Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
c 1979. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szolnoki Számítástechnikai és Ugyvitelszervezési Vállalatnál az R-22-es szovjet típusú számítógépen naponta 8-10 vállalat, intézmény könyvelési adatait dolgozzák fel ÉTLAPNÉZŐBEN Bővült a menü-választék Részlet a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat július 23-án kiadott üzletpolitikai irányelveiből: „Továbbra is kiemelt feladat, hogy a vállalat minden üzletében a nyitvatartás egész időtartama alatt a fogyasztói igényeknek megfelelő ételkínálatot kell biztosítani. Tovább kell folytatnunk a köz- és diákétkeztetés bővítését, fontos feladatunk az üzemi büfék ételforgalmának növelése. Korábban is célkitűzésünk volt, most méginkább rá kell irányítanunk üzletvezetőink figyelmét a ki- és felszolgálás színvonalának javítására.” A, Jász-Nagykun tehát jól és jókor reagált a vendéglátásiban is bekövetkezett áremelésre. De nézzünk néhány példát, vajon az üzletpolitikai irányelveket hogyan tükrözik az étlapök? A köz-, és diákétkeztetés bővítésére jó példa a szolnoki Múzeum étterem, ahol az egyébként kötelező két menün kívül még két féle menüt kínál az étlap. S ha már a diákmenünél tartunk, indokolt megjegyezni, hogy a cél továbbra is'a korszerű táplálkozást és a diákok ízlését is szolgáló választék. Mindezt — hogv a diákmenü ára ne legyen több 15 forintnál — olymódon érhetik el a vendéglátó egységek hogy a főzelékeket, ha nem is hússal, de valami egyéb, aránylag vonzó feltéttel adják. Például tojással. De hús is felkerülhet a diákmenüre, mégpedig baromfihús. Egyébként is törekvésük a vendéglátósaknak — itt természetesen a szövetkezetiekről is szó van — hogy a hús választékot a szárnyasokból bővítsék. Erre is a szolnoki Múzeum szolgál jó példával: hétféle baromfiétel szerepel az étlapon. A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat említett üzletpolitikai irányelveiben — amelyet valamennyi éttermük megkapott — egyebek között aláhúzva szerepel:... melegkonyhás üzleteinkben legalább négyféle baromfihúsból készült étel legyen. Minden, vendéglátással foglalkozó vállalat, szövetkezet bővíti menükínálatát. A túrkevei Keve. étterem étlapjáról például ötféle menü választható, az előfizetésessel együtt. A két kötelező menü ára rendkívül mérsékelten emelkedett valamennyi étteremben, általában 25, 28 forint lett, a választék megváltoztatása nélkül. Bizonyára sokan örülnek annak, hogy ismét visszakerülték az étlapokra az olcsó egytál ételek: a körömpörkölt, a babgulyás. A törökszentmiklósi Park étteremben például minden nap kapható csülök pörkölt 22 forintért. A cserkeszőlői Ezerjóban a köröm pörkölt ára 12.50. A szolnokiak — elsősorban a diákok és a nyugdíjasok — körében igen népszerű a Centrum önkiszolgáló étterem. Sokan tartottak attól, hogy a kisjövedelműek kiszorulnak ebből a kedvelt étteremből, mert — miután másodosztályú — bizonyára a „csillagokig” emeli az árait. Nos, a Jász-Nagykun úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy az éttermet — amelyben egyébként az étel ára eddig is harmadosztályú' vök — teljesen „visszasorolta” harmadosztályúvá, ezzel az úgynevezett haszonkulcs alacsonyabb lett, vagyis az éte^ lek árai minimálisan növekedtek. A megye néhány éttermének étlapját böngészgetve feltűnt, hogy az áremelésben csak mérsékelten résztvevő tej- és tejtermékek szinte teljesen eltűntek. Pedig a jó szakácsok a megmondhatói, milyen sokféle finomság készíthető tejből, sajtból, tejfölből. örvendetes viszont, hogy a főzelékek választéka megnőtt. Azonkívül az eddigieknél jóval több a kisadag és a zóna. Nem árt tudni, hogy a kisadagban csak a hús a fele a nagyadagénak, a köret viszont ugyanannyi. A zóna pedig mindenben a fele a nagyadagnaik. Árban is. B. J. Taktikázó friss diplomások Lesz-e orvos vidékre? Fehér úr kisboltja Neve és a járási hivatal tőszomszédságában levő apró élelmiszerboltja fogalom volt Tiszafüreden. Az ismerősök, az ismeretlenek, a tízévesektől kezdve a nyugdíjasokig csak Fehér úrnak szólíthatták. Sokszoros kiváló dolgozó, a- Kiváló Egység cím tulajdonosa, az ellenőrzések soha egy fillér hiányt nem mutattak ki. Húsz éve megszakítás nélkül a Tiszafüred és Vidéke Áfész alkalmazottja, a jubileumi aranygyűrű tulajdonosa. Törzsvásárlói kívánságának teljesítésében nem ismert lehetetlent, a lehetőség határain túl is „felhajtotta”, felkutatta a kért terméket. Nála sokszor akkor is akadt narancs, majoránna, színes paprika, rizs — amikor ezek hosszabb-rövidebb ideig hiánycikkek voltak. Kis üzlete félig lehúzott rollója- mögött jó néhány vasárnap is égett a villany: matatott, rendezgette az áruit, készült a hétfői nyitásra. Modora olykor érdesnek tűnt, panaszkodtak, is reá. Mitagadás, nem kedvelte a futóvendégeket, akik csak akkor tértek be, ha másutt nem kapták meg a keresett cikket. Viszont ízig-vérig kereskedőnek tartották, mivel neki nemcsak szakma, de hobbi. időtöltés, szórakozás is volt az árusítás. Fehér Gyula augusztus 12- én utoljára húzza le az elavult ap-ró üzlet rollóját. kisboltja végleg bezár. Várja a pihenés, a megérdemelt nyugdíjas korszak. „A NAPI GYÓGYÍTÁSI gyakorlatban lépten-nyomon meggyőződik róla az ember, mennyire hiányzik vidékről az orvos. Sokszos olyan bajjal hoznak a klinikára gyereket, amit otthon is meggyógyíthattak volna. Ha lett volna hozzá szakorvos.” A kijelentés a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú gyermekklinikájának ifjú tanársegédjétől ered. Nyomban hozzáteszi : nem is akad olyan medikus, aki kétségbe vonná ezt. Sőt, mondja is, hogy kell vidékre is az orvos, de — nyomban hozzáteszi — miért éppen én? Az idei pályázatok első tapasztalatai ugyancsak erről a felfogásról árulkodnak. íme néhány példa: Bács megye meghirdetett 45 állására 1, a borsodi 65-re 5, a zalai 32- re 3, a vasi 27-re összesen 2 jelentkező volt. A többség budapesti állást, lehetőleg úgynevezett nagy szakmában — belgyógyászaton, gyermekgyógyászaton, sebészeten, szülészeten — igyekezett elnyerni. Egy-egy állást — például az épülő dél-pesti kórházban — olykor hetvenen is. Hasonló létszámú jelentkezőre akad példa vidéken is. De egészen más ' indítékkal. Egy Békés megyei fogorvosi állás tömeges pályázóinak esete már tavaly is élénk sajtóvisszhangot keltett. Hasonló furcsaságban az idén sincs hiány. Előfordult, hogy 40—50-en pályáztaik meg egyetlen állást. Félreértés ne essék: az elutasítás biztos tudatában. A felmentés remé- ményében. Közelebbről: a Bács megyei Hartán hirdetett állásra 32 fogorvos jelentkezett. Odamenni azonban csak egyetlenegy akart. A többi tehát a kinevezés veszélye nélkül pályázhatott. . Hogy mi ebben a „pláne”? Három visszautasított pályázattal a tarsolyában elérheti a friss diplomás, amit akart: felmentés a pályázat alól. És akinek van megfelelő anyagi kitartása, képes kivárni az időt, amikor elnyerheti a kiszemelt állást. Ennek az ügyeskedésnek két tényező kedvez. Az egyik — ez érthető — a jelölt szociális helyzete. Érthető, ha a fővárosban Végzett családos medikus viszolyog feladni lakását és két gyerekkel, esetleg nem orvos házastársával nyakába venni az országot. Nem beszélve arról, hogy a vidéki állások közül csak a körzeti és a fogorvosi beosztás garantál lakást. Ez a szempont, a családos helyzet az idén megfelelő, — a tanulmányi eredménnyel azonos értékű lett a rangsorolásban. A másik tényező — az egyetemi rangsorolás semmi- bevétele. Mert erre is akad példa, olyasmi, hogy az egyetem által javasolt első három helyett a 15. vagy a 20. helyre soroltat alkalmazzák. Az igazsághoz tartozik, hogy az idén a rendelet szerint a munkahely köteles elfogadhatóan indokolni, ha nem az első három közül választ. AZ UTÓBBI KÖRÜLMÉNY — amennyiben következetesen érvényesül is — valamelyest helyreállíthatja a pályázati rendszer megtépázott tekintélyét. Mert a gyakori kivételek, a protekciógyanús eltérések a szabályoktól könnyen elaltatják a kötelességtudatot azokban is, akik értve, érezve a társadalmi szükségletet vidéken is szívesen gyógyítanának. L. M. D. Sz. M. A Fővárosi Kéményseprő- és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat végzi Budapest fűtőberendezéseinek beszabályozását, karbantartását és vizsgálatát1. Munkájukkal növelik a földgázzal, olajjal, szilárd tüzelőanyaggal működő fűtőberendezések hatásfokát, igy jelentős energiát takaríthatnak meg • a főváros lakói A fiatalok távozása után Dezső tekintélye reparálásaképpen férfias basszushangon méltatlankodott. — Ez az átkozott úri modorom. Ez gátolt meg abban, hogy szájon nem töröltem a lányomat. A fémdíszművesnek a szeme sem rebbent az iménti jelenet láttán. Félreállt, kivárta, mikor juthat ismét szóhoz. — Ünnepélyesen kinyilvánítom, hogy az iménti jelenet számunkra soha meg nem történt. Diszkrécióm fátylat borít rá. Szabadna visszatérni jövetelünk érdemi céljára? — Nagyon helyes — szólt finnyás- kodva a türelmetlen Bea, s kényes tekintetét a mennyezet felé fordította. — Nos, ha érdeklődhetnék tisztelettel ... Mi az utolsó ár? Dezső azt hitte, szuggerálni akarja a szomszéd azzal a rebbenetlen, elmélyült tekintetéve!, Ö is így nézett Félix Elek szemébe. — Az utolsó ár? Hogy ne legyen okunk a vitára, pontosan annyi, mint az első. A kopasz fejebúbjára fésült ritka hajzatot simogatta Félix, közben olyan képet vágott, mintha enyhe fogfájással bajlódna. — Szabadjon megjegyeznem, én úgy tudom, hogy ez a lakás Editkéé. — Szívesebben tárgyalna vele? — kérdezte Dezső sértődött vigyorgással. — Esetleg a kedves férjével is... Ráérősen fonta össze Edit a karját magas melle alatt. Barátságos tekintete sajnálkozó volt. Ezzel fejezte ki, hogy nemes érzelmű ember ő, adott esetben a lótetűhöz is irgalmas tud lenni. — A kedves férjem, aki számomra valóban kedves, Félix úr, helyeslőén nyilatkozott. Semmi kifogása a lakás értékesítése ellen. Itt kizárólag az a kérdés, hogy az önök szándéka mennyire komoly. Bea fényes szépsége váratlanul felcsillogott : — A legkomolyabb. Meg van véve. Oly hevesen mozdult Félix Elek, hogy valamennyi indiánrojt megremegett szarvasbőr zakóján. — Ez nem szempillafesték, édes kislányom! Apád kissé sokallja az eladási árat. Kényelmes vigyorgással ringatta meg magát a termetes Dezső. Még azt sem átallotta, hogy térdét kissé közönségesen megroggyantsa. — Na ugye. A papát nem szabad sürgetni, kedves kisasszony. Csak hadd gondolkodjon olyasmin, ami teljességgel fölösleges. Mi régesrég eladjuk az egész házat, de az okos papa még mindig azon fogja törni a fejét, hogy hogyan spóroljon meg rajtunk kerek harminc fillért. — De én ehhez a lakáshoz ragaszkodom! — mutatta meg Bea, hogy nem csak finnyás, de zsarnok is tud lenni. — Az én rovásomra ne legyen kicsinyes! Mélyet sóhajtott, lehunyta a szemét, majd kelletlenül kiegyenesítette hátát a bizsus. — De édesem ... Szentjános bogaram ... szabad az apucit így megszégyeníteni? Örömmel sietett nyilatkozni Edit: — Diszkréciónk fátylat borít reá. — Köszönöm... — hadarta Félix gépiesen. De a következő szót már teljes figyelemmel ejtette ki: — Tehát ?... Mintha pódiumon állt volna 'Edit, lenézett az alacsony kereskedőre. — Négyszázezer. Panaszos kedvében a nyafogást sem átallotta kipróbálni Félix Elek. — Teljesen elvéreznék anyagilag ... Persze, persze, mert maszek vagyok. Engem büntetlenül lehet gyűlölni. Sikk és divat ócsárolni a maszekot. Valóságos járvány mostanában az ilyesmi. Azt híresztelik rólam, hogy a szalmazsákom is bankókkal van kitömve. De ez nem igaz! Csak a lányom érdeke vezérel . .. Dezső gangosra domborította magát, egyenesen kérkedett a részvétlenségével. — Nézze, Félix úr, engem egyáltalán nem érdekel a szalmazsákja. Sőt a panasza sem érdekel. Ha mindenáron meg akar ríkatni, inkább bekapcsolom a rádiót, mert most közvetítik a meccset. A csapatom idegenben játszik. Mit gondol, Félix úr, kihúzza egy döntetlennel Kaposváron a Vasutas? Átszellemülve a temetői látogatástól, szelíden és halkan érkezett Paula. Művirággal díszített régimódi kalapjáról finom háló csüngött púderes arca elé. — Üdvözlöm a kedves vendégeket — köszönt majdnem ájtatosan. Föllélegzett a bizsus. /Hódolattal meghajolt. — Csókolom a kezét, Paulácska ... — Imádkoztam édesapám sírjánál — újságolta Paula. — Ügy éreztem, ő is helyesli az elhatározásunkat. Ezzel a tudattal jöttem haza. Elégedetten dörmögte Dezső: — Másképpen nem is lehet. Okos és becsületes ember volt az apósom. — Itthon mi újság? — kérdezte Paula, fontos hírre számítva. Edit világosította föl: — Semmi. De még nincs három óra. Ez utóbbi megjegyzést inkább Fé- lixnek szánta, mert az apróhirdetés szerint tizenöt órától számítottak az érdeklődőkre. Hadd érezze a fémdíszműves, hogy kevés az ideje. Paula anyás figyelemmel gyönyörködött Beában. — Milyen elragadó ez a fodros ruha. Csak nem a Rózsa Macánál varratta? Noha Rózsa Maca a város legfelkapottabb varrónője volt, Bea fur- csálkodva fogadta a feltételezést. — Ilyen fazon csak Rotschild Kláránál van. — Vagy úgy — csodálkozott zavartan Paula. Ebben a pillanatban lépett be Zoli és Rózsi. Mit sem törődve a vendégekkel, azonnal méltatlankodni kezdett a kövér kőműves. — Egye meg a fene. Kaposváron egy-háromra vesztésre áll a csapatom. Félix Eleket egyáltalán nem érdé-» kelte a kaposvári meccs, de azért biztos előérzettel jósolta: — A Vasutas ki fog egyenlíteni! Bea durcásan ráncolta orratövét. — Azért jöttünk, hogy a futballról társalogjunk?! Papa, tessék már megegyezni! — Jói, jó, szentjánosbogaram,... Várjuk meg a meccs végét. Otthon szeretném meghallgatni. Aztán-majd visszajövünk a végeredménnyel. Ugye, nem veszik rossznéven ... Émelygés, bántotta Editet. Nehezen viselte el Félix nyirkos, negédes modorát. Fagyosan mosolygott rá: — Ellenkezőleg. Szíveskedjék rohanni, nehogy lekésse a körkapcsolást. (Folytatjuk)
