Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 30. HÉTFŐ: Az ENSZ közgyűlése megkezdte az általános politi­kai vitát. - A londoni Zimbabwe-konferencián a hazafias front kompromisszumos megoldást fogadott el. - Az Elefántcsontparton menedékjogot kapott Bokassa ex-császár. - Carter fogadta a nicaraguai külügyminisztert. KEDD: Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalt az ENSZ közgyűlésén. - Hivatalos közleményeket adtak ki a Bejrut közelében lezajlott szíriai-izraeli légicsa­táról. - Pham van Dong Bagdadban tárgyal. SZERDA: Leonyid Brezsnyev Moszkvában fogadta a laoszi miniszterelnököt. - A hét vezető tőkésország ener­giaügyi miniszterei Párizsban találkoztak. - Prágá­ban mély részvéttel kísérték utolsó útjára Ludvik Svoboda volt köztársasági elnököt. CSÜTÖRTÖK: Bécsben megkezdődött a haderőcsökkentési tárgyalások újabb fordulója. - Moszkvában szov­jet-kínai előkészítő megbeszélést tartottak. - Dél­afrikai támadás Angola, rhodesiai támadás Mo- zambik ellen. PÉNTEK: Találgatások Washingtonban a két Gromiko-Vance megbeszélés után. - Lemondott a dán kormány. Mobutu zaire-i elnök hivatalos látogatása Angolá­ban. - Bejelentenék, hogy Karamanlisz görög minisz­terelnök a Szovjetunióba és Magyarországra láto­gat. SZOMBAT: Belgrádban ülésezik a világbank és a valuta­alap. - Franz-Josef Strauss kancellárjelölti prog- lambeszéde a CSU kongresszusán. - A kínai KP plenáris ülése után összeült a parlament is. — A pápa írországi útra indult. a szovjet—amerikai viszony Gromiko szovjet külügymi­niszter az ENSZ székhelyén kétszer is találkozott ame­rikai kollégájával, Cyrus Vance-szel. Rendkívüli vá­rakozás előzte meg világszer­te a két nagyhatalom kül­ügyminiszterének ismételt eszmecseréjét az előtt a po­litikai háttér előtt, amelyet az Egyesült Államokban a SALT—II. ratifikálása körüli végeláthatatlan huzavona és ezzel egyidőben vagy össze­függésben az úgynevezett „kubai szovjet jelenlét” ügye formált nyugtalanítóan ko­morrá. Az ENSZ-közgyűlés fóru­mán a szovjet külügyminisz­ter határozottan visszautasí­totta az amerikai vádasko­dásokat. Furcsa logikai buk­fenccel Washingtonban egye­sek erre sopánkodni kezd­tek, mondván, hogy kár volt a világszervezet nyilvános­sága elé vinni ezt a — sze­rintük csak a két nagyhata­lomra tartozó — vitát. Nyil­vánvaló, hogy Gromiko ép­pen mert le akarta leplezni az amerikai hidegháborús körök mesterkedéseit, ugyan­akkor kifejezte a Szovjetunió békés törekvéseit és azt a szándékát, hogy normális, sőt baráti kapcsolatokat te­remtsen az Egyesült Álla­mokkal. Washingtonban teljes a kapkodás, egymásnak ellent­mondó nyilatkozatok hang­zanak el sokszor még ugyan­azoknak a politikusoknak, vezetőknek, a szájából is. Carter elnök sem marad ki ebből a sorból: egyik nap „harci alakulatnak” minősí­tette a Kubában tartózkodó szovjet kiképző csoportot, másnap viszont arra figyel­meztetett, hogy nem szabad összekapcsolni „a SALT mindennél fontosabb ügyét” a kubai szovjet katonai je­lenlét kérdésével. Számos politikai megfigyelő véleke­dik úgy, hogy a Carter-kor- mányzat csak a saját dolgát nehezítette meg. amikor eny- nyiszer és így foglalkozott és foglalkozik az állítólagos „ku­bai válsággal”. (A hét vé­gén például a Nemzetbizton­sági Tanács is újra meg új­ra összeült.) 