnak titulált millióknak van a legfőbb szerepünk. Egészségesebb életmód, megfontoltabb táplálkozás, káros szokásaink, szenvedélyeink mérséklése — ugye, mindenki tudja, miről van 'szó. De hát ebben törvény, miniszter, képviselő aligha segíthet. Mi magunk azonban tehetnénk valamit. Balog János Hz ész termel a kéz helyett II gyorsaság nemcsak kétmilliót ér Szinte megszámlálhatat- lanszor adott már hírt a sajtó, a magyar műszaki élet talán legsúlyosabb krónikus betegségéről, a hazai újítások és találmányok hasznosításának lassúságáról. Vállalataink nem bíznak az egészen új ötletekben, A múlt év elején ismerkedtek meg egy, az akkumulátorok ólomlemezeinek gyártását korszerűbbé tévő eljárással. Nem ijedtek meg attól, hogy a lemezek felhasználóinak valamicskét változtatniuk kell az áramforrás-készítés technológiáján — például más koncentrációjú savoldatot kell használniuk —, hanem azonnal elkezdtek számolni. Az akkumulátorok lelkét a kész lemezeket évekig elektromos eljárással „formázták” a vállalat szászberki üzemében: megfelelő savas oldatba merítve elektromos árammal adták meg az áramforrás összeszerelése előtti villamos töltést. A technológiai folyamat igen sokáig, 36 órán át tartott — lassította a munkát. A vállalat vezetősége sokallta az évente elhasználódott 150 darab, egyenként 2500 forintba kerülő, importból származó kőagyag kádra (ezekben az edényekben töltötték fel árammal a lemezeket) költött pénzt is. No és a „formázás” megszüntetése villamosenergia megtakarítását is ígérte. Nem kis megelégedésére a lemezek felhasználóinak. A formázás során sok-sok lemez elhajlott, nem lehetett az akkumulátorokba szerelni őket. A kádakba rakás és a kiszedés közbén meglazult rajtuk, lehullott róluk az áramot fejlesztő bevonat. Az félnek önmaguktól, elemzéseik pontosságától: „talán mégis rosszul számoltunk”. Az egész gazdaságunkra jellemző hiba ismerői értékelhetik csak igazán a szolnoki Vasipari Vállalat gyorsaságát. Komolyan vették hát a Szolnokra látogató feltaláló ajánlatát, és azonnal a technológiaváltás mellett szóló érvek mögé néztek. Hetek alatt kiderült, hogy más összetételű vegyi anyagot kenve a lemezekre — így maradhat el a formázási művelet — minden darab 25 fillérrel olcsóbban készíthető el. Évi 7 milliós termelésnél ez már 1,8 millió forintnyi költségmegtakarítást jelent. A „Vasiparinál” azonban nem csupán a gazdasági elemzést elvégzők buzgól- kodtak. A műszaki szakemberek gyorsasága sem maradt el a számok és forintok birodalmában otthonosan mozgókétól. Néhány hónap alatt megteremtették az átszervezés feltételeit, a kereskedelmi vállalatokkal megegyezve - pedig megszerezték a kísérletekhez és .a próbaüzem megkezdéséhez nélkülözhetetlen vegyi anyagokat. Á sikeres adaptáció után a szászbérki üzemben már júniusban — alig fél év után — az új eljárással készítették a gépjárműveknek áramot adó készülékek alkatrészeit. elektromos fürdő megszüntetése után .kevesebb selej- tet gyártanak az üzemben. A minőség javulását azonban nemcsak a megrendelők elégedettsége jelzi. A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet az új módszerrel. készített akkumulátor megvizsgálása után a szokásos egy év helyett kettőre adott minőségi jogosítványt a Vasipari Vállalatnak. Egy év tapasztalatai után a vállalatnál természetesen a több milliószor 25 fillérben mérik az „újítás” eredményét. Az országnak azonban ennél is többet jelent a lemezgyártás korszerűsítése. Szászberken ma már csupán fele annyi villamos energiára van szükség, mint akkor amikor még hagyományos módon dolgoztak. Ezt a megtakarítást is kifejezhetjük pénzben — az 1,8 milliós összeg egyharma- dát teszi ki — a fogyasztás csökkenése azonban a forintnál is fontosabb. „Egyéb" haszon Gyorsan döntött tehát a Vasipari Vállalat kollektívája, és mert bíztak számításaikban, aggályoskodás sem lassította a találmány „munkába állítását”. Nem várták meg például amíg jó állapotban lévő, vagy teljesen új kőagyagkádjaik teljesen elhasználódnak. Még ma sem találtak rájuk vevőket. ha vásárlók ezután sem jelentkeznek, a teljesen használható drága eszközöket ki kell selejtezni. Az eddig „formázást” végző 14 dolgozó többsége ma már a szászberki üzem akkumulátor összeszerelő műhelyében tevékenykedik. Az ő munkájuk segítségével a vállalat az idén már 40 ezer kész áramforrást gyárt, 7 ezerrel többet mint tavaly. Szászberken nem dolgoznak többet mint korábban, mégis többet gyártanak, több nyereséghez jut a vállalat. Észrevették ugyanis, hogy a kutatók agyában született ötletek a munkások helyett „termelnek”. Ezt tudva már nem féltek az újdonságtól — könnyen és gyorsan döntöttek. V. Sz. J. Bíztak a találmányban Kevesebb selejtet gyártottak
