Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 4. Mennyi műtrágya kell? Beszélgetés dr. Szabolcs Istvánnal Hazánkban az utóbbi másfél évtizedben jelentősen megnőtt a műtrágya felhasználása. Nem ritka, hegy egyes gazdaságokban 400 kilónál is több hatóanyagot juttatnak ki a szántóföldre, hektáronként A legidősebb szerszám Amellett, hogy a mester­séges tápanyag-visszapótlás jelentős költségtényezővé vált, a mezőgazdasági ter­melés energiafelhasználásá­nak is mintegy 40 százalé­kát a műtrágyákban tárolt kalóriái adják. A fejlődéssel együtt járt az, hogy e ké­miai anyagok használatának hatékonysága egyik megha­tározója lett a termelésnek. Ezért kerestük fel dr. Sza­bolcs Istvánt, a Magyar Tu­dományos Akadémia Talaj­tani és Agrokémiai Kutató Intézete igazgatóját, akivel a műtrágya-felhasználás kér­déseiről beszélgettünk. Mennyiség és hatékonyság i— Műtrágya-felhasználá­sunk milyen színvonalú a többi országéhoz viszonyít­va? — A jobbak közé tarto­zunk. Ez azért is figyelemre méltó, mivel_ húsz évvel ez­előtt még nagyon kevés táp­anyagot szórtunk ki termő­földre. Az utóbbi, évek ered­ménye, hogy a hazánkban használt műtrágyaadagok nagysága megegyezik a leg­fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező európai országo­kéval. — És ezeknek a magas dózisoknak milyen a hatás­foka? — Ma még elég jó a táp­anyagok hatékonysága. de már felvetődik a kérdés: ho­gyan tovább? Amíg kis mennyiségekben szórtuk ki a hatóanyagot, addig azok érvényesülésével sem volt probléma. Még könnyű volt hatékonnyá tenni. Napja­inkban már előfordul, hogy egyes gazdaságok 20,—30 százalékkal is több tápanya­got adnak ki, mint ameny- nyit kellene; ami egyszerű­en pazarlás, főleg a mostani helyzetünkben. Ezért most már vigyázni is kell, hogyan és milyen növények alá nö­veljük a műtrágyaadagokat. Üj utakat is keresni kell, amelyekkel növelhető a ha­tékonyság. — Milyen megoldásokra gondol? — Először is: a műtrágya­választék bővítésére. Még elég kevés műtrágya-félesé­get forgalmaznak. A növé­A kalászosokat betakarító kombájnok már jói ismer­tek, általánosan használtak a mezőgazdaságban, nélkü­lük szinte elképzelhetetlen lenne az aratás. Az utóbbi időben a nagy terméshoza­mú haszonnövény, a kukori­ca gépesített begyűjtése is megoldódott már. Napjaink­ban ott tartunk, hogy a leg­több mezőgazdasági termel- vénynél megoldották a gépi szedést, az automatizált be­takarítást. ha némelyik még tökéletesítésre szorul is. A legtöbb gondot a termé­süket a földben kine­velő növények — például a burgonya, a hagyma, a répafélék — begyűjtésének a gépesítése okozta. Kezdet­ben úgy igyekeztek meg­könnyíteni ezt a nehéz mun­kát, hogy rostélyos felületű, kiemelő eketesttel mintegy kiszántották a földből a ter­mést. Ehhez képest haladást jelentettek a forgóvillás gépek, amelyek a haladás irányára merőleges villa­szerkezetükkel már köny- nyedén kiemelték a föld alól a termést. Azonban a felszedés, az összegyűjtés műveletét itt még emberi erővel kellett végezni. nyék és talajok szerint is más-más műtrágya érvé­nyesül a legjobban. Ma még azt, hogy minden talajra és kultúrára a neki legjobban tetsző tápanyag: kerüljön, nem lehet megvalósítani, mivel szegényes a válasz­ték. Még csak lehetőség — A műtrágyák hatásfoka nem növelhető mikroelem trágyákkal? — A mező- és mikroelem trágyázás még elég kezdeti stádiumban van hazánkban. Kétségtelen, hogy fejleszteni kell, mert a jövőben hiánya gátolhatja a termelés fej­lődését. A makroelemek — nitrogén, foszfor, kálium — növekvő adagjai természete­sen egyre fontosabbá teszik ezeknek az anyagoknak a pótlását is. Persze itt ismét meg kell említenem a vá­laszték kérdését, mert a modern tápanyaggazdálko­dással együtt jár, hogy a makroelem trágyákban ott van a mikroelem is, és nem külön-külön kell szórni a két tápanyagféleséget. — A mezoelemek közül a kálciumhiány sem okoz még terméscsökkenést? — Erre a tápanyagra jobb, ha külön vizsgálatokat vég­zünk, és ezek birtokában dönthetünk a mésztrágyázás mellett, vagy épp ellene. Ál­talánosságban hazánk sok talajában van elegendő mész, de figyelembe kell azt is venni, hogy egyes növények­nek megkülönböztetetten nagy a kálciumigénye. A meszezés a savanyú tala­jokon igen lényeges, és ter­mésnövelő hatása jelentős. •— A kísérleti és a gyakor­lati tapasztalatok szerint ér­demes a lombtrágyázásra fi­gyelmet fordítani? — A növények a számuk­ra szükséges tápanyagot, a széndioxid kivételével, a ta­lajból veszik fel. Ez olyan fiziológiai sajátság, amely nem váltható fel a levélre permetezett tápanyagok al­kalmazásával. Azonban meg kell említenem, hogy néhány növénynél feltétlenül ta­pasztalható a lombtrágyázás pozitív hatása. A kertésze­tekben, gyümölcsösökben si­keresen alkalmazzák a szak­emberek. A gépesített hagymaszedés még a burgonyabetakarí­tásnál is kényesebb feladat, mivel a hagymafejek nem szívesen tűrik az ütődéseket. Az viszont előny, hogy a hagyma kevésbé mélyen fekszik a talajban, mint a burgonya. Kezdetben a hagyma betakarítására is azokat a burgonyakombáj­nokat használták, amelyek csupán a földfelszínre for­gatják a termést. A képünkön látható hagy­maszedő gép holland konst­ruktőrei tovább léptek, amikor elkészítették ezt az új, nagy téljesítményű szer­— A műtrágyázás fejlődé­sével lépést tartott-e a tech­nikai és a biológiai háttér? — A gépesítésben van még tennivaló. A folyékony mű­trágyák térhódításának, amelyek alkalmazása lénye­gesen olcsóbb, mint a szi­lárd halmazállapotúaké, ép­pen az szab gátat, hogy nin­csenek megfelelő gépek. De ez nemcsak a mi problé­mánk. Nálunk fejlettebb or­szágok is küszködnek ezzel a kérdéssel. Túl drágák az ilyen berendezések. — A kérdés másik felére pedig azt tudom mondani, hogy nemesített új növény­fajtáknál nagy a fejlődés. A tápanyagok emelkedő adag­jával párhuzamosan jelentek meg Magyarországon a nagy termést hozó, „intenzív” nö­vények. Azonban a külön­böző fajták alá adagolt dó­zisokat finomítani lehetne. Nagyon sok tényező befo­lyásolja a tápanyagok hasz­nosulását. Időjárás, faj. faj­ta, talaj, és még lehetne so­rolni ezeket. Az érvényesü­lés növelhető speciális mű­trágyákkal és tökéletesebb talajvizsgálatokkal. Most ezt az utóbbit szeretnénk meg­valósítani, és ezzel is segí­teni a gazdaságos termelést. fl műtrágya is energia — Ha energiagazdálkodás­ról hallunk, általában min­denki benzin-, illetve gáz­olaj-felhasználásra gondol. A műtrágyát nem lenne ér­demes bevonni az energia- hordozók sorába? — Helytelenül teszi, áki az energiagazdálkodásból ki­hagyja a műtrágyát, mert nemcsak a hagyományosan energiahordozónak számító tüzelőanyagok mérsékeltebb felhasználásával érhetünk el energiamegtakarítást, ha­nem egyre jobban figyelem­be kell venni a közvetett energiahordozókat is. A mű­trágya gyártásába fektetett energia ugyanis igen. jelen­tős, és egyes esetekben a mezőgazdasági üzemben fel­használt energia mennyisé­gének több mint 50 százalé­kát is adhatja. Megjegyzem, több műtrágyánk alapanya­ga földgáz, illetve petrolké­miai termék. Jellemző, hogy az energiahordozók áretnel- kedésével párhuzamosan emelkedik a műtrágya elő­állításának költsége is. Hesz Viktor kezetet. A hagymát acél tüs­kéből álló vibrációs lazító­vas emeli ki a föld,bői. s rögtön le is rázza a rátapadt földet. Ezután a hagyma gu­mival borított szitarendszerű szállítószalagra, majd rázó­szitára kerül. A szita alatt vágóélekkel ellátott gyors- fordulatú propeller vágja le a lelógó hagymaszárakat. A rázószitáról hidraulikusan ál­lítható helyzetű szállító­szalag adja át a gép mellett haladó teherautóra a hagy­mát. A hagymaszedő gép 35 lóerős traktorhoz kapcsol­ható. A szedési szélessége 1,3—2,1 méter, a gép napi teljesítménye 3—4 hektár. Valamely növény betaka­rítása és az utána követ­kező növény vetése között zajlik le a mezőgazdaság egyik legfontosabb — álta­lában évről évre ismétlő­dő — munkafolyamja, a talajművelés. Ezzel a gaz­dálkodó ember „letörli a te­leírt táblákat”, a betakarí­tott növény tarlóját, hogy helye legyen az „új szöveg­nek”, a következő növény- nek. Eleget tesz ilymódon a gazdálkodós egyik alapvető feladatának, a szerves anya­n cukor mint növényvédőszer Szerte a világon keresik a nö­vényvédelemmel foglalkozó szakemberek a környezetet nem károsító biológiai védekezés módszereit. Amerikai kutatók a kukoricamoly elleni védekezés meghökkentően egyszerű eljárá­sát dolgozták ki. A kukorica­parcellákat kísérleti körülmé­nyek között 5 százalékos cukor, valamint 10 százalékos melasz­tartalmú oldattal permetezték be. A cukorral permetezett nö- növényeket nem károsították a kukoricamoly lárvái. A kutatók feltevése szerint többféle oka lehet a cukorpermetezés védő hatásának. Elképzelhető, hogy a cukoroldat közvetlenül elpusz­títja a petéket. Ezt a feltevést azonban a vizsgálatok nem erő­sítették meg. A másik ok az lehet, hogy a cukorral permetezett növénye­ket valósággal ellepték a kuko­ricamoly természetes ellenségei, a fürkészdarazsak. a katicabo­gár-félék és fátyolkák. A für­készdarazsak petéiket a kuko­ricamoly petéibe rakják, s a ki­fejlődő darázslárvák elpusztít­ják a kártevő petéit. A fátyol­kák és a katicabogarak szintén a petéket pusztítják. ígv meg­csappan a kikelő molyhernyók száma. Ezenkívül a cukoroldat a nö­vényre csalogatja a molyher­nyókkal táplálkozó fénybogara­kat is. Ezek a ragadozó boga­rak a megmaradt kevés peté­ből kikelő hernyókat pusztítják el. A sikeres kísérlet nyomán most a nagyüzemi körülmények közötti védekezés kidolgozása folyik. fl piráják Brazíliában Brazíliában a nagy vízierő­művek építésének egy aggasztó utóhatása van. Az óriás ország déli részének folyamaiban rob­banásszerűen szaporodnak a pi­ráják, ezek a veszedelmes ra­gadozó halak, amelyek pusztít­ják a többi halat, és veszélyez­tetik a főleg halászatra utalt la­kosság megélhetését. A vízierőmüvek megzavarták a biológiai egyensúlyt, a pirá­ják és természetes ellenségeik, a douradók között. A két hal­faj szaporodásának feltételei el­térőek. Míg a piráják inkább a part menti csendes vízben él­nek és ívnak, a douradók a fo­lyam közepének oxigéndús és sebesebb vizét kedvelik. Az erő­művek duzzasztógátjai csökken­tették az áramlási sebességet és a víz oxigéntartalmát, ennek következményeképpen a doura- dót a kipusztulás fenyegeti, s így a pirája túlságosan elsza­porodik. A falánk pirája terjedését egyébként a vadkacsák is elő­mozdítják. Ezeknek a pirája ik­rája különleges csemege. Ami­kor azután a vízbe merülnek az ikrák után, azok egy része a tollazatukra tapad, s így ma­gukkal hurcolják más vizekbe. Ezzel magyarázzák, hogy a pi­ráják mindinkább terjednek ke­let felé. Immár attól tartanak, hogv rövidesen feltűnnek abban a duzzasztott tóban is, amely Sao Paulót látja el ivóvízzel. A szakemberek a piráják el­szaporodása ellen eredeti módon kívánnak védekezni. Megfelelő berendezésekkel a folyóvizet oxigénnel dúsítják fel. hogy így a piráják természetes ellenségei, a douradók számára kedvezőbb feltételeket biztosítsanak. Azt remélik, hogy ezáltal a biológiai egyensúly ismét helyreáll. gok lebontásának, utána pe­dig vetőágyat készít a követ­kező növény vetőmagjának. A talaj művelés a legősibb és valamikor egyetlen ter­mésnövelő eljárás volt. Ma már nyilvánvaló, hogy a nagy terméshez egyéb eljá­rás is (trágyázás, vetés, nö­vényápolás, növényvédelem) is szükséges, de a vetőágy­készítés ma is elsőrendűen fontos. Egyébként egyike a legköltségesebb eljárások­nak. Az éles, hegyes ekevas A Csendes-óceán szá­mos szigetén és Dél- Azsiában mindenes nö­vény a kókuszpálma, de a trópusokon általában mindenütt elszaporítot­ták. Fontos tényezőjévé vált Óceánia gazdasági életének is. Termése a csonthéjas kókuszdió, amelyet ritkán nálunk is lehet vásárolni. Kívülről sima felületű és nedves külső terméshéj bo­rítja. Ezen belül található a rostos középső terméshéj, majd a kemény csonthéj kö­vetkezik. A középső termés­héjról leválasztott rostból kefesörtét, zsinórokat és sző­nyeget, lábtörlőt készítenek. A trópusokon a kemény csonthéjból edényeket és dísztárgyakat faragnak. A termésüreget teljesen kitöltő gömbölyű mag zsírban gaz­dag belső táplálékszövetét vékony maghéj borítja, amely kiszárítva adja a koprát; ebből fehér, kellemes szagú és ízű kókuszzsírt állítanak elő. A kókuszzsír alacsony hőfokon olvad, kitűnő étel­zsír, mert könnyen emészt­hető. Gyógyászati célokra is alkalmas. Melléktermékként kapják a kókuszpogácsát, amelyet takarmányként hasz­nálnak fel. A mag belsejé­ben levő üreget tejszerű fo­lyadék, a kókusztej tölti ki, amely édes ízű, nagy tápere­jű ital. A kókuszpálma leve­leit a trópusokon tetőfedés­re. kosarak, bálák készítésé­vízszintesen, a kés vagy tárcsa alakú csoroszlya függőlege­sen levágja a talaj felső ré­szét, s az így kimetszett ba­rázdaszelet felcsúszik a kor­mánylemezre s ott átfordul­va hullik le. Az eke évezre­dek óta a talajművelés leg­fontosabb eszköze, és joggal tekintik annak a hídnak, amelyen az emberiség a barbárságból a civilizációba haladt át. Máig sem sikerült kideríteni, hogy ki volt a feltalálója. Valószínű, hogy egyidőben több önálló felta­lálója volt, illetve az idők során fejlődött ki egy gör­be, a talajt csak túró fada­rabból, különböző újítások révén. Az eke fejlődése egyébként hosszú volt. csak az utolsó 100—'150 évben gyorsult fel. Kezdetben ma­ga az ember húzta, később tehénnel, ökörrel, lóval szán­tottak. Az eke vontatásának fejlődésében további lépést jelentett az 1851-ben beve­zetett gőzeke, majd az 1907- ben konstruált motoreke, amely ekét az első világ­háború után teljesen kiszo­rított a traktoreke. Ma már a fejletebb országokban traktorokkal vontatott, vagy azokra függesztett többtestű ekékkel végzik a szántást. Sok helyen foglalkoztak az eke mellőzésének a gon­dolatával, de eddig nem si­került kiküszöbölni ezt a drága talajművelést. re, a fák törzsét építőanyag­ként használják. Ha fiatal virágzatát levágják, a met­szési felületen keletkező sebből cukor tartalmú nedv szivárog. Ezt megerjesztve pálmaborként fogyasztják, besűrítve cukrot nyernek belőle. A Fülöp-szigetek a világ legnagyobb kókuszdió-ter­mesztője: évente 8 milliárd darabot takarítanak be, el­sősorban növényolaj, kopra és kókuszháncs készítésére. A többi nagy kókuszdió-ter­mesztő ország: Indonézia. In­dia, Sri Lanka, Mexiko. Ma­laysia, Mozambik, Tanzánia és Ghana. A Fülöp-szigetek irányí­tásává) számos ázsiai és tró­pusi országban elérhetővé válik, hogy a kókuszdiót energiaforrásként használják fel. A Fülöp-szigetek tudó­sai úttörő munkát végezve kutatják a lehetőséget, ho­gyan égethetők el a kókusz­dió feleslegessé váló részei, hogy energiát nyerjenek belőle. Ebben az országban a kókuszdió-hulladék évente hatmillió tonnát tesz ki — ennek fűtőértéke 2 millió tonna dizelolajével egyenlő, öt kilogramm kókuszdióhéj egy lóerő teljesítményt szol­gáltat egy órán keresztül;ez fele annyiba kerül, mint a szénből nyert hőenergia. Egy óránként 2000 kókuszdiót feldolgozó gyár elegendő hulladékot termel ahhoz, hogy elégetésével egy nagy­város energiaigényét kielé­gíthessék. Gépesített hagymaszedés Nagy teljesítményű erőgépek vontatják a többtestű ekéket Uj szerepben a kókuszdió Kókuszdió felnyitása a Fülöp-szigeteken

Next

/
Oldalképek
Tartalom