11 Panama-csatorna jövője Október 1-én lép életbe az Egyesült Államok és a Pa­namai Köztársaság között a Panama-csatorna sorsának szabályozására megkötött szerződés, miután a múlt hé­ten a washingtoni kongresz- szus ezt a szerződést — nem minden vita nélkül — ra­tifikálta. 75 esztendeje jött létre az első megállapodás az akkor még el sem készült csatornáról, akkor az USA a 10 mérföld széles csatorna­övezet bérletéért egy összeg­ben 10 millió dollárt tett le, továbbá kötelezte magát évi 250 000 dollár bérleti díj meg­fizetésére. A másfél évtized alatt a washingtoni kormányzat új meg új engedményekre kény­szerült: emelte a bérleti díj összegét és tárgyalásokat kez­dett arról, hogy mikor üríti ki a csatomaövezetet... Még Kissinger volt az. aki tető alá hozta az első megállapo­dást. de már a Carter-dip- lomácia igyekezett sikernek feltüntetni, hogy távoli ígé­retek fejében (2000 után tá­voznak végleg az amerikai katonák!) sikerült fenntar­tania a csatomaövezet bér­letét. Gyakorlatilag tehát még két évtizeden át az USA ellenőrzi a stratégiai, és gaz­dasági szempontból egyaránt elsőrendű fontosságú vízi- utat. A csatorna-szerződés élet­be lépése idején a Pentagon, az Amerikai Hadügyminisz­térium a csatorna-övezetbe irányított egy légi deszant egységet és nagyszabású had­gyakorlatot szervezett. Lát­hatóan arra számítottak Wa­shingtoniban, hogy az ame­rikai engedmények talán a panamai közvéleményt újabb követelések megformálására késztetik. Ezzel szemben egyesek a még Theodore Roosevelt idejéből származó és latin-amerikai alkalma­zásra szánt ..furkósbot-poli- tikát” szeretnék alkalmazni. Pálfy József A portugál csendörség sortüze meggyilkolt két mezőgazda- sági munkást. Az agrárreform övezetébe taitozó Alentejo tartományban néma tüntetéssel tiltakoz'ak a csendőrterror ellen (Telefotó - KS.) fodor Zsivkov A Kínai Népköztársaság Hanoiban nemzeti ünnepe Todor Zsiwlkovnak, a Bol­gár KP Központi Bizottsága első titkárának, az Ál­lamtanács elnökének vezeté­sével tegnap háromnapos hi­vatalos, baráti látogatásra Bolgár Párt- és Kormány- küldöttség érkezett a Vietna­mi Szocialista Köztársaságba. A legfelsőbb szintű bolgár küldöttséget Le Duan, a VKP KB főtitkára, továbbá más magas rangú vietnami párt és állami vezetők üd­vözölték Hanoiban. A hiva- * talos Vietnami—Bolgár tár­gyalások vasárnap kezdőd­nek. Hétfőin a bolgár vendé­gek nagygyűlésen találkoz­nak a vietnami főváros dol­gozóival. TELEXEN érkezett DUBLIN II. János Pál pápa tegnap Írországban és az Egyesült Államokban teendő kilenc- napos kőrútjának első állo­mására, Dublinba érkezett. PÁRIZS A namíbiai helyzetről ta­nácskozott Párizsban a SWAPO londoni képviselője a Francia Kommunista Párt vezetőségével. A találkozón az FKP képviselője szolida­ritásukról biztosították a függetlenségért küzdő namí­biai népet. KUWAIT „Irán elutasítja a Perzsa­öböl víziútjainak védelmére felajánlott ománi tervet, és nem hajlandó nemzetközi konfliktus színterévé változ­tatni a térséget” — jelentet­te ki Irán kuvaiti nagyköve­te az A1 Kabasz című kuvaiti lapnak nyilatkozva. MOSZKVA A fegyveres erők napja al­kalmából Dmitri j Usztyi- nov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere üdvö­zölte Czinege Lajos hadse­regtábornokot, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterét, és a Magyar Néphadsereg személyi állo­mányát. NICOSIA Újjászerveződik és fegy­verrel látja el magát a cip­rusi szélsőjobboldali betil­tott szervezete, az EOKA-b —közölte Ezekiasz Papaioan- nu a ciprusi dolgozó nép ha­ladó pártjának főtitkára. „ MADRID Tegnap három munkabi­zottságban folytatta munká­ját a Spanyol Szocialista Munkáspárt pénteken Mad­ridban megnyílt rendkívüli kongresszusa. Közben foly­tatódnak a péntek este meg­kezdődött tanácskozások és tárgyalások a végrehajtó­bizottság tagjainak jelölésé­ről. elentős évforduló­ról emlékeznek meg október 1-én Kíná­ban: harminc évvel ezelőtt kiáltotta ki Pekingben a Népi Tanácskozó Testület a Kínai Népköztársaságot, a föld legnépesebb országában ezzel megnyílt az új élet épí­tésének lehetősége. A Kínai Népköztársaság kikiáltását hosszú fegyveres és politikai harc előzte meg. A félgyarmati sorban tartott hatalmas ország évtizedeken át — kiszolgáltatva az impe­rialista hatalmak kizsákmá­nyolásának és a japán fegy­veres agressziónák — folyta­tott harcot a nemzeti meg­újulásért, a társadalmi fel- szabadulásért. A felszabadító harc veze­tője a Kínai Kommunista Párt volt, amely fellépett az országot kiszolgáltató bur- zsoá tömörülési, a Kuomin­tang ellen is. A kínai haza­fiak harcát a kezdetektől fogva nagy figyelem és ro- konszenv kísérte világszerte, a nemzetközi kommunista mozgalom rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított en­nek a 'küzdelemnek, a Szov­jetunió pedig létfontosságú támogatásban részesítette őket. A második világháborúban aratott győzelem kedvező feltételeket teremtett a kí­nai nép felszabadító harcá­nak .is: a szovjet hadsereg a japán megszállás alól fel­szabadította Észak-kelet Kí­nát, s ezzel létrejött a népi erők legjelentősebb bázis- területe. Á Kínai Népi Fel­szabadító Hadsereg nagy mennyiségű fegyvert és egyéb fels'zerelést kapott a Szovjet­uniótól, ami szintén hozzá­járult ahhoz, hogy 1949-ben döntő igyőzelmet arathasson az amerikai imperializmus támogatását élvező Csang Kaj-sek seregei felett. A Népköztársaság kikiáltá­sa után megindult fejlődés­ben Kína támaszkodott a Szovjetunió tapasztalatára, a sokoldalú politikai-gazdasági segítségére. A Szovjetunió­val megkötött szövetség biz­tosította a fiatal népi állam számára a békés fejlődés garanciáit, a gazdasági támo­gatás a rendkívül elmaradott gazdaság modernizálásának megkezdésére adott lehetősé­get. Sajnálatos módon azon­ban már ezekben az években jelen volt (habár nem töltött be domináló szerepet) a Kí­nai Kommunista Pártban az a nacionalista, hegemondsta irányzat, amelyet Mao Ce- tung és köre képviselt. A kínai pártban folyó belső Daniel Ortega a nicaraguai Kormányzó Tanács tagja az ENSZ-közgyűlés előtt tartott felszólalásában 'bejelentette, harcban az ötvenes évek vé­gén Mao Ce-tung vonala háttérbe szorította a követ­kezetesen internacionalista erőket. Ennek következmé­nyé volt az igen nagy káro­kat őkozó „nagy urgás” kí­sérlete, s a pártot és a társa­dalmat megbénító, úgyneve­zett „nagy proletár kulturá­lis forradalom”. A belpoliti­kában eluralkodó szektás­dogmatikus irányzat együtt járt a szovjetenenességgel, a nacionalista külpolitikai vo­nallal, a nemzetközi munkás- mozgalom megosztására irá­nyuló kísérlettel. A hatvanas és hetvenes évek