Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-29 / 228. szám
1979. szeptember 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FŰM JEGYZET Buffalo Bill és az indiánok PEREG, PEREG a film, végtelenül lassúnak, unalmasnak tűnik minden. Pontosabban: a semmi, ahogy a néző érzi. Az első félóra már ritkítja a közönség sorait, a második még jobban. Kétrét görnyedve szöknek ki az emberek, mintha jeleznék: szégyen, hogy elmegyek, de nem érdekéi. Gondolatban velük tartottunk ... Miért bukott nálunk ekkorát az „újvilágban” nagy közönségsikert aratott film? Először is: a GÍmből ítélve a néző westernt vár, jót vagy rosszat, de cowboytörténetét. Másodszor: amerikainak kellene lennünk, hogy megérthessük a film finom, olykor fonákjával ábrázolt iróniáját, a nemzeti tudat illúzióit maró öngúnnyal kezelő „nyesett labdáit”. A film Arthur Kopit színdarabja alapján — vagy inkább felhasználásával? — készült, világrajötte Robert Altman nevéhez fűződik, ő a forgatókönyv írója és a szuperprodukció rendezője. A történet Buffalo Bill híres vadnyugati revűjében játszódna, ha lenne sztori — sokkal inkább cirkuszt látunk a cirkuszban. Eredeti vadnyugati cirkuszt. A „néphős” itt lövöldöz, itt iszik — mértéktelenül — itt szeretkezik — csak sejteni lehet, hogy mennyit, s ez elég — itt .délcegül megy minden előadáson büszke paripáján, verekszik az indiánokkal stb. Mindent csinál, ami egy rettenthetetlen vadnyugati férfiú korabeli sajátossága volt. Csak egy icipicit kell továbbgondolnunk a látottakat: micsoda cirkusz ez az egész vadnyugat mítosz! Nem is homályos célzások, de nyílt utalások adják a néző tudomására: Bilit a képzelet, a nosztalgia ruházta fel olyan erőkkel, erényekkel, hogy minden körülmények között győzni tud. Dicstelen a jelen — ilyen következtetésekre is alkalom nyílik: — az indiánok rezervátumokba kényszerültek — fordulj a tegnapba, ruházd fel mindazon erényekkel hősödet, amilyennek magad látni szeretnéd, s már nyugodtabb leszel, jobban tűröd a hétköznapokat. Pereg, pereg a film, ormótlan vágások nyomait látja a néző — aki egyáltalán végigüli ezt a zseniálisan „tálalt” unalmat — míg az utolsó percekben valami furcsa történik. A végeláthatatlan „ringasd el magad” szándék egyszercsak felborul. Amikor Sitting Bull, az indián törzsfőnök és az Államok nászúton lévő elnöke találkoznak a cirkuszban. Az indián kérni akar valamit az elnöktől. A logikai láncolatból ítélve földet, a szabadságot népének. De ezt nem mondhatja el, mert alig nyitja száját, az elnöknek már súgják is a mögötte álló korifeusok — miniszterek? tanácsadók? — „sajnos, ezt nem áll módomban teljesíteni”. Fogalma sincs arról, hogy mi a kérés, a válasz már kész: nem. Talán ezért a jelenetsorért mégis érdemes volt megcsinálni a filmet, s bemutatni is — no, nem nálunk, hanem Amerikában. A FILM FŐBB szerepeit a filmvilág csillagai: Geraldine Chaplin, Will Sampson, Burt Lancaster és Paul Newman játsszák. Ezt a „beaján- lást” azért tartjuk fontosnak, mert hátha sokan észre se vennék a „nagyágyúkat”. Nincs ugyanis miről felismerni őket. Maszkjuk ugyan elég hétköznapi, s aki egyszer megjegyezte Paul Newman arcvonásait, nehezen felejti el. De most netán mégis kételkedhet: ők lennének azok, emlékezetes alakításokkal a hátuk mögött, felejthetetlen filmhősök? Igen, sajnos ők azok! Ügy látszik, Amerikában is van hakni, amikor nem kell a színésznek semmit sem nyújtani — vagy éppen hogy — a „zsebpénz” meg jól jön. Kiábrándítóan szürkék a film szereplői egytől egyig — s talán így illenek Altman filmjéhez. Tiszai Lajos Pécs képes krónikája „Képek Pécs történetéből” címmel elkészült a mecsek- aljai város elmúlt századainak képes krónikája. A várostörténeti képsorozat a török hódoltság alóli felszabadulással kezdődik, és mintegy százhatvan képet tartalmaz, köztük számos olyant, amely most először került a nyilvánosság elé. A régi Pécs érdekes alakjait és eltűnt részleteit az első kétszáz évről festmények és metszetek, az utóbbi száz évről fényképek idézik fel. Az első fotón az 1848-as forradalom és szabadságharc pécsi szereplői láthatók, az utolsón pedig a munkáspártok 1948- as egyesülését ünneplő tüntetés. MIN DOLGOZIK? Miska, - csákóval Születésnapi beszélgetés Kántor Sándor Kossuth-díjassal Pihenés munka közben Divertimento Bartók- és Weiner- művek nagylemezen LIS?! FERENC CHAMBER ORCHESTRA L*adrr: Jár*»* Kolia A Hungaroton hanglemez, hetek újdonságai a komolyzenét kedvelők táborának igazi „csemegék*’. Nagy várakozás előzte meg a Magyar Gregoriánum harmadik albumát éppúgy, mint a Camerata Hungarica együttes a XV. század végi Budavár muzsikáját tolmácsoló lemezét. J. S. Bach Máté passiója mellett orgonaműveiből összeállított lemez is található az újdonságok között. A Bartók Béla és Weiner Leó divertimen- toit tartalmazó album is minden bizonnyal sok • zenebarát ílemezgyűjteményét gazdagítja majd. Bartók Béla művészetében kevés olyan művet találhatunk, amelyben a könnyedebb, derűsebb muzsika dominál. A 'ritkaságok közé tartozik, a Divertimento, melyet 1939-ben komponált. Az alkotás csak részben őrzi a divertimento műfaji jegyeit, ugyanis formailag a klasszikus versenyművek három tételében íródott. Az első tétel a táncos jellegű verbunkos muzsikát idézi, míg a következő részben a komor, tragikus hangulat az uralkodó, melyet a zárótétel önfeledt, derűs dallam- és ritmusvilága old fel. A lemez másik oldala Weiner Leó két divertimen- toját tartalmazza. Az első mű öt tétele régi magyar- táncok csokra, a verbunkos szellemében. A zeneszerző legnépszerűbb alkotásai közé tartoznak ezek a dallamok, melódiák. A lassú csárdást a közismert Róka tánc követi, majd verbunkosokat hallhatunk. A második divertimentoban régi magyar népdalokat fedezhetünk fel, melyeket négy tételben ötvözött a szerző. A mű nagyszerű felépítésével — a csárdástól a lendületes Kanásztáncig — tartalmi színességével Weiner Leó legismertebb alkotásai közé tartozik. A vonós zenekarra írt darabokat a Liszt Ferenc Kamarazenekar színvonalas tolmácsolásában hallhatjuk. Nagyszerű művészi játékkal szólaltatják meg Bartók Béla és Weiner Leó alkotásait. Szorongva lépünk be a karcagi Kántor-udvar kapuján. Jókor jövünk-e kérdésünkkel: min dolgozik? Nyolcvanöt év nagy idő, a természet olykor kegyetlen zsarnok. Hátha „Sándor bácsi” — ahogy generációk szólítják — azzal fogad: dolgoztam én már eleget életemben, mit akartok, a 85. születésnapomon is munkában kívántok látni? Igen. Nem önzésből — a jeles évfordulón már úgyis túl vagyunk — hanem azért, mert mindenki örülhet, ha Kántor Sándor Kossuth-díjas, híres, neves fazekasmester szellemi és testi ereje teljében dolgozik. — Nem panaszkodhatom. Csak az újságíró nekem nem valami jó kabala. Négy évvel ezelőtt is jött az egyik kollégája: „Hogy van, Sándor bácsi”, — másnap elütött egy autó, eltörtek a vállcsontjaim. No, de ez csak olyan „hagy menjen beszéd”. Poén, ahogy a mai nyelvűek mondják. Rossz poén — magának. — Szívesem állom — mondjuk az ezredfordulóig. — Ráhibázott a tervemre! Negyvenkét éves voltam, amikor elhatároztam: meg akarom érni az ezredfordulót. Eddig még tartom a szavam: sajnos azok közül, akikkel együtt jártam iskolába 1906-ban, már csak hárman élünk. Ki kell fogni a nyavalyákon. Azt mondta néhány éve az egyik doktornő a jobb szememre, hogy ez már nem szem. S, hogy sok vitamint fogyasszak, akkor javul... Hogy lekopogjam, a „nem szem” azóta már szem ... — Kitűnő gyógyszerek vannak már... — Biztos, csak hát az én számban még nem volt orvosság. Nem ám... Tej, tojás, gyümölcs, az igen! A beszélgetést — milyen jó, hogy ezt írhatom: természetesen — a műhelyben jegyeztük fel. — Jé, Miska bevonult huszárnak? — Muszáj volt neki, csákót kapott a fejére. Gyermekkori olvasmányélményem alapján lesz ebből a pár Miska kancsóból huszár. Valami kalendárium félében láttam egy huszártoborzási jelenetet. Eszembe jutott: no, mondom, megnézzük, milyen legény lesz Miska — csákóval a 'fején. Ilyen e... — Menyecskecsalogató, kackíás, daliás legény, majd hatvan centi magas, s ez már a Miskák világában délcegnek számít. — Van azért ennél nagyobb is. Itt van ni: ez egy méteres Miska! Nemrégen csináltam... — A közönség hol láthatja majd Kántor Sándor —Hadik János Miska huszárjait? — Debrecenben lesz kiállításom a közeljövőben, talán majd ott. Az udvaron tornászgyűrű, gimnasztikái alkalmatosságok. — Csak talán nem...? — Amióta elütött az a fránya autó, nem tornásztam, de úgy érzem, újra megpróbálom. A bal karomat nem érzem elég erős- nek, virgoncnak. — A törés hatása... — A fene... Az összeforrt. Hanem 1914-ben az olasz fronton kaptam egy golyót a könyökömbe. Tor- násztatnom kell... — Ezek a gönci hordók, karcagi agyagból? Ilyet se láttam még... — Én is csak most próbálgatom. Van már belőlük néhány. Csapot kapnak — jöhet bele a bor. — Egészségére. Köszönjük a beszélgetést. — ti — Látogatóban a főiskolán A Kereskedelmi és Vendéglátóiparj Főiskola szolnoki kihelyezett tagozatán szeptember elején megindult a nappali oktatás. Képeink az új felsőfokú tanintézet egy napját örökítették meg. Fotó: Nagy Zsolt Fiúk a kollégiumban Előadáson az egyik tanulócsoport A tanulóban
