Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

BCommunista aktíua a csepeli sportcsarnokban

(Folytatás a 2. oldalról.)

mészetesen egyéb okai is vannak: saját munkánk

gyöngéi és bizonyos örökölt elmaradottságok, amelyet 35 év alatt sem tudtunk teljesen felszámolni. De hiába szidjuk a régi burzsoá földesúri osztályt, hogy ilyen örökséget hagyott népünkre. Hiába ostorozzuk a később elkövetett hibákat, vagy akár a jelenlegi világgazdasági helyzetet, ez kevés az üdvösséghez. Előre akkor mehetünk, ha tartós tényezőként számolunk a jelenlegi nem— Ezzel függ össze a termelői és bizonyos értelemben a fogyasztói árak kérdése is. A magyar népgazdaságnak arra kell törekednie, hogy a termelői árak minél jobban összhangba kerüljenek a világpiaci árakkal, különben képtelenek vagyunk reális gazdasági számvetéseket készíteni. Ismeretes, hogy ennek érdekében a termelői árak rendezése napirenden van. Sajnos elkerülhetetlen, hogy a változások bizonyos mértékig a fogyasztói árakban is érvényesülnek. Természetesen ezen kívül jobb munkára, takarékosságra is szükség van. Ésszerűen kell gazdálkodni mindenekelőtt az anyaggal, az energiával, a munkaerővel, a pénzzel és az idővel is. Mindennel takarékoskodni kell! Ha valaki megkérdezi, hogy kinek kell takarékoskodnia, azt válaszolhatjuk, hogy a termelőüzemeknek, az intézményeknek, az apparátusoknak, a családoknak. Mindenkinek meg kell tanulnia okosan gazdálkodva élni.

— Amikor értékarányos árról, hatékonyságról és egyéb hasonló fogalmakról beszélünk, a kapitalisták azt mondják, hogy lám, bár szocialisták vagyunk, kínunkban a kapitalista gazdálkodás módszereit alkalmazzuk. Itt megint félreértésről van szó. A szocialista társadalomnak is megvannak a maga törvényei. Mi a szocialista gazdaság törvényszerűségeiből kiindulva, szocialista módon foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Társadalmunk magasabb rendű, mint a kapitalizmus, s ezért a mi rendszerünkben még hatékonyabban kell dolgozni, mint a kapitalista rendszerben, mert itt a nép javát szolgáljuk és nem a kizsákmányoló osztályokét. Még takarékosabban kell bánni az anyaggal, az energiával és minden egyébbel, ha becsülettel eleget akarunk tenni a munkásosztály, a nép iránti kötelezettségünknek.

— Gazdasági nehézségeinkről sokat beszélünk, de ne felejtsük el, hogy sok minden épült hazánkban a XI. pártkongresszus óta. 1976- ban, 1977-ben és 1978-ban húsz nagyberuházás fépett üzembe. Túlnyomórészt bővítésekről van szó. bár néhol a bővített rész nagyobb, mint az alapgyár, s kapacitása, technológiája is különb annál. Általában ezek a legésszerűbb beruházások. Megkezdte termelését például a péti Műtrágyagyár, a Dunamenti Hőerőmű, a he- jőcsabai Cementgyár, valamint az Ózdi Kohászati Üzemek, a székesfehérvári Köny- nyűfémmű igen jelentős új részlege. Üzembe lépett a miskolci Húskombinát, a zalaegerszegi Hűtőház, a kiskunhalasi Kötöttárugyár, a solti középhullámú rádióadó és így tovább. Ebben az évben tíz nagyberuházás, köztük például a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC Gyára, a Hajdúsági Cukorgyár készül el. Bővül a gyulai Húskombinát, a győri Műszaki Főiskola, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem. Méhes elvtáns részletesen szólt arróL hogy fejlődött sok új létesítménnyel gazdagodott Budapest is.

