Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-19 / 219. szám
1979. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KéP€Rnyö előtt .Jegyzeteimben talán még sohasem beszéltem a televízió könnyűzenei programjairól, hogy ezúttal azt teszem — most sem szakmai szempontból, csak az egyszerű néző szemszögéből, arra alapos okom van: meghódított a vasárnap esti, Eurovízión érkezett Diszkó. Pedig túl vagyok már azon, hogy a pop vagy a rock fel-feltörő divatjain 'belelkesedjem, hogy lázba hozzon egy kemény ritmusú új nóta, hogy tizenévesek módjára rajongjak egy, az ismeretlenségből váratlanul előbukkanó együttesért. Diszkó, diszkó, diszkó... Az Egymillió fontos hangjegyet is többnyire csak megszokásból nézem, szombatonként, persze reménykedve abban, hátha valami izgalmasan érdekes üti majd meg a fülemet. De mit tapasztalok gyakorta? S ez bizony elkedvetlenít (gondolom, másokat is): a képernyőn, ha odakerül a dal és a dalos, nem ők játszák a főszerepet, hanem a mindent elöntő képi mutatvány, azaz ilyenkor rendező és operatőr ereje szakadtáig azon igyekszik, hogy képileg ő is megszülje a maga prodúkcióját. Jönnek tehát a merész beállítások, a tor- zítóan gyors képvágások, az idegesítő képi bukfencek — az énekes akár a feje tetejére is állítható — és sorolhatnám. Magyar betegség ez, máskor is tapasztalható könnyűzenei programokban a túlburjánzó képi ügyködés, az öncélúan hivalkodó televíziós magamutogatás. Érdekesebb lenne így a zene? Ellenkezőleg. Érdektelenné válik, mert a lényeges elé tolakszik a kevésbé lényeges, ahogy például szombat este is történt, amikor is Bódi Magdit szinte „körültáncolták” a kamerák, s a legtermészetellenesebb pozíciókban mutatták, ami azután elidegenített énekestől, műsortól egyaránt. (Más kérdés, hogy az ilyen hókuszpókusz olykor jól jöhet; amikor például az énekesnek se hangja, se egyénisége: csak mikrofonja van.) Pedig, ahogy mondani szokás: jó bornak — jó dalnak — nem kell különösebb cégér. Lám, vasárnap este, a forró hangulatú diszkón, az énekesek, együttesek csak jöttek, daloltak és győztek. Elég volt látni és hallani a Baccarát, a varázslatosan mozgó és éneklő Boney M-éket, a különleges mélyen zengő hangú Amanda Leart (valóban királyi volt, akárcsak neve) és sorolhatnám a többieket. Itt a kameráknak nem kellett helyettük vitustáncot jármok, ők maguk ropták, mert ugye egy sztárnak, mozogni, megjelenni is tudni illik. Hangjuk és egyéniségük valóságos varázslattá avatta a velük töltött másfél órát, anélkül, hogy képi varázslókra külön is szükség lett volna. Két dologban is megerősített ez a vérbeli sztárparádé, az egyik: nem az a fontos, hogy a néző hány éves, — egy régi sláger kifejezéseivel .— csak a nóta legyen fiatal, erős, vidám és kellemes. A másik: az igazán jó könnyűzene sohasem szorul rá holmi televíziós tupírozásra, helytáll az önmagáért. Remélem, ez a Nyugat-Berlinből sugárzott és a mostanában — úgy tűnik — mind gyakrabban jelentkező jó külföldi könnyűzenei programok televíziós alkotóinkat is már ami a tálalási módot illeti, némi önismeretre és még fokozottabban önmérsékletre intik. És arra figyelmeztetnek, hogy a mérce itt is kötelező. Ha arra gondolok, amit szombat este láttam és hallottam, Korda György Néhány őszinte szavára, a kiábrándítóan vidékies és erőtlen bemutatkozásra, amikor a képernyőn még jobban kiütköztek az énekes kvalításbeli hiányosságai, azt mondhatom: inkább kevesebbet, de jobbat hazai gyártmányból is. „Őneki meg van bocsátva” Az elmúlt hét emlékezetes programja lehetett volna egy dakumentumfilm, az „Őneki meg van bocsátva” — a forgatókönyv és a rendezés Dobray György munkája — még ha a feltárt valóság nem is valami túl szivderítő, hisz a filmben arról esik szó. hogyan is kerül az utcára egy idős asszony, akit tulajdon lányai vernek ki oda, mint faluhelyen szokás, a rossz kutyát, mert megtakarított pénzét nem tudják kicsikarni tőle. Szóval lehetett volna felkavaró és gondolatébresztő ez a félórás dokumentumfilm, ha túl a történték előadásán az embertelen helyzetet előidéző embertelenség mélyebb okait is kutatják; ha nem elégednek meg a jelenség részleteinek bemutatásával, akkor a téma egyedi érdekességén túl fontos társadalmi igazságokat is kimondhattak volna. Így azonban mindvégig a felszínt pásztázták. és az izgalmas téma kihasználatlanul maradt, a valósággal történő nyers szembesítés alkalmát elsza- lasztották. Éjszakák ós nappalok Egy másfajta valóság, a történelmi, annak is egy múlt századi, illetve század- eleji lengyel darabjának megismerését kínálja a kedd este indult sorozat, a drámává átalakított Éjszakák és nappalok. Már az első részből kiviláglott, hogy a tévéfilm széles társadalmi hátteret rajzol az események mögé, társadalomraji- zot ad egyéni sorsokkal „színezve.” Tekintettel arra, hogy ezúttal jeles lengyel szerző, Maria Dotorowska jelentős művének filmváltozatáról van szó, nem ártott volna néhány okos bevezető mondat, akár frappáns dialóg formájában, szerzőről, korról, egy kis irodalmi ismeretterjesztés — módjával. Elvégre nem mindenki tudja leemelni polcáról a Világirodalmi Lexikont, hogy felüsse a D-betűnél, ha elfogja a kíváncsiság. Korántsem a hiány pótlására, csupán ízelítőül álljon itt néhány fontos ismeret lexi- koni tömörséggel. Dab- rowska a XX. századi lengyel próza egyik legnagyobb alakja. Első műveiben, az 1920-as években, falun töltött gyermekkorát idézi. (A gyermekkor mosolya, A cseléd,házak népe), elbeszélései is falusi emlékekből táplálkoznak. Regényciklusán, amely 1933-ban jelenik meg, címe Éjszakák és nappalok, hét évig dolgozott. Ebben a családregényben a lengyel földbirtokosság 'válságát mutatja be; regényének anyagát saját életéből, környezetéből vette, de tipikus fejlődési folyamatot ábrázolt. Válogatott elbeszélései — Falusi lakodalom — magyarul is napvilágot láttak. A 12 részes sorozatban tehát egy jelentős lengyel író viliágával ismerkedhetünk meg, az első rész alapján: színvonalas filmen. V. M. flz új tanterv újdonsága A gimnáziumok elsősei ezekben a napokban találkoznak a szeptemberben bevezetett tanterv egyik legfőbb újdonságával: megkezdődött és a hónap végéig tart ismereteik, tudásszintjük felmérésének intenzív szakasza. A diákok magyar nyelvből, oroszból és matematikából — s helyenként más szaktárgyakból is — mérőlapokat töltenek ki, ily módon is választ adva arra, hogy milyen előképzettséggel érkeztek a gimnáziumba. A tanulók személyiségének megismerése, ismereteik és gondolkodási képességük „kikutatása” a hagyományos módokon természetszerűen már a tanév első napján megkezdődött. A szaktanárok és az osztályfőnökök bizonyos képet alkothattak tanítványaikról az általános iskolai bizonyítvány és jellemzés, az egyes tantárgyakból kapott korábbi osztályzatok, a szülőkkel való beszélgetés, az egészségügyi törzslap, s nem utolsósorban a tanórákon nyújtott teljesítmény alapján, A mérőlapok kitöltése nem dolgozatírás, osztályzatot sem adnak rá a nevelők, és sem pontozással, sem más módon nem rangsorolják a tanulók teljesítményét. s magukat a tanulókat, a felmérésnek az a célja, hogy mind a pedagógusok, mind a diákok minél pontosabban felismerjék az alapvető ismeretekben mutatkozó hiányokat, hogy azokat a felzárkóztatás során megszüntethessék. Egy-egy osztály diákjai ugyanis más-más színvonalú általános iskolából érkezve többnyire másmás alapismerettel rendelkeznek. A tudásbeli hiányok okai gyakran a környezetükben, a különböző egyéni adottságokban, az eltérő ér- d,eklődésben és motivációban, a fejletlen tanulási módszerekben, esetenként a kifogásolható viselkedésben lelhetők fel. Filmjeink a nagyvilágban Schiffer Pál „Cséplő Gyuri” és Mészáros Márta „Ök ketten” című alkotása képviseli a magyar filmgyártást a szeptember 30-ig tartó IV. kairói nemzetközi filmfesztiválon. Ugyanott a gyermekfilmek szekcióvetítésein Kardos Ferenc és Rózsa János filmje „A gyermekbetegségek” szerepel a ■ programban. A vénasszonyok nyarában az udvaron töltik a munkahelyi és iskolai testnevelés perceit a karcagi őyörffy István Általános Iskola diákjai - és tanárai. E délelőtti mozgás színhelye nemsokára a város felszabadulásának évfordulójára elkészítendő sportudvar lesz Gyorsmérleg a TIT nyári egyetemeiről Évek óta fejlődik a TIT nyári, egyetemeinek színvonala, emelkedik a rendezvények és a résztvevők száma — ez tűnik ki abból az összegező értékelésből, amelyet a két hete lezárult rendezvénysorozatról a napokban készítettek el a TIT országos központjában. Az idén már 19 városban 23 nyári egyetem nyitotta meg kapuit a magyar és a külföldi érdeklődők előtt. Először fogadott hallgatókat a budapesti állam- és jogtudományi, a szarvasi mező- gazdasági, a székesfehérvári számítástechnikai nyári egyetem. Ugyancsak első ízben indított magyar tagozatot a soproni környezetvédelmi és természetvédelmi nyári egyetem. Harminchat országból érkeztek vendégek a kurzusokra. Az 1848 magyar részvevő mellett 1135 ' szocialista, 380 nyugati, és 13 fejlődő országbeli hallgatója volt az előadásoknak és a kiegészítő programoknak. A legnagyobb érdeklődés évek óta az NDK-ból nyilvánul meg: ezúttal több mint ötszázan érkeztek Magyarországra. Brigádok — Móricáról Móricz Zsigmond születésének centenáriuma alkalmából szocialista brigádok vetélkednek ma a Hűtőgépgyárban. Huszonhét jászberényi, három árokszállási és három boldogházi brigád vesz részt az elődöntőn. Az elődöntő két részből áll. Csapatmunkában kell tesztfeladatokat megoldani, majd villámkérdésekre felelni. Az elődöntőből nyolc csapat jut tovább az októberi döntőbe, ahol már értékes ajándékok várják a felkészült csapatokat. Az aranyórától ___________ _____az aranydiplomáig F él évszázad a katedrán A Jászberényi Tanítóképző Főiskola idei tanévnyitó ünnepélyének kedves színfoltja volt az ötven évvel ezelőtt diplomát szerzett pedagógusok köszöntése. A fél évszázados pedagógusi munkát elismerő arany diplomát Fejér Mária és Tóth Gyula kapta meg. A csöngetésre Mária néni fiatalos mozgással, kedves mosollyal nyitott ajtót. Amikor megtudta jövetelem célját, kissé zavarba jött. — Nincs az én életemben semmi különös. Nem tudok érdekeset, nagy dolgokat mondani. Igyekeztem becsülettel dolgozni. Ezt az egyszerűséget, szerénységet árasztja a lakás berendezése is. ízlésesen ösz- szeállított bútorok, minden a legmegfelelőbb helyen. Csak az „komponálhatja” meg ilyen harmonikusan környezetét, akinek egyéniségére is jellemző a kiegyensúlyozottság, az összhang. — Gyermekkori álmom volt a pedagógus pálya. Három vagy négyéves lehettem, amikor már eltökéltem magamban, hogy tanító leszek. Egy pillanatra sem tágítottam az elhatározásomtól, bár amit a legjobban szerettem volna, tanyasi gyermekeket nevelni, nem sikerült. Ez a vágyam valószínűleg abból fakadt, hogy mi is szegények voltunk. Édesapám ennek ellenére megígérte, — s meg is tartotta szavát — tanulásunkat támogatja. — A bizalmat meghálálta, hiszen jeles diplomával végezte ötven évvel ezelőtt a tanítóképzőt. — Szüleim és testvéreim is felutaztak Budapestre a diplomaosztó ünnepségre. Nagy meglepetésemre, s még nagyobb örömömre á gratulációk mellé kaptam egy aranyórát. — Mikor állt először diákok elé? — A pályakezdés nem ment zökkenő nélkül. Tanítóként nem tudtam elhelyezkedni, ezért felvételiztem a Képzőművészeti Főiskolára. Ezután mint rajztanár álltam munkába. Először Zomboron tanítottam, majd Győrben a tanítóképzőben, ezt követően szülővárosomban, Keszthelyen kaptam katedrát. Jászberénybe 1946- ban kerültem. ,— Dunántúli lévén, hogyan barátkozott meg az Alfölddel? — Először csupán egy évre szólt a jászsági megbízatásom, de a második tanévben sem kaptam állást másutt, így maradtam. Nehéz évek voltak, hiszen szinte saját kezünkkel építettük újjá a tanítóképzőt. A kemény munka közel hozta egymáshoz a pedagógusokat. jó kollektíva _ alakult ki. Pár év múlva’már úgy éreztem magam, mintha idevalósi lennék. — A pedagógia vagy a festészet az igazi szerelme? — Az előző. Jó ideig nem tudtam eldönteni, melyik pályát válasszam, melyiknek szenteljem életemet. Végül is az döntött, hogy nem tudtam a Balatont úgy megfesteni, ahogyan láttam. szerettem volna. A Balaton mellett születtem, ott éltem sokáig, de a tó gyönyörű színeit soha nem találtam el. Hamarosan rájöttem, hogy fiatalokkal foglalkozni, nevelni, ^jktatni őket, legalább olyan szép és izgalmas, mint a színeket felvinni a vászonra. — Szigorú volt a diákjaival? — Mindig sokat követeltem a tanítványaimtól, és szigorú is voltam. Azt hittem, emiatt nem is kedvelnek, de mint kiderült, éppen emiatt szerettek meg. Gyakran keresnek fel volt tanítványaim, ez végtelenül jólesik. — Mária néni nyugdíjas éveit sem tölti tétlenül.. — 1968 óta a Népművelési Intézet munkatársaként dolgozom, öt megyében vezetek kézimunka-. hímző szakkört. A főiskolán szak- klörvezetői szemináriumot tartok a hallgatóknak, így nem szakadtam el egy pillanatra sem a fiataloktól, a tanítástól. Nem is tudnám nélkülük elképzelni az életemet, ötven év alatt megszerettem, megszoktam a diákok közelségét. éltető erőmmé vált. — fekete —