Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 30. hónap kisközség Zagyvarékas, „gólyamesék" nélkül A liget még a nyár, a pihenés, a szórakozás, s a szerelmek lábnyomát őrzi. A Kisszög vagy ahogy még a zagyvarékasiak nevezik Zagyvaliget, Zagyvasziget — a kő- hajításnyira lévő folyó áradáskor szigetet varázsol a ligetből — a lakosság kedvenc pihenőhelye. A zizegő, rozsdás levelű fák alatt csak a belopakodó ősszel találkozunk. Ki érne rá dologidőben álmodozni? A zagyvaré- kasiakról egyébként is az a hír járja, hogy szorgalmas, dolgos emberek. Elég csak végigmenni a községen, a magas kerítések mögé bújtatott hatalmas házak elárulják, van mit a tejbe aprítani a gazdáiknak. Csak az idén több mint negyven új otthon épül. Ezzel párhuzamosan azonban évről évre egyre több elnéptelenedő, üres házat hagynak maguk után az eltávozott öregek. Nincs cigánysor A lakosság elvándorlása a községből az utóbbi években megállt, sőt egyre növekszik azoknak a száma, akik Szolnokról, s a környező településekről költöznek át Zagyvarékasra. A község kereskedelmi hálózata megfelelő, az új ABC-áruház mellett számos szakboltban költhetik el pénzüket a helybeliek. — Még a Szolnokra járó dolgozók is itthon vásárolnak — jegyzi meg udvarias házigazdánk, Zölei Gyula tanácselnök. — Reggel, délben, este mindig sokan várakoznak a buszmegállóban. — Kilencszáz—ezer között van a Szolnokon dolgozó zagyvarékasiak száma. — A lakosság csaknem egyharmada. — A legfrissebb statisztika alapján 3571-en élnek a községünkben, Szászberekén pedig 1046-an. Négy éve alakult meg a községi közös tanács, azóta közösek a gondjaink, eredményeink. Mindkettőből akad bőven. Az 1970-es árvíz után felszámolták a zagyvarékasi cigánysort, az ott élő családok azóta a községben találtak otthonra. A lakosság tíz százaléka cigányszármazású, többségük magáévá tette az újfajta életformát, beilleszkedett a község életébe. Csupán öt-hat olyan családot tartanak számon, amelyikben nem erény még a tisztálkodás, a gyerekek iskoláztatása. A közelmúltban egyébként „majdnem sikerült” egy friss diplomás zagyvarékasi cigányszármazású orvost „hazacsábítani”. Két évvel ezelőtt a hasonló községek kategóriájában megnyerték a megyei területfejlesztési versenyt. Társadalmi ösz- szefogással tornatermet építettek az iskola szomszédságában, parkot alakítottak ki, járdát építettek. Egy év alatt több mint hétmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek el. A két település lakóinak 67 százaléka vett részt az építkezéseken, a községek szépítésén. Az idén — eddig — több mint ötmillió forint az elvégzett társadalmi munka értéke. Az eredmények mellett szép számmal jelentkeznek gondok is. Sok minden kellene; orvoslakás, óvoda, iskola, a főutca kivételével valamennyi út sáros, poros földút, de jó lenne egy új étterem is. S emellett még segíteni az időseken. Zagy- varékason ezer nyugdíjas él. Tükrös házak árnyékában Az öregek napközi otthonában 15—20 idős asszony beszélget, kézimunkázik. Térítőt, "kis papucsot hímeznek az unokának, dédunokának. — Kezdetben nem szívesen jöttek el az idős nénik a napközibe — mondja Simon Gáborné, az otthon vezetője. — Megszólták a szomszédok legtöbbjüket, meg a Lakatos Józsefné hímzéseit már megcsodálhatták a Szovjetunióban is. Legszebb párnáit, térítőit most a budai várpalotában állították ki Az idén több mint negyven ház épül a községben — Az utóbbi két évben egyetlen színház sem jött el előadást tartani a művelődési házba. — Szolnak mindössze húsz percre van Zagyvarékastól. A közlekedés jó, s emellett a községben 136 személygépkocsit tartanak nyilván. — Odáig már eljutottunk, hogy az emberek felöltöznek, eljönnek a művelődési házba megnézni egy színházi előadást. Mindig telt ház volt. A színházi buszra azonban nem szállnak fel... „Rékasi” diplomások Ugyanígy vélekedik Bodó István, az iskola igazgatója, tanácselnökhelyettes is: — Az óriási fejlődés ellenére sem lehetünk még elégedettek a községben élők művelődési igényeivel. Némelyik családban a minden áron való gazdagodás, a vagyon szerzés mellett elsikkad a szellemi értékek megbecsülése, nem vált még szokássá a művelődés. Zagyvarékast, „gólyás” faluként emlegették egy időben. A fáma szerint ugyanis nagyon régen a tüzet ikémlelő őrszem a határban sok fehér mozgó állatot fedezett fel. Azt gondolta, elszabadult idegen gulya legelészik a határban, s félreverte a harangokat. Össze is csődült az egész falu, „a meggazdagodás vágyától fűtve” ostorokkal, botokkal felfegyverkezve elindultak behajtani az állatokat. Mire odaértek volna, nagy szárnycsattogással felrepülték a gólyák, mivel hogy őket látta gulyának az őrszem. Az idős emberek még ma is mesélik, s állítják, hogy valóban megesett a zagyva- rékasiakkal ez a- történet. Mi több, szerepelt az anekdota a honismereti szakkör kiállításán. A látogatók többsége jót nevetett az elődök „élelmességén”. — Ma már nem valószínű, hogy megcsúfolhatnák a zagyvarékasiákat — vélekedik az iskola igazgatója. — A falu közösségi magatartása különösen az utóbbi években igen sokat változott. Az iskola érdekében még azok is dolgoznak, akiknek már felnőttek a gyerekeik. Csak egy példát hadd említsek, négy-öt évvel ezelőtt még 80 ezer forintunkba került az iskola nyári meszelése, karbantartása. Az idén tízezerbe sem. Csupán az anyagot vásároltuk meg. De sorolhatnám tovább; nap mint nap jönnek a szülők: „Igazgató úr, miben segíthetünk, mi kellene az iskolának”. — Tényleg, mi kellene? — A tárgyi felszereltség, a szemléltetési eszközök megfelelőek. A pedagógusaink letelepedését kilenc szolgálati lakással segítette a község. Képesítés nélküli nevelőnk jelenleg csak egy van; helyettesít. Megoldásra vár viszont a szászberkei gyerekek fogadása. A két iskola ugyanis egy igazgatóság alatt dolgozik, helyhiány miatt a szászbereki alsótagozatosok helyben, a felsőtagozatosök viszont Üjszászon tanulnak. A legsürgetőbb gondunk ennek megoldása. Sorrendben az óvodáztatást említeném a következőnek. Az idén sajnos nem tudtunk minden jelentkezőt felvenni, húsz kisgyerek kívül maradt az óvoda kapuján. Hosszú idő óta most megint iskolaelőkészítő tanfolyamot kell indítanunk az ötéveseknek. — S. hogy alakul a tankötelezettségi törvény teljesítése? — Évről évre eredményesebben, bár nagyon sok még a tennivaló. Diákjaink 6—7 százaléka 16 éves korára sem végzi el az általános iskolát. A 315 tanulónak 18 százaléka cigányszármazású, de nem mondhatjuk azt, hogy csak ők nem teljesítik a tankötelezettséget. Van közöttük kitűnő tanuló is, meg elégtelen is, ugyanolyanok, mint a többiek. Az előző tanévben 27 nyolcadikosunk végzett, s valamennyien továbbtanultak. A diákok fele középiskolát, gimnáziumot, szakközépiskolát — fele pedig a szakmunkásképző intézetet választotta. — Diplomával, középiskolai végzettséggel visszajönnek-e szűkebb hazájukba? — Az utóbbi években igen. A tantestület egyharmada már zagyvarékasi. Tál Gizella Fotó: T. K. L. dolgozók érkezéséhez igazították a nyitva- tartást — gyakran elcsattanó pofonok, verekedések a nézeteltérések érvei. A doktor mégsem kívánkozik el a községből; felesége szerint „született falusi körzeti orvos”. Ügy gondolja, itt van a legnagyobb szükség rá. „Százszor is felhúzom a merítőhálót, mire beleakad a hal” — panaszkodik Dora István „Bejárók” gyerekeik is szégyellték. Ott a nagy ház, csillog-villog a tükör a falán, százezrek, milliók a takarékban, „a nagymama meg a szegényházba” jár „ingyen ebédre”. Most már szívesen jönnek; otthonra leltek a napköziben. Sajnos szűkös a helyünk, nem tudunk újakat fogadni. Az idős férfiak nem járnak el a napközibe. Lehet, a társuk példája riasztja őket; az egyik bácsika ugyanis addig járt az asszonyok közé, mígnem kiválasztott egyet feleségnek. Mindenesetre a nyugdíjas bácsikák inkább a művelődési ház klubját látogatják; kártyáznak, beszélgetnek, kikapcsolódnak. Menetrend szerinti italbolt Dr. Borhy Endre körzeti orvos rendelőjében 16—18 ezren fordulnak meg évente. Ez az arány jóval magasabb az országos átlagnál. — Azt jelentené, hogy a zagyvarékasiak között több a beteg, mint máshol? — A testi betegségeket értve nem több — tiltakozik évtizedek tapasztalatának birtokában a doktor. — Gyakran inkább lelki vigaszért kopogtatnak be a rendelőbe. Szeretetéhségről, sivár családi kapcsolatukról árulkodnak a panaszok. Nagyapák, nagyanyák sírják el bánatukat; miközben még a nyugdíjból is a gyerekeknek spórolnak, a fiatalok feléjük se néznek. Akad persze olyan páciens is, aki azért jön, hogy írjam ki táppénzre. Az indok: „21 napot dolgoztam, igazán meg- érdemlek egy kis pihenést”. S mikor pihen a doktor? Szinte soha. A fehér köpeny, s az orvosi táska éjjelnappal kéznél van, hiszen bármelyik pillanatban jöhetnek segítségért. Hol beteghez, balesethez hívják, de nem ritkán verekedéshez. Látleletek halmazát őrzi kiszúrt szemekről, eltört kezekről, betört fejekről. A közeli italboltban — a bejáró A községben több mint száz diplomás ember dolgozik; ,az országos hírű Béke Termelőszövetkezetben csaknem hetven az egyetemet, főiskolát végzettek száma. Többségük nem zagyvarékasi származású. Szükség van a szakemberekre, hiszen a befejezési előtt álló 420 milliós beruházással készülő baromfifeldolgozó export üzem lesz. A zagyvarékasi termelőszövetkezet termékei — köztük a híres libamáj — eljutnak a határokon túlra. A termékek fele tőkés exportra megy. A baromfifeldolgozó indulásától nagy hasznot remélnek a szövetkezet vezetői. A hétezer hektáron gazdálkodó Béke Tsz termelési értéke tavaly 335 millió forint volt. A tagság átlagkeresete meghaladja a havi négyezer forintot. Az 1400 tsz-tag közül hatszáz az aktív dolgozó. Munkaerőgondok még sincsenek, a vezetőség szerint a tagság jó színvonalon dolgozik, lógás nemigen fordul elő. Az idei év közepesnek ígérkezik, a kevés csapadékot bizony megsínylette a gazdaság. A termelőszövetkezet szociális és kulturális célokra évente 800—900 ezer forintot fordít. Ebből az összegből 30 ezerrel a zagyvarékasi művelődési házat, s 20 ezerrel pedig a szászbereki klubkönyvtárat támogatják. Jól működő művelődési ház A községi közös tanács sokkal bőkezűbben finanszírozza a kulturális ágazatokat. Az alig hétmilliós költségvetésből több mint négymilliót fordítanak a művelődési intézményekre, iskolákra, óvodákra. A 18 ezer 600 kötetes zagyvarékasi könyvtár állománya évente 36 ezer forint értékű könyvvel gyarapodik. Az olvasók száma általában ezer körül van, de ebből mindössze 100—120 a felnőtt beiratkozó. A szomszédos, jól működő — művelődési házban már jóval nagyobb a forgalom, s nemcsak diákok, fiatalok járnak a klubokba s a rendezvényekre. Az intézményben többek között három ifjúsági klub, nyugdíjas klub, nők, nevelőszülők, kismamák klubja, képzőművészeti, modellező, népidíszítő szakkör működik. A legnagyobb gondot a bejáró dolgozók foglalkoztatása jelenti. Deme Tibor tizenhét éve a művelődési ház igazgatója; a színházakra panaszkodik:
