Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-28 / 200. szám
1979. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Paprikaszüret Szorgos asszonykezek szedik a paprikát, a hektáronkénti 180 mázsás termés jó közepesnek mondható Teljes a nagyüzem a jászfényszarui Béke Tsz földjein: szedik a töltenivaló paprikát, amelyet az idén 140 hektáron termeli a gazdaság. Mintegy 18 millió forint bevételre számítanak a zömében a Zöldértnek és a Hatvani Konzervgyárnak szállított zöldpaprikából, és 60 vagonnyit a Hungarofructnál értékesítenek NSZK, lengyel és szovjet! exportra (Fotó: Temesközy) Csontos István munkacsapata csínján bánik a frissen szedett töltenivalóvaf: a Hun- garofruct címkézett rekeszeiben exportra „utazik" a jászfényszarui paprika Gyűlnek a feli necc-zsákok a tárolóban, a termés nagyobb részére a Zöldérttel szerződött a téesz. Tiszaroffon hiánycikk a kisiparos Sokat segít a teesz © Borotválkozni Szolnokra © Teknővájó, lángossiitö, révész van © Szobafestő, férfiszabé nincs Tiszaraffról azt hinné az ember, hogy a szolgáltatás a kacskaringós folyó miatt — híd nem lévén a helybeli szakembereken kívül, csak az innenső parti szomszéd települések illetékes szövetkezetei, szolgáltató vállalatai látják el. Ez korántsincs teljesen így, hiszen ebben a tekintetben még napjainkban is óriási vonzerővel rendelkezik Jászapáti, a túloldalon fekvő, nem is közeli község. A jeges évszak és az időszaki áradás kivételével a kézi üzemelésű komp az elő- íások szerint „napfelkeltétől napnyugtáig” jár. így köny- nyű a helyzete annak, aki valamilyen járművel rendelkezik és a fenti település valamelyik elismert mesteremberénél (pl órások, szerelők) szeretné elromlott apró, háztartási, ház körüli gépét gyorsan megjavíttatni. Akad azonban jónéhány szolgáltatás a faluban, amiért se kompozni, se motorozni vagy autózni nem kell. Ebben a vonatkozásban sokat segít az Aranykalász Terme- lőlőszövetkezet segédüzeme, ahol az ajtókat, ablakokat újítják fel, a vasasrészleg pedig kerítéshegesztéstől kezdve bármilyen apró, ház körüli fémmegmunkálást elvégez. Kívülük lakatossal, asztalossal, cipésszel, női szabóval, kőművessel (kilenc is van!), szekérfuvarozókkal, tűzi fafűrészelővei, vándorteknővá'jóval, áccsal, drót- szövetkészítővel, női fodrászokkal rendelkezik a falu. Közülük talán a legelismertebb a hatvanegynéhány éves Petőházi László. Igaz, nyugdíjas kőműves már, és nem vállal annyi feladatot, mint egykoron, de ahogy mondják: munkái igazi mesteremberre vallanak. A felsorolt szakmák húszegynéhány művelőjének túlnyomó többsége rendes, becsületes szakember. A fennmaradó kis résznél elő-elő- fordui azonban, hogy a műhelyszag alaposan átjárja a javítandó darabot, mire elkészül. A garanciális és nem garanciális háztartási gépeket viszont a' kisújszállási Gel- ka, illetve a RAMOVILL re- perálja. Nem is a minőséggel, inkább a gyorsasággal akad probléma. A megkérdezettek szerint a RAMOVILL rendszeresen kijárnak Roff- ra, míg ugyanaz a tevékenység a Gelkánál kiszámíthatatlan. Bár javítani való szinte folyamatosan akad, előfordul, hogy három hétig csak egyszer jelentkeznek, míg máskor hetente kétszer is jönnek. Ez különösen a nyáron elromlott hűtőszekrényeknél, mosógépeknél kínos, főleg ha apróságok is akadnak a családban. (Például jelenleg hasonló az eset a kétgyerekes Serfőző Lászlóék. Garanciális Alba- Lux