Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-16 / 191. szám

1979. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bemulalkozik a szovjet élelmiszertermelés A három évvel ezelőtti le- ningrádi magyar bemutatko­zás viszonzásául a Szovjet­unió élelmiszertermelését reprezentáló kiállítás nyílt a héten a budapesti vásárköz- pöntban. A baráti ország jövedelmének harmadát adó ágazat több, mint 217 millió hektáron termel. A leglenyű­gözőbbek talán a méretek, hiszen az említett területen 27 ezer termelőszövetkezet, és 20 ezer állami, gazdaság dolgozik. Az élelmiszer- termelést 2 millió 470 ezer traktor, 692 ezer kombájn és egymillió 513 ezer tehergép­kocsi szolgálja ki. A buda­pesti kiállításon 1500 négy­zetméter fedett és 2000 négy­zetméter nyitott területen csupán töredékét mutathat­ták be az eredményeknek a szovjet kiállítók, ám így is számos élménnyel gazdagod­hatnák a vásárközpontba el­látogató vendégek. A kiállításnak otthont adó 24-es pavilon a megnyitás utáni percekben A Szovjetunióban 136 millió hektáron termelnek gabonát, tavaly 235 millió tonnás rekordhozammal zárták az évet 1248 termelőszövet keletet, állami gazdaságot, mező- gazdasági, ipari és tudo­mányos termelési egyesü­lést vontak össze gyümölcs- és szőlőtermesztésre. A rendelő segíti a szállítót Vállalati intézkedések a szerződéses fegyelem megszilárdításáért A közgazdászok számí­tásai szerint helyenként 15-20 százalékkal növel­hetnék a termelékenységet, lényegesen csökkenne az elvesztegetett idő, alacso­nyabbak lennének a költ­ségek, ha a partnerválla­latok nem késlekednének az anyagok, alkatrészek szállításával, ha pontosan eleget tennének szerződé­ses kötelezettségeiknek. A vállalatoktól érkezett je­lentések szerint ma még sajnos gyakori a szerző­désszegés, sok példa utal azonban arra, hogy ma­guk a rendelők is sokat tehetnek a negativ jelen­ségek visszaszorításáért. A győri, Rába Magyar Va­gon- és Gépgyár — csupán hazai partnereitől — az idén hárommilliárd forint értékű alkatrészt, felszerelést sze­rez be, s mivel saját mun­kája nagymértékben múlik a szállítókon, a vállalat ve- I zetői a közös tervezés mód­szereit is felhasználva nagy erőfeszítéseket tettek az együttműködés megszilárdí­tására. Legfőbb hazai part­nereik között sorakoznak fel a Csepel Művek, a Diósgyő­ri Gépgyár, a Szerszámgép­ipari Művek, az Autóvilla­mossági Felszerelések Gyá­ra, a Magyar Acélárugyár. A vagongyári vezetők vélemé­nye szerint kapcsolataik nem problémamentesek ugyan, de összességében kielégítőek. A közös tervezéssel azt is si­került elérniük, hogy a partnerek kooperációs mun­kája összhangba került a Rába termékstruktúrájának változásaival és termelésé­nek folyamatos növekedésé­vel. A veszprémi Bakony Mű­vekben sokkal nagyobb gon­dot okoz a partnerek szállí­tásainak egyenetlensége. A szalagacélok, a húzott-hen- gerelt rúdacélok, gumiipari termékek késedelme miatt lényegesen megnőtt a túl­órák száma. A salgótarjáni kohászati üzemek szállításai­nak késedelme miatt akado­zott egy ideig a szifonpat­ronok gyártása, fennakadá­sokat okoztak a kőbányai Vas- és Acélöntöde pontat­lan szállításai is. A Bakony Művek és a kooperáló part­nerek most ismét egyeztetik az igényeket és a lehetősége­ket, s a veszprémi gyár ve­zetői azt a lehetőséget is számításba vették, hogy más vállalatoktól rendelnek- meg olyan alkatrészeket, amelye­ket eddigi partnereik pon­tatlanul szállítottak. A Ganz-MÁVAG vezetői arról tájékoztattak, hogy ná­luk nem annyira a szerző­déses fegyelem megsértése okoz gondot, sokkal inkább az, hogy alvállalkozóik nem mindig tudják követni a vál­lalat gyorsütemű fejlődésé­ből adódó növekvő igénye­ket, a többletszállításokra nem tudnak szerződést köt­ni. A Ganz-MÁVAG ezen úgy igyekszik segíteni, hogy a rekonstrukció során náluk feleslegessé váló, de másutt még jól használható közepes termelékenységű gépeket át­adja kooperáló partnereinek. Újabban az a gondja a Ganz-MÁVAG-nak, hogy a termékszerkezet változtatása során több vállalat olyan részegységek gyártását is megszünteti, amelyekre a Ganz-vonatokhoz továbbra is szükség lenne. A vállalat széles körű piackutató mun­kába kezdett, s elsősorban a szocialista országokban ke­res az említett cikkek szál­lítására új alvállalkozókat. A Csepel Autógyár számá­ra megbízható partnernek bizonyult a téesz mellék­üzemágak többsége. Mint a gyárban elmondták, ezek a kisüzemek többnyire egyen­letesen teljesítik szerződéses kötelezettségeiket, s a minő­ség ellen sincs kifogás. Az Örkényi Béke Tsz például évek óta megbízhatóan gyárt­ja az autóbusz-padlóvázak távkapcsolóit, egyes csöveit, a ventillátorgyűrűket, s az autógyár növekvő igényeivel is lépést tart. Nem egészen sikerült azon­ban megbirkóznia a megnö­vekedett feladatokkal pél­dául a bácsbokodi Arany­kalász Téesz melléküzemág­nak. Különösen a múlt év vége óta keletkeztek fenn­akadások a szállításban. A Csepel ’ Autógyár újabb part­nerek felkutatásával sietett a bácsbokodiak segítségére: most már a téesz mellék­üzemágnak is van ilymódon bedolgozója. A Csepel Autó­gyárban úgy ítélik meg, hogy ezzel a hármas kooperáció­val sikerült megteremteni a zavartalan szállítás feltéte­leit. A MEDICOR Művek mis­kolci Orvosi Elektronikai Készülékek Gyára szintén bevont munkájába jónéhány termelőszövetkezeti mellék­üzemágat. Egyes részegysé­geket például, amelyeket ko­rábban egy belga cégtől vá­sároltak, most az Eszak- budpi Áfész, a vecsési Fe­rihegyi Mezőgazdasági Téesz, valamint a sárisápi Új Élet Téesz melléküzemágai készí­tik jó minőségben. Sajnos ennek ellenkezőjére is van péld^: a jászberényi Hűtő­gépgyár nem tudta folyama­tosan szállítani a lélegeztető készülékekhez szükséges 7,5 literes nagynyomású alumí­nium palackokat, s a MEDI­COR ezeket kénytelen volt külföldről megvásárolni. A Kanizsa Bútorgyár ve­zetői elégedettek szállítóik­kal, akiket ők maguk gé­pekkel és szerszámokkal se­gítenek. A gyár alvállalko­zói az idén 150 millió forint értékű fém- és faalkatrészt szállítanak a Kanizsa búto­rokhoz. Különösen nagy el­ismeréssel szólnák a lenti Fém- és Faipari Szövetkezet óramű pontosságú szállítá-, sairól, továbbá a somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság jó kooperációs mun­kájáról. A szabadtéri kiállítási területen nagy érdeklődés kiséri a traktorcsaládok reprezentánsait Bárki szívesen elfogadná ezeket a trófeákat - a kiállítás egyik legérdekesebb része az ország vadgazdálkodását mutatja be Ízelítő a Szovjetunió könnyűiparából (Szöveg: Braun A. - Fotó: Temesközy F.) rw Ősszel már mag kerül a silókba Szerelik az osztrák gyártmányú kazánokat, amelyek fűtésére a gyár melléktermékét, a napraforgómag héját hasznosítják Fotó: T. F. (Folytatás az 1. oldalról■) használtsága nőtt, s ez nem kíván különösebb kommen­tárt. Költséget csökkent majd az az intézkedés is, amelynek következtében nyakukba vették az orszá­got a „növényolaj” szakem­berei, hogy a Tisza partjá­nak védelméhez követ ke­ressenek. Igaz, kő lett vol­na, nekik azonban nem mindegy, honnan és meny­nyiért. A vállalatnak feltétlenül megéri az ésszerűsítés, a ter­vek felülvizsgálata,! a „ro­hangálás” egyes hiánycik­kek, termékek után. Megéri, mert neki nem az a fontos, hogy magyarázatot keressen a csúszásra — indok éppen lenne elég —, hanem a ha­táridők betartása a lénye­ges. Ez a gyár ugyanis any- nyit termel majd, mint a növényolajipar meglevő üzemei. Ha nem használják fel az említett hitelmegszab­ta összeget, súlyos százalé­kok kerülnek még a kamatok­ra, ha nem kezdi meg a terme­lést a tervezett időben a gyár, úgy súlyos milliókat veszít a népgazdaság. Min dolgoznak pillanat­nyilag a kivitelezők? Úgy­szólván mindenen. vagyis minden létesítményen. Ok­tóberben már magot akar­nak tárolni a 3. ezer 50 va- gönos silókban. Ennek a' si- lórendszemek tehát el kell készülnie, és a mostani ál­lapotok szerint ez így is lesz. Ugyanis itt a technológiai szerelés jórésze befejező­dött, most az erőátvitel és automatika kiépítésén dol­goznak a kivitelezők. Meg­érkeztek külföldről — érté­kük mintegy 400 millió fo­rint — az import gépek, egv részüket már beépítették. Szerelik a technológiai jel­legű épületek vázait, az úgynevezett benzinextrak- ciós üzem szerelési munká­latainak befejező szakaszá­hoz értek, a sajtolóüzem gépszerelésének mintegy hatvan százaléka elkészült. Az építők egyike-másika, például a DÉLEP növelte a létesítmény kivitelezésén dolgozó munkásainak szá­mát, így is kevesebb azon­ban a szükségesnél az épí­tők létszáma. A beruházó vállalat számításai szerint mintegy 80—100 munkás kel­lene ahhoz, hogy zökkenő­mentesebben menjen a mun­katerületek átadása a jelen­leginél. A Szolnok megyei ÁÉV, az építészeti generál- kivitelező vitatja e létszám szükségességét, amit bizo­nyít az is, hogy a vállalat átlagosan 180 munkást fog­lalkoztat az építkezésen. A gyár technológiai jelle­gű létesítményeinek munká­lataival az ütemterv szerint haladnak — itt nincs csú­szás —, de az úgynevezett kiszolgáló létesítmények ki­vitelezésénél a munkák ie- lenlegi állása szerint az épí­tők nem tudnak eleget ten­ni a vállalt kötelezettségeik­nek, hogy ezeket az idén ősszel már átadják. Az első félévben 300 mil­liónyit használtak el abból a bizonyqs 858 millió fo­rintból. A második félév­ben nem kis feladat megva­lósítása vár a kivitelezőkre. Ha sikerül, a növényolaj­gyáriak, s velük együtt a ki­vitelezők megnyerték az el­ső félidőt, s ez eldöntheti a mérkőzés kimenetelét. Ja­vukra. H. J. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom