Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-04 / 181. szám
1979. augusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 niMJEGYIET Rosszemberek Régi hímzések Szolnok megyében „ U . Á ’ — hr s«*>.. *»& Sfé XVII. századi Hajdú megyei párnaaljak Disztörülköző ciprusfás hímzéssel Fotó: T. Katona FURCSA nyilatkozatot olvashattunk a Rosszemberek című új magyar film konzultánsa tollából. Eszerint: a „rosszemberek primitívek, tudatlanok, de egyben a mai városi polgárra, mozinézőre is hasonlítanak. Élni akarnak. s nem éhenhalni. Mozogni, tenni valamit, s nem szalmán feküdni. Rákényszerülnek valamire: rablókká válnak, betyároknak hívják még őket, de utódai csupán a régebbi, romantikus virtu- sos legényeknek. A magyar nyelvben a betyár szónak van bizonyos mesebelien szép csengése. Ezekre az emberekre ez kevéssé illik. Ők gyilkosok, zsiványok. farkasok.” A párhuzamot találó megállapítás vitát sem érdemel. Nem is említettük volna, ha nem érzékeltetné a film egésze értelmetlenségét. Mert amilyen lelkesen üdvözöltük Szomjas György első. Talpuk alatt fütyül a szél című játékfilmjét, most- ugyanannyira sajnálkoznunk kell a Rosszemberek sikerületlen- ségén. A történet kerek és egész: Az 1860-as években a dunántúli megyéket rettegésben tartotta Gelencsér József betyár bandája. Hosszú ideig kisebb-nagyobb rablásokat követtek el, de embert nem öltek. így a pandúrok csak Ümmel-ámmal üldözték őket. A filmben egy rablás alkalmával Gelencsér felismeri az öccsét korábban kivégeztető marczali bírót, és hirtelen feltámadt dühében megöli őt. Az első gyilkosság fordulatot jelent a banda életében. Hegyessy főszolgabíró elszántan veti magát a banda nyomába. A banda második embere. Soromfai József érzi. hogy szorul körülöttük a hurok, ezért feleségével, Katóval elhatározzák, hogy ha részére kegyelmet eszközölnek ki. úgy segítenek tőrbecsalni a veszedelmes bandát. A kegyelem ígérete megérkezik. Hegyessy figyelni kezdi Dobor révész házát és a révet. A betyárok odaérkeznek, rablásban való részvételre akarják rábírni Dobort. de az tudja, hogy a pandúrok gyanakodnak rá, nem akarja a „munkát” elvállalni. Gelencsér árulást szimatol. Dobort veszi gyanúba, majd megöli. Soromfai elárulja a találkahelyet. és Hegyessy rajtaüt a bandán. Csak Gelencsér és Soromfai menekülnek meg. Kató házához mennek. De Soromfai kettős árulása következtében itt is rajtuk ütnek és elfogják őket. Gelencsért elviszik. Soromfai kegyelmet kapna, ha tovább folytatná a besúgást, de Kató megöli a férjét. Ügy annyira kerek ez a történet, hogy mindig jó előre tudjuk, mi fog történni. Nem várunk ugyan a kalandfilmektől pszichológiai kiismerhetetlenséget, de unalmat különösen nem. Már pedig Szomjas új betyárfilmje. ha úgy tetszik, magyar westemje minden borzalom ellenére is lapos, felemás film. Sajnos... Ez annál inkább szomorú, mert a történetben ott egy ragyogó lehetőséget kínáló motívum: a betyárok likvidálását az a volt 1848—49-es honvédtiszt irányítja, aki a szabadság- harc alatt együtt küzdött a később betyárokká vált szegénylegényekkel . A volt honvédtiszt. Hegyessy belső konfliktusáról csak szerény és felszínes utalásokat hordoz a film. pedig a gyenge szövésű kalandtörténetet mennyire erősíthette volna az említett belső ütközés teljesebb ábrázolása. S mindez csak aláhúzta volna a film igazát: a rosszembereknek pusztulniuk kellett. De ennek a ténynek nem lesznek a film láttán sem drukkerei, sem ellenzői. Ahogyan Hegyessy sem kapja meg a néző ro- konszenvét. S így jutunk el annak indoklásáig. hogy miért „felemás” ez a film. Azért, mert ennek a somogvi westemnek nincs pozitív hőse. Olyan kalandfilm a Rosszemberek, amely nézése közben csak azért drukkolhat a néző, hogy a mozi melletti büfében hideg colát vagy sört kapjon. Nincs olyan szereplő, akinek bajvívását aggódó biztatással figyelhetné a néző. s örülne a győzelmének. Vagy valamiféle parabola jelenséggel magyarázzuk a megoldást, nevezetesen azzal, hogy a magyar történelem évtizedeinek, amikor a cselekmény játszódik. e fura patthelyzet a let- lényegsebb vonása? Van éhben valami igazság ám a leegyszerűsítés mindig torzít, elmossa a határokat, összemossa a színeket. A NÉPES szeneDlőgá”dá- ból talán csak Kiss Man emelkedi az átlag fölé Kató megformálásával. A televízióból ismert és munkáin után tisztelt Halász Mihály operatőri munkáját felgyorsult ritmusában is ritmi- kátlannak. idegesítően kap- kodónak érezzük. T. L. Iskolafüzet Borítóval vagy anélkül7 — Megszoktuk már, hogy augusztus végén kényszerű családi program a füzetek borítása. Ügy megörültünk, amikor a kedvezményes tanszervásár előtt olvastuk az újságokban, hallottuk a rádióban, bemondta a televízió, sőt még a filmhíradóban is szó volt ró- ; la. hogy nem kötelező a kék papír. Nem kell a füzeteket becsomagolni, i mert színes borítóval ké- ■ szülnek, hogy meg lehes- 1 sen különböztetni egymástól: kék lesz a vonalas, rózsaszínű a kockás ... Hiába kerestem ezeket az újféle, műanyagborítású füzeteket Pesten, Szegeden. Szolnokon is ugyanúgy árulják. ahoou azelőtt, olya- | nők mint réoen. és ott J a kék papír is az üzletekben ... — tette szóra levelében egyik olvasónk, két iskolásgyermek anyja. Hasonló észrevételekkel az utóbbi napokban többször fordultak hozzánk telefonon is szülők. Kérdezték: vegyék-e most húsz százalékkal olcsóbban a „hagyományosat”, mikor lesz olyan füzet, amit ígértek, lehet, hogy csak a kedvezményes vásár után? Bizonyára többen is félreértették a sajtóközleményeket. A hosszú évek óta panaszra, vitára okot adó úgynevezett iskolakék csomagolópapír gyártását — mert előállítása gazdaságtalan és a környezetet szennyezi — megszüntették. Persze tartalék még van belőle, ezért látható az üzletekben. A füzetek, amelyeket darabonként illetve egységcsomagban vásárolhatunk, az ígéretnek megfelelően eltérő színű fedőlappal készültek, mely az eddiginél vastagabb papír, minősége — mint a közleményekben szerepelt — fölöslegessé teszi a külön becsomagolást. Ám aki mégis ragaszkodik hozzá, használhatja a forgalomban levő csomagolópapírokat és az erre a célra szolgáló mintegy 12 millió műanyag füzetborítót. Szolnok megye mai népművészetében az ország határain túl is ismert fazekasság mellett a karcagi, úgynevezett kunhímzések játszanak igen jelentős szerepet. Ezeket a hímzéseket gyakran még a szakirodalom is kunhímzésnek nevezi, pedig használatuk a valóságban nemcsak a kun etnikumhoz, a kunok által megtelepült országrészhez kötődik. Például Hódmezővásárhely vidékén is igen népszerűek voltak, s ezen a vidéken a hímzésmotívumot szlovák eredetűnek tartották. Mi jellemzi ezt a hímzést? A gyapjúszál használata, a hímzőfonál sajátos, árnyalatonként mélyülő színe, melyet régen egy-egy matring szakaszos festésével (háromnégy szakaszra osztva a mat- ringot, a sötétebb szakaszokat többször ugyanabba a festékbe mártva sötétítették) érték el. A hímzés technikája: töltött laposhímzés, mely virágokból (rózsa, tulipán), levelekből és indákból áll. A főmintát egy-egy sor keskeny csíkból és apró virágokból álló hímzéssor zárja le alul és felül. Az előbbi, gyapjúszállal hímzett, szőrhímzésnek is nevezett hímzés mellett a XVIII—XIX. században széles körben használták a gyapjúszállal vagy pamut fonállal hímzett, szálszámolós technikával készített keresztszemes mintákat is. Színezésükben az egyszín fekete, piros, kék és sárga mellett gyakran alkalmazták a többszínű (sárga' bordó, kék, piros, fekete, ritkábban zöld) megoldásokat. A minták általában geometrikus elemekre bonthatók, a szövést utánozzák, s csak a múlt század második felétől terjedt el a hullámvonalas, gömbölyített oldalú motívumokat is magában foglaló mintasor. Ezek a legrégibb töltött és keresztszemes hímzések Szolnok megye környékén általában a párnavégeken maradtak fenn. Az ország más viRészlet a kiállításból. dékein főként lepedőszélekről ismerjük a XVII—XIX. századi régi hímzéseket. A hímzések