Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

Kommunist« aktewa « csepeli sportcsarnokban

(Folytatás az 1. oldalról.)

ban, hanem határainkon túl is köztudott: mindent meg kell tennünk egy új világháború megakadályozásáért. Küzdőink tehát az enyhülésért, az enyhülés elmélyítéséért, a tartós békéért. Mivel pártunk kommunista párt és népünk szocializmust épít, külpolitikai tevékenységünkkel ugyanakkor világméretekben hozzá kívánunk járulni a népek szabadságküzdelméhez, nemzeti szabadságuk kivívásához és megőrzéséhez, a társadalmi haladás előmozdításához.

,— Országunk egyedül nem tudja döntően befolyásolni a nemzetközi helyzet alakulását. Mégsem szabad lebecsülnünk a magyar külpolitika hatékonyságát és lehetőségeit. Mi is ott vagyunk a népek „kórusában” és nem mindegy, hogy mire adjuk le szavazatunkat a nemzetközi élet kérdéseiben.

— Erőinket természetesen megsokszorozza, hogy külpolitikánk szocialista törekvéseket fejez ki; hogy együtt haladunk, közös külpolitikai főirányt követünk legközvetlenebb és legjobb szövetségesünkkel a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival. Ezeknek a törekvéseknek az érvényre juttatásáért összefogunk minden szocialista országgal, minden haladó erővel a világon.

— A XI. kongresszus óta

végzett külpolitikai tevékenységünk eredményeinek összegzéseként elmondhatjuk: mindvégig minden

erőnkből nemes céljaink eléréséért, az enyhülés folyamatának erősítéséért dolgoztunk. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az enyhülés az elmúlt évek során teret hódított. Ennek sokféle ténybeli bizonyítéka van. Maga a helsinki tanácskozás is soksok évi nagy erőfeszítés eredményeként jött létre. Azott elfogadott ajánlások nemzetközi visszhangjából is megállapítható, hogy Helsinki nem befejezője, hanem elindítója volt egy olyan folyamatnak, amely azóta is bontakozik, szélesedik, elmélyül.

— Országunk kiveszi részét a helsinki ajánlások mind hatékonyabb és teljes érvényesítéséért vívott küzdelemből. Ez jellemezte szövetségeseinkkel együtt végzett külpolitikai munkánkat és a kétoldalú kapcsolatok építését célzó saját kezdeményezéseinket egyaránt. így és ebben a szellemben lépünk fel minden nemzetközi fórumon és így készülünk a madridi tanácskozásra is.

— Minden lehetséges alkalommal hangsúlyozzuk, s minden partnerünk figyelmébe ajánljuk aVarsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek tanácskozásán született legutóbbi ajánlás jelentőségét. Meggyőződésünk, hogy ha javaslatunknak megfelelően a helsinki tanácskozáson részt vett valamennyi fél megvizsgálná: mit tudna már most, késlekedés nélkül tenni a bizalomerősítő intézkedések területén és azért, hogy katonai téren is éreztesse hatását az enyhülés, ez újabb kedvező változást eredményezne Európa s a világ politikai helyzetében. A helsinki tanácskozás nem a résztvevők egyes csoportjainak hozott- előnyt, hanem valamennyi ott képviselt ország érdekeit fejezte ki. Ugyanígy a Varsói Szerződés javaslatai js valameny- nyi érintett nép érdekeit, az emberiség közös céljait szolgálják.

— A szocialista országok törekvéseinek más — kézzel fogható és látható — eredményei is vannak az enyhülés kibontakoztatásában. Bécsben nemrégen aláírták a Szovjetunió és az Egyesült Államok második megállapodását a stratégiai támadó fegyverrendszerek korlátozásáról. Ennek ratifikálása és hatályba lépése önmagában is óriási jelentőségű lenne és feltétlenül pozitív hatást gyakorolna az összes nyitott nemzetközi kérdés megoldására.

— Eredménnyel folyik tehát a küzdelem a hidegháború maradványainak felszámolásáért, az enyhülés előmozdításáért. Európában, és a világ különböző térségeiben kézzelfogható realitás a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Akkor is, ha azzal jelentős erők állnak, szemben, amelyekkel meg kell küzdenünk.

— Álláspontunk konkrét, világos és egyértelmű. Célunk a nagyarányú fegyverkezési verseny lefékezése, korlátozása és csökkentése. Azért küzdünk, hogy a fegyverzet alacsonyabb fokán jöjjön létre az egyenlő biztonság.

— A széles körű nemzetközi kapcsolatok korszakát éljük, s valószínű, hogy a jövőben még tovább bővülnek e kontaktusok. Országunk, népünk képviselői már ma is több száz nemzetközi szervezetben vannak jelen és fejtik ki álláspontunkat a béke, az enyhülés és a haladás érdekében. Részt veszünk például a genfi sokoldalú leszerelési tárgyalásokon és jelen vagyunk a bécsi tárgyalásokon is, ahol a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentése a cél. Államunk, országunk, népünk képviselői tehát aktívan dolgoznak a nemzetközi politika síkján.

Sokoldalú magyar—szovjet együttműködés

Nemzetközi kapcsolatainkkal összefüggésben Kádár János kiemelte:

— A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének idei magyarországi látogatása nagy jelentőségű esemény volt. Minden ilyen találkozó alkalmat ad arra, hogy szót ejtsünk a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Ezúttal a sokoldalú magyar—szovjet együttműködés továbbfejlesztéséről, a közös érdekű nemzetközi kérdésekről tárgyaltunk. Arról, hogy még jobban összehangoljuk tevékenységünket, nemzetközi lépéseinket. Ország-világnak demonstráltuk, hogy a magyar—szovjet barátság megbonthatatlan! Jó alkalom volt a találkozó arra is, hogy kifejezésre juttassuk népünk őszinte tiszteletét és megbecsülését Leonyid Brezs- nyev elvtárs iránt, akinek óriási szerepe van népeink barátságának elmélyítésében, a békéért, a haladásért folyó világméretű küzdelemben.

— Hasonló céllal és ugyanebben a szellemben került sor a magyar párt- és kormányküldöttség látogatására Szófiában, erősítve a magyar és a bolgár nép hagyományos baráti érzelmeit, egységét és együttműködését, amely a történelmileg új viszonyok között, új alapokon teljesedett ki.

— Fontosnak tartjuk Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának budapesti látogatását is. A tárgyalások, találkozók természetesen a két ország kapcsolatainak további fejlesztését szolgálták, de kifejeztek bizonyos közös nemzetközi törekvéseket is. Ügy tűnik, mindkét fél érdekelt az európai és általában a nemzetközi enyhülés előmozdításában, s gyakorlati példát mutattunk arra, hogy két különböző szövetségi rendszerhez tartozó, más társadalmi rendszert képviselő ország között is lehetséges, sőt szükséges és elkerülhetetlen az együttműködés.

— A nemzetközi élet legfrissebb eseménye az Egyesült Nemzetek Szervezetének most megnyílt idei ülésszaka, ahol széles körű nemzetközi konzultáció folyik — hiszen már 152 ország tartozik kötelékébe —, s napirenden vannak a világ legfontosabb kérdései. Mi e fórumon is általános törekvéseinket, békeszándékunkat, az enyhülés előmozdítását, a társadalmi igazság érvényesülését képviseljük minden kérdésben.

— A világ egyik neuralgikus pontja a Közel-Kelet. A

helyzet itt változatlanul rendezetlen és potenciálisan veszélyes, elsősorban a Közel- Keleten élő népek, de Európa népei, s a világbéke szempontjából is. Az izraeli— egyiptomi külön megállapodás nem mozdítja elő a valódi és igazságos béke megteremtését. Ennek útja: az izraeli agresszió — így a Libanon elleni jelenlegi agresz- szió — megszüntetése, az Izrael által megszállt területek visszaadása az arab népeknek, a Palesztinái nép törvényes jogainak — így az államalapítás jogának is — elismerése és érvényesítése, valamennyi közel-keleti állam — köztük Izrael — és az ott élő népek biztonságának, békés életének szavatolása. Meggyőződésünk szerint a béke csak akkor les'z igazságos és tartós e térségben, ha valamennyi érdekelt fél bevonásával és közreműködésével születik meg.

Szolidaritás a világ haladó erőivel

— A világ másik neuralgikus pontja Dél-Afrika, ide értve Namíbiát, Zimbabwét és magát a Dél-afrikai Köztársaságot. Fekete-Afrika népei folytatják igazságos és törvényes harcukat a faji diszkrimináció ellen. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk velük, támogatjuk őket, hiszen egy régi világ visszataszító és elviselhetetlen maradványa ellen harcolnak, amelyet feltétlenül fel kell számolni.

— A burzsoá sajtóban hemzsegnek a vádaskodások arról, hogy a Szovjetunió, Kuba. a szocialista országok beavatkoznak Afrika ügyeibe. A burzsoá politikusok súlyosan tévednek, ha nem értik meg, hogy Afrika mozgásba jött, fejlődik, hogy ott harc folyik, amely a világ- történelmi viszonyok megváltozásának, a népek ébredésének következménye, nem pedig a kommunista agitációé. A népek törvényes jogaikért, szabadságukért, a gyarmati rendszer maradványainak megszüntetéséért harcolnak, azért, hogy saját magúik választhassák meg fejlődésük további útját. Az afrikai kérdés akkor oldódik meg, ha Afrika népeinek törvényes jogai maradéktalanul érvényre 'Útnak. Erről sohasem fognak lemondani. És igazuk van!-— A bonyolult nemzetközi helyzetben a harmadik neuralgikus pont Délkelet-Ázsia. Amikor erre a térségre gondolunk, elsősorban Vietnam jut eszünkbe. Álláspontunk következetes és világos. A vietnami néppel teljes mértékben szolidárisak voltunk akkor is, amikor a gyarmatosítók ellen harcolt, akkor is, amikor az amerikai agresszióval szemben védelmezte szabadságát és a függetlenségét, és akkor is, amikor Kína intézett agresszív támadást ellene. Szolidaritásunk továbbra is töretlen, mert a vietnami népnek igaza van. Igazságos ügyért, törvényes jogaiért harcol. Ugyancsak szolidárisak vagyunk Kambodzsa demokratikus erőivel és Laosszal. Kívánjuk, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz önálló, szabad országként élhessen, hogy népeik békében építhessék országukat, szebb jövőjüket.

—■ Az olyan manőver azonban, mint amilyen a napokban, az ENSZ-ben is történt, ugyanúgy nem segíti elő Délkelet-Ázsiai problémáinak megoldását, mint a vietnami menekültek ügye körül csapott lárma. Az ENSZ-ben, a mandátumvizsgáló bizottság jelentése alapján, közgyűlési határozat született arra, hogy a Pol Pot-rezsim képviselői foglalják el Kambodzsa helyét. Nem sokkal ez előtt Havannában, az el nem kötelezett országok úgy foglaltak, állást, hogy Kambodzsa helyét nem töltik be. Ebből egyszerű logikával is következtethetünk arra. hogy ez a visszás ENSZ-határozat milyen erőknek köszönhető.

— A Pol Pot-rezsim rövid, de dicstelen működésének korszaka alatt barbár népirtást követett el. mindvégig agresszív fegyveres provokációt folytatott Vietnam ellen. Kambodzsa demokratikus erői helyesen, népük érdekében jártak el, s Vietnam is törvényes jogait védelmezve nyújtott nekik segítséget. A Pol Pot- rezsim megbukott, s akármilyen határozatot hoznak bárhol is, ez a rezsim Kambodzsa ügyeit már soha nem fogia intézni. A politikai józanság azt diktálja, hogy a nemzetközi fórumokon is

mielőbb a kambodzsai nép törvényes képviselői foglalhassák el az őket joggal megillető helyet.

— Délkelet-Ázsiáról nem lehet szólni Kína nélkül. A Vietnam elleni kínai, ahogy ők nevezték: „büntető hadjáratot”, pontosabban fegyveres agressziót a leghatározottabban elítéltük. A nemzetközi küzdőtéren nem keressük az összeütközéseket Kínával, mi a békéért, az enyhülésért, a népek szabadságáért, önrend,elkezési jogáért, a békés egymás mellett élésért, a nemzetközi kapcsolatok gyümölcsöző fejlesztéséért küzdünk.

E küzdelmünkben azonban — akaratunktól függetlenül — minduntalan szembe találjuk magunkat Kína egyáltalán nem szocialista törekvéseivel. Ismeretes, hogy bizonyos nacionalista indulatoktól és gondolatoktól, hegemonisztikus törekvésektől vezettetve a szov- jetellenesség, s újabban a Vietnam-ellenesség áll a kínai politika középpontjában. Ehhez a világ legreak- ciósabb köreiben, a NATO- ban és hasonló helyeken keresik és találják meg szövetségeseiket.

— Elveink szerint Kína belügyeibe természetesen nem kívánunk — nem is tudunk — beleszólni. A kínai néphez való alapvető viszonyunkat jól jellemzi, hogy néhány nap múlva megemlékezünk a Kínai Népköztársaság születéséről, a kínai forradalom győzelmének évfordulójáról. Annak idején — a világ más országaihoz hasonlóan — mi is a világhelyzetben bekövetkezett új, nagy, pozitív fordulatként ünnepeltük a kínai forradalom győzelmét, a Kínai Népköztársaság megszületését. Kína egy ideig a nemzetközi helyzetben is pozitív tényező volt. A kínai vezetés politikájának változása következtében e pozitív szerep is gyökeresen megváltozott. A Magyar Népköztársaság ennek ellenére, ebben a helyzetben is normális, államközi kapcsolatokra törekszik a Kínai Népköztársasággal, s a kínai népnek minden jót kívánunk. Azt kívánjuk, hogy Kína térjen vissza a szocializmus következetes útjára, s a nemzetközi életben ismét pozitív szerepet töltsön be. Mi addig is elvi, következetes és becsületes külpolitikánkat folytatjuk a Kínai Népköztársaság irányában.

Ezután Kádár János így folytatta:

— A Varsói Szerződés szervezete és a KGST a szocialista országoknak olyan tömörülése, szövetsége, amely megfelel elveinknek, a tagállamokban élő népek alapvető, közös érdekeinek és szocialista céljainak. Általános és közös politikánk a békepolitika, a fegyverkezési verseny csökkentése, az új világháború megakadályozása, a tartós béke biztosítása. A Magyar Népköztársaság e szövetségi rendszer keretében nagyobb hatásfokkal tudja képviselni a szocializmust építő magyar nép nemzeti érdekeit.

— A nemzetközi helyzet jelenlegi legpozitívabb tényezőjét a Varsói Szerződés általános törekvései, békés szándékai jelentik. Közösségünk — akárcsak a Szovjetunió — soha nem törekedett és most sem törekszik fegyverzeti fölényre, s arra, hogy rákényszerítse akaratát a másik félre. De a szemben álló erők fegyverzeti fölényét sem nézheti tétlenül; mindig megtette és

megteszi a szükséges lépéseket, hogy az erők kiegyensúlyozottak legyenek.

— Mi egyoldalú fegyverzetcsökkentésre nem szánhatjuk rá magunkat. A történelem arra tanít bennünket, hogy nem szolgáltathatjuk ki népeinket állig felfegyverzett imperialisták „humanizmusának”. A fegyverkezés kivétel nélkül minden néptől hallatlanul nagy anyagi áldozatokat kíván. Ebből csak a hadiiparban érdekelt monopóliumok húznak hasznot. Tévedésen, a népek nem ismerésén alapszik az imperialistáknak az a számítása, hogy a Varsói Szerződés bármelyik országában politikai előnyük származhat a fegyverkezési verseny folytatásából. A világtörténelem kerekét nem lehet visszafordítani. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével megszületett a szocialista rendszer, s az elmúlt több mint hatvan évben világrendszerré vált. Számos nép és ország lépett saját szabad fejlődésének útjára. Alkotóerői felszabadultak és óriási eredményeket értek el. Ezek a népek, köztük a magyar nép is, mindent megtesznek, minden szükséges terhet vállalnak azért, hogy elért vívmányaikat megvédjék. Igaz, a legfejlettebb kapitalista országok bizonyos anyagi területeken még előttünk járnak. De a szocialista országok a történelmi fejlődés rövid időszaka alatt olyan társadalmi vívmányokra tettek szert, amelyeknek a kapitalista országokban még a csírái sincsenek meg. Ezekből a vívmányokból népeink nem fognak engedni! Mi így, ezzel az eltökéltséggel dolgozunk az enyhülésért, a béke megszilárdításáért és tartóssá tételéért.

— Bizonyos szempontból a nemzetközi helyzet új tényezője az el nem kötelezett országok mozgalma amely a közelmúltban Ha vannában tartotta értekez letét. A tanácskozást ered ményesnek tartjuk. Egyetér tünk az el nem kötelezet országok óriási többségévé a béke, az enyhülés, a né pék önrendelkezése kérdésé ben, s ezért üdvözöljül mozgalmukat.

— Minden országnak van nak sajátos érdekei, vannal azonban a világon olyan ér dekek is, amelyek alapvétőéi fontosak minden nép, min den ország számára — füg getlenül attól, hogy valame lyik szövetségi rendszerhe vagy az el nem kötelezet országok mozgalmához tar tozik. A héke általánossá é tartóssá tétele mellett ilyei fontos kérdés a világ nyers anyag- és energiaproblé máinak megoldása, a termé szeti környezet védelme. H: ezekben a kérdésekben nen alakul ki mielőbb nemzet közi méretekben általáno egyetértés, akkor a vilái iparosodott része hovatovábl már tiszta vízhez sem jut hat és még az oxigént is pa lackban fogják árulni. Múl hatatlanul fontos a legfejlet tebb és a legelmaradottabl országok életkörülményeinél közelítése, amihez a fegy verkezési verseny lefékező sével olyan anyagi eszközö két lehetne felszabadítani hogy a legszegényebb orszá gok is segítséghez juthatná nak.

— Külpolitikánk eddig i;

eredményes volt, növelte < Magyar Népköztársasái

nemzetközi becsületét és te kintélyét. Ezt a politiká követjük a jövőben is. Sző vetségi rendszerünkön belü hű szövetségesek, a fejlődi országoknak szolidáris és se gítőkész barátai leszük. ; fejlett kapitalista országok kai pedig — ha megvan r; a kölcsönös szándék — kor rekt partnerekként dolgo zunk együtt minden kérdés ben, amelyben lehetséges.

Kiegyensúlyozott a belpolitikai helyzet

Kádár János ezután belpolitikai kérdésekről szólt.

— A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott. Szocialista rendszerünk szilárd, a párt egységes, magáénak vallja és követi a marxista—leninista ideológiát. politikája következetes. Hazánkban — és még kevésbé pártunkban — ma nincsenek olyan irányzatok, amelyek a hajdanvolt személyi kultusz vagy az 1956-os revizioniz- mus vonalát támogatnák. A több mint két évtizeddel ezelőtt meghirdetett kétfron- tos harc azonban bizonyos értelemben mindig érvényes : szocialista elveinkkel szemben soha ne engedjünk teret sem a dogmatizmus- nak, a szektarianizmusnak, sem a revizionizmusnak, a megalkuvásnak.

Amikor azt mondjuk, hogy politikánk nem lehet dogmatikus, akkor nemcsak valamilyen régi — mondjuk 1952-es — dogmára gondolunk. A világ halad, pártunk élő párt, s nekünk arra is vigyáznunk kell, hogy a saját, mondjuk tizenöt évvel ezelőtti megállapításunk se válhasson dogmává, s hogy állásfoglalásunk mindig megfelelően kövesse a körülmények változását.

— Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelősségünk úgy alakult,

hogy már az egész népért, nemzetünkért vagyunk felelősek és eszerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat. A Magyar Szocialista Munkáspárt egész népünk érdekeit képviseli. Nem nevezheti ki senki magát a munkásérdekek vagy a parasztérdekek kijelölt

képviselői ének.

— Ilyen-olyan nézetek

azonban nálunk is szép

számmal akadnak. Egyesek azt mondják, hogy minek nekünk a nyugattal kereskedni, hiszen a tőkés piacon mindig csak értékesítési problémáink vannak, nő az infláció. Csukjuk be az ajtót és egyszeriben megszűnik minden gondunk. Vannak azután halkabb hangok, hogy minek nekünk a szocialista országokkal keresked ni? Nem véletlenül mondon tehát, hogy marxista-leninis ta elveink tisztasága fölöt őrködni a mindennapok gya korlátában nélkülözhetetlei kötelességünk. Ha pedij szektás, dogmatikus vág; revizionista felfogással, szó cialista elveinkben megalku vással találkozunk, azonnal következetesen szálljunk ve le szembe.

— Belpolitikai helyzetűn! szilárdságának nagyon fon tos tényezője, hogy a pár vezető szerepe megfelelőéi érvényesül tömegkapcsolata élőek, fejlődnek. Munkás osztályunk, parasztságunk értelmiségünk, népünk be csülettel helytáll kötelessé gei teljesítéséiben. És mind ennek eredményeként ha zánkban a munkásosztály, j nép hatalma erős. A szocia lista demokrácia fejlődik, . szocialista nemzetközi össze fogás és egység évről-évr erősödik. Bízunk abban hogy pártunk általános poli tilkai vonalát a párt XII kongresszusa megerősíti, to vábbfejleszti, s az töretlenü folytatódik.

— A szocialista építés : gazdasági, a kulturális é mindén egyéb területei eredményesen halad. Mos nagy nyomatékot kapott a gaz dasági munka, hiszen ettő függ az összes többi terüle fejlődése is. Ez adja az anya gi alapot a kulturális, a szó ciális fejlesztéshez és vala mennyi más tevékenységünk hoz. Most nehezebb a gaz dasági munka, mint néhán; évvel ezelőtt. Ennek okát a állam szempontjából világo san megtudjuk jelölni a: 1973—74-ben bekövetkezet világpiaci árrobbanásban. E: döntő ok, hiszen emiatt ne hezebb feltételek között dől gozunk. Ha az árrobbaná nem következik be, nemzet közi kereskedelmi mérle günk valószínűleg egyen súlyban lenne, s most nen kellene 20 százalékkal töbl árut exportálnunk ugyanany nyi importért, mint 1973 ban.

— A nehézségeknek tér

(Folytatás a 3. oldalon.)