Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 29. tudomány ww Osállatok nyomában Egy ammonites belső szerkezete a Természettudományi Múzeum őslénytárában A paleontológia, őslény­tan 'kutatóinak egyik sok tit­kot rejtő állatcsoportját al­kotják azok az óriási ge­rinctelen puhatestű lények, amelyek az egykori tengerek lakói voltak. Leszármazottai a mai tengerekben is élő óriáspolipok, amelyek az állatvilág testnagysági re­kordjainak az egyikét tart­ják. A régi tengerészmon­dák óriási kralk-jainak van tehát természettudományi alapja, legfeljebb a hajók elsüllyesztéséről szóló tudó­sításokat színezte ki a ten­gerész-fantázia. Az őspuhatestűek — ha­sonlóan mai rokonaikhoz — külső héjat, házat viselnek. A lábasfejűek ősi ága, a Nautilus-félék a földtörténeti ókorban jelentek meg elő­ször, és csakhamar benépe­sítették a világtengereket. Megjelenésük időpontja 500 millió évvel ezelőttre tehető. Házaik alakjának lenyűgö­zően változatos tömegét ta­láljuk ebben az időszakban. De nem virágoztak túl soká­ig, a földtörténeti középkor­ba még éppen csak átmen­tek, és szinte csak egyetlen kis águk maradt meg nap­jainkig. Ma már csak a Csendes-óceán néhány pont­ján él egyetlen hírmondójuk. Másik águk, az Aromo- noideák mintegy 100 millió évvel később bukkant fel. Történetük az élővilág tör­vényszerűségeit |kutató szak­embereknek sok fogas kér­dést tett már fel, s ezek nagy része még ma sincs megvá­laszolva. A Nautílusokhoz viszonyí­tott fejlettségüket bizonyítja a ház kamráinak bonyolult szerkezete is. Ez a szerke­zet finom, csipkeszerű vona­lak rendszerében maradt fenn, amelyek nem mások, mint a belső kamrák válasz­falainak a redői, ahol a mozgásukhoz szükséges gáz kiválasztása történt. Raké­tahatáson alapuló mozgásuk mellett a kamrák gáztartal­ma, illetve nyomása volt az egyik hidrosztatikai beren-r dezésük. Az ammoniteseknek a gyakorlati életben is fontos szerep jutott: a nyers­anyagkutatásban nélkülöz­hetetlen geológiai térképe­zés fontos segítői. Ragadozó rovarok és az ember A rovarok túlzott elsza­porodását nemcsak az em­ber, hanem maga a termé­szet is gátolja. A fajok­ban oly gazdag rovarvilág egy része ragadozó vagy parazita életmódjával mér­sékli a rovarfajok egyed- számát ,s kártevő rovarok pusztításával emberi szem­pontból hasznos segítőtárs. A biológiai védekezésben egyre több olyan ismeretre van szükségünk, amely a ra­gadozó rovarok életmódjára és viselkedésére fényt derít. E rovarok hogyan találják meg áldozatukat? Aktív zsákmánykeresésük három lépésben zajlik le, ahogy G. A. Viktorov szovjet tu­dós megállapította: a zsák­mány- vagy gazdaállat élő­helyének felkutatása, az ott élő egyedek megkeresése, s végül közülük a legmegfe­lelőbb egyed kiválasztása. E három fázis mindegyikére sajátos viselkedésmód jel­lemző, amelyre a szerző szá­mos példát említ. Az első mozzanatnál leg­gyakrabban szaganyagok ér­zékelése, a ragadozó állat szagorientációja a kiinduló­pont. De itt nem csupán a zsákmány vagy gazdaállat testéből közvetlenül kiáradó szagok szerepelhetnek nyom­jelzőül, hanem például azok ürülékének szaga, vagy az ember által belőlük kivont vizes illetve alkoholos extraktum is. Tehát a rovar be is csapható, s ezt a bi­ológiai védekezésben fel is lehet használni. E munkát azonban megnehezíti az a körülmény, hogy a ragadozók szagérzékelése nagyon kifi­nomult, igénye nagyon „vá­logatós.” Például a szúboga- rak pusztítói közül egyik csak az Ips nemzetségbe tar­tozó fajok hímjeinek szagá­ra reagál. Ez az életmód