gazdasági-politikai vál­sága rendkívül nagy kárt okozott a kínai népnek. Ezt felismerték a Mao Ce-tung halála után hatalomra került vezetők is, akik a korábbi időszak hibáiért a felelőssé­get a „négyek” csoportjára hárítva megpróbálkoznak ki­utat találni a belső nehézsé­gekből, «a gazdasági elmara­dottságból. Ez a kísérlet azonban nem jár együtt a korábbi külpolitikai vonallal, a szovjetellenességgel való szakítással. Bizonyítja ezt Kína ázsiai politikája, a Nyugattal kiépített kapcso­latok jellege, az a kísérlet, hogy fokozott fegyverkezési programot hajtsanak végre az imperialista hatalmak se­gítségével. A szocialista államok kö­zössége, a Szovjetunió tgbb ízben kifejezte azt az eltö­kélt szándékát, hogy Kíná­val, ezzel a hatalmas, ősi kultúrájú országgal gyümöl­csöző,- jó viszonyt tartson fenn. Ennek a mi oldalunkról nincs semmilyen akadálya, s a kínai fél jóindulatát és készségét bizonyíthatja a napokban megkezdődött moszkvai tárgyalásokon, s elsősorban azzal, ha felhagy a szocialista Vietnam elleni katonai fenyegetéssel, az in­dokínai országok belügyeibe való beavatkozással. ~—I magyar nép nagy H I f'sztelettell tekint H I azokra az eredmé­nyekre, amelyet a kínai nép az elmúlt évtizedekben áldo­zatos munkával, szorgalom­mal, tehetséggel elért, ezért — szövetségeseinkkel együtt — azt reméljük, hogy Kína visszatér a szocialista orszá­gok közösségébe. Ebben - a szellemben kö­szöntjük Kína nagy népét a nemzeti ünnepén, a népköz- társaság kikiáltásának har­mincadik évfordulóján. K. S, hogy országa nem tudja és nem is akarja kifizetni a megbukott Somoza rezsim adósságait. Nicaragua nem fizeti ki Somoza adósságait FORDULÓPONT EURÓPA TÖRTÉNETÉBEN Kizárja egy új európai háború lehetőségét----------- Míg szerte Németországban a de­4 mokratikus erők az egységes, de- ■ mokratikus és békeszerető állam megteremtésén munkálkodtak, a nyugati megszállók a szó szoros értelmé­ben megparancsolták az általuk pozíciók­ba ültetett német politikusoknak, hogy dolgozzák ki egy különállam alkotmányát. Ezt a „kommunizmus visszaszorításának bástyájául” szánták, a Marshall-terv ke­retében óriási támogatásban részesítették, a potsdami döntések elszabotálásával pedig még azt is lehetővé tették, hogy a nagy német monopóliumok, konszernek második világháborús nyereségének jórésze is visz- szakerüljön a svájci bankokból és más kül­földi rejtekhelyekről. Így aztán a gazdasági helyzet ugrásszerűen megjavult a nyugati övezetekben: az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek erős németországi bá­zisra volt szüksége szovjetellenes politiká­jához. Készen álltak már a tervek a nyu­gatnémet hadsereg megteremtésére: a Pentagon félmilliós német hadsereggel és a Wehrmacht-tisztek második világhábo­rús keleti fronton szerzett tapasztalataival számolt. Az új háború előkészületeivel párhuza­mosan folyt a nyugatnémet különállam megteremtésének előkészítése. Konrad Adenauer és elvbarátai, akik készségesen álltak az amerikai, angol és francia pa­rancsnokság rendelkezésére, úgy vélték, hogy a következő háború után azok a te­rületek is az új állam részei lehetnek majd, amelyekre akkor nem terjedt ki a befolyásuk. És itt nemcsak a szovjet öve­zetre gondoltak, hanem a potsdami dönté­sek nyomán Lengyelországhoz és a Szov­jetunióhoz jutott területekre is. Mások viszont, bár antikommunizmus- ban nem maradtak el az egykori kölni polgármester mögött, reálisabban látták a helyzetet: attól tartottak, ha engedel­meskednek. az utókor őket teheti majd fe­lelőssé az ország kettészakadásáért. A tar­tományi miniszterelnökök Frankfurtba ösz- S7ehívott konferenciáján éppen ezért erős ellenállás mutatkozott egy „alkotmányozó gyűlés” összehívása tekintetében. A Washington irányította nyugat-német­országi politika végülis elérte célját. Rö­viddel a NATO létrehozása után megala­kult az új nyugatnémet állam, amelynek első kancellárja az az Adenauer lett, akit csupán saját szavazatával választottak meg erre a tisztségre. A nyugatiak által kidol­gozott megszállási statútum szerint ez a kormány, mindenekelőtt a megszállóknak volt felelős, s a Szövetségi Főtanács bár­mikor feloszlathatta. Mire megszületett a nyugatnémet külön- állarn, végrehajtották Berlin kettészakítá- sát is. A célt Ernst Reuter akkori nyugat­berlini kormányzó polgármester így fo­galmazta meg: „Bonn szerepe az, hogy kapu legyen Kelet felé és Nyugat-Berlin- nek kilincsnek kell lennie, amelynek se­gítségével e kaput Kelet felé ki lehet tárni.. Nos. „a Kelet”, amelyet e kapu felől el- özönlés fenyegetett, nem maradt tétlen. Széles körű népmozgalom bontakozott ki Németország egysége és egy igazságos bé­keszerződés mellett. Népszavazást , tartot­tak, amelynek során megválasztották a 9. Német Népi. Kongresszus küldötteit. Az ál­talános és titkos választásokat a nyugati zónákban betiltották, az aláírásgyűjtési kampány során azonban milliók álltak ki az ügy mellett. Ilyen módon jött létre az a német néptanács, amely megbízatásit valóban a néptől kapta és amely — ki­mondva a Német Demokratikus Köztár­saság megalakulását — ideiglenes népi ka­marává. az új állam parlamentjévé lett. Az első ülésén elfogadott kérést, mely sze­rint a szovjet kormány a zóna igazgatását adja át a német demokratikus szerveknek, teljesítették. Szuverén, független állam alakult meg a Német Demokratikus' Köz­társaság létrejöttével. Otto Grotewohl, az első miniszterelnök bemutatkozó beszédében hangsúlyozta: „Tudatában vagyunk annak, hogy renge­teget kell dolgozni, ha helyre akarjuk ál­lítani a német nép jó hírnevét a világ­ban ... Minden haladó erőnek egységben kell gondoskodnia arról, hogy a német imperializmus hódítási törekvéseivel soha többé ne pusztíthassa el a német nép lét­alapját.” Az NDK megalakulását a világ békesze­rető erői úgy üdvözölték, mint döntő lé­pést a komoly veszélyektől fenyegetett európai béke megőrzéséért. A szovjgt kormány üdvözlő távirata han- gaztatta: „A békeszerető NDK megalapí­tása fordulópont Európa történetében. Nem kétséges, hogy egy békeszerető, demok­ratikus német állam létezése a békeszerető Szovietunió fennállása mellett kizárja egy új háború lehetőségét Európában, véget vet a7 európai vérontásnak .. Ez az értékelés helyesnek bizonyult. Az NDK fejlődése, léte. alapvető tényezője volt annak is, hogy az adenaueri elképze­lések kudarcot vallottak és hogy a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos politikai élerében ma azoké a meghatározó szó, akik a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élését vallják. — Vége — Pintér István

Next

/
Oldalképek
Tartalom