Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 23. külpolítíkaJ * KORKÉP Az MX—ügy Veszedelmes döntés A vadnyugati filmek kedvenc szintere Nevada és Utah állam területe. A vizben szegény, sivatagos táj, az égbe meredő kopár sziklák ismerősek e műfaj kedvelőinek. Ezekben a hetekben az amerikai sajtóban ismét sokat írnak a két sivatagos nyugati államról. Az ok: Carter elnök döntése, miszerint itt helyezik el az MX-rakéták kilövőállásait. Nevada tiltakozik Aligha véletlen, hogy a ne- vadaiak nem lelkesednek az elnök tervéért. Az állam egyetlen képviselője tiltakozott is a kongresszusban a nagyszabású létesítmény ellen. Nyilvánvaló: a veszedelmes atomrakéták telepítése e térséget óhatatlanul potenicális célponttá teszi. A nevadai képviselőt az esetleges munkaalkalom sem csábítja, hiszen számításai szerint attól kell tartani, hogy az építkezés következtében a kietlen táj elsivatagosodá- sa tovább fokozódik. Az MX-rakéták rendszerbe állításáról hozott elnöki döntés jelképesen is „sivatagba vonulás”. Az amerikai kormányzat a fegyverkezési verseny fokozásának útját választotta; ez aligha tekinthető másnak. Miről is van végeredményben szó? Az új rakéta lényegében nem technikai mutatóban rejlik. Ismert típus továbbfejlesztett változata, több robbanófejes interkontinentális ballisztikus rakéta. A lényeg a telepítésben van. A 200 rakétának ugyanis 4600 föld alá rejtett kilövőállása lesz, s az MX- eket ezek között szállítják majd az ellenőrzést szinte lehetetlenné téve. Amerikai értékelések szerint ez a vállalkozás az USA történelmének legköltségesebb fegyverkezési programja lesz, s 33— 40 milliárd dollárba kerül majd. Első lépésként máris 4 milliárddal növelték a jövő évi katonai költségvetést, 1980-ra pedig további emelést irányoztak elő. Carter elnök, aki azzal lépett az amerikai választók elé, hogy radikálisan csökkenti a katonai kiadásokat, csúcsot állít be ezzel. Kormányzati körök és ellenzéki politikusok egymást túllicitálva követelik a fegyverkezés fokozását, s azt tervezik, hogy az elkövetkező években az inflációt leszámítva is évente 5 százalékkal többet fordítanak majd katonai célokra. A washingtoni lépés veszélyeire felhívja a figyelmet a szovjet sajtó is. Igaz, a Becsben aláírt SALT—2 betűje nem tiltja az MX- rendszer létrehozását, szellemével azonban szöges ellentétben áll ez a lépés. A hadászati fegyverzetek korlátozása ugyanis olyan folyamat, amely nem tarthat szünetet. Máskülönben soha nem valósul meg az áhított cél, a nukleáris háború ve- szélyeének végleges elhárítása. flz MX és a SÜLT—2 Az új fegyverrendszer létrehozását hívei jól ismert érvekkel próbálják megindokolni. Hivatkoznak a szovjet fegyveres erők „túlzott növekedésére”, s arra az állítólagos fenyegetésre, amelyet ez az Egyesült Államok számára jelent. Kissinger volt külügyminisztere a SALT—II szenátusi bizottsági vitáján ezzel kapcsolatban kijelentette: szerinte a Szovjetunió nem szándékozik megtámadni Amerikát, de, tette hozzá a történészpolitikus sajátos logikájával; „Nem volt még arra példa a történelemben, hogy egy hatalom ne élt volna erejével”. Végeredményben arról volt szó, hogy az USA vezető körei olyan terveket tulajdonítanak a Szovjetuniónak, amelyek sokkal inkább washingtoni, mint moszkvai „ízűek”. Az MX ugyanakkor valódi veszélyt jelent a két hatalom közötti további tárgyalások sikerére. (Igaz, a Fehér Ház éppen a SALT-szer- ződés szenátusi elfogadtatása ürügyén tesz engedményeket a katonai-ipari komplexumnak.) A mozgékonnyá tett hadászati csapásmérő rendszer ugyanis joggal kelt gyanakvást a szovjet felelős vezetőkben. flz első csapás A tény, hogy az USA megnehezíti a szovjet felderítés számára rakétái ellenőrzését, az eddigi történelmileg kialakult és szerződésekben rögzített, gyakorlat megtorpedózását jelenti. Sőt, joggal utalnak szovjet katonai szakértők arra, hogy ezzel az Egyesült Államok első csapásmérő képességre akar szert tenni. Ez pedig beláthatatlan veszélyekkel járhat. Ma ugyanis a két nagyhatalom már olyan óriási hadászati potenciállal rendelkezik, hogy elképzelhetetlen olyan csapás, amelyre ne következne a még pusztított) válasz. Carter döntése nem az elnök határozottságát, hanem következetlenségét és gyengeségét jelzi. A megrendelésekre és fegyverekre éhes katonai-ipari komplexumot véglegesen nem elégítheti ki ezzel a hatalmas konccal sem, máris újabb és újabb érdekcsoportok követelik a fegyveres erők más haderőnemeinek nagyarányú fejlesztését. A szovjet vezetést pedig az amerikai kormányzat valódi szándékait illetően érthetően gondolkozóba ejti ez a lépés . .. Miklós Gábor Kubai közlekedés Múlt és jövő között Múltja és jövője van a kubai távolsági közlekedésnek. És mindkettő ,— az egyik még, a másik már — egy kicsit a jelen is. Kubában 1837-ben adták át az első vasútvonalat, a hatodik ország volt a világon, ahol megindult a rendszeres vonatközlekedés. A .századfordulón, a cukoripar modernizálásakor épült ki a két nagyváros, az egymástól majdnem kilencszáz kilométerre fekvő Havannát és Santiago de Cubát összekötő egypályás „Központi Vasút” és a nagyobb cukorgyárakhoz ágazó szárnyvonalai. A győztes kubai forradalom a vasúti közlekedésben ezeket az öt- ven.-hatvan éves, muzeális állapotokat, s a gőzösök Havanna—Santiago közötti másfél-kétnapos menetidejét örökölte. A közúti helyzet sem volt sokkal jobb: a vasúttal párhuzamosan futó ..Központi Országút” is csak kétszer egysávos. Ennek a helyzetnek a felszámolásához azonban csak a 'forradalom győzelmét követő időszak belső és külső — a múltból örökölt és az Egyesült Államok által kiprovokált — gazdasági gondjainak leküzdése után jöttek létre a feltételek. Még négy éve sincs, hogy a kubai vasútépítők belekezdtek a nagy vállalkozásba: a 880 kilométer hosszú új Havanna—Santiago vonal építésébe. s az első 280 kilométeres szakaszon — Havanna és Santa Clara között — az egyik sínpárt már át is adhatták a forgalomnak. Kezdetben óránkénti száz kilométer körüli sebességgel számolnak, hogy minden egyes elkészült szakaszt azonnal használatba lehessen venni, hiszen égetően szükség van rá. A már megindult forgalom mellett azután fokozatosan szüntetik meg a szintbeli kereszteződéseket (amihez a feltételeket természetesen előre „beleépítik” a vonalba) és szerelik fel a nagyobb sebességekhez szükséges jelző- és biztonsági berendezéseket. Így a jövő évtized második felében szeretnék elérni az óránként 150 kilométeres csúcssebességet, a 10—12 órás menetidőt Havanna és Santiago között. IRAK Olaj és iparosítás Él ffclni ~, ® Villamosenetjia- ® termelés '. Vas-, acélkohászat ® Alumíniumkohászat :: \ © Fémfeldolgozás ® Gépgyártás ® Vegyipar <£ Kftolajtmomitás fpitöanyagipar • Textilipar © Élelmiszeripar SZAUDARÁBIA HökmSv /<? ^kjSEMi TU, Irak az egyik leggazdagabb fejlődő ország. A gazdaság alapja az ásványi kincsek — elsősorban a .kőolaj — bőséges. Az ország olajkészleteit már 1977-ben 4,7 millárd tonnára becsülték. s azóta több új olajmezőt fedeztek fel. Az átlagos évi olajtermelés nem haladja meg a 120 millió tonnát, mert a kormány a termelés szabályozásával kívánja elejét venni az olajmezők korai kimerülésének, s elhárítani a kereslet csökkenésének gazdasági visszahatását. Irak olajból származó bevétele egyre növekszik. 1976-ban megközelítette a 10 milliárd dollárt, mely összeg a költségvetési bevétel 50, a devizabevétel 85 százalékát jelenti, 1976 óta az olajbevétel tovább növekedett, mert az olaj világpiaci árának emelkedésén túlmenően, egyre növekvő mennyiségben exportálnak feldolgozott olaj- származékokat is. A kőolajon kívül igen jelentős a földgáz és a réz kitermelése is (1976-ban 13,3 milliárd köbméter, illetve 1.2 millió t). Irak az olajból származó bevételeket a modern ipar, mezőgazdaság és infrastruktúra (építmények, közlekedés-szállítás, hírközlés stb.) megteremtésére és fejlesztésére fordítja. Elsősorban ezeket a célokat szolgálja az 1976—80-ra kidolgozott ötéves terv is. Az iparfejlesztés legfontosabb területe a nehézipar, ezen belül is a petrolkémia, a műtrágyagyártás, a kohászat és a gépipar, melyet elsősorban Basra városa közé telepítenek. A két új műtrágyagyár — Basra és Az Zu- bair — belépése a termelésbe azt' eredményezi, hogy Irak rövid időn belül műtrágya exportáló lesz. Az Zubair- ben ezen kívül acélmű (évi 1,6 millió t teljesítmény) és alumíniumkohó is épül. A könnyűiparon belül elsősorban az élelmiszeripart és a jelentős hagyományokkal rendelkező textilipart fejlesztik. A közlekedés és a szállítás fellendítése igen fontos feladat az ipari fejlődés folyamatában. Az 1979-es terv 3.3 milliárd dinár (egy dinár egyenlő 3,4 dollár) beruházásainak jelentős részét is erre a célra fordítják, megépítenek többek között 1980-ig 5500 km utat, bővítik a bas- rai kikötőt, sőt új kikötőket is építenek. A gazdaság egyik leggyengébb ága a mezőgazdaság. Az adottságok ellenére — elsősorban a szakszerűtlen irányítás, a szakemberhiány, valamint az évszázados szokások miatt — nem képes a lakosság ellátására. Ezért nagy erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdaság fellendítésére. 1978-ban 500 millió dinár támogatást folyósítottak, minta farmot szerveztek Kirkuk közelében, gátakat építettek a Tigrisen és az Eufráteszen, valamint csatornahálózat építésével, alagcsö- vezéssel növelik az öntözhető területet. Irak az olajból származó jelentős bevételeit motorként használja a modern gazdaság megteremtéséhez. A fejlődés üteme azonban egyenetlen, és elmarad a tervezettől. Ennek oka elsősorban a szakemberhiány, a szűk építőipari kapacitás, de fékezőleg hatottak az elmúlt időszak politikai eseményei is. — TERRA —-iyugat-Európa Kommunisták és a Közös Piac Ebben a strassbourgi épületben tanácskozik a Közös Piac parlamentje. Nyugat-Európában, különféle találkozókon, kongresszusokon, összejöveteleken gyakran lehetünk tanúi egyfajta sajátos szűkkeblű- ségnek, amely nagyjából abban nyilvánul meg, hogy némely szónokok nemes egyszerűséggel Európáról beszélnék, vitatkoznak, holott legfeljebb ha kontinensünk nyugati fele érdekelt a szóban forgó témában. Csupán egyetlen példa, „Münchenben tartotta kongresszusát az Európai (!) Szakszervezeti Szövetség, amely mint a közös piaci tagállamok munkásszervezeteinek nemzetközi központja jött létre 1973-ban. Csatlakoztak hozzá az Európai Gazdasági Közösségen kívüli országok — mint például néhány semleges ország — szakszervezetei is. A most megválasztott új elnök, zárszavában közölte, hogy „ebben a teremben Európa gyakorlatilag valamennyi szakszervezete képviselteti magát”. Holott mindössze 18 ország 33 szervezetének képviselői vettek részt a kongresszus munkájában. Nem csak a szakszervezeteket jellemzi ez a szűkkeb- lűség. Voltaképpen helytelen a Közös Piacot Európai Gazdasági Közösségnek, s a közelmúltban megválasztott képviselőházat Európa-par- lamentnek nevezi. Nyilvánvaló, hogy ezt a szóhasználatot nem csak a véletlen tartja fenn, hanem politikai tartalma, háttere is van. Bizonyítja ezt a térségben — Nyugat-Európában — érdekelt néhány kommunista párt nyilvánosságra hozott álláspontja is. A témát ismét időszerűvé tette a közös piaci parlament június első felében lezajlott megválasztása is. Már a kampány időszakában megismerhettük a kommunisták álláspontját. Különösen az olasz és a francia kommunisták tulajdonítottak nagy fontosságot véleményük világos megfogalmazásának. S bár a választási eredmények alighanem mindenkinek csalódást okoztak, fontos felidézni néhány gondolatot ezekből az állásfoglalásokból. Mielőtt azonban erre rátérnénk, szenteljünk némi figyelmet az említett csalódásnak, amely kétségtelenül különböző mértékű volt. A szocialista-szociáldemokrata pártok nagyon re-' mélték, hogy sikerül többséget szerezniük a parlamentben. Hasonló reménységet tápláltak magukban a kereszténydemokraták és a konzervatívok is. A célt egyik nagy tömörülés sem érte el. Tény azonban, hogy ebben a képviselőházban a 410 képviselői hely többségét jobboldali képviselők foglalják el. A szocialisták 115, a kommunisták pedig 44 mandátum felett rendelkeznek abszolút többséggel. Mégis az ő feladatuk, hogy az újonnan megválasztott testületben a dolgozó osztályok érdekében síkra szál janak a kampány során hai goztatott célkitűzésék me] valósításáért. A kommunisták részéri az erre való készség nyi vánvaló. A kilenc közös piai országból mindössze hárorr ban sikerült a kommunistái nak olyan választási erec ményt produkálniuk, amel lehetővé teszi képviselők kü. dését a parlamentbe. A hagyc mányoknak megfelelően csa Olaszországban és Francia országban jutottak jelente számú szavazathoz a kom munisták. Az „Európa-pai lamentben” 24 olasz és 1 francia és 1 dán kommunist képviselő kapott helyet. Az OKP választási prof ramjában nagy hangsúllyá szerepelt egy gondolat, ame lyet ezúttal is érdemes idéz ni: „A fejlődés érdekébe folytatott nemzetközi együtt működési politika nyilvánva lóan megköveteli a világmé retű enyhülés és egymá mellett élés folytatását é megszilárdítását.” Terme szetesen ehhez a gondolat hoz kapcsolva a nyugat-euró pai kommunisták síkraszáll nak az elzárkózás és a diszk rimináció ellen is, szórgal mázzák a szocialista orszá gokkal való politikai és gaz kasági kapcsolatok elmélyí tését, a Helsinkiben elfoga dott alapelveknek megfele lően. Ugyancsak fontosnak tart ják az EGK és a KGST közt kapcsolat rendezését, amel; „központi kérdés az egymá, mellett élési és egyuttműkö dési politika szempontjából” Lehetőséget látnak példáu arra, hogy a két gazdaság szervezet között hamarosar létrejöjjön egy közvetler egyezmény, amely hosszt távra meghatározná a lehetséges együttműködés kereteit, és tartalmát. Természetesen a nemzetközi, vagy inkább kelet-nyugati ^kapcsolatok formálása mellett a nyugat-európai kommunisták jelenleg elsődleges feladatuknak azt tekintik, hogy saját hazájukban, illetve a Közös Piac országaiban védelmezzék a dolgozók érdekeit, javaslatokat tegyenek: a teljes foglalkoztatottság megvalósítására, s elutasítsák azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnák, hogy az elhúzódó tőkés válság terheit a dolgozókra hárítsák. Minthogy az említett nyugat-európai parlamentben jelentős számban jutottak mandátumhoz szakszervezeti vezetők is, akik ugyancsak a teljes foglalkoztatottság elérését tekintik céljuknak, a kommunista pártok taktikája a velük való közös fellépést is lehetségesnek tartja, akár csak a szocialistákkal való együttműködést mindazokban a kérdésekben, ahol erre alkalom adódik. T. T. összeállította: Hájos László
