Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 2. KÜLPOLITIKAI * KORKÉP Egy évvel Tarragona után Egy évvel ezelőtt1 Tarragona spanyol kisváros kem­pingjében, - mint azt az újságok akkor hírül adták gázrobbanás miatt tűz ütött ki és a nyaraló em­berek százai estek a tűz áldozatául. Egyikük, Edith Hoffmann, a Tarragona mellett lévő Los Alfanques kempingjében tör­tént katasztrófa túlélője, ö is, mint a többi hétszáz nya­raló napot, és kikapcsolódást keresett. Életvidám fiatal­asszonyként érkezett, és égé­si sebektől elcsúfítva távo­zott haza az NSZK-ba. Vő­legénye, akivel együtt élt a szerencsétlenség előtt, cser­benhagyta. Kis háztartását is fel kellett adnia, és visz- szaköltöznde szüleihez. Az ut­cára alig merészkedik, mert az emberek megbámulják és csak kis távolságra me­het, ment hamar elfárad. Ideje legnagyobb részét ott­hon tölti, a függöny mögül nézi az utcát, valamire vár, talán a csodára. Tönkrementek az idegei. Hét fájdalmas operációja volt. s a többi még csak most következik. Éjszakán­ként nem tud aludni, gon­dolatai mindig visszatérnek a Tarragona melletti kem­pinghez, ahhoz a végzetes naphoz 1978. július 11-éhez, amely neki és a többi 700 nyaralónak olyan békésen és naposán kezdődött, és olyan félelmetesen tragiku­san végződött. Pontosan fél három volt. amikor egy durranás hallat­szott, s a ház megremegett. Edith Hoffmann az ajtóhoz szaladt, hatalmas füstfelhőt látott és égő kövek repültek a levegőben. Azonnal a propán-gáz égőhöz szaladt és kikapcsolta. Ekkor egy má­sodik robbanás rázta meg a házat. A fiatal nő a tera­szon keresztül, a strandra rohant, de utolérte őt is a tűz. Edith Hoffmannak, azonban az utolsó oillanat- ban sikerült egy szikláról a tengerbe ugrania. o Ugyancsak a borzalmak kempingjében töltötte a nya­rat hat barátnő. Közösen él­tek egy bérelt appartmanban és közülük öten éppen a szobákban tartózkodtak ami­kor a tartály fölrobbant. Ugyanúgy, mint Edith Hoff­mann, ők is kiugrottak az ablakon, de rohantukban a tenger felé, mindegyiket el­kapta a tűzhenger. Közülük csak az egyetlen, Antje Nar- tens élte túl a súlyos égési sebesülést. A fiatalok azon a bizo­nyos július 11-én nem akar­tak szüleikkel Valenciába menni, ök a táborban ma­radtak, és mire a szülők visszaérkeztek, a szép tábor romvárossá változott. A lá­nyoknak, a barátnőknek nyomát sem találták. Majd tehetetlenül álltak a „La Fe” baleseti kórház szobáinak ablakainál, és nézték a lá­nyok teljesen eltorzult ar­cát, összeégett testét. A be- szélöberendezésen keresztül hallották nyögésüket, nyö­szörgésüket. hogyan kiálta­nak vízért, hogvan könyö­rögnek segítségért. Antje- val az orvosok csodát tették, de barátnői mind meghal­tak. Az áldozatok, sebesültek, vagy azok hozzátartozói ed­dig semmiféle kártérítést nem kaptak. Sem a cégtől, sem a biztosítótól, sem a spanyol kormánytól. o Egy apa átélte egyetlen leányának kínok .közötti ha­lálát. két hónapig tartott. He­teken keresztül virrasztót! lánya ágya mellett, akinek teste agyonégett. A 13 éves lánynak kétszer állt meg a szíve, elszenvedett egy tüdő­gyulladást is. és végül mind­két lábát amputálni kellett. Az apa befeküdt a kórház­ba, hogy lányának bőrt ad­jon. A kislány szeptember 11-én halt meg, az apa sze­rint a halál megváltás volt számára. Egy évvel a katasztrófa után a sebek, amelyeket a sors mért az emberekre, még nem gyógyultak be. A ter­mészet gyorsabban dolgo­zott. A kempingben már új­ra nő a fű, a fáknak isimét van levele. Az emléktáblán 213 csillag van, ennyien hal­tak meg. A kemping tulaj­donosa Marie-Carmen Ma- sia szerint itt már mindent felújítottak, teherautó-szám­ra hordták a földet, új vé­céket és zuhanyozókat épí­tettek. Az építkezés 17 mil­lió pesetába került, és a tu­lajdonos erre a spanyol ide­genforgalmi minisztériumtól kapta a kölcsönt, 11 száza­lékos kamattal. A kár jóvá­tételéről még ő sem hallott. A tarragonai bíróságnak először a bűnösség kérdésé­ben kell döntenie. Mihelyt megvan az ítélet, sor kerül­het a kártérítési összeg meg­állapítására is. Az aktá-k egyelőre még a bíróságon halmozódnak, hatezer lap, 20 vastag kötetet tölt meg és még mindig új adatok kerülnek napvilágra, a költ­ségek pedig rohamosan emel­kednek. Sok áldozatot újra kell operálni, az orvosi vé­leményeket felül kell vizs­gálni, a járadék-követelése­ket az aktuális helyzethez kell igazítani. Már januárban vádat emel­tek két cég és hat vezető ember ellen. Az érintettek óvása elhúzza az eljárást. Tulajdonképpen lehetséges lenne az áldozatokat előbb is kártalanítani, ha az érin­tett cégek erre még az íté­let meghozatala előtt rá­szánnák magukat. A vádolt társaságok: az „Empetrol”, az övé volt a gáz, és a „Cistemas Reunidas”. az övék volt a tartálykocsi. Ha fizetnének, talán javítanák vele bíróság előtti pozícióju­kat. Egyébként az Empetrol nevű vállalkozásban a spa­nyol állam is résztvesz 72 százalékig. A két cég 6 vezető em­berét a spanyol BTK ren­delkezései szerint foglalko­zás körében elkövetett sú­lyos következményekkel já­ró gondatlanságért vádolják, amelyért a bíróság 6 évig terjedő börtönbüntetést is kiszabhat. A vizsgálat eddig a kö­vetkezőket állapította meg: az „Empetrol” cég terüle­tén a cseppfolyós és veszé­lyes propiléngáz töltésénél túllépték a megengedhető kapacitást. — Az előírásos 19 350 kilogramm helyett 23 470 kilogramm gázt töl­töttek a tartályba. A szállí­tó-cég tartálykocsijáról hiá­nyoztak a biztonsági szele­pek. o Sajnos ezek a megállapí­tások az áldozatok számára túl későn kerültek a apvi- lágra. Ugyanúgy, m ., az a tilalom, amely leállítja a tartálykocsik szállítását a kemping előtt vezető úton. De most, egy évvel a ka­tasztrófa után, ismét teher­autók tömege megy el a kemping mellett. Ezen az országúton kínlódnak, bár azzal párhuzamosan, miköz­ben szinte üres a Barcelo­na—Valencia autópálya. Ezek a gépkocsivezetők is meg­spórolják azt a nevetséges összeget, amelyet az autó­pálya használatáért kellene fizetni. (— sb —) r Uj vasútvonal Afrikában Üj vasútvonal építése kezdődött meg a tanzániai Tanga kikötő és a Viktória-tó között. Az épülő vasútvonal Uganda gaz­dasági függetlenségét kívánja erősíteni a Kenyán keresztül átvezető egyetlen szállí­tási lehetőséggel szemben. A vasútvonal tervei már évekkel ezelőtt elkészültek, de az Amin-rendszer meg­döntéséig nem indulhatott meg az épít­kezés. Az épülő vasútvonal Tanga kikö­tőjétől Arusha-n keresztül vezet a Vik- tória-tóig. innen pedig komphajók szállít­ják a szerelvényeket Port Bell, illetve Jinja ugandai kikötőig és vissza. A gaz­dasági szakemberek véleménye szerint az új vasútvonal lényegesen olcsóbb szállí­tást tesz lehetővé az ugandai áruk (első­sorban a kávé és a szizál) részére, ezért az építkezés költségei hamar megtérülnek. Ezen túlmenően lehetőség nyílik arra is, hogy Ruanda és Burundi is igénybe ve­gye a vasútvonalat tengeri kereskedelmé­nek elősegítésére. Tanga kikötői kapacitása pedig — a TANZAM-vasút végállomása. Dar es Sa­laam túlzsúfoltságával szemben — hosz- szabb távon is alkalmas a növekvő tengeri forgalom lebonyolítására. Tanzánia azon törekvését, hogy segíti a tengerparttal nem rendelkező szomszédai szállítási gondjait megoldani, több ország (Kanada, Svédor­szág, Nagy-Britaneia) kölcsönökkel támo­gatja. ____________________________ C s ehszlovákia harmadik legnagyobb városa a lassan 400 ezer lelket számláló Pozsony (mai nevén Bra­tislava), európai jelentőségű utak keresz­tezést pontján alakult ki: ott, ahol az Al­pok északkeleti előhegyei és a Kárpátok délnyugati nyúlványai, valamint a Duna- menti-síkság és a Bécsi-medence érint­POZSONY mammmrnmmmmmammmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmm kezik egymással. Tájak, népek találkozási helye: kelták, rómaiak, frankok, avarok, szlávok, magyarok és németek csatáztak itt az ókorban és a középkorban. A ma­gyar királyokat 1563 óta a pozsonyi Szent Márton-templomban koronázták meg, Po­zsonyban zajlottak a híres reformkori országgyűlések és még sok-sok történelmi esemény. A pozsonyi országgyűlésen Zó­lyom képviselője, Ludovit Stur harcolt a szlovák nemzeti érdekekért. Az első világháború befejezése után a település Szlovákia fővárosa lett; ma is az, fontos- közigazgatási, ipari, oktatási és kulturális központ. A XX. század elején a korabeli újságok megírták, hogy Pozsony első automobil tulajdonosa, a gyerekek előtt különösen népszerű Stollwerck csokoládégyáros, ész­bontó iramban, harmincöt kilométeres sebességgel végigszáguldott a városon. A mai újságok már nem az autók mégoly fergeteges tempóját illetik hasonló jel­zőkkel, hanem a város, a társadalom fej­lődését. Katona László képriportja * Pozsony polgárai 1291-ben kapták meg első királyi kiváltságaikat, néhány évre rá város­falakkal vették körül a települést. A közép­kori falaknak ma alig van nyoma, mindössze a képen látható Mihálykapu tornya s az alatta húzódó rövid várárok maradt meg. Ez a különleges Duna-hid 1972-ben készült el, a pozsonyi belvárost és Pozsonyligetfalut köti össze, a hidfö körüli régi városrészt lebontották. A hid repülő csészealjra emlékeztető tornyá­ban presszó üzemel. Kilátás a „repülő csészealjból”: szemben a gótikus Szent Már- ton-székesegyház, körülötte az óváros. Az ezen kívül fekvő új városrészek, toronyházak homályba vesznek, elrejti őket a szmog. Az óváros szűk, hangulatos utcáinak macskakövein jó másfél évszázada még a na­póleoni hadsereg lépte vissz­hangzott. Ma békés turisták és fényképezőgépekkel „fel- fegyverzett” fotóriporterek kó­szálnak a sikátorokban... A Duna fölött átívelő új híd monumentális látványt nyújt a vár, melynek falait még a tatárok s a husziták sem tudták bevenni. A várban ma múzeum van s a Szlovák Nemzeti Tanács épü­lete. összeállította: Hajós László

Next

/
Oldalképek
Tartalom