mosógépüket idestova két hónapja javítják, de augusztus 23-ig semmi hír a várva-várt masináról. A rossz rádiókat és televíziókat viszont nem szállítják el, a bejelentés alapján Tiszaroffon reparálja meg őket a Gelka egyik helybeli szakembere. Mindenképpen essék szó viszont a község legeslegújabb kisiparosáról: egy lán- gossütőről is. Ügy tűnik, a buszmegállóban létesült apró üzlet beválik, hiszen már a kezdet kezdetén napi 300 darab lángos „tűnt el” a Com- pack-gyári dolgozók szatyraiban. És még nincs is tanítás ! Régi panasz: az egy szem asztalos alig győzi a megrendelést, nincs üvegező (pedig a roffi fiúk is szeretnek az utcán focizni), szobafestő, férfiszabó, vizvezetékszerelő, férfifodrász. így a tollasodó ifjú emberek előtt két lehetőség áll: vagy önkezűleg szőrtelenítik arcukat — egynéhány hazai pengefajta használatánál vállalva a baleseti sebészettel való ismerkedés veszélyét is — vagy eljárnak más községekbe az ottani figarókhoz. Sőt, fura módon néhányan az erősebb nem képviselői közül motoron, a több mint félszáz kilométerre fekvő megyeszékhelyre robognak be borotválkozni! Hogy miért nem más járművel? Tessék megnézni a menetrendeket: a buszét, a . vonatét is! Mire hazatérnek, fordulhatnak vissza, hiszen egy-egy erősebb szakáll esetében újra kinő a borosta .. . D. Szabó Miklós A vállalati gazdálkodásban Emberek és gépek Mérlegen egy kisüzem Jó munkájukat nemcsak Jászapátiban ismerik A jászapáti Nagyközségi Tanáré Költségvetési Üzeme az elmúlt öt év legeredményesebb félévét zárta az idén: 7 millió 800 ezer forint volt a termelési értéke. Az év első hat hónapjában fejezte be a Beloiannisz úti Általános Iskola belső vakolását és padlócseréjét. A több évre tervezett rekonstrukció az ősz folyamán a külső homlokzat felújításával folytatódik. Jó alapokat teremtettek ahhoz, hogy a nagyközség iskoláiban és óvodáiban az új tanév kezdése előtt befejezzék a nyári karbantartási.-javítási munkákat. Az első félév eredménye továbbá az is, hogy az épülő új tanácsháza és pártszékház már az idjén tető alá kerül. Elvégezték ezenkívül két állami lakóház felújítását, több mint a felénél tartanak a parkok, játszóterek felújításának. Az év első felében befejezték a jászkiséni Pálma étterem szakipari munkáit, a belső burkolást, a villany- és vízvezeték-szerelést. Kicserélték a burkolatot a strandfürdő nagymedencéjében, kiépítették a kompresz- szorrendszert. Az idei nagy feladatok között szerepelt a jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tehenészeti telepének építése. Az iskola tanulóinak gyakorlati oktatását segítő tantelep létrehozása folyamatos beruházás. A fél évre tervezett másfél millió forint értékű munkát a költségvetési üzem két és fél millió forint értékben teljesítette. A kiemelkedő' eredmények az üzem dolgozóinak jó munkáját dicsérik. Az év elején hetven taggal hét szocialista brigád csatlakozott az 1979-re meghirdetett munkaversenyhez. Köztük néhány kollektíva 120—130 százalékra teljesítette az első félévre meghatározott tervet. A második félév jelente^ sebb munkái között szerepel a jászszentandrási gyógyszertár építésének befejezése, és az egymillió forint költségű szerelőműhely megépítése, amely a tmk-rész- legnek, a lakatosoknak, a bádogosoknak és a vízvezeték-szerelőknek biztosít máj d az eddiginél jobb munkakörülményeket. NAPONTA elnézem a nagy ABC-áruház