— Melyek gazdasági feladataink? A szavak ismerősek: nagyobb hatékonyság, korszerűbb áruszerkezet, jobb minőség, a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás. Rendszerünk egyik vívmázetközi gazdasági viszonyokkal, ha szembe nézünk a munkánkban fellelhető gyengeségekkel és felszámoljuk azokat.

— A világgazdaságtól nem tudjuk függetleníteni magunkat, mert népgazdaságunk nyitott gazdaság. Termelésünkhöz, fejlődésünkhöz importálnunk kell termékeket szocialista országokból, fejlődő államokból és fejlett kapitalista országokból is, mert élni, dolgozni, fejlődni csak így tudunk. Az importért természetesen fizetni is kell, ezért van szükség exportra.

nya a teljes foglalkoztatottság. Ez így lesz a szocializmus egész történelmi korszakában, és a kommunizmusban is. Ugyanakkor elkerülhetetlen a munkaerő ésszerű átcsoportosítása. A gazdaságos termelés bővítése, fejlesztése, a nem gazdaságos tevékenység csökkentése és végül leépítése megköveteli a munkaerő megfelelő átcsoportosítását. Nekünk, kommunistáknak ezt kell képviselnünk, vállalva a nehezebb feladatokat is. mert ez a nép, a munkások, végső soron az érintett emberek érdekeinek is becsületes szolgálata. Ha nincs rendben, ha nem szilárd az ország gazdasága, az végül a családok egzisztenciáját is veszélyezteti.

— Az 1979-és terv feladatainak megoldásához érezhetően jobban kezdtünk hozzá, mint korábban. Ügy látszik. most már az irányító szervekben és a vállalatok vezetésében is komolyabban veszik a helyzetet, felelő- sebb a hozzáállás, s bizonyos javuló tendenciák tapasztalhatók. Az ipar fejlődése a jelek szerint megfelelőbb irányba terelődött, a korábban egészségtelenül felduzzadt készletek csökkentek, az import növekedésének üteme valamelyest mérséklődött és az export emelkedett. Az év azonban még sok munkát ad. A mezőgazdaság helyzete az idén nem a legszerencsésebben alakult, jóval kevesebb búza termett a tervezettnél. A mezőgazdaság dolgozói általában helytálltak, jól dolgoztak. Pótlólagos termeléssel, másodvetéssel igyekeztek hozzásegíteni az országot ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés — a búza egy részének kiesése ellenére is — összességében megközelítse a tervezettet. És megvan a szándék a további jó munkára is.

— Megemlítem, hogy az év hátralevő részében nagy feladat vár a közlekedés dolgozóira, az ő helytállásukra is számítunk az őszi nagy munkák idején.

— Ahogy itt is elhangzott, a XII. pártkongresszus előkészítésének alapkérdése az idei terv minél jobb teljesítése, az 1980-as terv megfelelő kidolgozása és beindítása. Mély meggyőződésem, hogy ha mindenki megfelelően teljesíti kötelességét, eredményesen fogjuk megoldani feladatainkat.

— Nagy erőforrás a KGST- integrációban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Az eddigi eredményekre is büszkék lehetünk: a Vinnyi- ca—Albertirsa közötti távvezeték, a Szövetség gázvezeték, az uszty-ilimszki cellulóz kombinát és számos létesítmény a gyümölcsöző együttműködés eredménye. Nagy örömmel és megelégedéssel szólhatok a Központi Bizottság nevében arról, hogy ezekben a közös szocialista nemzetközi, vállalkozásokban részt vett magyar dolgozók, köztük például a Kun Béla ifjúsági brigád is, amely a cellulóz kombinát építésében jeleskedett, derekasan végezték munkájukat, megbecsülést vívtak ki maguknak. Ügy tűnik, mintha külföldön mindenki kicsit jobb hazafi lenne, többet adna a nemzeti becsületre, mint itthon, saját házatáján.

— Ami a KGST-t illeti, még óriási lehetőségek vannak az integrációban, a szakosításban, a kooperációban.

— Olyan értelemben is jelen kell lennünk a nemzetközi gazdasági életben, hogy megfelelően dolgozunk a fejlődő országok és a fejlett kapitalista államok irányában is. Enélkül a népgazdaság nem működhet kellő eredményességgel.

Ezután Kádár János hangsúlyozta: a XI. kongresszus óta erősödtek társadalmunk szocialista vonásai, nőtt a párttagság, a tömegszervezetek és a népfrontmozgalomban tömörült szövetségeseink aktivitása; társadalmi felelőssége. Hozzáteszem: az egyházak is felelősséget éreznek a közügyek, az országok ügyek iránt s ez is fontos.

— Az állami, a tanácsi tisztviselők, egész köztisztviselői karunk is becsületesen, a korábbinál nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel teszi a dolgát. A tanácsok dolgozóink óriási terhek vannak, s akiknek ügye lassan vagy kedvezőtlenül intéződik el, mind őket szidja. De azt hiszem, sok irigyük nem lehet. Ugyanígy lehetne még számos 'más rétegről — például az orvosokról, az egészségügyiekről — szólni. Az utóbbiak területét is érik kritikai hangok, nem is mindig alaptalanul, de ha figyelembe vesszük, hogy az egészség- ügyi dolgozók az elmúlt években a technikai eszközök aránylag minimális gyarapodása mellett milyen óriási feladatokat vállaltak, becsülni és értékelni kell munkájukat. S társadalmunk szocialista vonásainak erősödését példázzák a kommunista szombatok, a népi ellenőrök, a szocialista brigádok erőfeszítései, a párt XII. kongresszusának, a fel- szabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaverseny nemes felajánlásai.

— Pár nap múlva emlékezünk meg a fegyveres erők napjáról. Illő formában kifejezésre juttatva, hogy néphadseregünk becsülettel ellátja feladatát és hozzájárul ahhoz, hogy biztonságban és békében élünk, dolgozunk. Ritkán emlegetjük a belügyi dolgozókat, a határőröket, akik szintén jól ellátják feladataikat, gondoskodnak a közbiztonságról, a rendről. Példamutatóan teljesítik önként vállalt kötelezettségeiket munkásőreink is.

Kádár János ezután arról szólt, hogy nagy ereje szocialista társadalmunknak az a fajta magatartás, az a tiszteletre méltó fegyelmezettség is, amellyel közvéleményünk, azon belül párttagságunk fogadta az áremelést. A politikánk iránti bizalom is kifejezésre jutott abban, hogy az emberek megértették: kényszerű és szükséges intézkedésről volt szó.

— Ugyancsak elemi társadalmi normánk a köztulajdon védelme és gyarapítása. A takarékosság, s mindjárt tegyük hozzá, az ésszerű takarékosság, mert értelmetlen és ostoba takarékosságra nincs szükség. Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk. Nem engedhető meg, hogy az élelem, például a kenyér a szemétbe kerüljön, mivel telik rá. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is. És ha valaki megkérdezi, hogy meddig lesz így, hogy a közérdeket, a munkahelyet is becsülni kell. hogy takarékosan kell bánni mindennel, azt mondom, hogy addig, amíg a szocializmus építése tart.