számára azért jelentős, mert így az adott környezetben élő egyéb fajok szaganyága nem zavarja, és nem téveszti meg a rovart a zsákmány­keresésben. Hogy az igények itt is mennyire specifikusak, arra jó példa, hogy egyes ragado­zók csak peterakás utáni nős­tény zsákmányállatot pusz­títanak el. Mindezek a rész- Jetismeretek nélkülözhetet­len segítséget nyújthatnak a ragadozó fajoknak a biológi­ai védekezésben való fel- használáshoz. „Kacagó „Répülő drágakö”-nek is nevezik trópusi tarka színe miatt a nálunk is elő jég­madarat. Nagy-Britanniától a Csendes-óceánig egész Eurázsiában megtalálható, de Észak-Afrikában sőt Szu- mátra szigetén is honos. Há­ta csodálatosan szép kék szí­nű, hasa pedig rózsaszín. A kemény teleken \sajnos sok egyede elpusztul, de sokfelé indokolatlanul pusztítják is, mert attól tartanak, hogy kárt tesz a halastavak hal­állományában. E miatt szá­muk nagyon megritkult. Fő­leg rovarok lárváival táplál­kozik, de bukórepüléssel ap­ró halakat is elkap. Érdekes, hogy a saját táplálékául szánt halat a fejénél ragadja meg, míg amelyiket fiókájá­nak. szán, azt a farkúszójá­nál. Meredek partokon, ho­mokbányák falában váj fészkelőhelyet magának, sok­szor tekintélyes távolságra a víztől. Jégmadarunknak közeli ro­konai a halción félék. Ezek közül különlegesen érdekes az óriási halción, amelyet hazájában,l Ausztráliában ,tkacagó Jancsi”-nak nevez­nek, mert esténként az er­dőkben és a parkokban min­dig felhangzik sivító kaca­gása. Nagy, háromszögletű csőrével rovarokat, rákokat, halakat, sőt fiatal madara­kat is el tud kapni. A kígyót is kedveli, s ha nem sikerül csőre csapásaival megölnie, akkor a levegőbe emeli és a magasból leejti, amíg a kí­gyó elveszíti ■ küzdőképessé­gét. Három fiókája faoduk- ban vagy a termeszek épít­ményeibe fúrt lyukban jön a világra. A zürichi állatkertben lá­tott napvilágot a képen lát­ható „kacagó Jancsi”, amely élénken tiltakozik a kézben tartás ellen. II baktériumok és a peték fejlődése A rovarok petéiben igen gyakran találhatók mikro­bák, amelyek később,, a peté­ben meginduló embrionális fejlődés alatt eddig kevéssé ismert fontos élettani funk­ciót töltenek be. Ha ezeket mesterségesen kiiktatjuk, akkor az a rovarembrió pusztulását vagy legalábbis a szaporodóképesség megaka­dását eredményezi. Űjábban derült csak ki. hogy a petékbe zárt mikro­bák jelenléte a leendő emb­rió bizonyos testtájainak kiképződése számára nélkü­lözhetetlen. Ez különösképpen azért érdekes, mert a fejlő­déstannak még ma is nyi­tott kérdése: hogyan prog­ramozza a megtermékenyí­tett petesejt az embrió kü­lönböző sejtjeit differenciált feladatokra? E bonyolult kérdés megválaszolását a világszerte folyó rovarpete- vizsgálatoktól várják, mert kiderült, hogy a megtermé­kenyített pete, az un. zigóta jelentős részét kísérletesen át lehet programozni, szélső­séges esetben olyannyira, hogy a leendő pete feji ré­sze végülis hátsó lábakat fejlesszen. Egy kabóca-faj esetében pl. a pete hátsó ré­giójából vett anyag segítsé­gével az embrió programo­zását alapvetően megváltoz­tatták; kikapcsolása a hátsó testfél kialakításának elma­radását eredményezte. Ha pedig ezt az anyagrészt a pe­te azon részébe ültették, amely csak feji rész kiala­kítására képes, akkor az embrió minden része (kiala­kult. A farki résznek megfe­lelő ezen anyag élettani ösz- szetevőit ma még nem tud­ják azonosítani. De annyi már bizonyos, hogy többek között olyan szimbionta-hó- lyagocskákat is tartalmaz, amelyek a rovar petefészké­be még az érőfélben