mindkét előfordulási módja az alkalmilag használt, magasra felvetett ágyakhoz kötődik. A felvetett ágy a tisztaszobában állt, s a ráágyazott ágynemű mennyisége, a hímzések milyensége a család módosságát is jelölte. Ebben a korban még nem használtak ágyterítőt. A nyo- szolya szalmazsákjára tollal töltött derékalj került, erre terítették az ágydeszkán túl érő, az ágydeszka teljes hosz- szában díszesre hímzett lepedőt, majd erre négy-hat párnát helyeztek. A párnákat élükre állították, s a szoba belseje felé néző oldalukat széles hímzéssel díszítették. A dunyha a párnák alá, de fölé is kerülhetett. Utóbbi esetben a tollat középre verték fel, s a magasra vetett ágyon a dunyha mintegy tetőként zárta le a párnasort. Régi hímzésmotívumok őrződtek meg a dísztörülközőkön, a szakajtóruhákon, sütőabroszokon és a gyúrókötényeken is. Ezeknek hímzésében főként a szálszámolás, keresztszemes minta dominál, amelyek mintája, amint közeledünk napjainkhoz, egyre egyszerűbbé, kissé egysíkúvá is válik. Ezek a régi hímzések több generációt is kiszolgáltak. A mintakincset zártabb közösségek használták, s a hagyományhoz kötődés következtében igen lassú volt az új motívumok bevándorlása, illetve elfogadása. A minták elnevezése esetenként erős reneszánsz hatást mutat (gránátalmás). Igen kedvelt a keresztszemes minták esetében a szélesebb levélsor, virágsor, felette két keskenyebb mintasor kombinálása. A hagyományos motívumokat az ünnepi, tehát a nagyobb becsben tartott, ritkábban használt darabok őrizték meg. Napjainkban már csak igen nagy utánajárással érhető el egy-egy régebbi, legjobb esetben a múlt század első felében készített hímzés. Ma, amikor a népi hímzés is lakástextilek mellett a ruhadivatban is újból felvirágzott, több figyelmet kellene szentelni megyénk régi hímzésmotívumainak ösz- szegyűjtésére és népszerűsítésére. Ezt a célt szolgálja a tiszafüredi múzeum Népi textilek című kiállítása, mely Déri Gvörgy ezredes 1907—1936. között gyűjtött XVII—XIX. századi, illetve a Kiss Pál Múzeum XIX—XX. századi vászonhímzéseit mutatja be. Füzessy Anikó Ügy viselkedett Danka, mintha meghátrált volna. Pedig egyre biztosabban állt a lábán: —• Miért élünk, miért élünk! Üsse kavics, megpróbálom elmondani erről a magam házilagos véleményét. Kérlek, bocsássad meg, ha nagyzolásnak tűnő kifejezéseket is használok. Fájdalom, nem vagyok akkora gondolkodó, hogy képes lennék az egyszerű tömörségre. Gyanakvó érdeklődéssel figyelt a mémöknő. — Ne szerénykedj. Kis tanár is lehet nagy gondolkodó. —.Köszönöm — hálálta meg sa- vanykás mosollyal a gúnyt Danka. — Fontold meg, drágám: ez a roppant anyagi világ, amely ámulatba ejt bennünket végtelenségével, teljesen öntudatlan. Szubjektíve tökéletesen halott az egész makirokoz- mosz, és akkor találkozik egy hetven kilónyi anyag ebből a felfoghatatlan tömegű matériából. Ebben a hetven kilónyi szerves anyagban épp úgy benne van a Mengyelejev- táblázat valamennyi eleme, mint a galaktikák összességében. Részecskéi bejárták az egész mindenséget a kezdet nélküli időben. Járni fogják a maguk útját azután is, ha eresztékeim összeomlanak. De most együtt van bennem, a Danka Ká- rolynak nevezhető szerves halmaz- állapotban. És ez a szerencsés találkozás lehetővé teszi számukra, hogy többet tudjanak, mint egy egész tejútrendszer: tudjanak önmagukról. Minél többet látok meg a világból a magam hétköznapi képességeivel, annál jobban ámulok azon, hogy fölfoghatom ezt a fantasztikus gépezetet. Hiszen gyönyörű kaland az élet! A mind.enség legnagyobb kalandja! A leggyönyörűbb pedig a gondolkodás, hogy az érzelem kincseiről ne is beszéljek. Ezt akartam mondani, mélyen tisztelt materialista hölgyeim és uraim. Köszönöm áhitatos figyelmüket, amely meggyőzött engem arról, hogy a szilárd anyagelvűség korántsem azonos a lelki sivársággal, a spirituális előkelőség hiányával. Meghajolt Danka, éppen úgy, ahogy a jólsikerült tornamutatvány után szokás. De Edit nem hagyta magát félrevezetni. Felismerte a megalázó szándékot. S be kellett volna vallania, hogy férje igen találóan — vakmerő közhelyekhez kapcsolt fölényes gondolatokkal verte meg. Ezt nem ismerhette el. Maradt a legegyszerűbb, leghatásosabb póznál: a megvetésnél. — Mintha egy degenerált szekta prédikátorát hallgatnám. .— Még mindig jobb, mintha lehetetlenül dologias lennék. Edit a szeretet és a harag dühével vicsorított férjére. — Vádolsz? Dologiassággal vádolsz? Hát mit csináljak, te szerencsétlen, ha a fennkölt elveidért egy csomó retket sem ád a kofa?! — Ez most a legfontosabb közölnivalód? — Nem. Közlöm még azt is, hogy minden csökönyösséged ellenére apróhirdetést adok fel. Ehhez meg én ragaszkodom. Minden szavával, minden lélegzetvételével az ellen küzdött Danka, hogy el ne érkezzenek a kenyértörés pillanatához. Most mégis bekövetkezhetett. Tépelődés nélkül, mintegy vigaszt keresve a tűnődésben, egyre csak beszélt: — Értek a szóból. Elvégre csakugyan, hát ki vagyok én? Valóban, egy kopott kis tanár, aki régimódi biciklin jár tanítani a külteleki gimnáziumba. Havi kétezer-kilen- cért... Akit kedve szerint hurcolt erre-arra a szél, és nem tudott másban megkapaszkodni, csak az eszményeiben. Meg a szerelmében. Hova lett az én Editem? Hova lett... Egyszer elvittem kirándulni a Ba- konyba, a Cuha völgyébe. Óriási tüsköt találtunk, azon ebédeltünk, mint valami kerek asztalon. Arra jött egy-két fürge hangya, azokat is megkínáltuk. A lány megszámolta az évgyűrűket a tölgy tuskóin. Mindjárt kiszámította, hogy a párizsi kommun évében ültették a tölgyet. Javában virult már. amikor Ady leírta, hogy „Párizs az én Bakonyám”. Harmincnégy éves volt a tölgy, amikor József Attila született, és negyvenöt éves, amikor az utolsó magyar királyt koronázták. Ilyesmiről fecsegtünk, így csavarogtunk naphosszat az erdőben két szelet zsíroskenyéren, meg egy kulacs vízen. Azt mondja nekem a lány: milliókért sem adná oda ezeket a pillanatokat. Mert vannak dúsgazdag emberek, akik bomlott mohósággal csavarognak a világban, milliókat szórnak szét' egy kis boldogság reményében, mégsincsenek soha olyan pillanataik, mint nekünk. Kacagva emlegette, hogy a mi boldogságunkhoz elég két szelet zsíroskenyér. Nagyon, nagyon szerettem azt a lányt. Egy cseppet sem vagy féltékeny rá? ... Pompás, karcsú lány volt. És megesküszöm előtted, hogy nem hazudott. Edit csak állt legyőzötten, és folytak a könnyei. — Nem ... nem hazudott... Attól kezdve, hogy kirobbant köztük a vita, először merte érinteni Danka. Rejtőn ölelte magához, hálásan kérlelte: — Másképp legyünk büszkék, mint a pénzimádók... Gyorsan tisztázni kívánta a mérnöknő, hogy egyáltalán nincs kedvére a meghatódás. A bakonyi kirándulás felidézése óta a közös gyengédség áramkörébe kerültek vissza. Edit ebből most egyszerűen kisétált, az erkélyajtóhoz állt. háttal a férjének. Ez a közönséges helyváltoztatás egycsapásra lehű- tötte közöttük a klímát. — Ha nem vágysz többre, hát nem. Én viszont igen. Márpedig aki engem szeret, az a vágyaimmal együtt szeressen. — Milyen rideg tudsz lenni —panaszolta a megdöbbént férj. — Mintha attól az átkozott pénztől függne a boldogságunk ... — Átkozott pénz?! Amit becsületes munkával és egy kis leleménnyel keresnénk meg?! Hát hol élsz te?.,. Minek nézel engem?... Nézz a szekrényembe! Három-négyéves göncök lógnak benne! Nézd meg a cipőmet! A többi nő már rég elfelejtette, hogy ilyen divat is volt valamikor. Évek óta nem merek kiadni szorongás nélkül egy koszos százast. Mire legyek büszke?! Arra, hogy a szomszédunk milliomos lett az övcsatokból, meg az ócska bizsukból? Arra legyek büszke, hogy a város legbutább pincére Ford. Mustangon hurcolja a szeretőit?! Vagy arra, hogy a tizennyolc éves fodrásznőmnek Párizsból hordják a fehérneműt? Egyiknek sincs diplomája. Nekem van! Egyik sem tervez tizenöt emeletes házakat. Én igen! Milyen jogon merészelsz előttem büszkeségről beszélni?!... Milyen jogon?! (Folytatjuk)