— A fiatalokkal alapjában véve minden rendben van — mondta Kádár János. — Tanulnak, dolgoznak, eleget tesznek honvédelmi kötelezettségüknek. Velük kapcsolatos gondjaink kicsit már szocialista viszonyainkból következnek. Hosszabb ideig „fiatalok”, mert hosz- szabb ideig tanulhatnak, amikor pedig dolgoznak már, sok szülő megelégszik az— Erre a bizalomra és támogatásra a jövőben is számíthatunk. Ezzel élhetünk és élnünk is kell, de visszaélnünk soha, semmi szín alatt nem szabad! Azt is üdvözölnünk kell, hogy a fórumokon, ahol ezt az intézkedést tárgyalták — a pártbizottsági üléseken, az aktívákon, a dolgozók legszélesebb köreiben — szinte többet foglalkoztak a termelés kérdéseivel, mint a fogyasztói áremelkedéssel. Ugyanakkor elhangzott sok kritikai észrevétel is. Ezek — lényegüket tekintve és az alapkérdésekben — hajszádra azonosak a Központi Bizottság kritikai észrevételeivel, teljesen egybeesnek azokkal. Mi is rugalmasabb, rátermettebb, jobb vezetést, jobb munka- szervezést és jobb munkafeltételek megteremtését igényeljük a vállalatvezetőktől, az irányító szervektől, mindenkitől. Ez igazságos, jogos igény és követelmény a dolgozó tömegek részéről is.

— Amikor kivettem szabadságomat, találkoztam egy kertészbrigáddal, amelyet régebbről ismerek. Ez pár nappal az áremelés után volt Megkérdeztem vezetőjüket: „Hogy vannak?” Egészségükről érdeklődtem, de a válasz egész másról szólt, mint amire számítottam. Azt mondta: „Köszönjük, aki dolgozik, az boldogul”. Ezt a választ akár jelszónak is el lehetne fogadni. Megmondhatjuk minden munkaképes embernek, hogy aki dolgozik, az — mint eddig — a jövőben is boldogulni fog.

— Ehhez kapcsolódik, hogy a szocialista társadalom néhány elemi normájára az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Arra, hogy a közérdek elsődleges, a munkahelyet és a munkát meg kell becsülni, a munka- fegyelem nélkülözhetetlen. Ez azt is jelenti, hogy aki elvállalt egy munkát, becsülettel végezze el. és csak azután van joga előállni igényekkel, panaszokkal.

— A teljesítmények mérésével és a bérezéssel kapcsolatban számolni kell azzal, hogy a jövőben differenciáltabbak lesznek a keresetfK. Ez a fejlődés tendenciája. A normáknak valóban normáidnak kell lenniük és a telie- sítménybérezést maximálisan ki kell terjeszteni. A dolgozók elemi érdeke, nogy a bér, a jutalom, a részesedés a teljesítményhez Kapcsolódjék. Önök tudják, hogy milyen a helyzete a kötött munkabérű, illetve a teljesítménybéres dolgozónak. A teljesítménybérben dolgozó, ha „ráhajt”, egy kicsit többet kereshet. Annak a szülőnek van igaza, aki olyan pályát ajánl gyermekének, ahol teljesítménybér van. mert még sokáig azé a jövő. Meggyőződésem, hogy a dolgozók maguk is felismerik ezt.

zal, ha keresetüknek csak egy- harmadát adják haza, mondván : hadd öltözzön, hadd szórakozzon, nekem úgysem jutott... S nem gondol rá, hogy talán éppen ezzel rontja el gyermekének jövőjét. Hisz az is családot alapít majd, s nem kis megrázkódtatás lesz, ha maga is tapasztalja, hogy már nem elég a fizetés egyhar- madát hazaadni. Bizonyos értelemben az is jobb helyzetünkből, viszonyainkból következik, hogy az új nemzedék teherbírása, fizikuma is hagy kívánnivalót maga után.

— Az ifjúság nevelésével sokat és sokan foglalkoznak: a család, a pedagógus, a KISZ-, a társadalmi szervezetek, a munkahelyek. A kulcskérdés: a példa ereje. Hiába mondanak a felnőttek akármit, ha a gyermek azt látja, hogy nem úgy élnek, ahogy mondják. A jó példa erejével kell hatni az ifjúságra. Ez a leghatásosabb pedagógiai módszer.

— Őszintén szólva, sajnálattal gondolok ifjúságunk egy töredékére, amely itt- ott cselleng, aluljárókban

időzget. Velük is törődnünk kell. Nagy kár lenne. ha ezeknek a gyermekeknek, akár csak egy részéből is cinikus, munkakerülő ember lenne. Valamiképpen meg kell nekik magyarázni: az a bizonyos aluljáró az úttest szintje alatt van, és a magyar jövő. az ő jövőjük nem ott épül. Igyekezzenek ők is a napvilágra, találják meg ott a helyüket.

— A XII. kongresszusra készülődve őszinte óhajunk — és ennek megfelelően kell dolgoznunk —, hogy a kongresszus erősítse meg pártunk fő politikai irányvonalát, amelyet nem kevés idő alatt formáltunk ki. Ehhez hozzáteszem: politikánk kollektív munka eredménye. Amennyire csak lehetséges volt, a nép legszélesebb körét bevontuk kialakításába és a tennivalókat is közösen vitattuk meg. Valójában ez az alapja a pártegységnek és a

— Ami politikánk eredményeit illeti: szocialista nemzeti egység, szilárd népi hatalom van Magyarországon, ipártunk egységes, a pártonkívüliek között erős a szövetséges táborunk. Ez legfontosabb vívmányunk, amelyet meg kell őriznünk. Ennek a birtokában minden feladattal, nehézséggel szembe nézhetünk.

— A vívmányok között tarthatjuk számon a szocialista forradalom fejlődését is. Hiszen végre tudjuk hajtani a mezőgazdaság szocialista átszervezését, befejezve ezzel a szocialista társadalom alapjainak lerakását, s most már joggal mondhatjuk, hogy a fejlett szocialista társadalmat építjük.

— A Magyar Népköztársaság gazdasági alapja is szilárd, az életszínvonal fejlett. A nemzeti jövedelem 2,7- szeresére növekedett nem egészen 20 esztendő alatt. Az ipari termelés háromszorosára nőtt, a mezőgazdaság — alig több mint feleannyi emberrel — á húsz esztendővel ezelőttinél 80 százalékkal többet termel. Ebben az időszakban egymillió három- százezer új lakás épült, csaknem négymillió ember költözött új otthonba. Az egy főre jutó húsfogyasztás 48 kg-ról 75 kg-ra növekedett. Vannak más eredményeink is: 1960- ban a családok egy százalékának volt hűtőszekrénye, 3 százalékának televíziója, 15 százalékának mosógépe. Ma a családok 80 százalékának van hűtőszekrénye, 90 százalékának mosógépe. Még egy számot említek, bár ennél megoszlik a nemzeti egység, mert vannak birtokosok is, igénylők is: húsz évvel ezelőtt a magyar családok egy százalékának volt személygépkocsija, most pedig 30 százalékának. Általános lett a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás minden állampolgárnak ingyenes járandósága, és bevezettük a gyermekgondozási segélyt. S még hosszan sorolhatnám a fiatalok, az idősek érdekében tett intézkedéseinket. Ezeket az eredményeket népünk a pártot követve érte el.

— Most a nemzetközi fizetési mérleg javítását — különböző okok miatt — az első helyre tesszük. Amikor azonban népgazdasági egyensúlyról beszélünk, sokféle egyensúlyra gondolunk. A belső költségvetési egyensúlyra, a rendelkezésre álló munkaerő és a munkahelyek megfelelő arányára és arra is, amire mindig vigyáztunk, hogy ne legyen nagyobb a vásárlóerő, mint amelyhez biztosítani tudjuk a fogyasztási cikkeket. Ha mindezt megtartjuk, az emberek továbbra is perspektívát látnak munkájukban.

— A kibontakozás útját megjelöltük, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fogyasztást akarjuk csökkenteni, vagy hogy az ország gazdasági egyensúlyát áremeléssel akarnánk biztosítani. Az áremelés azért volt elkerülhetetlen lépés, mert reális árakkal kell dolgozni. Nem azt akarjuk, hogy most böjt következszocialista nemzeti egységnek is. Politikánk töretlen- sége további fejlődésünk,

erősödésünk biztosítéka. E politikát marxista—leninista elveink alapján dolgoztuk ki, minden lényeges kérdés megoldásában figyelembe vettük a szocialista forradalom nemzetközileg közös, fő törvényszerűségeit. nemzeti sajátosságainkat, országunk adottságait.

— Fontos törekvésünk vívmányaink, köztük az eddig elért életszínvonal megvédése, a további haladás feltételeinek megteremtése. Becsületesen, őszintén meg kell mondanunk, hogy miként. a népgazdaság fejlesztésében, most nem tudunk gyors tempót diktálni, úgy az életszínvonal tekintetében is az eddigi szint megőrzése a jelenlegi feladatunk. Nem tudunk többet vállalni. Ám ez sem kevés, van mit megőriznünk.

zék, hanem azt, hogy legyen tényleges termelés, s olyan vásárlóerő, amelyhez meg tudjuk teremteni a megfelelő árualapot.

— Ha mindenki teljesíti kötelességét, akkor feladataink megoldhatók: a Magyar Népköztársaság töretlenül fejlődik tovább, a dolgozó ember élete nem rosz- szabb, hanem jobb lesz. De csak akkor, ha mindenki elvégzi feladatát. Az ország vezető politikai, kormányzó testületéi, az aktivisták, a párttagok és minden dolgozó, aki munkát, kötelezettséget vállalt magára, megteszik, ami rájuk tartozik. Meggyőződésem: ily módon nemcsak közelgő nagy tanácskozásunkig, hanem utána is lendületesen haladunk tovább a szocialista fejlődés útján.

— Készüljünk ebben a szellemben a kongresszusra. Számottevő szervezőmunkát kell elvégeznünk, lesznek taggyűlések és pártértekez- létek is. De eközben a napi munka nem szenvedhet csorbát. Ha a kongresszusra való készülődés és a napi munka szorosan összekapcsolódik, összeforr, akkor e kettő kölcsönösen segíti, kiegészíti egymást. Így lesz kongresszusunk az élet eleven kérdéseit napirendre tűző. azokban határozottan eligazító tanácskozás.

— A Központi Bizottság úgy véli — s nekem személyes meggyőződésem —, hogy van elég erőnk. Az előttünk állóknál sokkal nagyobb akadályokat is leküzdöttünk már. A gazdálkodás új, mostanában sokat emlegetett elemeit szocialista építésünk tartós részeivé kell tennünk. Ha így gondolkodunk és dolgozunk, új lendületet kaphat a szocialista társadalom építése.

— Van világos célunk, van erőnk a feladatok megoldásához. Dolgoznunk kell és előre fogunk menni. Támaszunk a párt, a nép egysége, nemzetközi téren pedig barátainkkal való internacionalista együttműködésünk. S hadd említsem külön is a főváros kommunistáit, hisz a magyar szocialista forradalom sorsa lényegében évtizedeken át az öntudatos budapesti munkásság harcain, helytállásán múlott. A Központi Bizottság a kongresszusi felkészülésben is, s a napi feladatok megolásában is számít a 210 ezer budapesti kommunistára és a főváros politikailag érett, öntudatos lakosságának megértésére és támogatására. Sok sikert és jó egészséget kívánok mindnyájuknak.

A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fogadott felszólalása után Somogyi Sándor mondott elnöki zárszót. Megköszönte a főváros kommunistáinak cselekvőkészségét, tenniaka- rását tükröző hozzászólásokat és sok sikert kívánt a tervbe vett feladatok hiánytalan megoldásához.

A kommunista aktíva az Internacionálé hangjaival ért véget.

Ésszerű gazdálkodás, takarékosság

Politikánk

kollektív munka eredménye

Van világos célunk, van erőnk