levő pe­tesejt hártyájának végleges kialakulása előtt kerül bele. Egy kutatócsooort eddig 18 olyan antibiotikummal ke­zelt petét vizsgált tüzetesen amelynek vagy nem volt szimbionta mikrobája, vagy olyan kevés akadt, hogy az mikroszkóppal nem volt ki­mutatható: mégis a kezelés ellenére egészséges embriók jöttek létre, úgyhogy a fej­lődési hiba nem törvénysze­rű. így a torzulás okainak kiderítése még hátra van. Kísérletek cápákkal A tengerek falánk raga­dozóinak, a cápáknak távol­tartására már többféle esz­közzel kísérleteztek, mind­eddig nem sok eredménnyel. A tudósok egyetértenek ab­ban, hogy csupán akkor le­het megtalálni a védekezés legjobb módját, ha kitartó munkával az állatok összes tulajdonságait, szokásait, re­akcióit felderítik. A floridai tengertudományi intézet munkatársai víz alatti tv- kamerálkkal, hangsugárzó rendszerekkel és különféle mérőműszerekkel a cápák hangérzékelését tanulmá­nyozták. Kimutatták, hogy a víz alatti .hanghullámok, nyomásjelek nagy segítséget nyújtanak e félelmetes vízi ragadozóknak zsákmányuk megtalálásához. Rendszerte­lenül lüktető, mély hangok segítségével; ilyeneket kelle­nek a vergődő halak is; per­cek alatt több száz cápát csa­logattak a víz alatti kamerák látókörébe. Ugyanakkor a mintegy 1000 Hz-es tiszta hangokra nem reagáltak az állatok. A megfigyelések során nem bizonyosodott be, hogy a cápák a „vérszagra” gyűl­nek a zjsákmány köré. Meg­állapították, hogy a vér ve­gyi anyagainak vízben való oldódása lassúbb annál, ami­lyen gyorsan a cápák felfe­dezik áldozataikat. Egyéb­ként a szag- és ízanyagokra igen érzékenyen reagálnak az állatok. Felfalják ugyan elhullt társaikat, de a ten­gerben oszlásnak lindult cá­pahústól például visszariad­nak. A képen látható készü­lékkel amerikai kutatók vizsgálták a cápák fényérzé­kenységét, a színekhez való viszonyát. Kiderült., hogy a sötét félhomályt nem ked­velik az állatok, nem szíve­sen úsznak a tengermélyben. Meglepődve állapították meg, hogy amikor a meden­cébe, amelyben a cápa úsz­kált, sárga Színűre festett korongot süllyesztettek, a cá­pa sietve elmenekült, és még akikor sem merte megköze­líteni a korongot, amikor friss véres húst helyeztek el mellette. Bölénytehenek Érdekes „újjáélesztési” — kísérletet kezdtek a kutatók a kiveszőfélbcn levő bö­lényekkel. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy kitenyésztik a szarvasmarha és a bölény olyan hibridjét, amely örökli az elődök legjobb tulajdonságait: a szarvas- marhától a tejelő képességet és a csorda­életmódot, a bölénytől pedig a szívósságot, az igénytelenséget, a gyors növekedést és a nagy súlyt. Az első ilyen hibridek már kikerültek a zoológusok kezéből; hasonlítanak is, meg nem is az ősökhöz. Nagyobbak a tehenek­nél, testüket kékesfekete szőr és bolyhos piheszőr borítja. A hátukon észrevehető púp van, a lábaikon fehér folt, a fejüket rövid hegyes szarv koronázza. A hibridek életük első tíz napjának a fejlődésében messze felülmúlták a szoká­sos borjakat, tehát — kizárólag szálasta­karmányon tartva — egyformán fejlődtek, növekedtek a sokkal változatosabban kosztoló állatokkal. A hibrid-borjak a hi­deget is jól bírják. Születésük után akár jeges vizet is ihatnak, ami háziállat-társa­iknak a pusztulást jelentené. A bölénytehenek fejhozamáról beszél­ni egyelőre még korai, hiszen a vad bö­lénytehenet még senkinek sem sikerült megfejni, bár néhány csepp bölénytejből megállapították, hogy zsírtartalma 6 szá­zalékos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom