Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 12. KÜLPOLITIKA) KURDOK * KÖRKÉP 4000 éve ország nélkül Bőrük világosabb a környező népekénél, nem ritka köztük a kék szemű, szőke hajú sem. A férfiak jellemző viselete a színes kendő és a bő buggyos nadrág, valamint a ruházat elengedhetetlen kelléke — a fegyver. A kur- dokrói van szó, erről a mintegy 15 milliós népről, amely laza törzsi szövetségekben él évezredek óta a máj Törökország, Irán, Irak területén. Számukat ezek az országok igyekszenek a valósnál kisebbként megjelölni. Az ok: viszonyuk a kurd nemzeti kisebbséggel sohasem volt, s jelenleg sem rendezett. Törökországban például a nemzeti újjászületésként értékelt Atatürk korszakban (a világi, polgári Törökország megteremtésének az idején) a vezetés tudni sem akart a kurdok jogos követeléséről, hogy biztosítsák számukra is az őket megillető jogokat. Máig sem változott a helyzet, a hivatalos Ankara még nemzeti kisebbségnek sem ismeri ei őket — noha nyolemillióan élnek az ország keleti részein. Kurdok nem léteznek — mondják a török fővárosban, — csak „hegyi törökök”. A törökországi kurdok, hasonlóan Iránban, Irakban élő honfitársaikhoz, felkelések sorozatával próbálták kivívni az őket jogosan megillető nemzeti jogokat — mindeddig hiába. Mint a Der Spiegel megjegyzi, a kurd területek gazdaságilag — egészségügyileg mélyen az átlag alattiak, s ez nemcsak Törökországra jellemző. A térség politikai viszonyait az elmúlt évezredek- évszázadok során tartós stabilitás sosem jellemezte, s ennek az egyensúlyhiánynak a kurdok itták meg a levét. A perzsa, az iszlám, a mongol, majd később a török hódítók szétforgácsolták, gyakran egymással is szembeállították a kurd törzseket. A legalább négyezeréves népet a nyelv (a perzsával rokon kurd nyelv), a közös kulturális örökség, majd a VII. században az iszlám felvétele egységessé forrasztotta. Bár mohamedán népről van szó,~ azt tartják, hogy a kurdok csak a keresztényekhez viszonyítva muzulmánok, azaz sosem ragadta el őket az iszlám bigottság. így például a kurd társadalomban a nők minden tesal mesterségesen hozták létre a mai Közel-Kelet államait. Az angol, francia, majd később amerikai tervekbe sehogyan sem illett bele az önálló Kurdisztán létrejötte. A mai Közel-Kelet politikai térképének kialakulásával egyidőben, a 20-as években kezdődött meg a kurdok tudatos küzdelme jogaikért, amiben szerepet játszott, a kurd munkásosztály, értelmiség megjelenése. A Közel-Keletet világpolitikai-stratégiai szempontból hallatlanul felértékelő olaj csak bonyolította a kurdok helyzetét. Irakban például a mintegy másfél-kétmillió kurd lakta északi területeken van az ország órási kő- olajvagyonának több mint a fele. A bagdadi vezetés már csak ezért sem volt hajlandó mind a mai napig' a megígért jogokat a kurdoknak megadni. Ami Irakot illeti, a kurdok számára az első reménysugarat az angolbarát királyi dinasztia 1958-as bukása villantotta fel. Kászim, a győztes forradalom vezetője azonban a kezdeti ígéretek után egyre inkább szembeszegült a kurdokkal. Utódja, Aref. marsall még keményebb kézzel látott neki a kurd kérdés fegyveres meg(Kurd Demokrata Párt) és katonai vezetője középutas, minimális programot vallott, hogy valamennyi kurdot (földesurat és zsellért, gazdagot, szegényt) a nemzeti felszabadító háború megvívására összefoghasson. Ellenezte a társadalmi reformokat, attól tartva, hogy ezekkel szembefordítja a mozga- lomal az észak-kurdisztáni törzsfőnököket. Nézeteire bizonyos befolyással volt az az időszak, amit emigrációban a Szovjetunióban töltött a haladó iráni kurd autonóm állam 1946-os leverését követően. Barzani halálos ágyán kijelentette: „Életem legnagyobb hibája az volt, hogy megbíztam az amerikaiakban”. Szavai nyilván arra az időszakra vonatkoztak, amikor a kurdok bizonyos csoportjainak a Cl A pénz és fegyvert adott, hogy az USA-édekeknek ellentmondó iraki baathista rendszert ilymódon is gyengítsék. A kurd önállósodási törekvések legújabb szakaszát 1979 februárjától, az iráni sah-ellenes forradalom győzelmétől számítjuk. Iránban a lakosság mintegy 8 százalékát alkotják a hivatalos államvallástól, a siitizmustól eltérő, szunnita kurdok akiket a sah idején kegyetlen üldöztetések értek, jogaikat a legteljesebb mértékben megtagadták. Khomeini és mozgalma győzelmével a kurdok arra számítottak, hogy sérelmeiket az új rendszer orvosolja. Minthogy azonban mindeddig érdemi változás nem történt, egyre több kurd vallja a nézetet, hogy ismét fegyverrel kell jogaikért küzdeni. Tegyük hozzá, az iráni, alapvetően haladó irányú változások ellenfelei, a nemzetközi reakció, a belső haladásellenes erők kihasználják azt a tétovázást, koncepció nélküliséget, amivel az iráni vezetés a nemzetiségi kérdést kezelni. Az nem megoldás, hogy Teherán páncélosokat, csapatokat vet be be a kurdok ellen. Persze az sem szolgálná Irán ügyét, ha most egycsapásra engednének a szélsőséges követeléseknek és kisebb államok sokaságára hullana szét az ország. A kiút, amelyre az iráni kommunista párt. a Barzani egyik fia, aki a kurd fegyveresek élére állt Iránban kintetben egyenragúak a férfiakkal. Abban, hogy a kurdok ügye mindmáig megoldatlan, nagy szerepet játszott a közel-keleti imperialista befolyás. Századunk első évtizedeiben, amikor a széthullott oszmán birodalom, helyén angol és kisebb mértékben francia bábáskodásoldásának. A kurdok — Musztafa Barzani, a legendáshírű vezér irányításával — fegyverrel válaszoltak. Ejtsünk néhány szót Bar- zaniról, a kurd függetlenségi mozgalom vezető alakjáról, akit az idén tavasszal temettek el iráni területeken lévő szülőfalujában. Barzani. mint a mozgalom politikai Tudeh idén márciusban kidolgozott programja is rámutat: az új Iránon belül kell biztosítani a nemzetiségeket megillető valameny- nyi jogot, beleértve az autonómia — a kurdok fő követelése — megadását is. Dunai Péter Utalás egy takarékos országban Finn udvarház és gazdái Az út ösfenyvesek és nyirfaerdök közt kanyarog. Néhol megművelt földek, tanyák barnásvörös faházai, irtások és fatelepek végeláthatatlan deszkahalmai törik meg az egyhangúságot. Egyhangú a finn táj, igen, de ez az egyhangúság nyugalmas derűt áraszt, s vonz, miként' a mágnes. Európai gondok Ebben a nagy és nyugalmas országban, ahol a természet jelentését sehol, percre sem' lehet feledni, még tiszta a levegő, bár a vizek szennyezettek. A gondok közt Európa gondjai is: energiahiány, szennyeződő környezet, munkanélküliség. És kevés a pénz. Láttam egy gyönyörű, mod.ern színházat — papíron, hogy mikor épül föl, senki se tudja, „kevés a pénz”, mondták rezig- náltan a tervezők. Három- százezer finn dolgozik vendégmunkásként külföldön — főleg a szomszédos Svédországban —, s még így is maradt otthon munkanélküli segélyen élő. (Nagy .ez a szám, hisz északi rokonaink csak négy és fél millióan vannak.) A nagyszerű finn építészet csodái , mellett épülnek egyszerű toronyházak is, mert kell a lakás, sőt, épülnek nagyon egyszerűek is, mint egy finn tanár elfintorított arccal mondta: „ronda bérházak, amelyeket legjobb lenne rögtön lebontani”. Mindamellett egész Finnország mégiscsak rendezett, gondozott, tiszta ország benyomását kelti. S ahogy szemét nem hever az utcán, nem hever eldobott fillér, használható holmi, kiaknázatlan ötlet sem. Ha megkockáztathatok egy apró szójátékot: egy takarított és takarékos ország a finneké. Az erdők közül az út tehát egyszerre csak mezők, ligetek közé ér. a helység neve Hollola, egy udvarházat fogunk itt látni, mondják a vendéglátók. A finn udvarházak fából épített lakóházból, gazdasági épületekből, istállókból, s köröskörül a földekből állanak. Maguk a lakóházak tisztes polgári miliőt sugallnak, a megőrzött berendezési tárgyak pedig a századvég stílusait. B Feldman-múzeum A tulajdonosok neve arról árulkodik, hogy svéd, német uraságok keresték itt a nagybirtokos életforma titkait. Az udvarházak — amelyek megmaradtak — ma mind féltve őrzött ereklyének számítanak a múlt tárgyi emlékeiben szegény országban. Az egyik házban például minden érintetlen, Feldman urat ugyanis tisztelték, mert modern demokratikus érzelmű birtokos volt, háza tehát múzeum lett. Az út egy kavicsos térségbe ér, amelyet lazán álló, nagy, öreg gerendaépületek öveznek. A tulajdonos — ruganyos léptű, éber tekintetű, középkorú férfi — maga fogadja a vendégeket. Jobbra az istálló a lovakkal, ha valakinek lovagolni lenne kedve, mutatja. Emerre vannak a kiállítóhelyiségek. Az egyikben — faház ez is, de belül praktikusan átalakították vitrines kiállítóhelyiséggé — 140 fajta népviselet látható. Egyedülálló vállalkozás, hogy megkísérlik összegyűjteni a finn népviselet mondén fajtáját, színét :— mondja a tulajdonos. Jó üzletember, dicséri a portékáját. A mi számunkra kissé meghökkentő, hogy a népviseleti anyag egytől egyig napjainkban készült, sőt. készül — de eredeti minták alapján, bizonygatják. A szomszédos kiállítóterem másfajta meghökkentésséi szolgál. Ez egy hatalmas istálló széénapadlása volt, nem is csináltak vele szinte semmi mást. mint hogy kitakarították. A gerendák közt kilátni az udvarra. A kiállítás látogatói néhol átlépnek egy gerendán, máshol behúzzák a fejüket. Elképzelhetetlen volna nálunk ilyen teremben — képzőművészeti kiállítást rendezni. Márpedig itt az van, évről évre más anyag, mint azt a bejárat (följárat? szóval a padlásfeljáró) mellett sorakozó régi plakátok igazolják. A látványosságok legkedvesebbje és egyben legötletesebbje mégis az a jókora pajta, amelyet gyermekparadicsomnak rendeztek be. Bá- bozóhelyiség, rajzolószoba, deszkákból épített labirintus, a lépcsőföljáró mellé ügyeskedett csúszda, görkorcsolya, labdák, ugróasztalak, gerendára bütykölt hajókötelek, amelyeken Tarzanként lehet hintázni s beleesni is, akár a laticelmaradékokból fölhalmozott dombba. A magyarok tátott szájjal figyelik ezeket a pofonegyszerű megoldásokat. Nahát, ezt én is megcsinálom otthon! — lelkendeznek. A tulajdonos mosolyog. Azaz, nem is tulajdonos ő. mint kiderül. Csak bérlője a 700 hektáros birtoknak. Jó üzlet Is De ha hevenyészve fölsoroljuk, hogy van itt helytörténeti múzeum is (tulajdonképpen az egykori lakóház maga), fazekasműhely, ahol vásárolhatnak is a látogatók. fafaragó és faesztergályos műhely, uszoda, szauna, sportpályák — sejthetjük, hogy a bérleti díjat van miiből fizetni. Csak tizednyi üzleti szellemet rongyrázó hajlamok nélküli ötletességet kívánok minden magyarországi népművelőnek, kultúrosnak, idegenforgalmi szakembernek. . . Hallama Erzsébet Kormányválság után Merre tovább India? Az indiai parlamentben nem került sor a június közepére tervezett bizalmatlansági szavazásra. Nem mintha megszűnt volna a Deszai vezette kormányt fenyegető veszély ;— ellenkezőleg: a 83 éves miniszterelnök olyan reménytelennek látta kabinetjének helyzetét, hogy a voksolást meg sem várva, benyújtotta lemondását. A felbomlás összetevője az volt, hogy Dzsanata 28 hónapi kormányzással sem tudott egységes párttá válni és Indira Gandhi eltávolítása után nem akadt olyan közös cél, amely a rendkívül heterogén-pártalakulatot összetartotta volna. A kormányzópárt viharos szétesésének másik oka az indiai belpolitikai helyzet rosszabbodása volt. A Dzsanata hatalomrakerülésekor Indirához hasonlóan a „Ga- ribi Hathao” (szegénység legyőzése) jelszavával fellépve több munkaalkalmat, az életszínvonal emelését, és a demokratikus szabadságjogok védelmét hirdette. Az ígéretek jó része beváltatlan maradt. Bonyolították a helyzetet a személyi összeütközések. Deszai egyszer már áthidalt tavaly egy kormányzati válságot azzal, hogy két legfőbb vetélytársát, Dzsagdzsivan Ramót és Csaran Szinghet miniszterelnök-helyettesnek nevezte ki. Az átmeneti kompromisszumok azonban nem voltak képesek leplezni a közös platform hiányát. Deszainak sokáig kedvezett. hogy a vele szembenálló erőkre is a megosztottság volt a jellemző, A választási vereség 1978-ra szétrobbantotta a több évtizedig kormányzó Nemzeti Kongresszus Pártot: létrejött az úgynevezett „Indira-Kong- resszus”, s vele szemben a hivatalos Kongresszus Párt Jesvantraó Csáván vezetésével. Azóta jónéhány közeledési kísérlet történt, bejelentették már újraegyesülésüket is, az elválasztó erők mégis mindig erősebbnek bizonyultak. A kombinációkat bonyolította ráadásul, hogy a Dzsanata egyes csoportjai és ellenzéki képviselők már régebben is folytattak tárgyalásokat. Ez azzal magyarázható, hogy sem Indára Gandhi bukásakor, sem a mosdani válságkor nem játszódott le alapvető változás a hatalom szintjén, legfeljebb a különböző burzsoá csoportok eltérő nézetei tükröződnek a belpolitikai kötélhúzásban. Természetesen a Föld második legnépesebb országa, a 630 milliós, kontinensnyi India kormányzása óhatatlanul világpolitikai jelentőséggel is bír. Így mégsem mindegy, hogy a többhetes pártcsatározás után létrejött kormány tevékenysége milyen politikai változást fog jelenteni. A július utolsó napjaiban beiktatott új miniszterelnök, Csaran Szingh nyilatkozataiban a munkanélküliség megszüntetésének fontosságát emelte ki. külpolitikai téren pedig az el nem kötelezettség politikája mellett tett hitet Helyzetét nehezíti, hogy támogatását az Indira-Kong- resszus bizonyára több feltételhez köti, a parlamentben pedig változatlanul a India új miniszterelnöke Csaran Szingh (ülve), pártbeli helyettesével, Radzs Narain-nal Dzsanata maradt a legerősebb párt. Deszai meg is próbálkozott volna egy új kabinet létrehozásával, ehhez azonban már nem rendelkezett elég belső támogatással, így pártvezetői tisztét kénytelen-kelletlen át kellett hogy adja Ramnak: neki, mint a 100 milliósra becsült „érinthetetlenek” képviselőjének elismerten óriási befolyása van. így nagyobb esély- lyel veheti fel a továbbiakban a versenyt az új vezetéssel. Ugyanakkor — talán Indira Gandhi kivételével — senkinek nem áll érdekében. hogy a kormányválság patthelyzetének felújításával rendkívüli választásokat kényszerítsen ki: ugyanis nincs remény alapvető változásra a politikai erőviszonyokban. Szegő Gábor összeállította: Hájos László Kurdisztán - a Közel-Kelet szívében
