Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 12. A TANÁCSOKÉ A • • • Szép, praktikus, kényelmes Ügyfélszolgálati iroda Karcagon Ötletesek, körültekintőek voltak a tervezők, pontosan és szépen dolgozlak az építők a karcagi Városgazdálkodási Vállalat és az Építőipari Szövetkezet munkásai. Fél esztendő alatt „varázsolták át” a városi tanács székházának földszintét. A század elején épült ház adottságaihoz alkalmazkodva (azt jói kihasználva) alakították, ki az ügyfélszolgálati blokkot, amely funkciójában megegyezik a már sokat emlegetett törökszentmiklósi irodáéval. Mindössze egy hónapja funkcionál, tehát a kezdet kezdetén, a tapasztalatgyűjtésnél tartanak a karcagiak. Korai lenne még véleményt mondani. Az első benyomások alapján csak az elismerés hangján lehet szólni. A legkézenfekvőbb, a legegyszerűbb és nem utolsósorban a legkevésbé költséges megoldást választva teremtették meg a korszerű ügy- félfogadás, az ügyintézés feltételeit. A kibővített ügyfél- szolgálati iroda valamennyi helyisége egyetlen folyosóról nyílik, s a helyiségek között, ahol az ügyintézés folyamata úgy kívánta, a közvetlen átjárást is biztosították. A folyosó legelső irodájában rendezkedett be az apparátus előretolt „helyőrsége”, a tájékoztatási csoport. Itt intézik az egyszerű, úgynevezett rutinügyeket. (A hatósági bizonyítványok kiállítását, a lakcímváltozást, az illetékbélyeg-árusítást, a munkaerő-közvetítést stb.) Itt helyeztek el ügyesen a falra szerelve nyolc kislá- dát, a TITÁSZ-ét, a postáét, a nyugdíjintézetét, a tüdőgondozóét, egyszóval minden olyan szolgáltató vállalatnak és egészségügyi intézménynek van külön ládája. amelynek tudomására kell hozni a lakcímváltozást. Egy kitöltött nyomtatványnyal el lehet intézni az egészet, a többi már nem az ügyfél dolga. Az ügyfélszolgálati, blokk irodáiban azok a tanácsi dolgozók kaptak helyet — ösz- szesen huszonhatan —, akik naponta találkoznak az ügyes-bajos dolgaikat intéző emberekkel. A két kulcsfontosságú fogadóhelyiségben. a két nagyteremben, „üvegablakos” íróasztalok mögött várják a műszaki, az igazgatási, az adóügyek intézői az ügyfeleket. Kényelmes tárgyalók állnak rendelkezésre a négy- szemközti' beszélgétjésekhez. Van pihenőszoba, szakkönyvtár, korszerű irodagépekkel gombnyomásra működő automata. adattárolóval felszerelt népesség-nyilvántartó és központi iktató. A központi leíróban hangszigetelő falak között magnetofonkazettára felvett szöveget gépelnek fejhallgatóról a gépírók. Itt mindenki és minden kéznél van. Nem kallódhat el és nem vándorol az akta egyik osztályról a másikra. Nem is az ügyfél hurcolássza az iratokat, az ügyintézők továbbítják egymásnak. Egyszóval az ésszerű munkaszervezést, a korszerű technikával párosítva Karcagon is megteremtették a kulturált, gyors tanácsi ügyintézés lehető legideálisabb feltételeit. K. K. Tanulni sohasem késő Tudással és emberséggel Nem ad vizet a kút. járda kellene, a telek már megvan, csak az építési engedély hiányzik, jó lenne lakáshoz jutni... és még számtalan gonddal-bajjal, kívánsággal keresik föl nap mint nap az emberek a tanácsokat. Az ott dolgozók pedig türelemmel, jó szóval igazítják el a segítségre szorulókat. Az évek során azonban a tanácsi munka egyre sokrétűbb, egyre szerteágazóbb lett. Szükségessé vált a speciális szakemberek képzése. Ezért hozták létre egykoron a Tanácsakadémiát, amely azóta már Államigazgatási Főiskolává fejlődött. Mezőtúron a városi tanács két — már korántsem kezdő — dolgozója beszél munkájáról és arról, hogy miért tanult. Biró István terv és munkaügyi csoportvezető, valamint Antal László műszaki főelőadó együtt végeztek 1977-ben a Tanácsakadémián. — Majd húsz éve vagyok „házon belül” — mondja Biró István, — akkoriban foglalkoztam én mindennel: lakásügyektől a katonai ügyekig. Sok minden megváltozott a munkánkban a két évtized ' alatt. — Különösen a szervezeti fölépítés — bólint Antal László. — Sokat egyszerűsödött, „eentralizálódott”. Viszont az elintézendő ügyek száma megszaporodott és egyik komplikáltabb, mint a másik. — Világos és természetes dolog volt, hogy képeznünk kell magunkat, különben nem tudjuk ellátni feladatunkat, — teszi hozzá Biró István. — Én például terv- beruházói felsőfokú szakmai tanfolyamot végeztem, a gimnáziumi érettségi mellé a közgazdasági technikum oklevelét is megszereztem. — Elvégeztük a marxista— leninista esti egyetemet is — szól közbe a műszaki főelőadó, aki a tanács pártalap- szervezetének titkára. — Én ugyan három évvel később kerültem az apparátusba, mint Pista, de jóval idősebb is vagyok nála. ötvenhat éves múltam, amikor a pecsét az akadémiai oklevelemre került. —A beosztásom megkövetelte a felsőfokú végzettséBíró István Antal László get, — veszi vissza a szót a negyvenes évei derekán járó csoportvezető. — Miután az elmúlt években örökösen tanultam valamit napi munkám mellett, nem okozott különösebb gondot a Tanácsakadémia sem. — Talán kicsit későn kezdtem a tanuláshoz, — tér vissza előző gondolatához Antal László — de úgy vélem, tanulni sohasem késő. Igaz, két esztendő Viúlva nyugdíjba megyek, ám a szerzett tudás eddig is hasznomra volt. Ha szükség lesz a munkámra, segíteni fogok nyugdíjas napjaimban a régi kollégáimnak. — Korai még erről beszélni, — pillant dereshajú munkatársára Biró István. — Inkább a jelent emlegessük. Mindkettőnknek szélesebb lett a látóköre, jobban belelátunk a tanács egész munkájába, most, hogy az akadémiát elvégeztük. Néhány területről például ott szereztem bővebb ismereteket. Amire itthon nem volt módom, azt tankönyvekből és a konzultációkon elhangzottakból megtudhattam. így ismertem meg az anyakönyvezést vagy a költségvetési gazdálkodást. — Jobban eligazodom az államigazgatásban — véli a főelőadó. — Már ez megérte, de így a fiataloknak is több segítséget adhatok, hiszen az én fejemben is több van. — Most, hogy az akadémia főiskolai rangra emelkedett, a diploma megszerzéséhez különbözeti vizsgát kell tennem. — néz maga elé Biró István. — Két év múlva lesz rá lehetőségem és én élek vele. — Én már nem, — rázza a fejét Antal László. — Hisz akkor már nyugdíjas leszek. De valamit azért mondanék a tanácsoknál dolgozó vagy oda készülő fiataloknak. Mi a napi munkánk, a családi gondok mellett tanultunk és azért valljuk, megérte. Azt mondom hát a kezdőknek: tanuljanak. Ez az egyik. A másik, hogy ne legyenek szűklátókörűek, ismerjék az egész apparátus munkáját, mert igazán jól csak így dolgozhatnak. De van valami, ami mindezeknél fontosabb, — az emberség. Aki a tanácsnál dolgozik, vállalta az emberek ügyes-bajos dolgainak intézését, ezt pedig csak emberséggel lehet. — Valamit én is hozzátennék — folytatja Biró István. — Sokszor a szemünkre vetik, hogy mi tanácsiak hivatalnok módon ragaszkodunk a leírt szóhoz. Ez a könnyebb megoldás, elismerem. Sokszor azonban nem árt, ha egy-egy ember helyzetéhez formálva alkalmazzuk azokat. Ez ugyan nagy körültekintést kíván, de nagyobb eredményt is hoz! H. Z. A köz szolgálatában Beszélgetés dr. Kuli Györggyel, a megyei tanács vb-titkárával — ön több mint három évtizede dolgozik az államigazgatásban. ízig-vérig közéleti ember, tapasztalt tisztségviselő és vezető. Nemcsak szemtanúja, hanem részese is volt mindannak, ami a tanácsok apparátusában a megalakulásuktól napjainkig lezajlott. Hogyan jellemezné ezt a változást? — Felfrissült, megfiatalodott az apparátusunk. Politikai, szakmai felkészültsége összehasonlíthatatlan a harminc évvel ezelőttivel. — A helyi tanácsok és a megyei apparátus összesen 1500 dolgozója, a tisztségviselőktől az adminisztrátorokig, együtt egy olyan ütőképes gárdát alkot, amely megfelel a követelményeknek? — Ha azt mondom, igen, még úgy tűnhet, túlzottan elégedettek vagyunk. Erről szó sincs, még akkor sem, ha az elmúlt évekhez képest a fejlődés, az előrelépés vitathatatlan. A tanácsi munka jellegéből fakad, hogy nekünk nehezebb a szakembereket megtalálni és megtartani, mint bármilyen másik munkahelynek. S ennek oka az oktatási rendszerünk. Évtizedekig nem volt olyan felsőfokú intézmény, ahol államigazgatási szakembereket képeztek volna. Nagyon bízom abban, hogy a mostmár két éve működő, a többivel egyenrangú diplomát adó, államigazgatási főiskola lényegesen javít a helyzeten. — A mérnöki, a pedagógusi, az orvosi és a közgazdász diploma sem elég önmagában, ha valaki a tanácsi munkát választja? — Lehet bármilyen jól felkészült szakembere valaki egy-egy tudományágnak, ha nem érzi, nem érti, mit kell csinálni az államigazgatási apparátusban, ha nem ért az emberek nyelvén, ha nem problémaérzékeny, ha nem jó politikus, ha nem jó szervező és irányító, képtelen vállalni a közéleti emberekre rakódó többletet. Igen sokoldalú embert és szerteágazó ismereteket igényel a munkánk, olyan ismereteket, amelyeket egyetlen egyetemen se tanítanak. — Ezért kell a diplomásoknak is szakvizsgát tenni? — Igen. A tanácsi akadémiát végzetteken és a jogászokon kívül mindenkinek kötelező. Persze, már a követelmény, a járási hivatalok, a városi tanácsok ügyintézői és más a községiek iránt. Az utóbbiaknak egységes szakvizsgát kell tenniök. Mindarról, ami a községi tanács hatáskörébe tartozik (kivéve a tanácselnök és a vb-tiktár jogkörét) számot kell adniuk. Ók az első vonal mindenesei, akiknek mindenhez kellene érteni. — Elméletileg. És a gyakorlatban? A SZAKEMBEREKRŐL, AZ UTÁNPÓTLÁSRÓL, A KÖZSÉGEK GONDJAIRÓL — A községi tanácsoknál van a legnagyobb szakember gondunk, annak ellenére, hogy a megyében valamivel jobb a helyzet, mint amit az országos kép mutat. Minden községi vb-titkárnak a munkaköréhez előírt végzettsége van. A közös községi tanácsoknál észrevehetően javult a munka színvonala. Sőt, a hatósági tevékenységük jobb, mint a járási hivataloké volt. Ennek az a magyarázata, hogy ők életközeiben vannak, nemcsak az akták alapján döntenek, ismerik az embereket. Gyenge pontjuk viszont a településfejlesztés, az irányítás, az ellenőrzés, a mozgósítás. Mintha bentragadtak volna az irodában. — A községi tanácsok vezetői gyakran panaszkodnak, hogy kevesen vannak. — Lehet, hogy igazuk van. Az első vonalban sok a munka.- A közelmúltban, amikor a tanácsi apparátus létszámát csökkenteni kellett, a községiekét érintetlenül hagytuk. Ennél többet egyelőre nem tehetünk. A járási hivataloknak kell, ha szükség van rá, segíteni. __ Melyek azok a szakmák, a melyeknek művelői leginkább hiányoznak a helyi tanácsoknál épp úgy, mint a megyei apparátusban? — Legalább negyvenöt jogász, húsz közgazdász és tíz orvos kellene. Kunszent- mártonban évek óta nem tudjuk a járási főorvosi állást betölteni. A magán véleményem, hogy nem feltétlen kellene orvosi diplomás ebbe a beosztásba. A közelmúltban egy francia profesz- szor előadását- hallgattam az államigazgatási szakember- képzésről. Elmondta, hogy hazájában még ahhoz sem kell orvosi diploma, hogy valaki kórházigazgató legyen. — ön szerint miért idegenkednek a fiatal diplomások a tanácsi munkától? — Idegenkednek? Nem ismerik. Nekünk kell kezdeményeznünk. Ezért kötöttünk együttműködési megállapodást több egyetemmel. Minden esztendőben találkozót szervezünk a Szolnok m'egyei diákokkal, hívjuk őket vissza a „szülőföldjükre.” Ösztöndíjasainkat megfelelő pontszám esetén helyhiány miatt nem utasítják el. — Hasonló gondjaik vannak más megyék tanácsi vezetőinek is? — Igen. Kivéve azokat a megyeszékhelyeket amelyek egyben egyetemi városok is. Egyébként, ha a politikaiszakmai képesítést vesszük alapul, apparátusunk összetétele jobb az országos átlagnál. Ma már 560 egyetemet, főiskolát végzett diplomásunk van, dolgozóink 87 százaléka rendelkezik a munkaköréhez előírt képesítéssel, 75 százalékának megvan a kívánt politika; végzettsége. Az összkép tehát nem rossz. — És mekkora a fluktuáció? — Elég nagy. Az elmúlt három évben több mint háromszázan mentek el. Ebben a természetes mozgás is benne van (a nyugdíjasokra gondolok). De sok fiatal szakember gondolta meg magát néhány év után. — Miért? — Több oka van. Említettem, hogy nem napi nyolcórás hivatal a tanács. A munkaidőn túl a társadalmi, politikai rendezvényeken is részt kell venni, lakóbizottsági ülést, réteggyűlést, falugyűlést szervezni, a testületet kiszolgálni. Többfelől éri bírálat, és természetesen dicséret is a tanácsiak munkáját. A lakosság, a különböző testületek, és tömegszervezetek reflektorfényében dolgoznak. Nem kényelmes munkahely. Lakásígéretekkel sem tudunk „csábítani”. A legutóbbi fizetés emelés óta öt év telt el, lassan ismét a sor végén leszünk. — És az erkölcsi megbecsü- lés? — Ezen a téren nem lehetünk elégedetlenek, különösen nem a tanácsosi, a főtanácsosi cím, a főmunkatársi munkakör bevezetése óta. Ezen kívül számtalan kitüntetést, elismerést kaphatnak a dolgozók. Persze akik megszeretik az államigazgatási munkát, azokat nem az elismerések lelkesítik, inspirálják. Azokról szóltam, akiknek nem tetszett, akik meggondolták magukat, akik tévedtek, pedig sokkal többen vannak, akik megtalálták a helyüket. Érdekli, izgatja őket amit csinálnak, nem hagyják elévülni ismereteiket. Szívesen részt vesznek a rendszeresen megszervezett rövidebb-hosszabb ideig tartó továbbképzéseken, figyelik a kétévenként meghirdetett pályázatainkat, amelyekre eredeti, okos ötleteket várunk egy-egy részterület gondjainak megoldására. Egyszóval kiélik szakmai ambíciójukat és észre sem veszik, hogy megszállottjai lesznek ennek a nehéz köz- szolgálatnak. Kovács Katalin Gépesített hátország Az embereket, kiknek intéznivalója akad a tanácsnál, elsősorban az érdekli, hogy az ő kérésüknek, panaszuknak, beadványuknak, kérvényüknek mi lesz a sorsa. Gyors, törvényes, humánus intézkedést várnak, joggal. Hogy a kulisszák mögött, a hátországban mi van, egyszerű „pályára” kerül-e, vagy kallódik, kanyargós kitérőket tesz meg az aktájuk, az már nem rájuk tartozik. Ez igaz. De az ügyintézés folyamatától épp úgy elválaszthatatlan, mint a településeket érintő döntések előkészítésétől. A hátország fel- készültsége és szervezettsége, a korszerű ügyintézésnek, irat- és ügykezelésnek egyik alapvető feltétele. Ma már korszerű, modern Irodagépeket terveznek és készítenek ilyen célokra. Ezek alkalmazásával, hozzáértő működtetésével egyszerűvé, áttekinthetővé válik az akták nyilvántartása, kezelése. Az elmúlt években, a munkájukat tökéletesíteni ievekvő tanácsok kihasználták a technika előnyeit. A két kép a megyei tanács gépesített hátországába nyújt bepillantást, A központi iktatóban egyetlen gombnyomásra megmozdulnak a páternoszter rendszerű automata irattároló polcai. Ott állnak meg, ahol a kezelője kívánja. Egy pillanat és kézben van a keresett akta. Fotó: TKL