pénztá- rosnőit; megszokni nincs idő őket, mert jóformán néhány hónaponként cserélődnek, s nem is csodálom. Naponta megmozgatnak több rnázsá- nyi árutömeget, félkézzel, másik kezükkel villámsebe- sen püfölik az ósdi pénztárgépeket, s eközben még számolni, figyelni, no meg valamelyest figyelmesnek is lenni ■ ■ • csinálja utánuk bárki, hosszabb időt át. Kérdem a főnököt: nem gondolt a vállalat arra, hogy ideje lenne valamelyest korszerűsíteni a pénztárosnők munkakörülményeit? Végtére is feltalálták már a zajtalanul működő, könnyen kezelhető elektronikus pénztárgépeket (Magyarországon is gyártják, kooperációban, exportra) ; feltalálták a megvásárolt és kifizetendő árut zajtalanul továbbító, ügyes kis futószalagokat, sőt még a visszajáró pénzt automatikusan kidobó ügyes kis szerkentyűt is. Mondom: faggatom a főnököt, mire ő visszakérdez: miből szerezné be a vállalat az ilyen méregdrága berendezéseket? A pénztárosnő — ha egyre nehezebben is vállalják ezt a munkát — mégiscsak olcsóbban kapható... Olvasom a Központi Statisztikai Hivatal jelentésében, hogy az iparban dolgozó fizikai munkások meglepően nagy hányada — több mint fele — kifejezetten kézi munkát végez, s még a gép mellett dolgozók nagy részének mindennapi munkájában is a manuális tevékenység dominál. Továbbá: az álapfolyamatokhoz képest a kisegítő munkafolyamatok ,— tehát a szállítás, a raktározás, anyagmozgatás stb. — gépesítettsége az ötven százalékot sem éri el; a csomagolok fele például kizárólag kézi munkát végez, és nem technikai szükségszerűségből. hanem mert — nincs gép. Lehetne, de nincs. S hogy miért nincs, azt többnyire megintcsak elintézik egyetlen sajnálkozó kézmozdulattal, hogy tudniillik: nincs pénz; hogy a beruházásokra, a műszaki fejlesztésre, a gépesítésre fordítható összegek nagyon szűkösek. Ügy, ahogy elfogadható indok volt ez mindaddig amíg emberi erővel pótolhattuk a gépek erejét, amíg volt szabad munkaerő, s méginkább: volt vállalkozó, aki elvégezte a nehéz fizikai munkát, gép helyett kézzel. Ám hovatovább nincs pénztárosnő, nincs anyagmozgató. Elvileg képtelen feltételezés, hogy az emberi munka alkalmazása olcsóbb lenne, mint a gép. A vállalati gazdálkodás feltételrendszere azonban ezt a képtelenséget mindennapi és szűfini nem ákaró — gyakorlattá formálta. Végtére is mibe kerül a vállalatnak egy-egy szakmunkás vagy segédmunkás? Némi utánjárásba, némi hirdetési költségbe, vagy toborzási juttatásba és persze annyiba, amennyit a bérekre és a bérek közterheire kifizet. Lehet számolni: az összeg nem túl nagy, mindenesetre jóval alacsonyabb egy-egy gép áránál. Ahol például szakmunkásképzés folyik^ ott miég valamelyest emelkedik az élő munka ára, de ezt a költségtöbbletet központi pénzjuttatásokkal enyhítik. A vállalatok tehát nem tudják, hogy valójában mibe is kerül egy-egy munkás kiképzése, betanítása. Csak azt tudják, hogy — ha egyre nehezebben is, de a munkaerőhiány ellenére mégiscsak — „összeáll” a létszám. S mert a munkaerő gyakorlatilag „ingyen” van, ugyan mi késztesse őket arra, hogy az emberi munkával okosan, racionálisan, takarékosan gazdálkodjanak? Semmi. ' Különösen feltűnő ez a magatartásmód a felsőfokú szakemberek esetében. Azt mindenki jól tudja — hallhatjuk, olvashatjuk éppen eleget —. hogy milyen nagy pénzbe kerül nálunk egy- egy mérnöki diploma. Másfelől pedig azt is olvasni, hallani, hogy a drága pénzen kiképzett mérnökök javarésze legjobb esetben is technikusi munkát végez.’ Vajon ugyanez lenne a helyzet akkor, ha a vállalat a saját költségeiben is érezné a mérnökképzés költségeit? HADD JEGYEZZEM meg gyorsan: mindezzel nem egy újfajta — nevezzük így: képzési vagy oktatási .— adó bevezetését szorgalmazom. Már csak azért sem, mert az ilyesfajta megoldás, a vállalatok költségérzéketlensége miatt, lényegében semmi változást nem hözna. A megoldás azonban mégiscsak a szabályozás fejlesztésében keresendő; mert hiába a parttalan agitáció és hiába az adminisztratív színezetű beavatkozások tömege: ettől még nem lesz több gép. s ettől még, nem lesz nagyobb a becsülete és értéke az emberi munkának. V. cs. Foglalkozása: vadász Munkám a szórakozás Most csak azért talált itthon, mert holtszezon van. Máskor mindig kint vagyok a területen. A kis szünetet felhasználva, javítjuk a társaság erőgépeit és a vadászház világítását is rendbe tesz- szük — mondta Oláh János, a nyolc és fél ezer hektáron „gazdálkodó” alattyáni Üt- törő vadásztársaság hivatásos vadásza. — Tudniillik, csak vadkacsára lehet lőni. Az meg a m; területünkön nagyon kevés van. Csak az élő Zagyván él belőlük néhány. Azért ilyen kevés, mert a folyó partján sok gazda dolgozik. Nagy ott a jövés-menés, nem maradnak meg a madarak. Nyúl, fácán és őz: ezek itt a jellemző állatok. — öt éve vagyok hivatásos vadász, nem újdonság a munkám. Ismertem már itt mindenkit és mindent, mert 1947 óta sportom a vadászat. Ezelőtt a termelőszövetkezetben dolgoztam a gépállomáson. A szakmám géplakatos, s ennek hasznát veszem itt is. A számításomat is megtaláltam, jól érzem magam, a munkakörülmények is nyu- godtabbak. — Hogy mi a dolgunk egész évben? A harminchárom tagú társaságnál ketten vagyunk főállásban vadászok. Tavasszal fácán- és fo_ golytenyésztéssel és -neveléssel kezdődik az év. Az idén“ például hatezer fácánt és ezer foglyot engedtünk szabadon a társaság területén. Áprilistői 4—5 hónapig tart ez a munka. Majd vadetetőket készítünk, és utána már itt az őszi vadászat... — A mesterségesen nevelt madarakat semmivel sem könnyebb elejteni, mint a természetes szaporulatot. A keltetőkben „születőket” augusztus első napjaiban telepítjük ki. Akkor az ember még hazáig csalogathatná őket, annyira szelídek. A vadászat kezdetéig azonban már elvadulnak, és arról is leszoknak, hogy hangra gyülekezzenek. Semmi jaem különböztető! meg okét vad társaiktól. — Hát sajog egy kicsit a szívem, amikor a „neveltjeimet” lelövik, de a vadászat azért szép hobbi. És elég jó pénzt is hoznak az állatok. A társaság bevétele úgy egymillió forint körül van. Sok élő nyulat exportálunk, és fogadunk külföldi vadászokat is, akik komoly összeget hagynak itt. Ezekre a bevételekre szükség is van, hiszen a fácán és fogoly nevelése költséges. Egy csibe harminc forint, és még további kiadás a táp és a tenyésztő helyiségek építése, karbantartása. — Most, hogy már itt vagyok főállásban, minden időmben a .kedvtelésemnek’ élhetek. Szórakozás a munkám, és természetesen mások szórakoztatása is. Mert minél többen jönnek ide és távoznak elégedetten,- az a mi tevékenységünket dicséri. — Hogy a vadászok nyugodt emberek? Ez igaz. Én sem vagyok ideges természetű. De ezt nem is lehet kapkodva csinálni, mert annak nem lenne jó vége. És á természet különben is megnyugtatja az embert. Hesz Viktor
