Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-28 / 227. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 28. ENSZ Folytatódik a közgyűlés vitája Szovjet—kínai tárgyalások Moszkvában Kommentárunk n haderőkről Holburgban B ecsben a Hofburg termeiben ismét a tár­gyalóasztalhoz ültek a közép-európai fegyverzet- csökkentési tárgyalásokon résztvevő diplomaták és szakértők. A megbeszélés­sorozat alatt már többször nyílt alkalom az előrelépés­re, arra, hogy tényleges meg­állapodást érjenek el. A szocialista országok ab­ból a tényből kiindulva, hogy a tárgyalt térségben katonai erőegyensúly van, már több alkalommal javasolták a had­erők létszámának és fegyver­zetcsökkentésének megkezdé­sét,. A Szovjetunió, Csehszlo­vákia, Lengyelország és az NDK több olyan indítványt tett, az utóbbi években, ame­lyek „elébe mentek” a koráb­bi nyugati kívánságoknak. A szocialista kezdeményezések kompromisszumos jellegűek voltak. Elfogadták például a nyugati fél (USA. NSZK, Kanada, Nagy Britannia, Belgium, Hollandia. Luxem­burg) azon kívánságát, hogy a két államcsoport fegyveres erőin.ek létszáma 900—900 ezer fő legyen, ebből egyen­ként 700 ezer fő a szárazföl­di erők állományában. A ja­vaslat szerint a szocialista fél első lépésben a Szovjet­unió Közép-Európában állo­másozó erőit csökkentené, s ennek ellentétele lenne a/, amerikai csapategységek ki­vonása. A Szovjetunió kész arra, hogy jelentős harcko­csi-erőket vonjon ki a tér­ségből az amerikaiak által felajánlott harcászati atom­fegyverekért cserébe. A legtöbb gyakorlati kér­désben a szocialista tárgyaló­fél lényegében elfogadta a nyugatiak kéréseit. Egy pont­ban azonban nem engedhe­tett. Ez pedig az a bizonyos „létszámvitát”. A nyugatiak azt állítják, hogy a szocialis­ta hadseregek beterjesztett létszáma vagy 150 ezer fő­vel alacsonyabb az általuk kiszámítottnál, s ezért „aszimmetrikus” csökkentés­re van szükség. A szocialista tárgyalók visszautasítják ezt a megalapozatlan követelést. A nyugatiak ugyanis mind ez ideig nem voltak képesek adatokkal alátámasztani az „aszimmetrikus” létszámmal kapcsolatos állításaikat. A szocialista országok ép­pen ezért rámutatnak arra, hogy ez a taktika mindenek­előtt a tárgyalások elhúzását, a tényleges leszerelési, csa­patcsökkentési intézkedések meggátolását célozza. B tárgyalásokon, mint is­meretes. megfigyelő státuszban jelen van­nak hazánk képviselői is. A megbeszéléseken hozandó határozatok ugyan nem ter­jednek ki Magyarországra, de küldöttségünk a bécsi ér­tekezlet érdekelt résztvevő­jeként hangot ad kormá­nyunk nézeteinek. M. G. Csütörtökön folytatódott az ENSZ közgyűlésének álta­lános politikai vitája. Emil Wojtaszek lengyel külügy­miniszter emlékeztetett a Varsói Szerződés országainak májusi javaslatára, hogy hívják össze az európai ál­lamok, az USA és Kanada képviselőinek tanácskozását az európai katonai konfron­táció csökkentéséről. A ja­vaslat pozitív visszhangra talált számos nyugati ország­ban és a nézetek bizonyos egybeesését mutatja a le­szerelési konferenciára fel­szólító francia javaslat is. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter hangoztatta, hogy az NSZK üdvözli a SALT-szer- ződést és reméli, hogy az mi­előbb életbe lép. A bonni külügyminiszter aláhúzta, hogy a világbéke megőrzéséhez lényeges a Ke­let és a Nyugat között az erők egyensúlyán alapuló béke. Nem tudjuk eltüntet­ni az alapvető különbséget, de a mérsékletnek kell ural­kodnia. Módot kell talál­nunk a szükséges együtt­működés fejlesztésére. Az NSZK számára az enyhülés politikája hosszú távra szól, nemcsak „jó idő esetén ér­vényes — így e politikával számolni lehet” — hangoz­tatta. „Állandóan fejleszt­jük kapcsolatainkat a Szov­jetunióval és a Varsói Szer­ződés más tagállamaival” — tette hozzá. Genscher különösen fon­tosnak nevezte az enyhülést az NSZK és az NDK viszo­nyában, de nyomban megis­mételte a „német egységre” vonatkozó ismert bonni ál­láspontot. Han Nien-lung, kínai kül­ügyminiszter-helyettes fel­szólalásában — amint az a Halász Antal vezérőrnagy, Magyarország moszkvai ka­tonai és légügyi attaséja teg­nap fogadást adott a ma­gyar nagykövetségen a fegy­veres erők napja alkalmá­ból. A rendkívül szívélyes, ba­ráti hangulatú fogadáson ott volt Pavel Sztyepanovics Ku- tahov repülő főmarsall, a lé­gierők főparancsnoka, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének helyettese, Alek- szej Alekszejevics Jepisev, hadseregtábornok, a szovjet hadsereg és haditengerészet politikai főcsoportfőnöke, va­lamint a Szovjetunió Honvé­delmi Minisztériumának és a szovjet hadseregnek számos más magasrangú vezetője. kínai vezetéstől már meg­szokott — ezúttal is a szov­jetellenes támadások, rágal­mak álltak az első helyen. Miközben a két kormány kép­viselői a szovjet—kínai ál­lamközi viszony rendezéséről tárgyalnak, a kínai küldött az ENSZ-ben rágalmakkal illeti a Szovjetuniót, „a vi­lágbéke fő veszélye, egy úi világháború legíenyegetőbb forrásának” nevezte. A rágalmakból kijutott a kambodzsai népi rendszer­nek és Vietnamnak is. A kí­nai- állítás szerint a Vietnam ellen végrehajtott agresszió „önvédelmi ellentámadás” volt. Andrej Gromiko, az SZKP KP PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szerdán megbeszélést folytatott Ste­fan And.rejjel, az RKP KP PB póttagjával, a Román Szocialista Köztársaság kül­ügyminiszterével. Az elvtár­si légkörben lezajlott talál­kozón — mint a TASZSZ jelentette :— véleményt cse­réltek a két ország közötti kapcsolatok néhány kérdésé­ről, valamint érintettek egy sor közös érdeklődésre szá- mottartó nemzetközi problé­mát is. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön az ENSZ székhelyén talál­kozott Szpirosz Kiprianu cip­rusi köztársasági elnökkel. Baráti légkörű megbeszélé­sükön véleményt cseréltek a szovjet—ciprusi kapcsolatok­ról, továbbá megvitatták a ciprusi helyzetet és a sziget- ország problémájának ren­dezésével kapcsolatos kérdé­seket. Gromiko megerősítet­te. hogy a Szovjetunió állás­pontja változatlan: támogat­ja a Ciprusi Köztársaság füg­getlenségét, szuverenitását és területi egységét, az. ország el nem kötelezett politikáját. Rész vettek azok a magas­rangú szovjet parancsnokok, akik annak idején magyar internacionalistákkal együtt harcoltak a szovjet hatalo­mért Oroszországban. Ott voltak Magyarország felsza­badításának egykori résztve­vői, a felszabadító erők pa­rancsnokai. A vendégek kö­zött volt Georgij Beregovoj altábornagy, a Jurij Gagarin űrhajós kiképző központ pa­rancsnoka. Ott voltak az SZKP KB és a Szovjetunió Külügyminisztériumának fe­lelős munkatársai. Nagy számban vettek részt a fo­gadáson a szovjet fővárosba akkreditált katonai és lég­ügyi attasék és jelen vol­tak a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság képviselői. TELEXEIM-—érkezett TALLINN Dr. Szűrös Mátyást, a Ma­gyar Népköztársaság moszk­vai rendkívüli és meghatal­mazott nagkövetét, aki hiva­talos látogatást tett az Észt SZSZK-ban, -csütörtökön Tallinnban fogadta Kari Vajno, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A magyar nagy­követ megbeszélést folyta­tott többök között I. G. Ke- binnel, az észt SZSZK Leg­felsőbb Tanács elnökségé­nek elnökével. Szűrös Má­tyás látogatást tett a Szov­jet-Magyar Baráti Társaság észt tagozatának vezetőinél. PEKING Pekingben elterjedt hírek szerint küszöbön áll a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának újabb ülése, amelynek napirendjén vár­hatóan szerepel a rehabilitá­lások kényes' kérdése is. BANGUI David Dacko, a Közép- Afrikai Köztársaság elnöke szerdán megalakította az or­szág új kormányát. A kor­mány szinte valamennyi mi­nisztere tagja volt a meg­buktatott Bocassa császár ka­binetjének. BONN „Portugáliában jelenleg kedvező helyzet alakult ki ahhoz, hogy demokratiku- kormány alakuljon, olyan amely lehetővé tenné az áp­rilisi forradalom alapvető vívmányainak megőrzését” — jelentette ki Alvaro Cun- hal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára az Unsere Zeitnak, a Német Kommu­nista Párt lapjának adott in­terjúban. MOSZKVA Csütörtökön Moszkvában plenáris üléssel megkezdő­dött 12 szocialista ország if­júmunkásai küldöttségeinek tanácskozása. A megbeszélés napirendjén a szocialista if­júsági szervezetek közös problémái szerepelnek, a .küldöttségek megvitatták, hogyan vesznek részt az if­júmunkások az egyes orszá­gok népgazdasági terveinek megvalósításában. BÉCS Az OPEC találkozókra az emlékezetes bécsi támadás óta jellemzővé vált rendkí­vül szigorú biztonsági intéz­kedések közepette csütörtö­kön az osztrák fővárosban megkezdődött az olajexpor­táló országok szervezete pénzügyminisztereinek egy­naposra tervezett értekezle­te. Tegnap Moszkvában meg­beszélést tartott a Szovjet­unió és a Kínai Népköztár­saság kormányküldöttsége. A szovjet küldöttséget Leonyid Iljicsov külügyminiszter-he­lyettes, a kínai delegációt Vang Ju-ping külügyminisz­ter-helyettes vezeti. Mint a tárgyalásról ki­adott közlemény bejelenti, a megbeszélésen megállapodás jött létre a két küldöttség TASZSZ — hegemonizmus Világszerte nagy éideklö- dést keltett az a szovjet javaslat — írja Szergej Ku­lik, a TASZSZ politikai szemleírója — hogy tűzzék az ENSZ-közgyülés jelenle­gi ülésszakának napirend­jére a hegemonizmus kizá­rását a nemzetközi kapcso­latokból. Számos tekintélyes külföl­di lap, Andrej Gromiko köz­gyűlési beszédét kommentál­va . joggal emelte ki ezt a javaslatot, mint az egyik legfontosabb sürgető és idő­szerű szovjet kezdeménye- zlist. A hegemonizmus termino­lógiája — folytatódik a kom­mentár — vagyis egyes ál­lamok más államok feletti uralkodásának, világura­lomra törésének eszméje — egyáltalán nem újkeletű. A szovjet állam fennállásának első percétől kezdve követ­kezetesen ellenezte, hogy bármelyik állam is hegemó­niára törekedjék, \ akaratát! rákényszerítse más államok­ra, hogy egyes államok ural­kodó helyzetben legyenek másokkal szemben. A há_ Enrico Berlinguer, az olasz, és Georges Marchais, a fran­cia kommunista párt főtit­kára a nemzetközi és külö­nösen a nyugat-európai mun­kásmozgalmat érintő kérdé­sekről tárgyalt Strasbourg- ban, az Európa Parlament őszi ülésszakán — közli a L Unita, az OKP lapja csü­törtöki számában. Elhatározták, hogy fokoz­zák együttműködésüket a legfontosabb nemzetközi kér­désekben, különösen azok­ban, amelyek Nyugat-Euró- pát és a mediterrán térséget érintik, és a többi munkás­párttal, demokratikus erővel tárgyalásainak ügyrendjéről. Megállapodtak, hogy a tár­gyalások színhelye felváltva lesz Moszkva és Peking, ugyanakkor a már korábban megipdult, a határkérdések rendezésével foglalkozó, tár­gyalásokat is felváltva tart­ják a két fővárosban. Az utóbbi tárgyalások eddig Pe- kingben folytak. A két küldöttség ma ismét találkozik. borús propagandának, vagy­is a hegemonisztikus elkép­zelések valóra váltása fő eszközének betiltását a szovjet alkotmány rögzíti — állapítja meg a cikkíró, majd így folytatja: — Vannak akik nem mon­danak le hegemonisztikus törekvéseiről, sőt a hege- monizmust az állampolitika rangjára emelik. Az agresz- szióis. háborúk, és a neokolo- nialisla akciók, a szomszé­dos országokkal szemben tá­masztott indokolatlan terü­leti igények és a nyílt be­avatkozások azok belügyei- be — mindezek az utóbbi években egyáltalán nem ja­vították a politikai légkört, s mind a hegemonizmus szü­leményei. Vannak továbbá olyanok akik úgy tesznek, mintha nem tudnák mit cse­lekszenek, amikor fegyvere­ikkel azoknak a katonai ere­jét növelek, akik naponta ki­nyilvánítják a hegemoniz­mus szélsőséges és kalandor politikáját. Ez a. megnyilvá­nulás napjainkban komo­lyan akadályozza ,az enyhü­lést, amelynek pedig nincs és nem is lehet ésszerű al­ternatívája — h-angoatatja a szovjet hírügynökség szemleírója. és felszabadító mozgalommal karöltve tesznek nemzetközi kezdeményezéseket. Elhatá­rozták, hogy folytatják talál­kozóikat és elmélyítik a pártjaik közötti viszonyt. A francia és az olasz KP főtitkárának strasbourgi ta­nácskozásával kapcsolatban Rómában emlékeztetnek ar­ra is, hogy október elején Berlinguer Spanyolországba és Portugáliába látogat, s a nyugat-európai pártokat érintő közös gondokról tár­gyal majd Santiago Carril- lóval és Alvaro Cundhallal, az SKP, illetve a PKP veze­tőjével. A fegyveres erűk napján Fogadás Moszkvában II szovjet javaslat nagy érdeklődést keltett világszerte Berlinguer és Marchais találkozója FORDULÓPONT EURÓPA TÖRTÉNETÉBEN II néppel, vagy a nagyiparosokkal? Ami Németország szovjet öveze­tében, vagyis a megalakuló Né­met Demokratikus Köztársaság területén történt, mindenben meg­felelt a potsdami értekezlet hatá­rozatainak. Amiben a győztes nagyhatal­mak potsdami konferenciájukon (1945. jú­lius 17.—augusztus 2.) megegyeztek — a nácizmus és gyökereinek, (beleértve a mo­nopóliumok és nagybirtokosok gazdasági hatalmát) felszámolása a szövetségesek ellenőrzése alatt — mindenben megfelelt a német nép érdekeinek. A szovjet zóna lakossága gyűléseken köszöntötte 1945. augusztus-szeptemberében a potsdami megállapodást, amely — a kötelezettségek teljesítése után — célul tűzte ki a demok­ratikus, békeszerető, egységes Németor­szág létrehozását. E cél érdekében munkálkodtak és ezért figyelték egyre nagyobb aggodalommal a nyugati zónákban történteket. Azokban — bizonyos nácitlanítási és dekartelizálási intézkedéseken kívül — vajmi kevés tör­tént, a politikai életet pedig hamarosan a két világháború kirobbantásáért felelős konszernek érdekeit kifejező politikusok határozták meg. Szovjet részről már Pots- damban javasolták, hogy a Szövetséges El­lenőrző Tanács mellett hozzanak létre mind a négy zónára kiterjedő hatáskörrel központi német kormányt, amely segít an­nak a döntésnek a megvalósításában, amely szerint „Németország gazdasági egységét meg kell őrizni”. Ezt a javaslatot a nyu­gatiak elvetették, s később az Ellenőrző Tanácsban visszautasítottak minden olyan szovjet javaslatot, mely különböző kérdé­sek közös megoldására irányult. Az Egyesült Államok már 1945-ben igényt formált a világ vezetőjének szeré­pére, s az amerikai politika előterébe a „kommunizmus visszaszorításának” prog­ramja került. A nyugati szektorokban a katonai parancsnokoknak és politikai ta­nácsadóiknak nem volt nehéz olyan né­met — többé-kevésbé kompromittált — po­litikusokat is találni, akikben még eleve­nen éltek 1918—19, a németországi forra­dalmak emlékei. Ezek az emberek a har­mincas évek elején inkább a nemzeti szo­cialisták előtti behódolást választották. Nos, a második világháború utált ugyanők szívesen működtek közre Németország ket- tészakításában, mert ily módon megsza­badulhattak a baloldali fejlődés veszé­lyétől, A szovjet övezetben is próbálkoztak re­akciós politikusok, d.e ott a tömegek gyor­san forradalmasodtak. s a nélkülözésekkel teli 1945—46-os esztendőkben nemcsak a múlt tanulságain volt mód elgondolkoz- niok, hanem a demokrácia 'iskoláját is gyorsan kijárták. Mindenekelőtt arról gon­doskodtak, hogy a gyermekek valóban de­mokratikus iskolába járhassanak. Az isko­lák katedráit a nácizmus alatt kompro­mittált pedagógusok helyett 43 ezer anti­fasiszta munkás foglalta el, hiányos kép­zettségüket, pedagógiai tapasztalatlanságu­kat becsületességük pótolta. Óriási erőfe­szítéssel november közepéig kétmillió 850 ezer új tankönyvet adtak a gyerekek ke­zébe. A száz hektáron felüli, valamint a ve­zető náciktól elkobzott birtokok felosztá­sára a helyi és tartományi közigazgatási szervek rendeletéi alapján került sor. A földosztó bizottságokban összesen- 52 292 munkás és paraszt tevékenykedett. 7136 nagybirtokos és hitlerista bűnös 3 298 082 hektár földjét 119121 földigénylő kapta, velük 91 155 áttelepített család. 82 483 földnélküli paraszt jutott földhöz, a törpe- birtokosok földjét életképes nagyságúra egészítették ki. A junkerek tehát — a néptömegek aktív közreműködésével — elvesztették politikai hatalmuk gazdasági alapjait, s nem várt más sors a nagyiparosokra sem. Szászor­szág tartományi közigazgatása 1945. októ­ber 29-én kisajátította a háborús bűnö­sök Flieck-konszem mind.en vagyonát. Ugyanitt 1946. június 30-án népszavazás­sal mondták ki a háborús és náci bűnösök üzemeinek népi tulajdonba vételét. A má­sik négy tartományban rendelettel léptet­ték életbe ugyanezt az intézkedést. És másutt, a nyugati övezetekben? Hes- senben az 1946. december 1-én lezajlott népszavazáson 71,9 százalékos többség kö­vetelte a bányák, a vas- és acélgyárak, az energiaszolgáltató üzemek köztulajdonba vételét, a nagybankok és a biztosítási in­tézetek központi felügyeletét. Az amerikai katonai hatóság azonban megtiltotta a néptömegek akaratának megvalósítását, megakadályozta a német békeszerződés megkötését. Nem is nagyon tagadták, hogy a potsdami egyezményt nem tekintik ma­gukra nézve kötelezőnek. 1949 tavaszán, nem sokkal a nyugatnémet külön állam hivatalos megalakulása előtt Truman ön- lelepiező nyilatkozatban azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy az „megkísérelte, hogy visszatérjen Potsdamhoz és annak rend,- szeréhez**. KÖVETKEZIK: Külön pénzzel a kü- lönállamért? Pintér István

Next

/
Oldalképek
Tartalom